DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Önmagában az igazságügyi szakértőkről szóló törvényjavaslat benyújtását az LMP természetesen üdvözölni tudja. Az elmúlt években számtalan egyeztetésen, illetve a bíróságokat ért kormányzati támadások során is elmondtuk, hogy minden, ami egyébként jogos kritika éri a bírósági ügyek elhúzódásáért az igazságszolgáltatást, nagymértékben az igazságügyi szakértői szervezetrendszer, illetve az igazságügyi szakértői tevékenység szabályozási hiányosságaiból fakad. Én magam nem egy és nem két olyan polgári ügynek voltam a részese, amely azért húzódott 10-12 évig, mert az időtartam legalább felében a bíróság megfelelő szakértőt próbált találni, és nem valami űrkutatási téma volt, hanem egy hétköznapi építési ügy vagy egy építési szavatossági jogvita.
Tehát azt, hogy a kormány - jegyzem meg - kissé megkésve, de legalább a Ház elé terjeszt egy törvényjavaslatot az igazságügyi szakértői tevékenység, illetve szervezetrendszer újraszabályozására, természetesen üdvözöljük. Itt lenne az ideje belátni, hogy jó néhány hangulatkeltő kirohanás a bíróságokkal szemben már csak azért is alaptalanná válhat, ha valóban egy olyan törvényt fogad el az Országgyűlés, amely rendezett keretek közé tereli végre az igazságügyi szakértői tevékenységet.
Peres ügyek, de sok esetben büntetőeljárások elhúzódásához, jó néhány esetben a tényállások fel-de-rítetlenségéhez nagymértékben járultak hozzá a szakértői rendszer anomáliái. Szerintem mindannyian tudunk ügyeket, egyébként nemcsak polgári, hanem büntetőügyeket is, ahol az egész szakértői névjegyzék és a szakértői szervezetrendszer megoldatlan problémáiból fakadt ügyeknek az indokolatlan elhúzódása, sőt adott esetben olyan elhúzódása is, amiért egyébként Magyarország utólag elmarasztalásban részesült Strasbourgban.
Amikor az igazságügyi szakértői tevékenységről beszélünk, nem árt visszamenni a kályhához, hogy egyáltalán mi a rendeltetése, szerepe az igazságügyi szakértőnek a különböző bírósági vagy éppen közigazgatási hatósági eljárásokban. Az eljárási törvények úgy helyezik el az igazságügyi szakértőt, hogy amennyiben a bíróságnak vagy a hatóságnak egy olyan kérdés eldöntése van feladatául szabva, amelyhez speciális szaktudásra van szükség, akkor az ügydöntő bírói, hatósági fórum ezt egy külső hozzáértő szakértő segítségével tudja meghozni. Ez azt is jelenti, hogy az ügyek egy jelentékeny részében, tipikusan bírósági ügyek egy jelentékeny részében a szakértő ténylegesen, még ha nem is eljárásjogilag, de tényszerűen majdhogynem egyenrangú döntőbírói pozícióba kerülhet. Hiszen olyan ügyekben, ahol az ügy érdeme döntően szakkérdés és csak a szakkérdések feltárása és minősítése után lehet a jogkérdésben dönteni, az igazságügyi szakértőnek rettenetesen nagy hatalma van a tekintetben, hogy a végén milyen bírói döntés fog megszületni.
Éppen ezért azt gondolom, hogy két szempontot kell mérlegre tenni, amikor egy ilyen törvényjavaslatot elkészítünk, vagy egy ilyen törvényjavaslatnak a vitája van a Ház előtt. Az egyik az a kérdés, amit részben a minisztérium problématérképe egyébként feltárt, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység segíti-e az ügyek megalapozott és észszerű időn belüli befejezését. A másik kérdés viszont az, hogy az igazságügyi szakértői rendszer szabályozása biztosítja-e az igazságszolgáltatás pártatlan, független működését. Ezt a két szempontot kell egyensúlyba helyeznünk.
Azok a működési anomáliák, amelyeket a minisztérium feltárt, azt gondolom, helytállóak. Tehát az, hogy a szakértői névjegyzék nehezen felhasználható, hogy a minőségbiztosítási rendszer nem megfelelő, az etikai eljárások nem működnek jól, vagy nincs megfelelő igazságügyi statisztikaiadat-gyűjtés a szakértői tevékenységre, sőt továbbmegyek, az a megállapítás, hogy a kamara feletti törvényességi felügyelet szűk körű és formális, túlságosan reaktív, ezek mind helytálló megállapítások. Ehhez képest a törvényjavaslat létrehozna egy minőségbiztosítási rendszert, nagyon helyesen. Az etikai felelősség helyett a fegyelmi felelősség lesz az elsődleges, bevezetésre kerül a kamarai költségátalány intézménye, csökkennek az egyes eljárási határidők, névjegyzékben történő bejegyzéssel automatikusan kamarai taggá lehet válni, elektronikus statisztikaiadat-szolgáltatási kötelezettséget előír. Ezek, azt gondolom, önmagukban mind helyeselhető lépések, sőt továbbmegyek, önmagában a területileg tagolt kamarai rendszer helyett az igazságügyi szakértői karnál az egységes kamarai szervezet bevezetése, azt gondolom, nem lenne ördögtől való.
Itt jegyzem meg, hogy érzésem szerint viszont a hatékonyság körében is van egy szakmailag nehezen indokolható mulasztása a törvényjavaslatnak. Nevezetesen, ha az igazságszolgáltatás záros időn belül áttér az elektronikus ügyintézésre, tehát keresetlevelek elektronikus úton történő benyújtására, egyáltalán különböző percselekményeknek elektronikus úton történő intézésére, ez nincs visszacsatolva ebben a törvényjavaslatban. Továbbmegyek: nemcsak az nincs rendezve a törvényjavaslatban, hogy az igazságügyi szakértő is legyen köteles megfelelő hozzáféréssel rendelkezni és elektronikus úton benyújtani a szakvéleményt, ami, azt gondolom - ha egyébként megfelelő minőségbiztosítással ez egy hatékonyságnövelő szándékú törvényjavaslat -, egy érthetetlen hiányosság.
(14.30)
De továbbmegyek: amikor képzésről, az igazságügyi szakértők, szakértőjelöltek képzéséről beszél nagyon helyesen a törvényjavaslat, ezt is ki kéne terjeszteni az elektronikus ügyintézésre, az elektronikus eljárási formák ismeretére is. Tehát az nem fog menni, hogy miközben a különböző eljárások minden ízében az elektronikus intézést írja elő a törvény, az igazságügyi szakértők továbbra is papír alapon fognak működni, és nem is feltétlenül rendelkeznek azzal a hozzáféréssel, ami egyébként az elektronikus ügyintézéshez szükséges. Itt megjegyzem, hogy lehet, hogy ennek az az ára, hogy a költségátalányt mérsékelni kell az igazságügyi szakértők esetében.
Ugyanakkor van a mérleg másik serpenyője, hogy nevezetesen bizony - beszéljünk nyíltan - az igazságügyi szakértői tevékenységen és az igazságügyi szakértői szervezetrendszeren keresztül természetesen be lehet avatkozni az igazságszolgáltatás független és pártatlan működésébe. Nagyon helyes, hogy az igazságügyi szakértőknek van kamarája. Itt jegyzem meg, hogy egészen más a történet a végrehajtóknál, hiszen a végrehajtó nem egy független szereplő, az állami akaratot hajtja végre. Az igazságügyi szakértők esetében nagyon helyes, hogy van egy köztestület. És az, hogy egy köztestületi, szakmai önigazgatási működés van, ennek fontos garanciális jelentősége is van abból a szempontból, hogy az igazságügyi szakértői tevékenységen keresztül a végrehajtó hatalom például ne tudjon manipulálni. Helyesen állapította meg Répássy képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység felett nem gyakorol törvényességi felügyeletet a szaktárca. Csak az a baj, hogy nem ez van itt egészen leírva. Tehát az elvvel tökéletesen egyetértünk, de amikor már - tehát önmagában a kamara feletti felügyeletnek az erősítését én üdvözlöm - túlszaladnak a célon, ha úgy tetszik, kedvelt és mai napon aktuális kifejezéssel túltolják a biciklit ezen a téren is, tehát akkor, amikor már az elnök és a főtitkár kinevezése miniszteri főkegyúri joghoz van kötve, amikor a névjegyzéket nemcsak hogy vezeti a minisztérium, mert még ezt is lehet helyeselni, hogy a regisztratív feladatot a minisztérium lássa el, de a névjegyzékbe történő felvételről is a minisztérium dönt, majd egyébként pedig a jogorvoslat egyfokú, ami egyébként komoly alkotmányossági problémákat vet fel, akkor egész egyszerűen arról van szó, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység ki van szolgáltatva a szaktárcának, praktikusan a köztestületi funkcióit, az önigazgató, önkormányzati funkcióit ez a kamara nem tudja ellátni - a kérdésem az, hogy akkor mi szükség van rá. Tehát mondom még egyszer: a névjegyzék vezetése a minisztériumnál van szőröstül-bőröstül, egyébként a törvényjavaslat helyesen azt mondja, hogy a névjegyzékkel történő felvétellel lesz valaki a kamara tagja, tehát gyakorlatilag az van kimondva, hogy a kamarai tagság is minisztériumi aktustól függ; kettő, a kamara vezetői is miniszteri jóváhagyástól függenek, és egyébként pedig a szakértők jogorvoslati joga szűkítve van, akkor ez azt jelenti, hogy teljes a kiszolgáltatottság a végrehajtó hatalom irányába. Tehát pontosan az az elv nem érvényesül, amit Répássy képviselőtársam nagyon helyesen a vezérszónoki felszólalásában felemlített.
Ráadásul nem a lóláb, hanem az egész lovarda lóg ki akkor is - láttunk már erre példát, én is azt gondolom, amit Staudt képviselőtársam elmondott, hogy vélhetően már megvannak a jelöltek a kamara élére -, amikor hoznak egy olyan szabályt, hogy a jelenlegi kamarai tisztségviselők nem lehetnek az új rendszerben már kamarai tisztségviselők. Tehát ilyet nem lehet tenni. És még egyszer szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az, hogy van-e területi tagolása a kamarának vagy nincsen területi tagolása, ezt én nem tartom egy túl lényeges kérdésnek. Viszont az, hogy a kamarai szervezetrendszeren belül legyen hatékony jogorvoslat a szakértőket érintő különböző fegyelmi etikai ügyekben, ez alkotmányossági kérdés. Tehát lehet egységes kamara, de akkor az egységes kamaránál kell megteremteni a jogorvoslat lehetőségét a fegyelmi-etikai eljárás alá vont szakértők esetében.
Összegezve azt tudom elmondani, hogy önmagában természetesen a törvényjavaslatot üdvözöljük és fontosnak tartjuk, viszont ha és amennyiben gyakorlatilag nem törvényességi felügyelet, hanem miniszteri gyámság alá helyezik a kamarát, ezt a törvényjavaslatot nyilvánvalóan nem fogjuk tudni támogatni. Tehát miközben a hatékonyság tekintetében jó néhány üdvözlendő lépést tesz a törvényjavaslat, elbillen abba az irányba, és ez 2011 óta gyakorlatilag menetrendszerű, amikor az igazságszolgáltatást érintő törvények kerülnek a Ház elé, hogy gyakorlatilag a végrehajtó hatalom, a kormány vagy a kormány kinevezettjei akarnak beleavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe. Garanciális kérdés az, hogy az igazságügyi szakértők esetében a felügyeletet a kamara lássa el, viszont ahogy Répássy képviselőtársam is mondta, a kamara akkor tudja az egyes szakértők felett a törvényességi felügyeletet gyakorolni, ha ő maga is valóban autonóm; autonóm az állammal szemben. Tehát szó sem lehet arról, hogy a kamarát irányító személyeket, tehát az elnököt és a főtitkárt egy főkegyúri joggal lehessen csak kinevezni, illetve hogy gyakorlatilag a kamarai tagság egy minisztériumi jóváhagyó aktustól függjön. Érzékeljük a dolog veszélyét, számtalan olyan ügy van, ha úgy tetszik, a bírósági ügyeknek elég jelentékeny többsége olyan, bár nyilván itt érdekes lett volna ezzel kapcsolatban egy igazságügyi statisztikai kimutatás, ahol a dolog érdemét gyakorlatilag a szakvélemény, az igazságügyi szakértői vélemény dönti el. Az igazságügyi szakértői szervezetrendszeren keresztül konkrét bírósági ügyek eldöntésébe bele lehet avatkozni. Nyilván nem a hétköznapi ember hétköznapi ügyeiről van szó, de azért ne legyen illúzió, például olyan esetekben, amikor állam vagy állami cég peres fél egy polgári gazdasági ügyben, akkor ha és amennyiben az igazságügyi szakértői szervezetrendszer miniszteri gyámság alá van helyezve, élünk a gyanúperrel, hogy bizony meg fog bomlani a bírói függetlenség és pártatlanság garanciája, most nem egy kétharmados törvényen keresztül - hiszen a kétharmad nincsen meg önöknek -, hanem kerülő úton. Két héttel ezelőtt az volt a kerülő út, hogy törvényhozási eszközökkel, sima többséges törvényhozási eszközökkel próbáltak meg elbírálásra váró ügyeket itt a parlamentben eldönteni; itt a köztársasági elnök nagyon helyesen közbelépett. Most viszont arra látunk kísérletet, hogy az igazságügyi szakértői szervezetrendszernek a minisztérium alá gyűrésével próbálnak meg megint kerülő úton beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe, illetve rést ütni a függetlenség pajzsán, ami az igazságszolgáltatást illeti.
Tehát ami a miniszteri jogosítványokat illeti, az elnök, illetve a főtitkár személyével kapcsolatban, illetve a kizárólagos minisztériumi hatáskört a névjegyzék vezetésével és így a kamarai tagság létesítésével kapcsolatban, ezt elfogadhatatlannak tartjuk; egyébként a törvényjavaslatot, a törvényjavaslat irányát, a hatékonyságnövelő céljait üdvözöljük. Köszönöm szépen.
