SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott voltam a Gazdasági bizottság ülésén, amikor a tárgysorozatba vételről volt szó, hogy ezt a törvényt tárgysorozatba vegye-e a bizottság vagy ne. Előtte kaptam éppen egy nyugdíjas-érdekképviseleti szervezettől levelet, akik már látták, ismerték ennek az egyéni képviselői indítványnak a tartalmát, és gyakorlatilag azt kérték tőlünk, hogy azt közvetítsük, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen módon ne tűzze napirendre az Országgyűlés.
Én a gazdasági bizottsági ülésen a részletekbe nem mentem bele, de azt határozottan kértem, hogy ezt a törvénytervezetet a képviselők, akik ezt benyújtották, vonják vissza, és csak azután hozzák vissza, amikor a különböző szakmai érdekképviseletekkel, a nyugdíjasok képviseleteivel egyeztetnek, és utána velük megegyezve kerüljön vissza egy javaslat az Országgyűlés elé. De természetesen a válasz az volt, hogy nem.
Egyébként ott elhangzott ilyen érdekegyeztetés helyett, hogy hát, igen, tudjuk azt, hogy hétvégén szakmai képviseletek foglalkoztak ezzel a törvénytervezettel, és azt hallottuk róla, hogy... - ez az „azt hallottuk róla” nyilván nem egyeztetés. Tehát egy olyan törvénytervezetet, amelyik több mint 2 millió embert érint valamilyen módon, nem lehet néhány képviselő egyéni képviselői indítványaként behozni, még akkor sem, ha mögötte a kormány áll, mert ha mögötte a kormány áll, akkor a kormánynak kutya kötelessége lett volna előtte különböző egyeztetéseket lefolytatni. Nem két emberről van szó, több mint 2 millió embert érint! (Kósa Lajos: 2,7-et!) Tessék? (Kósa Lajos: 2,7-et!) Tehát az több mint 2 millió, majdnem 3 millió. (Kósa Lajos: Illik tudni!) Jó, ha 2,7 millió, akkor az már majdnem 3 millió, az egy nagyon-nagyon komoly tétel, a lakosságnak majdnem az egyharmada. (Kósa Lajos: Egynegyede!)
Mi azt gondoljuk, ha a kormánynak valóban a nyugdíjasok foglalkoztatásának az elősegítése a célja, és ennek érdekében egy új szövetkezeti formát akar létrehozni, akkor nem bújt volna egyéni indítvány mögé, hanem valamelyik miniszter akár a nevére vette volna ezt a javaslatot. Éppen ezért ne csodálkozzanak azon, ha nem feltételezzük azt, hogy önöket önzetlen szándék vezette ezzel a törvénytervezettel kapcsolatosan; ennek megvan az oka, hogy azt gondoljuk, emögött azért valami más húzódik.
A javaslat szerint, nagyon nem akarom természetesen részletezni, létrehoznák ezt a közérdekű nyugdíjasszövetkezeti formát, aminek az állítólagos célja az, hogy akkor az időskorúak aktív foglalkoztatásán, munkaerőpiaci reaktivizálásán, valamint a nyugdíjasok anyagi helyzetén is javítson.
A nyugdíjasszövetkezetekbe való belépésnek, mint ahogyan láttuk a tervezetben, feltétele lenne a vagyoni hozzájárulás. Különböző kedvezményeket kapnának akkor ezek a nyugdíjasszövetkezetek: nem kellene járulékot fizetni, vagy a szövetkezet mentesülne a szociális hozzájárulási adó megfizetése alól, a munkáért cserébe természetbeni juttatást, élelmiszert vagy utalvány formájában juttatást ígérnek a nyugdíjasoknak, akik ebben közreműködnek. A minimálbér értékéig lenne adómentes ez az utalvány vagy természetbeni juttatás, viszont az is kiderül, hogy az utalvány formájában kapott bevétel 31 875 forintnál nem lehetne több. A nyugdíjasok munkája után gyakorlatilag csak adót kellene fizetni, vagy még azt sem, ha természetben fizetnék ki őket. Az is ismert, hogy a szövetkezeteknek 90 százalékban öregségi nyugdíjban részesülők lehetnének a tagjai.
Viszont egy nagyon kulcspontja ennek a tervezetnek, hogy a szövetkezet működhetne kvázi munkaerő-kölcsönzőként, a nyugdíjas ugyanis a szövetkezetben való személyes közreműködését harmadik fél részére nyújtott szolgáltatás keretében is teljesíthetné. Vagyis, ha egy cég nyugdíjasokat akarna olcsón alkalmazni, akkor a nyugdíjasszövetkezetből kölcsönözhetne, a szövetkezettel pedig szolgáltatási szerződést kötne. Hogy ez mennyire reális elképzelés, az abból is kiderül, hogy a munkaadó-szervezetek fele már fel is sorakozott mögé erre a lehetőségre hivatkozva.
Mit mutat ez az elem? Ez az elem azt is mutatja, hogy a kormánynak rendkívül fontos, hogy az átlagbér alacsonyan maradjon Magyarországon, hiszen ha ilyen szövetkezeti formában kikölcsönöznek nyugdíjasokat, akkor az az átlagbért Magyarországon alacsonyan tartja, és nyilván a versenyképesség, a külföldi tőke, és hogy a multinacionális cégek jöjjenek ide, az alacsony átlagbér ebben kulcskérdés.
Különösen érdekes pontja a törvényjavaslatnak az, hogy az állam a nyugdíjasszövetkezetek tevékenységéhez szükséges és arányos mértékben támogatást nyújthatna, de több nem derül ki az indoklásból, például hogy miért került bele időkorlát nélküli állami támogatási lehetőség, illetve azt sem lehet majd persze tudni, hogy ha ezek a szövetkezetek megkapják ezt a támogatást, akkor vajon azokkal a szövetkezetekkel mi lesz, amelyek saját erőből, állami támogatás nélkül próbálnak majd fennmaradni. Tehát a kérdés az, hogy ez a különböző szövetkezetek között milyen helyzetet fog előidézni.
Kérdés az is, hogy lesz-e bármilyen minőség-ellenőrzés, szakmai felügyelet ezek fölött a szövetkezetek fölött. Mi azt gondoljuk, hogy ezzel a javaslattal valami nincs rendben, és nem csak azért, mert egyéni indítvány formájában került a parlament elé. Először is szeretnénk megtudni, hogy mire alapozza a kormány azt a feltételezést vagy önök, hogy a nyugdíjasok az átlag 110-115 ezer, de leginkább 100 ezer forint alatti nyugdíjukból képesek lesznek-e vagyoni hozzájárulást fizetni a szövetkezetekbe.
Ellentmondásnak érzem, hogy miközben a rászoruló… (Kósa Lajos: Erzsébet, el van tévedve! - Közbeszólások.) Ez miből derül ki, hogy 100 forint? (Heringes Anita: Semmiből! - Kósa Lajos: Miből derül ki, hogy több?) Jó, gondolom, majd erre válaszolni fog. (Kósa Lajos jelzésére:) Válaszolni fog, jó.
Ellentmondásnak érezzük azt is, hogy miközben a rászoruló nyugdíjasok megsegítéséről (Sneider Tamás: Kockázati tőke?), jövedelmük kiegészítéséről beszélnek, olyan szövetkezeti formába terelnék őket, amiben csak vagyoni hozzájárulás fejében vehetnek részt, még akkor is, ha az netalántán csak 100 forint. De ha 100 forint, akkor meg minek? Ez a kérdés.
Az sem világos, hogy miért van ez az előírás, hogy 90 százalékban öregségi nyugdíjban részesülők lehetnek csak tagok. Az igazán rászoruló idősek nem részesülnek nyugdíjban, csak valamilyen szociális ellátásban, és azt sem látjuk, mi garantálja majd azt, hogy a személyes közreműködésükért kapott juttatás eléri a minimálbér összegét. Emlékezzünk arra, hogy a diákszövetkezeteknél is kellett egy garanciális szabály arra, hogy elérje a diákoknál a minimált. Itt nincs benne garancia. Tehát mi az a garancia, hogy ezt majd eléri?
Egyébként, ha a kormány úgy érzi, hogy túl magasak a közterhek a nyugdíjasok foglalkoztatásához, akkor lehet, hogy a közterheket kellene csökkenteni, és nem kivételeket létrehozni, hogy azután majd a vállalkozások a magas adók alóli kibújás lehetőségeit keresve drágább munkavállalóikat olcsóbbra cseréljék. Ha a közterheket magasnak érzi a kormány, akkor talán az adórendszeren kellene változtatni. Újra és újra elmondjuk, hogy tegye adómentessé a minimálbért, csökkentse az adókat, a munkavállalói járulékokat, ahogy azt az LMP javasolta.
A munkaerőhiány kapcsán már megint nem azon gondolkodnak, hogyan lehetne a béreket emelni, és itthon tartani a munkaerőt, hanem hogy hogyan lehet olcsóbbá tenni a munkaerőt, most éppen a nyugdíjasokban látva ezt a lehetőséget.
(13.40)
Semmi garancia nincs a javaslatban arra, hogy ez nem csak egy újabb eszköz lesz a meglévő munkavállalók olcsó munkaerővel való kiváltására és a bérek leszorítására.
Az LMP szerint a munkaerőhiány kezelését nem túl elegáns a nyugdíjasokkal kezdeni. Korábban az LMP nyújtott be egy ötpontos javaslatcsomagot a munkaerőhiány kezelésére, ez megteremtette volna az általános béremelés lehetőségét a közszférában, a versenyszférában; megújította volna a szakképzést; képzési, felnőttképzési programot kellett volna indítani a közmunkások számára; állami bérlakásprogramba kezdeni. Ez a programcsomag, mi azt gondoljuk, hogy jelentősen hozzájárult volna ahhoz, hogy összességében a munkaerőhiány csökkenjen Magyarországon. Ezt azonban leszavazták, most pedig előkerül a nyugdíjasok foglalkoztatása, ráadásul szövetkezeti keretekben. Ha önök valóban felismerték - ahogy arra az indokolás szövege is utal -, hogy egyszerre van munkanélküliség és munkaerőhiány, akkor esetleg ezzel próbáljanak meg először kezdeni valamit, csináljanak rendes foglalkoztatáspolitikát, emeljék a béreket, és akkor majd megéri Magyarországon dolgozni.
És ha valóban a nyugdíjasok foglalkoztatását akarják ösztönözni, akkor mi azt gondoljuk, hogy nem a szövetkezetekkel kell kezdeni, hanem például azzal, hogy el kellene törölni a nyugdíjasok munkavállalására vonatkozó korlátozásokat a közszférában.
És ne tegyenek úgy, mintha nem önök lettek volna azok, akik 2013-ban bevezették az állami szférában a kényszernyugdíjazást, miközben már akkor is több ágazatban létszámhiány volt, és egyenesen a miniszterelnök jóváhagyásától tették függővé egyeseknek a továbbfoglalkoztatását. Aki pedig maradhatott, mármint nem kellett nyugdíjba mennie, annak is megtiltották a kettős juttatást, vagyis választásra kényszerítették őket: vagy a nyugdíj, vagy a munkabér.
És talán akkor lesz majd hihető a nyugdíjasszövetkezet ötlete, hogy egy élet tudásával, tapasztalatával bíró nyugdíjas pedagógusok, zenetanárok, matematikatanárok, óvodai dolgozók, egészségügyi dolgozók korlátozás nélkül dolgozhassanak a közszférában, ha önök ezeket mind eltörlik.
Végül pedig a szövetkezetekről is kell ejteni néhány szót. Gyakorlatilag most önök a szövetkezetekbe akarnak életet lehelni, és tisztára akarják mosni a szövetkezetek nevét, amit bemocskoltak a különböző korrupciós ügyekkel. És hogy ez ne így legyen, akkor viszont egy új szövetkezeti törvény megalkotásával kellene kezdeni. Évek óta ígérik, hogy csinálnak egy rendes szövetkezeti törvényt, évek óta várunk erre, ehelyett jönnek a mindenféle ötletszerű beterjesztések, először a foglalkoztatási szövetkezeteké, most pedig a nyugdíjasoké.
Már csak az előzmények miatt sincs sok bizalmunk ehhez a szövetkezeti javaslathoz. Hadházy Ákos képviselőtársam felderítette a Híd a munka világába foglalkoztatási szövetkezet közpénzcsalásait. Mint ahogy azt is, hogy 2013 áprilisától nagyüzemben, szervezett módon ment a 200-300 szövetkezetből álló bűnözői hálózatok létrehozására, egyrészt az uniós pénzek lenyúlására, másrészt azért, hogy a szövetkezeti adókedvezményeket kihasználva a piaci szereplők csökkenthessék adófizetési kötelezettségeiket. Addig tehát, amíg nem tisztítják meg a szövetkezeti szektort ezektől a bűnözői hálózatoktól, és nem alkotnak egy új szövetkezeti szabályozást, nem nagyon szerencsés ilyen javaslatokkal előjönni.
Összefoglalva: mi úgy látjuk, hogy ez a közérdekű nyugdíjasszövetkezet lényegében a nyugdíjasoknak egy újabb átverése. Az elmúlt években a kormány lejáratta a szövetkezeti formát, sorra hozta létre a közpénzszivattyúként működő szövetkezeteket, ami csak úgy nyelte el az uniós pénzeket. A nyugdíjasoknak nem szövetkezetekre, hanem magasabb nyugdíjra és a munkavállalásukat korlátozó szabályok eltörlésére van szüksége. Ne akarjanak már a nyugdíjasokból is olcsó munkaerőt csinálni, és eszközként használni a munkaerőhiányra hivatkozva!
Az LMP a költségvetéshez benyújtott módosító indítványában javasolta, hogy jövőre a 10. éve változatlan nyugdíjminimum emelkedjen meg 28 500 forintról 50 ezer forintra. Javasoltuk korábban is a novemberi nyugdíjkorrekció előrehozását, miután a kormány szándékosan alultervezte az inflációt a nyugdíjemelés kapcsán. Emellett törvényjavaslatot nyújtunk be a munkavállalás korlátozásának a feloldására. Biztosak vagyunk abban, hogy ha önök ezeket a javaslatokat elfogadják, akkor nyugodtan mondhatják azt, hogy tettek valamit a nyugdíjasok érdekében. És mindaddig, amíg önök ezekben a kérdésekben nem egyeztetnek a nyugdíjas szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel, és nem egy közös javaslattal jönnek vissza, az biztos, hogy az LMP ezt nem tudja így támogatni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
