DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, volt olyan országos népszavazás, amelynek az érvényessége azon múlt, hogy az akkori ellenzéki párt elfelejtett mozgósítani, csak ez nem 2016. október 2-án, hanem 2004. december 5-én történt meg. Tetszik érteni, fideszes és KDNP-s képviselőtársaim? (Dr. Völner Pál: Ott sem voltál!) Akkor önök a kettős állampolgársági népszavazás kapcsán sunyin elfelejtették mozgósítani a saját választóikat, csak ezt elfelejtik elmondani. Mert volt olyan népszavazás, csak az 2004. december 5-én történt, úgyhogy szégyelljék magukat! A másik pedig az… (Dr. Völner Pálnak:) Hiába csodálkozik, államtitkár úr, ez így történt! (Dr. Völner Pál: Ott sem voltál!) Ott voltam, én elmentem szavazni. Én elmentem szavazni. De várjunk! Én végighallgattam önöket, nem volt könnyű dolgom, de most akkor önök is végighallgatnak majd szépen engem.
A másik: nekünk millióban sem állt annyi forint rendelkezésünkre, mint önöknek milliárdban. Az anyagi erőforrásainkhoz képest mindent megtettünk. A másik: nem furcsa az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MSZP, a baloldal az otthonmaradás mellett kampányolt, mi azt mondtuk, hogy menjenek el a választók és szavazzanak nemmel, mégis kiket okolnak: minket. Mi buzdítottunk a részvételre, mi buzdítottunk a nem szavazatokra, a nemmel való szavazásra, mégsem az otthonmaradás mellett kampányoló baloldalt ekézik, hiszen ő már nem ellenfelük, hanem minket.
(20.00)
De csak magukat okolhatják! Mi időben szóltunk, hogy ez egy kockázatos és borzasztóan veszélyes kalandorpolitika, amibe beleviszik, belenavigálják az országot. Önök semmiért nem vállalják a felelősséget! Az önök kedves vezetője mindig csak a sikerekért felelős, a kudarcokért soha, azért nem tudja vállalni a felelősséget, ahhoz nem elég gerinces. Meg úgy látom, sajnos ez az önök képviselőinek a többségére is elmondható.
A másik: hagyjuk már ezt az egyéni meg listás képviselői történetet! 2002-ben és 2006-ban nem hangoztatták az érveket. Egyetlen valódi mérőszám van egy képviselő teljesítményének a megítéléséhez, ez pedig az, hogy egyéni képviselőként az adott körzetében a pártlistára leadott szavazatokhoz képest hogy teljesített, több szavazatot kapott-e, mint saját pártjának a listáján, magyarul, népszerűbb-e, mint a saját pártja, vagy közel annyit kapott, esetleg kevesebbet. Mert ne gondolják már azt, tisztelet a kivételnek, hogy a személyes minőségük miatt ülnek itt olyan sokan! Van, aki igen. Önök között is van olyan, aki rászolgált arra, hogy ebben az Országgyűlésben egyéni képviselő legyen, ez nem vitás. De egyébként ott mifelénk, Szabolcs-Szatmár-bereg megyében mire büszke Tilki Attila és társai? A megfenyegetett közmunkásokra? A megfenyegetett közszolgákra? A megfenyegetett polgármesterekre? A sokszor köztörvényes bűnözőkkel szállított cigány szavazatokra? Meg arra, hogy határon túli honfitársainkat szavazógépnek tekintik, átjelentkeztetik állandó lakóhelyre valamelyik anyaországi településre, hogy ott már ne csak listára, hanem egyéni jelöltre is tudjanak szavazni?
Erre olyan büszkék?! Meg arra, hogy 2010-ben és 2014-ben olyan kedvező körülmények között vághattak neki a választásoknak - 2010-ben a Gyurcsány-kormány leváltása miatti választói igény volt ez, 2014-ben meg a meghekkelt választási rendszer, a teljesen átírt, átrajzolt választókerületek -, hogy ha a kutyát meg a seprűnyelet elindítják Fidesz-logóval, az is bekerül az Országgyűlésbe; kis túlzással mondhatom mindezt. Van, akinek van oka arra önök közül, hogy büszke legyen arra, hogy egyéni képviselő, de azért jobb lenne, ha a jó részük egy kicsit szerényebb lenne, és az előbb említett mérőszámot meg arányszámot tekintené kiindulópontnak, amikor ellenzéki képviselőtársai valós megítéléséről beszél.
Ami pedig a konkrét javaslatot, a konkrét vitahelyzetet vagy vitakérdést illeti: egy gondolat erejéig ki kell térni arra, hogy mi a liberálisok valós szándéka. Nagyon sajnálom, hogy Fodor Gábor már nincs itt. A valós szándék megmutatkozott az ő egyik tavalyi javaslatából, amikor is azt terjesztette a Ház elé, hogy az a bevándorló, aki legalább öt éve Magyarországon él, kapjon választójogot.
Ez az ő valós szándékuk, nevezetesen az, hogy tudják vagy sejtik, aggódnak, és jogos is az aggodalmuk, hogy magyar választópolgárok szavazataival belátható időn belül nem fognak ismét a hatalomba visszakerülni. Következésképpen követik az európai baloldal azon gyalázatos hagyományait, hogy szavazógépnek használják a migránsokat. Például Franciaországban is látszik, hogy az oda betelepültek, az oda bevándoroltak 90 százaléka az ottani baloldalt támogatja. Ők valójában ezért migránssimogatók, ezért kampányoltak az igen mellett, illetőleg ezért szerették volna vagy szeretnék megfúrni ezt az alaptörvénymódosítást is.
Csak maguknak tehetnek szemrehányást a népszavazás érvénytelensége miatt. Időben szóltunk, évekkel ezelőtt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ne tegyék olyan magasra az érvényességi küszöböt, ne legyen 50 százalékos, mert adott esetben ez egy komoly kérdésben - és lám, ez valóban egy komoly és sorsfordító kérdés - még visszaüthet. És ez a rendszer rögtön az első éles helyzetben a saját kiagyalói, a saját megalkotói ellen fordult.
Csak maguknak tehetnek szemrehányást! Vagy alacsonyabb érvényességi küszöböt kellett volna beiktatni, vagy az érvényességi küszöb esetleges eltörlésén is lehetett volna gondolkodni. Vagy ha az utolsó pillanatban, augusztus végén ránk hallgatnak, hogy a kivándoroltaknak, vagyis a külföldi munkát vállaló, de magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező honfitársainknak megadják a levélben való szavazás jogát, az adott esetben több százezer szavazatot jelenthetett volna, hiszen az ottaniak, például Németországban vagy Angliában láttak már no-go zónát közelről, amiről sokan itt csak beszélünk, azt ők megtapasztalták, és valószínűleg nagyobb aktivitást tanúsítottak volna, ha nem kell száz kilométereket utazni azért, hogy szavazatot adjanak le, hanem egyszerűen, gyorsan, kényelmesen szavazhattak volna levélben. Ezt is önök söpörték le az asztalról elég nagyképűen, s lám a saját maguk által kovácsolt kardba dőltek bele markolatig.
Ami pedig a határvédelem kérdését illeti: tisztelt Tilki képviselőtársam, nem ugyanaz egy önálló, legalább 6 ezer fős létszámmal működő, kifejezetten a határvédelemre kiképzett szervezet, mint az, hogy néhány készenléti rendőrt, közmunkást vagy frissen toborzott volt belügyist átcímkézünk határőrnek. Ráadásul most 1500-nál tart a létszám, ha jól tudom. A 6 ezer is egy minimális létszám, az 1500 meg egész egyszerűen nevetségesen kevés, nevetségesen alacsony. Mi lesz akkor, ha a déli határaink mellett a keleti határszakaszainkat is védeni kell? Nem lesz elég katona, nem lesz elég rendőr, nem lesz elég átcímkézett határőr. Ezért volt ősbűn az, hogy 2007 elejétől koprodukcióban megszüntették az önálló határőrséget az MSZP-vel, a baloldallal együttműködve, és beolvasztották a rendőrség kötelékébe.
Ami pedig még közelebbről az alaptörvénymódosítást illeti: olyan szöveg elfogadásában vagyunk mindannyian érdekeltek a magyar emberek biztonságának megteremtése érdekében, amelyik hermetikusan zár, vagyis nemcsak a megunásig emlegetett, mantrázott kötelező betelepítési kvóta ellen hat egyfajta politikai ellenszérumként vagy jogalkotási orvosságként, hanem amely jogcím megnevezésétől függetlenül az összes lehetséges kiskaput kizárja. Mert ha mondjuk, egy csengeri vagy egy mátészalkai ember egy népes afgán, szír vagy pakisztáni családot kap a szomszédságába, őt nem fogja az vigasztalni, hogy nem kötelező betelepítési kvóta jogcímén kapta a szomszédságba ezt a családot, hanem relokáció, visszatoloncolás vagy önkéntes kvóta jogcímén. Magyarul, minden olyan jogcímet ki kell zárni, aminek a végeredménye az lehet, hogy átmeneti vagy tartós jelleggel illegális bevándorlókat telepítenek magyar emberek nyakára vagy közvetlen közelébe.
Természetesen nem azért fogjuk vélhetően, nagy valószínűséggel támogatni - megnyugtatom Tilki képviselő urat - ezt a javaslatot, mert annyira kedveljük a Fidesz-KDNP-t, az önök politikáját meg hozzáállását, sőt sokszor az undok, kifejezetten utálatos, ellenséges, gyomorforgató kategóriába tartozó felszólalásaikkal önök szerintem pont azt akarják kiprovokálni, hogy elvegyék a kedvünket az alaptörvénymódosítástól és belehajszoljanak minket abba, hogy mégse szavazzuk meg ezt a javaslatot. Hiszen önöknek ez lenne a legjobb! Önöknek az lenne a legjobb, ha azt tudnák mondogatni még másfél éven keresztül, hogy ez a csúnya, gaz Jobbik nem szavazta meg az alaptörvénymódosítást, nem védtük meg a hazánkat, nem védtük meg a magyar embereket, hanem a baloldallal kerültünk egy platformra. Önöknek annál, hogy megszavazzuk, csak egy lenne a jobb, ha nem szavaznánk meg.
Ezt azért tisztán látjuk, de ezt az örömöt nem fogjuk önöknek megadni. Sokszor annyira utálatosan nyilvánultak meg, tisztelt Vas Imre képviselő úr, nem ön, mert ön papírból olvasta fel, tehát ön nem tudott utálatossá válni emiatt, de olyan undok módon álltak hozzá önök közül többen - nem mindenki, de több képviselőtársa -, hogy ez az érzésem alakult ki a vita közben.
Mi ugyanakkor a magyar emberek érdekében szeretnénk támogatni ezt a javaslatot, de az meg alapvető jogunk és kötelességünk, hogy jobbító szándékú javaslatainkat, módosító indítványainkat elmondjuk, letegyük ezeket az asztalra, az meg alapvető elvárás önök felé, hogy ezeket nagyon komolyan tegyék megfontolás tárgyává, és ha egy mód van rá, támogassák, különösen a majdan az egyedi kérelmek elbírálását szabályozó törvény sarkalatossá tételét, hiszen soha nem lehet tudni, hogy egy, két vagy több ciklus múlva milyen összetételű parlament fog működni, nehogy akkor egy esetlegesen a nemzet érdeke szempontjából kedvezőtlen, vagy az érdekeinkkel ellentétes parlamenti összetétel esetén könnyen lehessen akár feles többséggel is módosítani ezt a javaslatot, mert ez életveszélyes, hiszen akkor majd egyedi kérelmek alapján fogják tömegesen betelepíteni ezeket a tömegeket.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. Ha felingerelnek, akkor majd megint fogok reagálni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
