DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a párbeszédnek egy olyan fórumát teremtette meg a kormányzat a köznevelési kerekasztallal, amely, bár korábban sokféle fórum létezett, amelyek nyilvánvalóan elsősorban részben a munkavállalói érdekképviseletre koncentráltak, egy másik részük egy szűkebb körű tartalmi kérdésre, de ilyen széles körű és ilyen sok szereplőt bevonó kerekasztalra, egyeztetési formára nem volt példa. (Dr. Hiller István: Jaj!)
Hiszen az az egyik része csak a köznevelési kerekasztal működésének, hogy (Derültség az MSZP soraiban.) nyolc oldal képviselői mondják el a véleményüket, de a másik része az, hogy a munkacsoportokban az elmúlt hét előtti időszakban összesen száz szakértő szervezet vagy szakértő maga vett részt a munkában.
(9.50)
Ilyen széles körű egyeztetésre - ha bármilyen korábbi egyeztetési fórumot nézünk - nem nagyon volt példa, sőt szerintem egyáltalán nem volt példa Magyarországon, amikor ilyen széles körű munkacsoport munkájában együttvéve 150 kérdéskörben 100 szervezeti képviselővel, szakértővel együtt (Dr. Bárándy Gergely: Tényleg sokan voltak!) folyt volna a munka a köznevelés egyeztetése során.
Azt hiszem, épp ezért a kerekasztal egy jó mód lesz arra, hogy a problémákat megoldjuk, megoldásokat szállítsunk. Hiszen az előző két évben már láthattuk, hogy ugyanez az együttműködési forma a felsőoktatásban, ahol nagyon nagy átalakulásra került sor, hiszen megjelentek a kancellárok az egyetemeken, teljes mértékben a gazdálkodás átalakult éppen ezért, hiszen náluk koncentrálódott - a kórházak, pontosabban a kórházakat is fenntartó, de a kórházakat nem fenntartó egyetemek adósságállománya is óriási mértékben csökkent, kevesebb, mint a felére csökkent az egyetemek kintlévősége, ami az egyik fő probléma volt nyilván a gazdálkodással kapcsolatban -, ott ezt a formát a felsőoktatási kerekasztal jól szolgálta. Bízunk benne, hogy mivel itt már egy bizonyított formáról van szó, nem egy olyan együttműködési formáról (Folyamatos zaj és közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.), nem egy olyan párbeszédformáról van szó, amelynek nincsenek eredményei, hanem olyan formáról van szó, aminek vannak eredményei.
Mindenki láthatja és mindenki ismeri az eredményeit, ezért hívtuk életre magát a köznevelési kerekasztalt is, amely már bizonyos kérdéseket persze úgy tárgyalhatott, hogy azok jól előkészítettek voltak, hiszen a pedagógus-előmeneteli rendszer, a pedagógus-életpálya már 2013 óta működik Magyarországon, a pedagógusok bére így 40 százalékkal emelkedhetett. Minden évben, évről évre hol 32 milliárddal, hol 34 milliárddal, volt olyan esztendő, amikor 120 milliárddal fordítottunk többet a pedagógusok bérére, mint az azt megelőző években, így bővült a köznevelésre fordított források mértéke. Ne feledjük el, hogy az OECD-felmérések szerint 2008 és 2010 között, a szocialista kormányzás utolsó éveiben GDP-arányosan 11 százalékkal kevesebbet költöttek oktatásra; a GDP is csökkent, és a GDP-n belül is csökkent az oktatásra fordított arány, tehát az ország gazdasága is csökkent, de ehhez képest még egy fokozattal gyorsabban csökkent az oktatásra fordítható keret. Nyilván ennek része volt az, hogy elvették a 13. havi fizetését a pedagógusoknak. Nos, tehát ahhoz képest most egyre bővülő jövedelemkerettel tudnak szerencsére gazdálkodni a pedagógusok.
Nem teljes körű a köznevelési kerekasztalon résztvevők száma, de ez nem a kormány hibája, hiszen a kormány elhívta a szakszervezeteket, elhívta még az alapítványi fenntartású iskoláknak is a szövetségét, elhívott sok mindenkit, akiknek egy része nem vett részt ezen a köznevelési kerekasztalon. Nehéz ezt értelmezni. Ön is tudja talán, képviselő úr, volt olyan szakszervezeti vezető, aki először párbeszédformát követelt, hogy legyen egy új egyeztetés a kormányzat és a szakszervezetek között, az ágazat képviselői között. A kormány bejelentette, hogy létrehívja a köznevelési kerekasztalt. Ezután mondta, hogy mindenképpen ott kell, hogy ő is legyen, és napirendi pontokat is javasolt, hogy miket kell megvitatni. Ezután megkapta a meghívót. Miután megkapta a meghívót, bojkottot hirdetett, hogy ő sem megy, és más szervezeteket is arra hív fel, hogy ne menjenek el. Ennek egy-ketten eleget is tettek. Amikor eljött az ülés napja, mégis eljött az ülésre. Az ülés végén elmondta, hogy nem volt tabutéma, mindent meg lehetett vitatni, pozitív csalódás volt számára. Majd két nappal később rájött, hogy az ülés mégsem volt jó, önkritikát gyakorolt, mint egykor, a korábbi évtizedekben, és azt mondta, hogy mégsem szabad részt venni, mert tévedett, és minden ember tévedhet, ő is két nappal később jött rá, hogy amit két nappal korábban mondott a friss élményéről, az egy tévedés volt az ő részéről. Hát, így nehéz mindenkit tárgyalóasztalhoz ültetni, vagy akkor, ha meghívókat küldünk, és valaki azt mondja, hogy ő nem vesz részt ezen a kerekasztalon, mert másik egyeztetés formában van bent.
Mi arra biztatunk mindenkit, hogy válassza meg a képviselőit, válassza meg a szószólóit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), üljön le a köznevelési kerekasztalhoz, ott fogjuk ezeknek a problémáknak a megoldásait közösen kitalálni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
