Ő
Ő
Ő ugye úgy érvelt, hogy azért nem lehet alkotmánymódosítást csak úgy keresztülvinni a parlamenten, és nem lenne helyes, mert erre egyébként nem kaptak felhatalmazást a kormánypártok. Senki nem adta meg ezt a felhatalmazást a választásokon, mert akkor maga ez a kérdés nem is volt feltehető a választásokon a polgároknak olyan kérdésként, amire igennel vagy nemmel szavazzanak, vagy akár a választásokon kifejezzék az akaratukat, tehát ezért, mivel azóta keletkezett ez a probléma, meg kell kérdezni a magyar polgárokat arról, hogy mi a véleményük.
Nos, ez a magyarázat még helytálló és tetszetős is lehetne, ha a népszavazás egyébként érvényes lett volna. De mivel a népszavazás nem volt érvényes, sajnos ez a válasz sem érvényes, a miniszterelnök úr válasza sem, hiszen megkérdezték a polgárokat, és bizony a polgárok többsége ezen a népszavazáson nem vett részt. Itt el kell mondani azt, amire persze történt már utalás a sajtóban, még talán a mai vitában is, és érdemes ezt aláhúzni, hogy egyébként az, hogy egy népszavazás érvényes és eredményes, ugye erre vonatkoznak jogi szabályok, ezért mondjuk azt, hogy akkor van közjogi következmény egy népszavazással kapcsolatban, ha mondhatjuk egy népszavazásra azt, hogy eredményes volt és ezáltal érvényes volt.
Nos, a Fidesz megváltoztatta a 2010-es választások után az erre vonatkozó szabályokat, szigorított ezeken a szabályokon, méghozzá azért, hogy a népszavazás eredménye még erősebben legyen legitim - ugye akkor ez volt az érvelés -, és amennyiben nem éri el az érvényességi küszöböt egy népszavazás, akkor annak az eredményét figyelmen kívül kell hagyni. Ugye ez a változtatás pontosan ezt jelenti. Tehát itt szemben állunk egy olyan népszavazással, amiről Lázár miniszter úr elmondta, hogy elégedetlen az eredményével, tehát szemben állunk egy olyan népszavazással, amely nem volt érvényes, és amelynek politikai következményei vannak. Még egyszer hangsúlyoznám, politikai következményei.
Politikai következmény az alkotmánymódosítás. Az az alkotmánymódosítás, amely mint politikai következmény népszavazás nélkül is megoldható lett volna, tehát 15 és 20 milliárd forint ablakon való kidobása nélkül is megoldható lett volna. Persze tudjuk, hogy erre szükség volt a Fidesz és a kormánypártok logikája szerint, hiszen valójában egy szavazatszerző népszavazásról volt szó, belpolitikai érdekek miatt kellett népszavazás, azért, hogy a politikai táborát, a szavazóbázisát tudja erősíteni a Fidesz, hogy a Jobbiktól tudjon szavazókat elvenni, hogy Jobbik-szavazókat tudjon rávenni arra, hogy a Fidesz által javasolt politikai témát támogassák. Ezek voltak az igazi indokok, és valójában nem a menekültválságról, nem a menekültkrízisről, nem Európa problémáiról szól mindaz, ami előttünk van, az alkotmánymódosítás és az egész népszavazási történet, hanem egy belpolitikai csatának a része.
Az ár túl nagy ezért, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak forintban mérve túl nagy, hanem politikailag is rendkívül nagy az ár. Ugyanis amit az elmúlt egy év mögöttünk hagyott Magyarországon, az indulatok tömege, az gyűlölet és indulat, egy olyan ellenségkép felnövesztése, amiről itt a Házban már beszéltünk. Előttem pont az LMP-s képviselőtársam beszélt erről, hogy olyan démonokat és olyan ellenségképeket építettek fel a kormánypártok oldaláról, ahol külön szomorú, és azt kell mondjam, hogy külön szégyen valóban, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt is ott van egy ilyen mögött, ahol más értékeket és más értékvilágot kellene sugallni és megjeleníteni, pont hogy elsősorban a nehéz helyzetben lévő bajba jutott emberek felé kellene segítő kezet nyújtani, nem pedig azokból, akik védekezésre képtelenek, ellenséget kreálni. Tehát egy ilyen évet hagyunk magunk mögött. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy nem következmények nélküli, ami mögöttünk van, ez az elmúlt egy év, és pusztán politikai haszonszerzésből történt mindez.
Szerintem nem áll arányban a politikai haszonszerzés egyébként elfogadható szempontjából, mert természetesen a politikában nyilvánvalóan vannak jelen ilyen törekvések, de nem áll arányban mindaz a veszteség, amely mögöttünk van. Óriási a kár, amit szerintem sikerült az országban okozni.
(16.10)
Nos, visszakanyarodva a jogi problémákhoz. Tehát először is az egyes számú probléma az, hogy maga a Fidesz változtatta meg, mint ahogy az előbb beszéltem erről, a népszavazással kapcsolatos szabályokat, ezeket a szabályokat nem veszik most komolyan, nem tartják be. A Fidesz érvelésében szerepelt az, hogy erősebb legitimitás kell a népszavazás eredményének elfogadásához, ezért kell szigorítani a szabályokon, és egyébként pedig figyelmen kívül kell hagyni az eredményt, ha nem éri el az érvényességi küszöböt. Ez itt most nem így történik, tehát szembemennek az egykori akaratukkal, egykori érvelésükkel.
Másfelől arról is szólni kell, amiről szintén volt szó már az elmúlt időszakban, de érdemes itt még egyszer aláhúzni, hogy nem is lehetett volna kiírni egyébként népszavazást olyan tárgykörben, amely egyébként az Alaptörvényt kívánná módosítani. Természetesen nem ebben a tárgykörben volt kiírva a népszavazás, mint tudjuk, de a Fidesz érvelésében az szerepel állandóan, hogy ez a népszavazás következménye. Mint mondtam, még egyszer szögezzük le, nincs közjogi következmény, nincs közjogi kötelezettség, csak politikai következmény. Politikai következményért fizetjük azt az árat, mentünk végig ezeken a stációkon, amelyekben rombolás, kár és fölösleges pénzkidobás van mögöttünk. Tehát politikai következményekről beszélünk, közjogi következmény nincs, de azért érdemes leszögezni azt, hogy igen, van egy ilyen passzus Magyarországon, van egy ilyen általunk, a többség által elfogadott szabály, amely alapján egyébként ráadásul még az Alaptörvény módosításával kapcsolatban népszavazás sem írható ki.
Nos, én azt gondolom, mindaz, ami történik, valójában a különböző szabályoknak a finoman szólva is laza értelmezése, finoman szólva is politikai akarattal átitatott értelmezése. Megint nem szeretném a politikát pejoratív értelemben használni e tekintetben, mert természetes egy politikai küzdelemben, hogy politikai szándékaink vannak, de a jogállami elvek, amelyekkel kapcsolatban mi, ellenzékiek oly sokszor kritizáljuk a kormánypártokat, pontosan azt jelentik, hogy ha van határa és van korlátja a politikai akaratnak, akkor az a jog.
Annak idején, amikor küzdöttünk a rendszerváltás idején, hogy a kommunista rendszerből, a diktatúrából valóban demokrácia szülessen Magyarországon, az 1989-90-es rendszerváltás idején, többen, sokan, akár a Fidesz padsoraiban ülő, egykori liberális pártot alapító társaim közül sokan fogalmazták meg azt, hogy a küzdelmünknek az egyik fő célja az, hogy végre kitörjünk abból a helyzetből, ahol a jog a politika szolgálóleánya volt. Ez volt a jellemző a diktatúrára, ahol a jog rendszeresen erőszakot tett ezen a szolgálóleányon, mert a demokrácia és a jogállam azt jelenti, hogy a politikai akaratnak van egy korlátja, ez pedig a jog, a jogállam, az alkotmány.
Nos, a laza értelmezése a szabályoknak megint csak azt jelenti, amiről az előbb beszéltem: a népszavazási tárgykörre vonatkozóan, a népszavazási eredményre vonatkozóan - és itt igyekszem finom kifejezéseket használni, amikor azt mondom, hogy laza értelmezésről beszélünk - nem veszi komolyan ezeket a szabályokat a kormánypárt, szembemegy mindazokkal az eszmékkel, mindazokkal az elvekkel, amelyekkel telítve küzdöttünk a rendszerváltás idején az egykori diktatúra ellen, a pártállammal szemben. Ez a pártállami gondolkodásnak, pártállami reflexeknek a visszahozását jelenti.
A pártállam sajátja volt az, hogy nem tekintette a jogot a politika korlátjának, márpedig annak kell tekintenünk, és nem lehet állandóan az aktuális politikai akaratunk szerint alkotmányt módosítani; gránitszilárdságú törvényt módosítunk most hetedszerre, amit Alaptörvénynek hívunk. Nem lehet állandóan a politikai akarat szempontjai alapján módosítani, hanem ezzel szembe kell nézni, hogy bizony akár egy többségi akaratnak is lehet korlátja a jog, mert ebben állapodtunk meg, ebben kötöttek közösen szövetséget a különböző politikai oldalak; azért, hogy ezeket a bizonyos politikai játszmákat korrekten és civilizáltan tudjuk egymással megvívni, lejátszani, ha úgy tetszik. Tehát mindezen szabályok semmibevétele az, ami előttünk van, ezért nem lehet ezt az alkotmánymódosítást támogatni sem politikailag, sem tartalmilag, mert szembemegy mindazokkal a jogállami elvekkel, amelyekre annak idején esküdtünk, amelyekért küzdöttünk egy diktatúrával szemben.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy azért egy gondolat erejéig kitérjek csak-csak arra, hogy azért a kormánypártok elmondják mindig a 3 millió 300 ezer szavazatot a nem oldalán, és nem beszélnek a 4 millió 900 ezer emberről, aki vagy nem ment el, vagy érvénytelenül szavazott, vagy igennel szavazott, tehát más álláspontot képviselt, mint a kormánypártok. Természetesen nem tudjuk sohasem, hogy azon választók részéről, akik nem mentek el, akik érvénytelenül szavaztak - mondjuk, az igen szavazatnál tudjuk, hogy miért szavaztak igennel, tehát azt ki is lehet innen venni -, milyen motivációk voltak, nem is érdemes találgatni. Egy biztos, a tény az tény: 3 millió 300 ezerrel szemben a választásra jogosult polgárok részéről 4 millió 900 ezer áll. Nem lehet azt mondani, hogy azért, amit önök akarnak akár az alkotmánymódosítás terén, akár a politikai szándék terén, elsöprő többsége a magyar társadalomnak, a magyar társadalom masszív többsége ott lenne önök mögött; nincs ott. Van valóban egy jelentős szám, van egy nagyon szilárd, nagyon jelentős akarat, ez kétségtelen, de ez nem a magyar társadalom többsége, ezt azért világosan látni kell, a számokat ilyen módon is értelmezni kell.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy hadd tegyek két megjegyzést egyébként az előttünk lévő szöveghez is, hiszen azt gondolom, az is megérdemli. Egy általános jellegű észrevételt szeretnék tenni és egy nagyon konkrét, ha úgy tetszik, szemantikai megjegyzést.
Az általános jellegű észrevétel ahhoz kapcsolódna, amit Trócsányi miniszter úr is itt elmondott a parlamentben a miniszterelnök úr gondolatait interpretálva és azokat értelmezve. Az Európai Unió mibenlétéről szólt a miniszter úr gondolatmenete is, vagyis arról, hogy hogyan gondolkodunk az Unióról, mennyire legyen föderális az Unió vagy mennyire nemzetállamok laza szövetsége. Nos, itt valóban van vita köztünk, ez valóban így van, egy komoly politikai vita: az elmondottak alapján a miniszter úr azt gondolja, hogy nemzetállamok laza szövetségéről gondolkodjunk, nyilván ebben, mint mondtam, a miniszterelnök úr és a kormánypártok álláspontját képviseli; mi pedig azt gondoljuk, hogy az Európai Uniónak szorosabb együttműködésben, szorosabb föderációban képzeljük el a jövőjét és képzeljük el az elkövetkezendő politikai működését is. Ez valóban egy vita.
Én azt gondolom, az Európai Unió gazdaságilag és politikailag akkor lesz erősebb, ha az együttműködés mélyebbé válik. Nem gondolom azt, hogy az Unió ne lehetne kritizálható, dehogynem, hosszú a sora annak, ameddig lehetne szidni és kritizálni az Unió működését, joggal egyébként.
Az Unió működésével kapcsolatban tömeges probléma hozható fel, de mégis óriási érték gazdaságilag és politikailag is. Egy olyan országnak, mint Magyarország, amelynek a gazdasága egyébként egyértelműen olyan gazdaság, amely exportorientált, és a növekedés egyébként csak exportra alapulva képzelhető el, egyértelműen érdekelt abban, hogy az Unió erősebb legyen. A globális piacon és egyébként a világkereskedelemben is egyértelműen az az érdekünk, hogy Európa, az Amerikai Egyesült Államokkal szoros szövetségben, képes legyen a gazdaságát növelni, ha úgy tetszik, erősíteni és a politikai befolyását is erősíteni. Azt gondolom, addig jó nekünk, az európai civilizációnak addig jó, addig jó a humanizmusra, a toleranciára és a szabadságra épülő világértékeknek, amíg ezek a különböző fontos politikai és gazdasági centrumok, mint az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió, képesek jól együttműködni.
Ennek az együttműködésnek egyébként alapja, hogy Európa is erős legyen politikailag és gazdaságilag. Ez szorosabb integrációval, föderálisabb módon képzelhető el, és ez kell ahhoz egyébként, hogy versenyképesek legyünk a világban, hogy ne arról beszéljünk, hogy az Európai Unió gazdaságilag és politikailag is hogyan gyengül, hogyan marad le egyébként a világversenyben. Ez valóban vita köztünk, vita önök között és mi közöttünk például, ha úgy tetszik, a miniszter úr felszólalására utalva, vita köztem és közte is abban, amit mondott.
Nos, én másként látom és másként olvasom a jogot, mint ő. Én azt látom az Európai Unió gyakorlatából is, hogy egyébként az Európai Unió folyamatosan abba az irányba megy, ahol a közösségi jognak primátusa van egyébként a nemzeti joggal szemben. Ez így helyes, hogy bizonyos esetekben, nem minden esetben, hangsúlyoznám, ahol a szuverenitásunkat átadjuk a közösségnek - mert természetes dolog, hogy minden együttműködésben átadunk a szuverenitásból bizonyos elemeket, ez így van jól és ez így van rendjén -, ahol átadjuk a szuverenitás bizonyos elemeit, ott bizony a közösségi jognak van primátusa. Egyébként számtalan eset van erre vonatkozóan az Európai Bíróság döntéseiből: az ismert Costa kontra Enel ügyben vagy a Simmenthal-ügyben hozott európai bírósági döntések mind-mind arról szólnak, hogy az Európai Bíróság hogyan ismeri el egyébként az európai közösségi jog primátusát a nemzeti joggal szemben.
(16.20)
Tehát bizonyos esetekben, bizonyos konfliktusokban - mondja ki a bíróság döntése -, amikor konfliktusban van a nemzeti jog és a közösségi jog, akkor a közösségi jognak van primátusa. Ez így helyes, így jó, én így olvasom az irányát egyébként, szemben azzal, amit a miniszter úr elmondott, mert ő az irányát az európai jogfejlődésnek másként látja, ahogy elmondta. Én ezt így látom, s azt gondolom, az Európai Unió ebbe az irányba megy, és jól is teszi, ha ebbe az irányba megy. Mi ezt szeretnénk támogatni és ezt szeretnénk erősíteni.
Nos, az önök alkotmánymódosítása valóban nem ezt az irányt szolgálja, nem ezt erősíti, hanem azt, amiről önök itt beszéltek, és ez szerintem nem helyes, nem szolgálja az ország érdekeit, mert ezzel Magyarország kiszolgáltatottá válik, gyengévé válik, és rövid időn belül egy európai periférián találhatja magát. Ha az Unió gyengül, szétesik, többsebességes Európára válik szét, annak a folyamatnak Magyarország csak vesztese lehet. Csak vesztese, ezt ne feledjük el. Mi minden integrációban érdekeltek vagyunk. Minden, ami nem integráció, Magyarország ki fog kerülni a főáramból, és ott bizony a vesztesek között találja magát nagyon gyorsan.
Másfelől még egy észrevételt engedjenek meg nekem a konkrét szöveggel kapcsolatban. Hargitai János képviselő úr - aki már nincs bent a teremben - érvelt amellett, hogy mennyire helyesnek tartja egyébként például az „idegen” kifejezés használatát ebben a szövegben. Nos, hadd mondjak el én egy másik álláspontot ezzel kapcsolatban: én kifejezetten helytelennek tartom ennek a kifejezésnek a használatát. Helytelen, rossz. Ez ugyancsak annak az ellenségkép-felépítésnek egy eleme, amely miatt én kritizálom és nem támogatom többek között ezt a beterjesztést, és kritizálom a kormánypártokat. Szerintem óriási tévedés, romboló hatású az ellenségképek felépítése. S bizony ebben szerepet játszott nemcsak a plakátkampány, nemcsak az az egész kampány, ami mögöttünk van az elmúlt egy évben, hanem szerepet játszik az is, hogy például egy ilyen alkotmánymódosítás ahelyett, hogy semlegesebb, a jogban használatos kifejezéseket használna - külföldi, és sorolhatnék mást -, az „idegen” kifejezést használja, helytelenül, rosszul, tévesen. Szerintem szemantikailag is helytelen, és még egyszer hangsúlyoznám, a mélyebb politikai tartalmát nézve is az ilyen típusú változtatás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom összességében az egész alkotmánymódosítást, ami előttünk van, hogy semmilyen tekintetben nem szolgálja - mint ahogy már itt az előbb elmondottakban, az érvelésemben hivatkoztam rá - az ország érdekeit, mindenképpen szétzilálja a magyar társadalmat az, ami mögöttünk van, nem szolgálja az Európai Unióval való együttműködésünket sem egy ilyen típusú alkotmánymódosítás, aminek, hangsúlyoznám még egyszer, csak politikai kényszere van, közjogi kényszere semmi.
Nem szolgálja az Unióval való harmonikus kapcsolatunkat, holott erre szükség lenne, hangsúlyoznám még egyszer, nem azért, mert nekünk szolgaian ki kellene szolgálni azt, amit Brüsszel akar, ahogy olyan sokan az Uniót kritizálók közük szokták megfogalmazni. Szó sincs erről. Egyáltalán nem. Harcoljunk ott, ahol kell. De azt azért világosan lássuk be és mondjuk ki, hogy az érdekeink azt kívánják, hogy Európa erős legyen, hogy a nyugati világ erős legyen, prosperáljon, fejlődjön gazdaságilag és politikailag is, annak Magyarország része legyen. Ne páriák legyünk, ne olyan ország, amelyre egyébként - sokszor az itt lakók is tapasztalják ennek a negatív következményeit - szégyenkezve néznek mint az Európai Unió egy nehezen érthető, sokszor kellemetlen tagországára, hanem egy olyan ország legyen, aminek a polgárai emelt fővel és büszkén járhatnak, kihúzhatják magukat, és azt mondhatják, hogy mi valóban az európai értékrendet képviseljük. Nem ártatlan emberekből próbálunk ellenségképet kreálni, nem démonizálni próbáljuk őket, mert azért ne gondolja egyetlenegy képviselőtársam se, hogy azok a démonszerű menekültek mind valamiféle gonosz emberek lennének. Javarészük szerencsétlen ember - ahogy már itt elhangzott egyébként ebben a teremben többek érveléséből -, nyilván köztük is, mint mindenki között, ahogy itt képviselőtársaim beszéltek, közöttünk, magyarok között is vannak kiváló és vannak kevésbé kiváló emberek, hogy finoman fogalmazzunk, ugyanígy van ez másoknál is, ez a helyzet. Ezért nem lehet egyetlenegy népcsoportot sem származása alapján démonizálni, de ezt már a történelemből megtanulhattuk volna, ha máshonnan nem, legalább a XX. századi történelemből.
Ezért, tisztelt képviselőtársaim, mi, akik liberális embernek valljuk magunkat, és én a Liberális Párt nevében ezt az alkotmánymódosítást támogatni nem tudom, minden körülmények között ellenezni fogjuk, nemmel fogunk vele szemben szavazni, és azt kérjük a kormánypárttól, hogy álljon el ettől a szándékától, és fejezze be azt a típusú hangulatkeltést ebben az országban, ami az elmúlt egy évben folyt a menekültkérdést ürügyül használva. Köszönöm szépen a figyelmüket.
