VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önnek fél évbe, 15 milliárd forint eltékozlásába és egy sikertelen népszavazásába telt, hogy rájöjjön megint, a Jobbiknak van igaza az Alaptörvény módosítása kapcsán, hiszen mi ezt már fél évvel ezelőtt javasoltuk az ön számára.
Most meghallgathattuk az ön sikerpropagandáját a népszavazással kapcsolatban, de én azt gondolom, mindennél többet elárul az ön valódi érzéseiről - hogy ön ezt valóban a szíve mélyén sikernek vagy kudarcnak éli-e meg - a tegnap este, amikor egy sajtótájékoztatón értékelte a népszavazás eredményét, csak a sajtót nem merte beengedni, mert nem kívánt a sajtó kérdéseivel szembesülni, és néhány belső feltapsoló előtt merte csak elmondani a beszédét.
A baloldalnak még mondhatja azt, miniszterelnök úr, hogy a népszavazás sikertelenségével kapcsolatban azért mondanak ilyen csúnya dolgokat, mert ők támogatják a migrációt, támogatják Brüsszelt, de nekem ezt nem mondhatja, miniszterelnök úr, és a Jobbiknak sem mondhatja. A Jobbik a kezdetektől fogva elutasítja a migrációt és elutasítja a kvótát is. Én pontosan ezért haragszom önre, és pontosan ezért követelem az ön lemondását, mert ön ebben a számunkra nagyon súlyos kérdésben Magyarországot belelavírozta egy veszélyes és kudarcos helyzetbe, és ezt a csatát elveszítette.
Ön egy hazárdjátékot játszott Magyarországgal, a belpolitikai egójának nem tudott parancsolni, és elveszítette ezt a küzdelmet. Többszöri figyelmeztetésünk ellenére tette ezt, miniszterelnök úr, nem mondhatja azt, hogy nem mondtuk el számtalanszor, hogy válasszuk inkább az alaptörvénymódosítást, mert az ingyen van és biztos megoldás, de ön mégis ezt tette. Én már májusban szóltam, hogy ne tegyék. Nézze vissza, miniszterelnök úr, az ön reakcióit és a többi párttársának a reakcióit a saját javaslatunkra, amikor a Jobbik a józan észből kiindulva próbált érvelni az alaptörvénymódosítás mellett a népszavazás megtartása helyett. Nézze vissza a reakcióit, miniszterelnök úr! Pökhendiek voltak, arrogánsak voltak, nevetgéltek, vihorásztak. Nem szégyelli most ezek után magát, miniszterelnök úr, hogy előáll fél év után, 15 milliárd forint elköltése után az alaptörvénymódosítási javaslatával egy sikertelen népszavazás után?!
Tegnap este óta, miniszterelnök úr, ön egy vesztes politikus. A kvóta ügyében elveszítette ezt a küzdelmet. Az európai uniós színtéren az ön hitelessége, tekintélye, ereje végletesen megcsappant. Önt már nem fogják komolyan venni a brüsszeli bürokraták a kvóta elleni harcban, azt fogják mondani, hogy íme, itt van Orbán Viktor, aki még a saját hazájában sem tudott egy érvényes népszavazást sikerre vinni a kvóták ellen. Ez lesz az ön eposzi jelzője, miniszterelnök úr, ne legyenek illúziói, és ne is ringasson illúziókba senkit, Brüsszel az ön felelőtlenségét és az ön hibáját kíméletlenül ki fogja használni Magyarországgal szemben.
Felfogta egyáltalán, miniszterelnök úr, hogy mit tett? Elgondolkodott ezen őszintén? Mert ebből a beszédből semmiféle belátás vagy önkritika nem hangzott ki. Fölfogta egyáltalán, hogy mekkora kárt okozott saját hazájának a felelőtlenségével? Jelen pillanatban a népszavazás után Magyarország pozíciója a kvóták elleni harcban rosszabb, mint a népszavazás előtt volt - idejutottunk. Brüsszelnek ön adott egy aduászt a kezébe, amivel élni fognak, mert Brüsszelt csak ez fogja érdekelni, és nem fogja érdekelni Habony Árpád kommunikációs javaslata, miniszterelnök úr. Brüsszelt csak az fogja érdekelni, hogy ön érvénytelen népszavazásba vitte bele az országot.
Ezért mondom, hogy le kell önnek mondania, miniszterelnök úr, ahogy azt David Cameron is megtette, és az európai politikában szokás megtenni. De tudom, hogy ön nem fog lemondani, látom az arcán, de azt gondolom, hogy legalább egy „sajnálom” kijárna egy ilyen sikertelen népszavazás után.
Ráadásul, nemcsak nemzetközi szinten üzen ez a népszavazás önnek, miniszterelnök úr, hanem belpolitikai szinten is, hiszen az önök kampányának a hajrája teljesen kaotikus volt, ön is összevissza beszélt. Az volt az egésznek a csúcsa, amikor Kósa Lajos a tegnapi napon harmadszori nekifutásra sem tudta elmondani, hogy mi a népszavazás tétje. (Derültség a Jobbik és az MSZP soraiban.) Ön, miniszterelnök úr, elmenekült a kampány utolsó hetében, nem mert nyilvános fellépést vállalni. Azt a szégyent élte meg Magyarország, hogy miközben a társadalom 80-90 százaléka elutasítja a kvótát, alig 40 százalékos vagy 40 százalék alatti volt azoknak a száma, akik megjelentek és nemmel is szavaztak, vagyis a kvótákat elutasító magyar emberek több mint fele otthon maradt. És tudja, miért maradt otthon, miniszterelnök úr? Ön miatt. Ezek az emberek önnek üzentek, azt üzenték önnek, hogy elég volt ebből a durva, erőszakos fenyegető kampányból, elég volt a közpénzek pazarlásából, tékozlásából. Ezt üzenték!
(11.40)
És azt üzenték önnek, miniszterelnök úr, hogy bár elutasítják a kvótákat, félnek a migrációtól, félnek a terrorizmustól, félnek a multikulturalizmustól, de az ön túlhatalmától még jobban félnek. Ezek az emberek ezt üzenték önnek. Azt gondolom, ez is abba az irányba mutat, mint az ön külpolitikai-fegyver-nélkülivé válása, ez pedig az, hogy önnek le kell mondania. (Taps a Jobbik soraiban.) Egy új időszámításnak kell elkezdődnie, és többé nem lehet minden egyes problémáját Magyarországnak, a valódi problémákat a migráció szőnyege alá söpörni. Többé ön nem menekülhet a menekültpolitikába, miniszterelnök úr, és a Jobbik pedig mindent meg fog tenni azért, hogy Magyarországot megvédje a migrációtól (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget), de az emberek egyéb fontos problémáiról szintén beszéljünk.
És ebben az első lépés az kell legyen, miniszterelnök úr, hogy ön lemond. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
