CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Először is szeretném visszautasítani azt a csúsztatásokkal teli hozzászólását és kérdéseit, amit csapongások keretein belül adott elő.
(15.30)
Nézzük a tényeket! Magyarország Kormánya a munka törvénykönyvének megújításakor célul tűzte ki, hogy a munka világának szabályait a közvetlenül érintett felek önállóan igazíthassák az adott munkahelyekre. A szociális partnerek a korábbi években számos javaslatot fogalmaztak meg a munka törvénykönyvével kapcsolatban, amelyek közül elenyésző számban voltak azok a javaslatok, amelyeket mind a munkaadók, mind a munkavállalók képviselői elfogadtak volna, így az átfogó felülvizsgálatra ezért nem kerülhetett sor. A kormány továbbra is nyitott minden kezdeményezésre. Néhány esetben természetesen a kormányzat volt, aki meggondolásra vagy átgondolásra javasolta a szociális partnereknek az egyes javaslataikat. A VKF partnerei bármikor napirendre tűzhették a javaslataikat, ez jelen pillanatban is a VKF keretein belül folyik, az egyeztetés továbbra is szakmai szinten és a VKF szintjén is folyik.
A munkaidőkeretről, ugyanis ezt is előhozta. Az Országgyűlés Gazdasági bizottsága, ahogy azt többen is jelezték már a vita során is és utána is, gazdaságpolitikai okokból és oldalról közelített meg egy munkajogi szabályozási kérdést, uniós példák alapján kívánta a hatályos szabályokat úgy módosítani, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók a munkaidő-szervezés terén nagyobb hatáskörre tegyenek szert, sőt azt kell mondani, hogy egy bizonyos szerződés nélkül meg sem állapodhattak volna, nem egy általánosan kiterjesztett lehetőség lett volna ez a munkaidőkerettel való gazdálkodás. A Nemzetgazdasági Minisztérium az általános vitát követően találkozott az érintett szervezetekkel, és azóta is a téma a VKF napirendjén szerepel.
Tisztelt Képviselő Asszony! A nők foglalkoztatási helyzetét is előhozta. Azt kell mondanom, hogy jó lett volna, ha megnézte volna a 2010-es adatokat vagy éppen a 2010 előtti időszakot, ugyanis a 2010-es kormányváltás óta tett kormányzati intézkedések eredményeként jelentősen javult a helyzet Magyarországon. A rendszerváltozás óta nem mért a KSH olyan magas női foglalkoztatottságot Magyarországon, mint napjainkban: a női foglalkoztatottak száma a 2010-es mélypont óta folyamatosan növekszik, számuk ez idő alatt mintegy 250 ezer fővel növekedett; a 15 és 64 év közötti nők foglalkoztatási aránya 2016 átlagában már meghaladta a 60 százalékot, pontosabban 60,2 százalék volt, ami szintén több mint két évtizedes csúcsnak számít.
A foglalkoztatási helyzet javítása mellett a kormány nagyon sokat tett az elmúlt években a férfiak és a nők közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében is. Kiemelendő, hogy 2013 és 2015 között a legnagyobb előrehaladást hazánk érte el az uniós országok közül a nemek közötti bérkülönbségek mérséklésében. Ezek a tények, képviselő asszony, amelyeket ön elhallgat, vagy csúsztatással próbálja félrevezetni az önt hallgatókat. Ebben döntő szerepe volt a kormányzati intézkedéseknek, nevezetesen annak, hogy a magas női foglalkoztatási arányt képviselő köznevelési, egészségügyi és szociális intézményekben az utóbbi években igen jelentős béremelések valósultak meg.
Emlékeztetni szeretném önt arra, hogy amikor 2010-ben átvettük a kormányzást, a nemek közötti bérkülönbségek, szintén az Eurostat adatai szerint, hazánkban átlagosan 17,6 százalékot mutattak, amit nekünk 2015 végére 14 százalékra sikerült mérsékelnünk. Kérdezem tehát öntől, hogy milyen jogon kéri számon egy szocialista képviselő a jelenlegi kormányt bérezés ügyében, amikor e tekintetben is igen súlyos örökséget hagytak ránk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
