L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél évvel ezelőtt, 2015 decemberében az Országgyűlés megvitatta és elfogadta a kulturális örökség védelméről szóló törvény átfogó módosítását. Az elmúlt több mint egy évben folyamatosan monitoroztuk a 2015 végén jóváhagyott új örökségvédelmi szabályokat, és mára kijelenhetjük, hogy jóllehet finomabb korrekciókra szükség van, az akkor jóváhagyott változások alapvetően kiállták az idő próbáját. A kormány továbbra is elkötelezett kulturális örökségünk megóvása mellett, éppen ezért szükséges, hogy az állam a jelenleginél is nagyobb szerepet vállaljon a régészeti örökség és a műemléki értékek védelmében, fenntartásának elősegítésében.
2015-ben előre jeleztük, hogy a megkezdett átalakításokat folytatni kell. Ennek további lépcsője volt a műemléki felújításhoz és jó karbantartáshoz kapcsolódó adókedvezmények, az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosítása, amely időközben szintén az Országgyűlés elé került. A kulturális örökségvédelmi törvény és az azzal összefüggő egyes törvények módosítását az örökségvédelem rendszerének és feladatellátásának még hatékonyabbá tétele indokolja, amely - amint azt már számos fórumon hallhatták képviselőtársaim - a központi háttérintézmények átalakításához is vezethet.
Részleteiben a tisztelt Országgyűlés előtt álló törvénytervezet összesen hat törvény módosítását célozza. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény, a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény, az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény, a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosítása történik meg a most benyújtott törvénytervezet értelmében. A tervezet legtöbb elemében a kulturális örökség védelméről szóló törvény pontosítására irányul, kiterjed a régészeti örökség megóvására, a műemlékek védelmére, a kulturális javakra, és - ami különösen fontos számunkra - két újabb helyszínnel bővül a nemzeti emlékhelyeink köre is.
A régészeti örökségre vonatkozó szabályozás módosításának a következők a lényeges elemei. A kulturális örökségvédelemről szóló törvény régészeti vonatkozású módosítása elsősorban a törvény pontosítására törekszik, a régészeti feladatellátás 2015 januárjától működő új modelljét érdemben egy ponton érinti. Az egyértelműség érdekében meghatározzuk a földmunka, valamint a régészeti feladatellátás fogalmát.
Szintén fogalmi korrekció a próbafeltárás célját érintő módosítás. A régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat a Kötv. jelenleg is tartalmazza, de az a törvény átláthatóbbá tétele érdekében új fejezetbe került. Az eddigi tapasztalatokból következő szükséglet, hogy a törvény az előzetes régészeti dokumentáció készítésének kötelezettségét kiterjeszti valamennyi, földmunkával járó külterületi közútépítésre annak érdekében, hogy a komoly előkészítést igénylő beruházások megvalósítását a kivitelezési szakaszban ne hátráltassa a korábban kellően fel nem derített régészeti örökség váratlan előkerülése.
A jogalkotó ügyelt arra, hogy a valóban érdemi földmunkával járó beruházásokra terjedjen ki a módosítás, így a kerékpárutakra nem vonatkozik. A módosítás ezen túlmenően kiterjed a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások szabályainak további egyszerűsítésére, hatékonyságának növelésére. Ezzel összefüggésben töröltük a nagyberuházások köréből a kormány által rendeletben nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánított beruházásokat, mivel a kiemelt üggyé nyilvánításra, a hatósági eljárásokra általában rövidebb határidők vonatkoznak, amelyek teljesítését nem kívánjuk hátráltatni. Ez a módosítás nem érinti a kiemelt útépítéseket, amelyek továbbra is nagyberuházásnak számítanak.
Talán a legfontosabb változás, hogy a nagyberuházások régészeti előkészítésének gyors és zökkenőmentes lebonyolítása érdekében erősítettük a központi koordináció szerepét és lehetőségét. Ha a feltárásra jogosult akkreditált intézmény a megelőző feltárásra vonatkozó szerződést 15 napon belül nem köti meg a beruházóval, akkor jogszabályban kijelölt örökségvédelmi szerv gondoskodik a régészeti feladatellátás elvégzéséről. A szabályozás hátterében egy tavalyi északmagyarországi eset áll, amikor a beruházó csak a Miniszterelnökség közvetlen beavatkozásának köszönhetően tudott szerződést kötni, mivel az akkreditált feltárásra jogosult intézmények egymás után álltak el a szerződéskötéstől.
A kiemelt közlekedésiinfrastruktúra-beruhá-zá-sokat érintő egyszerűsítéseket kifejezetten szorgalmazza a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. A módosítás legfőbb eleme, hogy a kiemelt közlekedési fejlesztések esetében a régészeti feladatellátásról teljeskörűen a Forster Központ gondoskodik, amely ebbe bevonhatja a feltárási jogú intézményeket és az akkreditált szervezeteket. Ez a szervezeti séma azonban nem hozza vissza sem a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, sem a Nemzeti Örökségvédelmi Központot, mivel a régészeti feladatellátás továbbra is a feltárásra jogosult szervezeteknél marad erős koordináció mellett, amelyeket a Forster Központ keres meg - mármint az intézményeket keresi meg, a régészeti feladatellátásra jogosult intézményeket keresi meg a Forster Központ.
Ez a struktúra csakis a kiemelt közlekedési-infrastruktúra-beruházásoknál áll fenn, mivel ezek esetében fontos az EU-s források minél gyorsabb lekötése és minél hatékonyabb felhasználása. Az egyablakossá váló rendszerben a beruházó Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. közvetlenül a Forster Központot keresi meg, és a központtal köt szerződést, a régészeti feltárást azonban a feltárásra jogosult intézmények az akkreditált szervezetek bevonásával végzik.
A régészeti örökség védelméhez kapcsolódó egyéb törvénymódosításokról a következőt kell tudni képviselőtársaimnak. A régészeti örökség védelméhez kapcsolódó lényeges változtatás a fémkereső műszer használatát érinti, amelyet az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján szükséges tovább szigorítani. A fémkeresőzés már gyakorlatilag szabadidős tevékenységgé vált, amelynek különlegességét nemcsak a keresés izgalma és a találás öröme jelenti, hanem kalanddá teszi a tiltott tevékenység végzése, amit már a média is „népszerűsít”, tudomást sem véve arról, hogy az engedélyköteles és korlátozottan végezhető tevékenység. Hogy tisztelt képviselőtársaim is érzékeljék a helyzet súlyosságát, el kell hogy mondjam, hogy megindult a fémkeresős turizmus, szervezett csoportok buszokkal utaznak a megfelelőnek ígérkező területekre, ahol csapatosan szisztematikusan rabolnak lelőhelyeket, sőt olyan esetekről is tudunk, amikor magát a lelőhelyet is megveszik, hogy ott szabadon fémkeresőzhessenek. Ez a tevékenység nemcsak a leletek eltulajdonítását, eladását és gyakran külföldre vitelét jelenti, de károsítja, sőt gyakran tönkreteszi, megsemmisíti a lelőhelyeket is.
(11.30)
Ezzel a jelenséggel csak akkor szállhatunk szembe, ha a lelőhely-fosztogatók büntetőjogi felelősségét megalapozzuk, és a lelőhelyek védelmében felsorakoztatjuk a szabálysértési eljárásban közreműködő hatóságokat.
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításával a fémkereső műszer jogellenes használata szabálysértéssé válik, és a fémkeresők helyszíni bírságolására jogosítványt kap a rendőrön kívül a Természetvédelmi Őrszolgálat, az önkormányzati természetvédelmi őr, az erdészeti hatóság arra felhatalmazott ügyintézője, valamint a mezőőr is, sőt lehetővé válik a fémkereső műszer jogszerű elkobzása. A probléma súlyosságára a hatóságok is felhívták a figyelmünket. A fémkeresőkkel szintén naponta szembesülő Készenléti Rendőrség és a Természetvédelmi Őrszolgálat is támogatja a módosításokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A műemlékvédelemre vonatkozó szabályozás módosításának elemei a következők. A műemlékvédelemre vonatkozó módosítások egyrészt kapcsolódnak az aktuális jogszabály-módo-sítási folyamatokhoz, megteremtve egy olyan koherens és illeszkedő szabályozást az ágazat szempontjából jelentős területekkel és stratégiai irányokkal, például építésügy, nemzeti, állami vagyon kezelése, közigazgatási eljárások reformja s a többi, másrészt a jogalkalmazási gyakorlatból levezethető pontosítások, korrekciók, az értékvédelem eszköztárának hatósági, közigazgatási elemeit erősíti a felügyelet, a végrehajtás és a végrehajtások foganatosítása területén.
A módosítások fő problémakörei a fogalmi pontosítások, a kétlépcsős műemléki védelem új jogintézményének erősítése, a hatósági feladatok miniszteri hatáskörbe kerülésével az eljárások egyfokúvá tétele a kulturális javak és a közhiteles nyilvántartások esetében, sőt egyszerűsítése, az örökségvédelmi hatóság által hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés kizárása; a műemlékek kategóriába sorolása felülvizsgálatának a folytatása, megalapozása és a tulajdonosi terhek csökkentése; az örökségvédelmi hatóság felügyeleti eszközeinek erősítése, az állami beavatkozás hatékonyságának, lehetőségeinek növelése, valamint a veszélyeztetett műemlékek forgalomképességének növelése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az építésügyi szabályok átalakításával összefüggésben e törvénymódosítás során szükséges az építésügyi szakterülettel összefüggő fogalmak pontosítása és összehangolása. Az építésügyi szabályozás meghatározza az épített környezet, azon belül az építészeti örökség, az építészeti érték fogalmát, és e struktúrán belül értelmezi az országos, nemzeti szintű védelemként a műemlék védelmét.
E meghatározás nemcsak a jogalkotási koherencia miatt fontos, hanem a műemlékek klasszifikációja során kialakított kategóriákhoz is jobban illeszthető, ha a műemléki érték fogalmában az országos nemzeti szint jelenik meg. A fogalmak egyértelműsítését szolgálja továbbá a műemlékvédelmi érdek, a mű-emlékfenntartás, a műemlék-helyreállítás s a többi ágazati specifikumokat mutató meghatározása is.
Az elidegenítési tilalom törlése a megfelelő eszköz arra, hogy a műemlék gondos gazdához kerülhessen. A törvénytervezettel elérhető ugyanis, hogy a műemlékének jó karbantartását elmulasztó, állagának romlását okozó tulajdonos elidegeníthesse a műemléket azért, hogy az olyan felelős tulajdonoshoz kerüljön, aki azt képes fenntartani.
A kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításával az állami beavatkozás hatékonyságát növeli a meg nem fizetett örökségvédelmi bírság köztartozásához kapcsolt új joghatások bevezetése: jelzálog, valamint annak fennállásáig további terhelési tilalom. Ez azt szolgálja, hogy a terhelt műemlék forgalomképessége növekedjen, megteremtve ezzel annak a lehetőségét, hogy felelős tulajdonos vásárolhassa meg, biztosítva ezzel, hogy a jelenleg alig-alig befizetett és alig-alig behajtható tartozások végrehajtása megalapozottabb és hatékonyabb lehessen. A kisajátítás jogintézményének erősítéséhez kapcsolódóan jelen módosítás során a műemlékvédelmi érdek fogalma beépül a szabályozásba.
E törvénymódosítás lehetővé teszi és jogi szempontból megalapozza a műemlékek klasszifikációjának folytatását is, tehát a műemlék kategóriába sorolásának további rendszeres felülvizsgálatának elvégezhetőségét. A klasszifikáció során lehet meghatározni azon műemlékek körét, amelyeket alsóbb - egyszerűbb joghatások - vagy kiemelkedő értéke miatt felsőbb kategóriába - szigorúbb előírások - kell sorolni. A klasszifikáció folyamán megállapíthatóak azok a védettségek is, amelyek fenntartása nem jogszerű, így a védettség megszüntetésével a tulajdonosok terhei jelentősen csökkenthetők. A műemlékek osztályozásának felülvizsgálata a hatályos törvény szerint egyszeri kötelezettség volt, amely már lezárult, ezt a munkát elvégeztük, szükséges azonban a folyamatos felülvizsgálat lehetőségének bevezetése.
A kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelten kezelt feladatainak megvalósítását segíti elő, ha műemlékvédelmi érdekből az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénytől a jelenleginél szélesebb körben - az építészeti tervezés során és a hatósági eljárásokban - el lehet térni.
A Kötv. jelenleg is tartalmazza az országos építési szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó szabályoktól való eltérést a műemléki értékek megőrzése érdekében. E törvénymódosítás ezt az eltérési lehetőséget terjeszti ki a településrendezési eszközökre.
A módosítás a műemléki érték nyilvántartásba vételének folyamatában meghatározza az ügyfél fogalmát, és ezáltal azt, hogy a nyilvántartást vezető hatóság döntése ellen ki élhet jogorvoslattal. Ezzel összefügg, hogy a műemlékké nyilvánítás folyamata során az érintetteket a védetté nyilvánítás előkészítésének befejezését követően történik, és ezt követően tehetnek majd észrevételeket. (Sic!)
A védetté nyilvánítás és a védettség megszüntetése terén újdonság, hogy az ideiglenes műemléki védelem a jogintézménnyel való visszaélés megakadályozása érdekében nem rendelhető el ismételten, és a védettség megszüntetésének esetköreit is pontosítja a javaslat. Ez a jogbiztonságot is erősíti. Az utóbbi idők műemlékivédettség-megszün-te-té-seinek nagy részére azért került sor, mert a műemlék tulajdonosa sajnálatos módon nem tett eleget jó karbantartási és fenntartási kötelezettségének, így a műemlék védett értékeit elveszítette vagy adott esetben teljes egészében elpusztult. A műemlékek fenntartása igen költséges feladat, és a kormány ebben segítséget kíván nyújtani a tulajdonosoknak. Az Országgyűlés előtt van a T/10537. számú törvényjavaslat, amelyben szerepelnek a műemlék épületek fenntartásához és felújításához kapcsolódó adókedvezmények. A műemlékvédelmi adókedvezményeket a társasági-adó-alanyok vehetik igénybe, amennyiben az általuk nyíl-vántartott műemlék épületen jó karbantartási vagy felújítási munkát végeznek. Ezzel várhatóan nagymértékben élénkülnek a magántulajdonban álló műemlékek védelmét célzó beruházások anélkül, hogy az a költségvetésre jelentős terhet róna, hiszen nem vissza nem térítendő támogatásról, hanem adóalap-csökkentő tételről van szó.
A javaslat a személyi jövedelemadó rendszerében bevezetné, hogy a magánszemély tulajdonában vagy tartós vagyonkezelésében álló műemlékek más általi felújítása vagy jó karbantartása által szerzett jövedelem adómentes legyen. Az előttünk fekvő módosítás egyfokúvá teszi az örökségvédelmi hatósági eljárásokat azzal, hogy ellenük csak bírósági úton lehet jogorvoslatot kezdeményezni. Ezen változtatásokat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell majd.
Tisztelt Képviselőtársaim! A műemlékvédelemhez kapcsolódó egyéb törvények módosításáról is ejtsünk néhány szót a Házban! Jelen törvény a Kötv. mellett a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény kulturális javakra vonatkozó rendelkezéseinek, a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény, az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény, továbbá a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásokról, a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény pontosítására, módosítására is irányul.
A közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló törvény módosítása azért szükséges, mert ez a törvény, a levéltári törvény a kulturális örökségvédelmi hatóságot nevezi meg a kulturális javak hatóságaként. A módosítás pontosítja a hatóság megnevezését, így az örökségvédelem szempontjából jelentős területtel való koherens és illeszkedő szabályozást teremt.
(11.40)
Az ingatlannyilvántartásról szóló törvényt az örökségvédelmi hatóság által jogsértő magatartást tanúsító műemlék-tulajdonossal szembeni kötelezettség biztosítékául a magyar állam javára bejegyzett jogok fennállásáig további terhelési tilalom tényének egyértelmű feljegyezhetősége miatt szükséges módosítani. A két szabály párhuzamosságának megszüntetése az egyértelmű jogalkalmazást segíti.
A kisajátításról szóló törvény módosítása a Kötv. 35. §-ával összhangban új jogcímet vezet be a műemlék kisajátításának indokai közé: a méltatlan használat, a helyreállíthatatlan sérülést eredményező állapot és a veszélyeztetettség fogalma jelenik meg.
Új szabályozási elem a Kötv. szerinti állami teher, például kényszer-helyreállítás költsége, részösszeggel beszámítható a kisajátítandó, árverezendő ingatlan árába, így az a pénzbeli kártalanítás összegét csökkenti. Az örökségvédelmi hatóság által a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégzett munkák ellenértékét olyan arányban kell csökkentő tényezőként figyelembe venni, amilyen arányban az a műemlék forgalmi értékére hatással volt.
A kisajátításról szóló törvény jelenleg csak a környezetkárosodás felszámolása érdekében szükséges kisajátítás esetkörében szabályozza azt, hogy a kétszeres fizetés elkerülése érdekében a kártalanítási összeget csökkenteni kell a kisajátítást kérő állam, önkormányzat, illetve szervei által a kártalanításra jogosult költségére jogszabály alapján elvégzett és máshonnan meg nem térült értéknövelő munkák értékével.
A műemlékvédelmi vonatkozások mellett az Igazságügyi Minisztérium javaslatára indokolt ezen esetkört a kisajátításról szóló törvényben szereplő összes védelmi célú kisajátítási esetkörre kiterjeszteni, így jelen előterjesztés ezt a bővített szabályozási kört tartalmazza. A kisajátításról szóló törvény módosítására vonatkozó szövegjavaslatot éppen ennek értelmében az Igazságügyi Minisztérium készítette el.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális javakat érintő módosításokról is ejtsünk pár szót! A kulturális javak tárgyában a szabályozás módosításai elsősorban technikai jellegűek. Kisebb fogalmi és szabályozási pontosítások történnek. Az állam alapvető érdeke megakadályozni, hogy a hatóság látóköréből kikerülhessenek a védetté nyilvánított kulturális javak, ugyanilyen lényeges, hogy a végrehajtás során lefoglalt védett kulturális javak adatai hatósági nyilvántartásba kerüljenek, illetve, hogy a lefoglalt, arra alkalmas kulturális javak védetté nyilvánítására irányuló eljárást lefolytassa a hatóság. A fenti, a jogalkalmazás során felmerülő problémák orvoslását szolgálják a módosítások, amelyek biztosítják a koherens és egyértelmű szabályzást.
Végül, tisztelt képviselőtársaim, ejtsünk pár szót a nemzeti emlékhelyeket érintő változásokról! A módosítás javaslatot tesz nemzeti emlékhelyeink körének kibővítésére, két új helyszín, a nagycenki Széchenyi-kastélyegyüttes és a szigetvári vár nemzeti emlékhellyé nyilvánítására. Kiemelkedő jelentőségéhez méltó elismerést jelent Széchenyi István, a legnagyobb magyar születésének 225. évfordulója tiszteletére a nagycenki Széchenyi-kastélyegyüttesnek, továbbá Zrínyi Miklós és a szigetvári várvédők 450 évvel ezelőtt hősies küzdelme helyszíneként a szigetvári várnak nemzeti emlékhellyé történő minősítése. A nagycenki Széchenyi-kastélyegyüttes elválaszthatatlan a hazai polgári átalakulás és nemzeti modernizáció első programalkotó egyéniségétől, a legnagyobb magyartól, Széchenyi István gróftól. Tehát gondolom, itt nem is kell részletesebben indokolnom a nemzeti emlékhellyé való minősítését. Ugyanígy abban a rendkívül izgalmas identitásküzdelemben, amely ma zajlik, nem kell különösebben részletesen indokolnom itt a parlamentben az 1566. évi szigetvári ostrom jelentőségét, Zrínyi Miklósnak és a vele harcoló magyar és horvát katonáknak a hősiességét, ennek a történelmi súlyát és jelentőségét. Így kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek támogatni ennek a két kiemelt értéket képviselő műemléknek a nemzeti emlékhellyé történő minősítését.
Végül néhány egyéb apró változásról. A törvénymódosítás koherens és illeszkedő szabályozást teremt az ágazat szempontjából jelentős területekkel: építésügy, nemzeti, állami vagyonkezelések, közigazgatási eljárások reformja, ezekről már szóltam is. További cél, hogy a törvénytervezet, a kormány bürokráciacsökkentő programjának megfelelően még átláthatóbb szabályozást, az eljárás könnyítését, ezáltal gyorsítását, a bürokrácia csökkentést szolgálja. Az örökségvédelmi hatóság által hozott elsőfokú döntéssel szembeni fellebbezés kizárása a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel áll összhangban, ami az egyes adminisztratív kötelezettségek megszüntetésével az új általános közigazgatási rendtartás fokozatos bevezetését szolgálja.
A tervezet figyelembe veszi a kormány álláspontját a törvények, illetve a törvényi rendelkezések tartalmi deregulációjának érvényesítésére vonatkozóan, mivel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti alapvető jogok és kötelezettségek megállapítására, valamint a jogalkotásról szóló törvény előírása alapján az alapvető jogintézmények és szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciák meghatározására tesz javaslatot. A deregulációs követelményeket azzal érvényesíti a törvényjavaslat, hogy a tárgykör fogalomhasználatát azonos szinten egységesíti. A törvényjavaslat a tárgykör fogalomhasználatát egységesíti, és ezzel egyidejűleg közel húsz rendelkezést helyez hatályon kívül. Ezzel a tervezet teljesíti a kormánynak a jogszabályok tartalmi deregulációjának érvényesítésére vonatkozó elvárását.
Mindezek fényében arra kérem tisztelt képviselőtársaimat az Országgyűlésben, hogy szíveskedjenek támogatni az önök előtt fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
