VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 24 órában kétféle alapvető értelmezése alakult ki annak, hogy mi is történt a kormánypártok részéről. Az egyik értelmezés szerint a kormánypárt belátta a társadalmi akaratot, belátta a saját hibáit, és egyfajta politikai nagyvonalúságra mutatva rá visszavonta a korábbi elképzelését, és beterjesztette ezt a törvényjavaslatot. A másik interpretáció szerint pedig a Fidesz megrettent attól a számára várhatóan negatív hatású népszavazástól, amely kezdett körvonalazódni, és a politikai érdek megmentése szempontjából gyorsan megtette azt, amit megtett. Hogy melyik az igazság, én nem kívánom találgatni, ezt mindenki a vérmérséklete, elképzelése vagy információbázisa alapján eldöntheti. Egy biztos, az Országgyűlés felelőssége itt most az, hogy ha ez a társadalmi hangulat és ez a politikai helyzet kialakult, akkor megfelelő szabályozást hozzon a jelenlegi helyzetre.
A jelenlegi helyzetben ugyanis egy népszavazás valóban ütemtelen és költséges lenne. Felesleges volna népszavazást tartani akkor, ha itt az Országgyűlésben ezt a kérdést egy jogalkotási aktussal rövidre tudjuk zárni. Ez történik most. Természetesen attól, hogy ezt a rossz törvényt eltöröljük, a feladataink még nem értek véget, hiszen egyrészről a bérpótlék kérdése, másrészről pedig ennek a területnek a további szabályozása még az Országgyűlésre vár. Arra kérem a már jelen nem lévő Dömötör államtitkár urat, aki azt mondta, hogy majd csak a szakszervezetekkel kíván egyeztetni a kormánypárt, hogy ne tegye ezt, hiszen az ellenzéki pártoknak, jelen esetben a Jobbiknak is van ezzel a kérdéssel kapcsolatban véleménye, és ezt szívesen el is mondjuk, ha arra lehetőséget kapunk.
De ami miatt én szólni szeretnék, az az, hogy a mai vitának van egy olyan aspektusa, ami első hallásra, első látásra talán nem is kapcsolódik szorosan ehhez a mai témához, de mégis szorosan idekapcsolódik, hiszen egy népszavazásról van szó. Ez pedig nem más, mint a kvóta kérdése, a kvótával kapcsolatos népszavazás ügye. Hogyan kapcsolódik ez ide?
2015 szeptemberében a magyar Országgyűlésben én voltam az első, aki javasolta, hogy a kvóta elutasítása kapcsán tartsunk népszavazást Magyarországon, ezzel üzenjük meg a magyar társadalomnak és az Európai Uniónak, hogy Magyarország nem kér az uniós kvótákból. Önök általában féléves csúszásokkal szokták a mi javaslatainkat meghallgatni, így volt ez a kerítés kapcsán is, így volt a népszavazás kapcsán is; néhány hete, hónapja Orbán Viktor miniszterelnök úr is azt mondta, hogy a kvótáról népszavazást kell tartani. Az elmúlt hét eseményei is riasztóak, hiszen jól látható, hogy az Európai Unióban a kötelező kvóta kérdése továbbra sem került le a napirendről, még mindig ott van, és szinte lopakodik, arra készül, hogy a megfelelő alkalmat megtalálva bevezetésre kerüljön, és rákényszerítsék a tagállamokat a kötelező kvóta bevezetésére.
Én ebben a helyzetben, mint az a politikai szereplő, az az országgyűlési képviselő, aki eredetileg javasoltam a népszavazás megtartását a kötelező kvóta elutasítására, ebben a minőségemben most azt mondom, hogy a helyzet figyelembevételével a kvóta ellen történő népszavazás felett eljárt az idő. Eljárt az idő e fölött a népszavazás fölött, s még erősebb impulzust kell küldenünk az Európai Unió és Brüsszel számára, mint egy kvótáról tartandó népszavazás.
Miért van erre szükség az én véleményem szerint? A népszavazás lassú. Talán valamikor az ősszel kerülhetne sor a népszavazásra, de önök is jól láthatják, hogy az Európai Unió és Brüsszel nem akar várni, hanem minél hamarabb be akarja vezetni a kvótát, és lehet, hogy mire a népszavazást meg tudnánk tartani, addigra már késő lenne. Másrészt pedig nemcsak lassú a népszavazás, hanem ahogy Rogán Antal miniszter úr mondta, drága is. Ha megvan a társadalmi akarat a kvóta elutasítására, márpedig megvan, akkor miért költenénk erre milliárdokat; hogy az ön érvét használjam, miniszter úr. De bizonytalan is egy népszavazás végkimenetele, mert nem tudjuk, hogy érvényes és eredményes lesz-e. Képzeljük el azt a szörnyű pillanatot, hogy ha a népszavazás esetleg érvénytelen vagy eredménytelen lenne. Ez egészen katasztrofális helyzetet jelenthetne a kötelező kvóta kapcsán számunkra. Miközben, mondom még egyszer, a társadalmi akarat ebben a kérdésben teljesen egyértelmű, a magyar társadalom elképesztő többsége utasítja el a kötelező kvóta bevezetését.
De akkor mit tegyünk? Mit tegyünk akkor, ha igazam van abban, hogy a népszavazás felett eljárt az idő? Mire van szükség? Megmondom őszintén, nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, és tegnap Rogán Antal politikai bátorsága adott nekem inspirációt a megoldás megtalálásához. Miniszter úr tegnapi bátor kiállása adta meg a lehetőséget arra, hogy rájöjjek, mire volna szükség. Itt volt előttünk a megoldás, miniszter úr, mindannyiunk előtt itt volt, de nem láttuk. S akkor jöttem rá, hogy ha a kötelező kvótáról tartandó népszavazás ügye lassú, bizonytalan és drága, akkor talán nekünk itt az Országgyűlésben van felelősségünk, ugyanúgy, mint a vasárnapi boltzárral kapcsolatban. Itt az Országgyűlésben kell még erősebb impulzust adnunk az Európai Uniónak és Brüsszelnek, hogy mi a véleményünk a kötelező kvóta megtartásáról. Tehát egy jogalkotási aktusra van szükség, egy erősebb impulzusra. S akkor villant be a megoldás, miniszter úr, amikor az ön bátor kiállását hallgattam: önöknek van egy népszavazási kezdeményezésük, amely úgy szól, hogy akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését.
(12.30)
Semmi más dolgunk nincs, miniszter úr, mint az önök népszavazási kérdésének a végéről levenni a kérdőjelet, egy pontot tenni a mondat végére, és beletenni az Alaptörvénybe. Ezt fogjuk mi a mai napon beterjeszteni az Országgyűlés számára (Taps a Jobbik padsoraiból.), az Alaptörvényt módosítsuk a következő mondattal: az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül nem írhatja elő nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését. Itt van a megoldás, képviselőtársaim! Miniszter úr, köszönöm önnek, hogy ezt a lehetőséget számomra tegnap megteremtette. (Rogán Antal mosolyog.) Látom, örül is, ne is fogja vissza az örömét! De, képviselőtársaim, nem látom az örömet! A többi képviselőtársamon nem látom az örömet. Halló, halló, halló! (Derültség a Jobbik padsoraiból. - Zaj. - Az elnök csenget.) Ne fogják vissza magukat! Nyugodtan örüljenek, itt a megoldás! Nem kell népszavazási kampányt tartani!
Mert az, amiről én beszélek, az Alaptörvény módosítása egyrészt gyors - önök nagyon gyorsak tudnak lenni, ha szükséges -, másrészt olcsó, nulla forintba kerül. És biztos is, mert ott lesz benne az Alaptörvényben, nem kell a népszavazás bizonytalanságától félnünk. Úgyhogy nyugodtan szakadjon fel önökből az öröm! Ez nem egy pókerjátszma Andy Vajna kaszinójában, örüljenek nyugodtan! Mosolyogjanak, itt a megoldás! Be fogjuk terjeszteni ezt az alaptörvénymódosítást, önöknek szavazniuk kell majd erről a kérdésről, és akkor eldől, hogy az önök kvótáról szóló népszavazása valójában miről is szól. Arról szól, hogy önök el akarják utasítani a kvótát? Mert akkor meg kell szavazniuk! Ugye, önök is úgy gondolják? Nem tehetik meg, hogy a saját népszavazási kérdésük alaptörvényi erőre emelését nem szavazzák meg, ugye, képviselőtársaim? Vagy ha megteszik, akkor mire derül fény? Arra derül fény, tisztelt fideszes, KDNP-s képviselőtársaim, hogy önök a kvótáról szóló népszavazás ügyét csak politikai kampánycélokra használják. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van!) Ez fog akkor kiderülni, de azt én nem tudom másnak nevezni, mint hazaárulásnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
