DR. KOVÁCS ZOLTÁN,
DR. KOVÁCS ZOLTÁN,
DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Immáron harmadszor lefolytattuk az általános vitát. Noha a Törvényalkotási bizottság javaslatáról kellett volna itt most beszélnünk, abban jó néhány olyan javaslat is volt, amely egy vesszőt vagy egy technikai módosítást jelentett, és így került ide a parlament elé, ami a kodifikációt segítette, de azt gondolom, hogy nem ez az érdemi része a törvénynek.
A törvény érdemi részéről nem sok szó esett, egyedül a szakvizsga, hogy kell, nem kell, felmentés, nem felmentés, ezen csúcsosodott ki mind a Törvényalkotási bizottsági vita, mind pedig az itteni felszólalások tartalma. Azt gondolom, hogy ennél ez a törvény jóval több. Gyüre Csaba még azt is elfelejtette megemlíteni, hogy az ő módosító javaslatát egyébként befogadtuk. Tehát ennyire izgalomba jött ettől a témától, hogy még azt is elfelejtette, hogy végre van egy elismert és befogadott ellenzéki módosító indítvány is. Tehát konstruktív volt a kormány egyébként a javaslatokat illetően.
Ami pedig azt illeti, hogy egy ilyen szakszervezeti fogadatlan prókátor szerepet szán saját magának: én teljesen meg vagyok lepődve. Mert azon nem vagyok meglepődve, hogy amikor a szocialista frakció ott ült, ahol most önök, a kétezres évek első felében, és az összes szakszervezeti funkci itt ült a parlamentben, talán ott éppen Paszternák elvtárs, ahol most Gyüre Csaba, és benne volt a szocialista frakcióban, egymással egyeztettek, a szakszervezet is meg a kormány is.
Most viszont nincsenek benn a parlamentben, ami szerintem egy helyes dolog. És azt gondolom, hogy nem is ők írják ezt a törvényt, a törvényjavaslatot a kormány terjeszti be. Mindezek ellenére nem szűk tárgyalások voltak a szakszervezetekkel, hanem az úgynevezett KÉF-en és az OKÉT-en négyszer járt a törvény, de lehet, hogy még ennél többször. Egyéni, mondhatnám azt is, „kiscsoportos” foglalkozásokat is tartottunk az EDDSZ-től kezdve jó néhány szakszervezettel.
De természetesen a szakszervezeteknek bizonyos jogvédő álláspontját a koncepcióba nem tudtuk befogadni. Jó néhány dolog történt, hiszen volt egy szakszervezeti és egy minisztériumi egyeztetés, ahol paragrafusról paragrafusra mentünk végig a jogszabályon. Tehát ilyen alapos egyeztetés szerintem kevés törvénynél volt. És volt többpárti egyeztetés is, ami lehet, hogy egyesek szerint utólagosan történt, de azt gondolom, hogy itt is meghallgattunk minden érvet és ellenérvet.
Összességében azt szeretném elmondani, ha már általános vita keretei között zajlik szinte most a törvényjavaslat tárgyalása: ennek a törvénynek nem ez a lényege. Ez egy teljesen új szemléletmód, igazodik az új közigazgatási szerkezethez, a megváltozott világhoz, nem egy megcsontosodott, gyakorlatilag merev rendszerhez igazítottuk a törvényjavaslatot, hanem valóban a teljesítményhez, a feladathoz, a munkakörhöz, ahhoz, hogy egyébként ki dolgozik. Ebben óhatatlanul benne van a szubjektivitás adott esetben, ezért nagy a felelőssége egyébként a vezetőknek, hogy a teljesítményértékelés vonatkozásában miként viszonyul a munkatársaihoz.
De én nem gondolnám azt, hogy minden vezető élből rossz, és csak szubjektív módon direkt rossz teljesítményt ad ki a munkatársai számára csak azért, hogy kevesebb bért kelljen fizetnie. Éppen fordítva, ennek a törvényjavaslatnak a fő célja az, hogy a járási tisztviselők esetében 30-40-50 százalékkal átlagosan juthassanak többletilletményhez az ott munkát végzők, leginkább az állampolgárokkal kapcsolatban levők, az ügyfélszolgálatokon levők, a terepmunkát végzők, azok a szociális feladatot ellátó kollégáink, akik a legnehezebb körülmények között is próbálnak segíteni a rászorultakon vagy akár a nagyon fiatalokon a gyámhivatalokon keresztül, de akár a munka világát is, a foglalkoztatási osztályokon vagy főosztályokon dolgozók tevékenységét is ide tudom venni. Tehát azt gondolom, hogy jó helyen kezdtük ennek a törvénynek az elindítását, hiszen ez nem áll meg itt, jövőre már a teljes területi közigazgatás kerül ennek a törvénynek a hatálya alá, majd ezt követően - nyilván kormánydöntéstől és a parlament döntésétől függően - kiterjesztődik a többi állami szervezetre is.
Szeretném megköszönni itt a képviselőtársak aktivitását, hiszen 23 módosító indítvány került be a rendszerbe. Ebből, mint ahogy említettem, volt befogadott is.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
(20.00)
Úgy gondolom, hogy arra is reflektálni kell, ami itt elhangzott, és ami nem hangzott el. A Törvényalkotási bizottságban voltak olyan képviselők is, akik nem jogászok, és ők egész más szempontból vizsgálták a jogi szakvizsga létét vagy nem létét ebben a rendszerben. Ők azt gondolták - legalábbis az általam ott levehető gondolatok szerint -, hogy nem a jogi munkával kapcsolatos, szakvizsga által elmélyített jogi tudás az igazán izgalmas ebben a rendszerben, hanem egy olyan államtudományi vagy állammenedzsment-képzés, amely nemcsak a jogi munkára koncentrál, hanem pont egy állami vezetői rendszer kiteljesítésére, ami a jogi munkánál sokkal szélesebb körű, amely vezetői ismeretektől kezdve a közpénzügyeken át, a vezetői gyakorlaton keresztül segíti annak az állami tisztviselőnek a munkáját, aki aztán gyakorlatilag a közigazgatás részeként segíti az állami végrehajtó hatalom munkáját. Nyilván ez egy nagy vitakérdés. A szakvizsgázott jogászok - itt én is megszólíttattam, aki az asztal másik oldalán ültem - csaptak össze, hogy úgy mondjam, a laikusokkal, akik nem jogászok, ebben az ügyben. Ez az álláspontunk.
És ha én is viccesen reagálhatok Bárándy képviselő úrnak arra, hogy az elsők között töröljük el ezt a törvényt: azt gondolom, hogy majd amikor korelnök lesz, akkor erre sort keríthet a parlamentben. (Derültség.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani arra, amire Gyüre Csaba utalt, hogy 20-25 évig helyben jár egy dolgozó: rosszul számolta, képviselő úr, ez maximum 15 év lehet. De egyébként, aki úgy látja, hogy ezen a pályán nincs lehetősége előbbre jutni, az nyilván pályaelhagyó lesz, és keres máshol boldogulást. De úgy gondoljuk, hogy a béremelésen, a teljesítményen alapuló rendszer alapján éppen a pályán maradás a lényege, és az élethosszig történő tanulás, hiszen változik a világ, változnak a társadalmi viszonyok, változnak az új rendszerek. Ebben szakmai képzésnek is bent kell lenni, és mint ahogy mondtam, az államimenedzsment-képzés is fontos az elkövetkezendő időszakban.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez előbbre viszi ezt az ügyet, amit államigazgatásnak hívunk, és ebben nem csak kizárólagos nemzeti közszolgálati egyetemi képzés van; éppen ellenkezőleg: Magyarországon jelentős képző intézmények vannak, egyetemek, akár a jogi egyetemek is, amelyek az NKE szervezésében, velük együttműködve végzik majd az államtudományi, a társadalomtudományi és különböző képzéseket. A legkiválóbb professzorok és legkiválóbb előadók fognak majd ebben a rendszerben működni.
Az NKE-t időnként rosszízű megjegyzésekkel illette néhány képviselőtársam. Szeretném elmondani, hogy a közel félezer ottani oktatóból, ami az államtudományi képzést illeti, ott a százegynéhány oktatóból közel 60 minősített oktató. Ezt a minősítést nem a parlament adja, nem a kormány adja, hanem a tudomány. És ha a tudomány megadja ezt a minősítést, miért ne bíznánk azokban az oktatókban, hogy ők kellően fogják majd oktatni a mi leendő vagy jelenlegi kollégáinkat?
Végezetül szeretném azt mondani, hogy ha csak egy pontban nem elfogadható a képviselőtársaknak a törvény - ez a szakvizsga ügye, ami nagy és sok kört megjárt -, de ha mégis arra gondolnak, hogy béremelés van benn, teljesítményértékelés van benn, a feladathoz igazított bérezés van benn, akkor ez mégiscsak előbbre viszi a jelenlegi statikus rendszert, amely kettő egymást kiegészítve, úgy gondoljuk, hogy segíti a jövő államigazgatási munkáját. Ehhez kérem - ha mégis meggondolnák magukat a holnapi napig - a támogatásukat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
