GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, egy picit emlékezzünk vissza a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács létrejöttére! Lassan már nagyjából öt éve, 2011. VII. hó az az időszak, az az időpont, amikor az Országos Érdekegyeztető Tanácsot megszüntették. Mindenki tudja, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács bizonyos értelmű kompetenciákkal, egyetértési-döntési kompetenciákkal bírt, és ehelyett hívták életre a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot, amely gyakorlatilag javaslattételi lehetőséggel bír. A szakszervezetek, még a lakájnak mondott szakszervezet is - sokan használták ezt a szót a Ligára; volt is benne valami -, tehát még a szakszervezetek, az Autonómok meg a Liga is elhatárolódott ettől a folyamattól. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy ostobaság mindaz, amit csinálnak, ostoba lépés, és annak a társadalmi békének a komoly létesítményét, letéteményesét, amely gyakorlatilag húsz éve működött, a volt Országos Érdekegyeztető Tanácsot szüntetik meg, kockáztatva ezzel sok mindent. A Ligán belül is felháborítónak tartották ezt a történetet, főleg azért, mert az Országos Érdekegyeztető Tanács megerősítését a Fidesz ellenzékből kétszer megtámogatta, megszavazta.
No, de nem a múlttal akarok foglalkozni, csak vissza akartam idézni a történetet, egyszerűen azért, hogy látható és világos legyen, önök mire is törekedtek. A szándékuk egyértelmű, bemérhető, világos, mára már meg is tapasztalt. Nincs szükség arra, hogy bárkivel meg kelljen egyezni. Elég az, ha egyeztetgetnek, elég az, ha álláspontokat rögzítenek; nem kell megegyezni. Úgy látszik, a megegyezés nem az önök gondolkodásába elhelyezhető és abba beleférő történet.
Most, amikor a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács dolgairól beszélünk 2016 áprilisában a bővítés tekintetében, akkor a művészeti élet képviselőit hozzák be a történetbe. Államtitkár úr említette, hogy olyan szabályozási rendszerek pontosabbá tételét teszik meg, amelyek az elmúlt időszakban nem voltak meg. Ez vezethető odáig, hogy az adott szervezetek delegálási jogai hogyan, miképpen érvényesülnek. Bár akkor joggal megkérdezhetnénk, hogy eddig hogyan működött, akkor eddig elég zavaros volt ez a történet.
Olyan soros elnökséget hívnak életre, amely tekintetében a volt elnök, a jelen elnök és a majdani, jövőbeni elnök alkot egy elnökséget, bár hogy mi célzattal, arra igazából nem tudnak választ adni. A soros elnökök eddig három hónapig uralták a terepet, most hat hónapig uralhatják, egyszerűen abból a formai helyzetből, annak a változásából fakadóan, hogy míg a korábbiakban egy esztendőben legalább négyszer, azaz háromhavonta volt ülésük, mert kellett, hogy legyen, addig ma ezt kettő ülésszámban határozzák meg a törvénytervezeten keresztül. Nem véletlenszerű, hogy hat hónapos futamidőre kiterjedő a soros elnök megbízása. Közben az államtitkár azt mondja, ez arról szól, hogy az önállóság növelése történjen meg, egyszerűen annak okán, hogy maguk dönthessék majd el, hogy mikor, mit, hogyan, miképpen fognak csinálni, miközben az Európai Munkáltatói Szövetség kifejezést még a törvénytervezetből is törlik.
Nézzük meg, hogy is áll fel ma a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács. Vannak a munkaadói érdekképviseleti szervezetek, a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek és a gazdasági kamarák. Mindezek mellett civil szervezetek, alapvetően olyan civil szervezetek, amelyek a nemzetpolitikában tevékenykednek, a tudományos és a művészeti élet képviselői, belföldi és külföldi, tehát a határon túli képviseletekkel egyetemben, és az egyházak, már amelyeket bevettek.
Vannak, akik úgy fogalmaznak, hogy a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács sajnálatos módon abba a szerepkörbe került, hogy igazából gittegyletté minősítették. Sajnos nem lehet mást mondani, a valóság sem távoli ettől, hiszen, mint mondtam, semmilyen döntési kompetenciájuk nincs, igazából még a saját maguk dolgai tekintetében sem. Javaslattételi lehetőséggel élhetnek. A megbízatások tekintetében ez egy négyéves futamidőre szóló történet, még a megújítások vonatkozásában is szabályozatlanságok vélhetők és fedezhetők fel.
Azt, hogy ennek a törvénytervezetnek a Parlament falai közötti tárgyalását milyen mély elemzés, a társadalmi partnerekkel való együtt gondolkodás előzte meg, már meg sem akarom kérdezni államtitkár úrtól. De azért azt mindnyájan tudjuk, hogy minél szélesebb egy adott kör, amikor nem fókuszáltan, az ügyek előre viteléhez illesztetten jelennek meg egymás mellett vagy vannak együtt közösen egy szervezet kötelékei között, akkor nyilvánvaló az, hogy csökkenő hatásfokkal működnek ezek a szervezetek.
(18.30)
Mint ahogy az előbb említettem, a civil szervezetektől kezdve a tudományos, a művészeti, az egyházi szervezeteken keresztül sokan vannak jelen ebben a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban. Ebből kifolyólag nyilván a kérdésekre való fókuszálás tekintetében is korlátok közé szorított a mozgásterük, pont abból fakadóan, hogy sokan sokfajtát gondolva a világról és sokan mást priorizálva nem feltétlenül azokkal a típusú kérdésekkel foglalkoznak, amelyek egy gazdasági-társadalmi tanács keretei közé tartozóknak minősíthetők.
Évekig rendezetlen kérdések sokaságával ment előre a tanács. Mondtam, a tagok delegálásának kérdésköre tekintetében is tisztázatlanok voltak a viszonyok. Ha ez így van, államtitkár úr, akkor hogyan képzelhető el az, hogy mértékadó, a társadalom messze döntő többségét érintő közegre olyanfajta hitelt érdemlő tevékenységet tud folytatni a tanács, tételezzük fel, ami az elvárások szerint azért meglett volna? Ugye, öt év eltelt, de ha azt mondjuk ma, hogy Országos Érdekegyeztető Tanács, akkor még mindig tudják azok, akik figyelték az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerét, annak működését, hogy mi is húzódott meg emögött. Akár az országos érdekegyeztetés színpadán, akár regionális szinten vagy éppen helyi szinteken történő érdekegyeztetés tekintetében mi volt az, ami visszaköszönt. Még akár odáig is elmenve, hogy szakmapolitikai felületeken a munkaügyi központi hálózat rendszere mellett működtek a munkaügyi tanácsok és sok minden egyéb más. Ma önök vagy mára önök gyakorlatilag mindent, mindent lenulláztak. A valós érdekegyeztetés rendszerét, a tripartit elveken alapuló érdekegyeztetés rendszerét önök megszüntették. Megszüntették, és még egyszer mondom, elvettek minden olyan jogosultságot, lehetőséget, ami döntési kompetenciával járt. Most pedig még ennek a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak is bizonyos értelmű presztízsrombolását végzik akkor, amikor a törvénytervezet keretei között, mint említettem, évente kétszeri tanácskozási ülést írnak elő az önállóságra való hivatkozással és annak kiterjesztésével.
Szóval, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egy konzultációs, javaslattevő, talán mondhatni, tanácsadó testületként funkcionálhat ahelyett, hogy olyan rendszert működtetnének, amely tájékozódási vagy épp azon túlnyúló véleményezési jogosítványrendszerén túl egyetértési joggal bírna. Az egyetértési jog meg a javaslattételi jog az nem ugyanaz, államtitkár úr. Ön is tudja nyilván, teljesen tisztában van vele. Önök nem akarják, önök nem akarják azt, hogy azoknak a szerepvállalóknak, akiknek a gazdasági élethez közvetlen közük van, legyenek ezek munkaadói, legyenek ezek munkavállalói érdekképviseleti szervezetek, de akár legyenek köztestületek, kamarák, hogy ezeknek a szervezeteknek döntési kompetenciájuk legyen.
Pedig nem lenne baj, ha így lenne, hiszen ezek a szervezetek azok, amelyek direkt tapasztalások sokaságával bírnak, amelyek a munkabéke fenntartása tekintetében sok mindent tehetnek, és remélem, tesznek is, és nem azon vannak természetszerűleg, hogy a munkabéke felboruljon. De ha így van, hogy a munkabéke megerősítését szolgálják, akár a munkaadói, akár a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek vagy az említett köztestületek, kamarák, akkor miért nem lehet döntési kompetenciát adni a kezükbe? Akkor miért olyan testületeket kell működtetni, amelyek l’art pour l’art alapúak vagy azzá minősülnek? Amelyek, ha jó esetben javaslatot tesznek, azokat az aktuális kormány, jelen esetben önök vagy éppen elfogadnak, vagy épp nem.
Miért nem gondolkodnak el azon, hogy olyan rendszert működtessenek, amelyben az aktuális szférának, ha az gazdasági szféra, akkor annak, ha az társadalmi felület, akkor annak a közvetlen megélői, tapasztalói, képviselői igenis közvetlen beleszólási jogosítvánnyal bírhassanak? Látják, hogy ha nem ezt teszik, akkor olyan folyamatokkal kell szembenézni, mint ami a Tanítanék és egyéb más programok kapcsán a felszínre jön. Hogy azok, akik tudják, azok, akik ismerik, azok, akik meg akarják változtatni és jó irányba, a felnövekvő nemzedék érdekében, abba a helyzetbe kényszerülnek bele, hogy mivel közvetlen beleszólásuk nincs a történetbe, mert nincsenek helyi, nincsenek önkormányzati szintű, nincsenek regionális közalkalmazotti tanácsok, vagy nem voltak ilyenek, ezért a saját útjukat kell járni. Igaz, sokkal küzdelmesebben érnek el oda, hogy a céljukat érvényesíteni tudják, de ilyen értelemben a politikával is hadakozniuk kell.
Miért nem egyszerűbb az, hogyha a politika arra törekszik, hogy azokkal a társadalmi partnerekkel, akik az adott szegmensek keretei között a legjobb megélői a történeteknek, a legjobb megtapasztalói a történeteknek, azokkal, legyenek azok akár, még egyszer hangsúlyozom, munkaadói vagy éppen munkavállalói érdekképviseletek, közösen jutnának el oda, hogy a lehető legjobb döntéseket szüljék? Miért kell évek hosszú során keresztül, mondjuk, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács keretei között a tanácsban szerepet vállalók körét egyrészt hitegetni, másrészt félrevezetni azzal, hogy nekik mértékadó kompetenciájuk van, amikor teljesen világosan látszik, hogy nem, nekik kompetenciájuk nincs? Ők maximum addig juthatnak el, hogy javaslatokat fogalmazhatnak meg, amely javaslatokat a tapasztalások figyelembevételével önök általában elutasítják vagy észre sem veszik.
De nemcsak a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsét, hanem másokét sem. Hát, ezen a filozófián, ezen a hozzáálláson kellene változtatni! Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
