DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Zoltán államtitkár úr arról beszélt, hogy mennyire fontos az anyakönyvek esetén a közhitelesség, és hogy ez a törvényjavaslat ezt nem fogja csorbítani. Ezzel egyetértünk, valóban a legfontosabb a közhitelesség, az, hogy egy anyakönyv közhitelesen tartalmazza a születést, a házasságot, a halál tényét, tényleg az életben a legfontosabb eseményeket. Ezzel nincs is probléma.
Helyes lenne az a megfogalmazás is, hogy hatásköri változásokra nincsen szükség, és ez a törvény a hatásköröket nem érinti. Igaz, az előttem felszólaló képviselő megjegyezte, hogy amennyiben kikerül a törvényi keretből és miniszteri rendelet szintjére kerül ennek a szabályozása, akkor előfordulhat, hogy hatásköri szabályok is változnak. Ez igaz, valóban benne van ez a veszély, azonban azt is látni kell, hogy a többséggel rendelkező Fidesz-KDNP a törvényt is bármikor módosíthatja, így a hatásköröket is bemódosíthatja. Maximum az történik, hogy itt el tudjuk mondani a véleményünket, ott pedig nem fogjuk tudni elmondani a véleményünket.
Államtitkár úr arról is beszélt, hogy külföldön az elmúlt évben, azt hiszem, 13 118 gyermek született. Ez tényleg nagyon nagy szám, és a média nagyon a figyelem középpontjába vette ezt a tényt, hogy ma már a gyerekek körülbelül egyhatoda külföldön születik. Szerintem ez a szám messze nem valós, hogy a magyar gyermekek egyhatoda. Tehát ez így nem valós szerintem, hiszen már körülbelül 2010 környékén felröppent a hír, hogy a határon túli magyarságnál születik meg körülbelül az egynegyede a magyar gyermekeknek, és itt csak a háromnegyede, most kiment még körülbelül 800 ezer magyar ember Angliába, Németországba, Ausztriába és a többi országba, és az ott született gyermekek száma pedig egyhatod, akkor lassan azt mondhatjuk, hogy már a magyar anyanyelvű gyermekeknek szinte a fele külföldön születik.
Nagyon jónak tartom azt az elképzelést, hogy valóban könnyíteni kell az ő esetükben az anyakönyvvezetést, mert horrortörténeteket mesélt a média ezekről, hogy milyen nagy nehézségbe ütközik egy-egy ilyen családnak hazatelepülni, hazaköltözni, hogy mekkora bürokrácia van ilyen esetekben, a bürokrácia milyen útvesztőin kell keresztülszenvedniük magukat, mire el tudják intézni, hogy Magyarországon meglegyenek a megfelelő iratok, hogy be tudja adni a családi pótlék iránti igényét, a gyerek után járó kedvezményeket igénybe tudja venni, hogy ez milyen hercehurcával jár, és valóban szükséges, hogy ezt az eljárást lényegesen egyszerűsítsük. Azonban azt gondolom, hogy nem innen kellene ezt a kérdést megközelíteni, hanem onnan, hogy magát a kivándorlást kellene megállítani. Miniszterelnök úr elmondta, hogy kalandvágyból mennek ki a magyar emberek. Nem azért mennek ki, megélhetésért mennek ki, és egyre több magyar ember fog kimenni.
Amikor készült egy statisztika, úgy emlékszem, körülbelül egy évvel ezelőtt, amikor azt kérdezték meg az egyetemista, főiskolás korú fiataloktól, hogy hol képzelik el az életüket, akkor döbbenetes volt, hogy ezeknek a fiataloknak a fele külföldön képzeli el a jövőjét, hogy külföldre akar menni. Akkor valóban szükséges, ha ők valóban ki fognak menni és egyszerűsíteni kell az anyakönyvi eljárást, csak ki marad itt, Magyarországon, ki fog ebben a társadalomban dolgozni, kikből fog állni ez a magyar társadalom. Tehát inkább innen kellene megközelíteni a dolgot és itt kellene a kormánynak tenni. Való igaz, hogy ez a fajta könnyítés is nagyon fontos, és az eljárás egyszerűsítése valóban érdeke mindenkinek.
Az utónevekkel mindig probléma van, mindig probléma volt az, hogy mi az, ami bejegyezhető, mi az, ami nem jegyezhető be. Meg volt határozva ennek a folyamata a Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével. Azt gondolom, hogy az is jó lesz, ha ennek a részletes szabályait majd az illetékes minisztérium fogja meghatározni, és akkor a részletszabályokkal talán egyszerűbb lesz.
A ragadványnevekről. Itt minden vezérszónok említette a ragadványnevek problémáját, Turi-Kovács Béla képviselőtársam beszélt arról is, hogy a lakóhelyen is milyen fontos az, hogy megkülönböztessék egymást az emberek. Azt hiszem, hogy én már egyszer elmondtam itt az Országgyűlésben azt a példát - én is egy faluból származom, egy Fényeslitke nevezetű településről -, itt nagyon jellegzetes példa a ragadványnevekkel kapcsolatban, amikor egy vadidegen személy sétál a község főutcáján, és az első házaknál a járdát sepregető nénit megkérdezi, hogy tessék már megmondani, hogy Kis Pista hol lakik. Azt mondták, itt lakik az utca elején. A nyugdíjas korú néni gondolkodik, tanakodik, azt mondja: hát, Kis Pista itt nem lakik. Én itt lakom, mióta megszülettem, az egész utcában nem lakik Kis Pista. Az ember megy tovább, neki azt mondták, hogy itt lakik. Megy tovább, majd alig megy húsz métert, amikor a néni kiabál, álljon már meg jóember, jöjjön vissza, hát az az én férjem! Mert mindenki az egész faluban csak a ragadványnevén szólította az egész családot, csak úgy ismerte az egész falu, már a hetvenéves idős néninek is kiment a tudatából, hogy az a Kis István az ő férjének a hivatalos neve. Tehát ennyire fontosak a ragadványnevek egy faluban, ahhoz, hogy megkülönböztessék egymást. Csak valóban kérdéses az, ahogy az előttem felszólaló vezérszónok is mondta, hogy ezeket be kell-e jegyeztetni az anyakönyvbe, szükség van-e arra, hogy ezt bejegyeztessük. Mert az, hogy a faluban mindenki tisztában van vele, hogy kit takar, hogy melyik az a család, de hogy ezt be is kell-e jegyezni, akkor elgondolkodunk rajta.
Amikor ennek a vitája folyt itt a parlamentben, én nagyon utánanéztem annak, hogy a magyar nyelvészek, akik a családnevekkel foglalkoznak, hogyan határozzák meg a ragadványnév fogalmát. Kiderült, hogy még a ragadványnevek fogalma sincsen tisztázva Magyarországon, tehát precízen nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit jelentenek a ragadványnevek.
És ha már ragadványneveknél tartunk, a nyelvészek általában úgy határozták meg, hogy a ragadványnév lehet a megkülönböztető név, lehet csúfnév és lehet gúnynév. Csúfnév az, amit a gyerekek adnak egymásnak, és aztán majd rajtuk ragad és viszi felnőttkorába, gúnynév az, amit már a felnőttek adnak és ragasztanak valakire, a megkülönböztető név pedig valamilyen személyi tulajdonság, ahogy kinéz az ember, az alapján mondanak egy megkülönböztető nevet rá, és azt majd viszi tovább a család. Én most nem szeretném elmondani, hogy milyen ragadványnevek vannak például a mi szülőfalunkban, mert az nyomdafestéket nem tűr, és nem lenne való idecitálni a parlament elé, hogy milyenek vannak. Majd esetleg négyszemközt, akit érdekel, annak elmondom, és azt is, hogy milyen körülmények között született meg egyik-másik ilyen ragadványnév. Valóban igaz az, hogy ez évtizedeken, akár évszázadokon át végigkíséri azt a családot, és már sok esetben nem is tudják, hogy mi volt az az eredeti ok, ami miatt a ragadványnév rajta ragadt.
De mint mondtam, ezeknek a ragadványneveknek legalább az ötven százaléka valamilyen olyan dologból származik, amelyet az anyakönyvbe bejegyezni, azt mondom, hogy rendkívül méltatlan dolog lenne, nem beszélve arról, hogy akire vonatkozik, nem biztos, hogy degradáló. Abban igaza van államtitkár úrnak, hogy nem kötelező ennek a bejegyzése az anyakönyvbe, de akkor meg minek, akkor így van, miért hozzuk ide, miért van erre szükség. Ezt a fajta törvénymódosító javaslatot mi már akkor sem támogattuk, pontosan emiatt, hogy ezek a ragadványnevek véleményünk szerint nem az anyakönyvbe valók. A faluban, településen mindenki tisztában van vele, és ezért mindenki ismeri, de ezek nem az anyakönyvbe valók.
Számunkra is érthetetlen volt az, hogy ki az, akinek a személyes érdeke úgy kívánta, hogy a ragadványneve bekerüljön az anyakönyvbe, aki miatt módosítani kellett ezen a hetven éve fennálló rendszeren, ami már hetven éve jól működik mindenkinek a megelégedésére Magyarországon.
Azonkívül, ha már meg akarjuk különböztetni a megkülönböztető betűjeleket, azt be lehetett írni az anyakönyvbe korábban is; eddig is megvoltak, az alapján. Például személyes példámat hadd hozzam ide: Fényeslitkében rengeteg Gyüre van, a falu szinte egynegyede Gyüre. Ott voltak D. Gyürék, voltak T. Gyürék és mindenkinek megvolt a kis betűjele, és ez alapján mindenki meg tudta különböztetni, hogy éppen melyik családról vagy éppen kiről van szó, és ez kitűnően működött. Azt gondolom, hogy ennek az anyakönyvbe való bejegyzése nem szükséges.
Mindazonáltal én úgy érzem, hogy nem biztos, hogy támogatható ez a törvényjavaslat. Mint elmondtam, az a része mindenképpen, amely egyszerűsíti az eljárást, amely gyorsabbá teszi, hatékonyabbá teszi a külföldön született gyerekek anyakönyvezését, ezzel a részével teljes mértékben egyetértünk, bár azzal a kitétellel, hogy jobban szeretnénk, ha ezek a gyerekek inkább Magyarországon születnének, és a kormány azon igyekezne, hogy itt tartsa ezeket a fiatalokat, akik kimennek külföldre. Tehát őket itt kéne tartani, de ha mégis külföldre mennek, az anyakönyvezésüket egyszerűsíteni kell. A ragadványnevekről azt gondolom, hogy fontolja meg a kormány, hogy fenntartja-e az ezzel kapcsolatos változásokat. Köszönöm szépen a figyelmet.
(15.10)
