HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Előterjesztők! Mi is alapvetően úgy gondoljuk, hogy az ebben a törvényjavaslatban megfogalmazottak támogatandó célok. Úgy látjuk, hogy nekünk is az egyik legfontosabb feladatunk a nemzet temploma körül egy méltó, valóban kiemelt nemzeti emlékhellyé tett Kossuth tér legyen, ami nemzetünk nagyságát és történetét úgy örökíti meg, úgy mutatja be, hogy az mindenki számára egyértelmű legyen.
Ugyanakkor vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban komoly kifogásaink is. S ha jól hallottam, amit L. Simon képviselőtársunk bekiabált, hogy ebben a kérdésben, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban lesz ötpárti egyeztetés, akkor azt nagy örömmel vennénk, mert nem gondolnám, hogy bizonyos részletproblémákat nagyon ki kéne tárgyalni az ország nyilvánossága előtt itt a plenáris teremben. Ettől függetlenül most el fogok mondani egypár olyan gondolatot, amit fontosnak tartok a Kossuth tér sorsával kapcsolatban.
Szeretném ott kezdeni, amit Halász képviselőtársunk elmondott, hogy milyen méltatlan állapotok voltak itt még pár évvel ezelőtt is a Kossuth téren, és ehhez képest milyen szép lett a felújított Kossuth tér. Valóban, kétségtelen tény, hogy komoly előrelépés van a tér használhatósága tekintetében; vitathatatlan, komoly előrelépés van.
Ugyanakkor azt gondolom, nyugodtan kimondhatjuk azt a tételt, ami szerintem elég egyértelmű és nyilvánvaló, hogy azt a ’44 előtti arculatot, amit az akkori 2014-es országgyűlési határozat is meghatározott, nem biztos, hogy sikerült minden tekintetben elérni. Itt különösen szeretnék gondolni bizonyos városképi, tájépítészeti kérdésekre, azon belül például az utcabútorok kérdésére. Azok az egykoron itt állt utcabútorok, amelyek szerintem nagyon is hiányoznak az egységes arculathoz, bizonyos értelemben iparművészeti remekek voltak.
Ha kimegyünk és körbetekintünk a Kossuth téren, akkor azt látjuk, hogy rendkívüli módon pragmatikusan leegyszerűsített, hogy azt ne mondjam, lebutított formájú berendezési tárgyak vannak ott. Kezdjük ott, hogy magának az országzászlónak a tartóoszlopa is nem az a kategória, amire könnyeden és könnyű szívvel mondhatnánk azt, hogy szép.
(14.00)
Ez nem jó. Nem tudom, hogy miért kellett ezen spórolni, és miért pont az arculat tekintetében gondolták úgy, hogy most el kell művészieskedni a dolgot, és feltétlenül a XXI. század formavilágát belecsempészni a Kossuth tér látványába.
Aztán az ’56-os emlékmű kapcsán most szeretném leszögezni, hogy ha nem lesz e tekintetben komoly változás a törvényben, a kétharmados részt, méghozzá azt, ami a nemzetivagyontörvény 2. mellékletét érinti, nem fogjuk tudni támogatni. Tehát az ’56-os emlékmű kapcsán a következőt szeretném elmondani. Amikor még csak a Kossuth tér felújításáról volt szó és a ’44-es arculatról, ahhoz nem tették önök azt hozzá, hogy ’56-nak sem lehet itt, a nemzet főterén, a térszinten egy méltó emlékműve. Akkor most soroljuk fel, hogy valóban mi minden emlékeztethet minket ’56-ra, és tegyük hozzá, hogy az mennyire méltó vagy sem.
Ugye, egyrészt valóban vannak a lövésnyomokat ábrázoló kis golyócskák a Földművelésügyi Minisztérium épületén. Valóban, az egy nagyon attraktív, jó gondolat, de sajnálatos módon, például a Kossuth téren sétálgató turisták számára semmit nem mond. Tessék megnézni, hogy amikor elmennek előtte a tu-ristacsoportok, egyáltalában megfigyelik-e. Én többször azt láttam, hogy ha rá is pillantanak, azt hiszik, hogy az valami sporteszköz, climber, mintha kis hegymászó pontocskák lennének, és nagyon sokszor azt kell tapasztaljam, hogy ilyen módon fotózkodnak a turisták. Tehát nem tudják beazonosítani, hogy az mire emlékeztet.
A másik, hogy van egy felirat a kaszkád homlokfalán: „Tiportatunk, de el nem veszünk, üldöztetünk, de el nem hagyatunk”, a római levélből egy idézet, de ez meg annyira kicsi a tér egészéhez képest, hogy vajmi kevéssé feltűnő.
A harmadik ilyen pont pedig egy egykori közműalagútból kialakított, térszint alatti kiállítótér. Jól tessék megérteni, ott, ahol korábban a fekália hömpölygött be a Dunába, egy kanális, abban vágtak ki önök egy szakaszt, és oda kényszerítették le, a föld alá ’56 emlékét. Azt gondolom, hogy ez egyrészt nagyon rossz ötlet volt, azonkívül emlékszem, hogy a nagyszüleim, szüleim hogyan mesélték el, lehetett tudni, hogy a kommunisták hogyan kényszerítették szó szerint a föld alá ’56 emlékét. Ezek a nagyon rossz asszociációk szerintem másokban is felmerülnek. Nem! Ha mi azt gondoljuk, hogy ’56 forradalma megérdemli azt, hogy a Kossuth téren helyet kapjon, akkor ahhoz egy tisztességes emlékmű kell. Van hely bőven a Kossuth téren arra, hogy elhelyezzünk ide, ha nem a Forradalom lángját, noha hozzáteszem, hogy az egyébként egy szép képzőművészeti alkotás volt, akkor egy másik olyan emlékművet, ami előtt, ha jönnek külföldről delegációk, kormányfők és nevezetesebb emberek, akkor megállhassanak, fejet hajthassanak.
Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül szükséges dolog. És az, hogy önök, még mielőtt a Kossuth tér átalakítása kezdődött volna, már elszállították az ’56-os emlékművet, majd elhelyezték teljesen máshová, és most utólag a törvényt akarjuk a valósághoz igazítani ahelyett, hogy a valóságot igazítanánk a törvényhez, magyarul követeljük meg azt, hogy ha egyszer a vagyontörvénybe bekerült, hogy itt áll a Forradalom lángja emlékmű, akkor legyen a forradalomnak lángja itt, a Kossuth téren! Ha nem az eredeti, akkor egy másik. De hogy legyen egy tisztességes emlékmű, azt kell mondjam, ez egy nemzeti minimumkövetelmény kéne hogy legyen!
Aztán tovább szeretnék menni még gyorsan. A MTESZ-székház sorsa. Kérem, annyit beszélünk mi korrupcióról, hogy mi minden történik szerte Magyarországon, és itt, a közvetlen környezetünkben, nem kell nagyon messze menni, tessék megnézni, hogy mi történik a MTESZ-székház bontása kapcsán! Röviden összefoglalom. A 2011-es országgyűlési határozat arról szólt, hogy a Kossuth tér egységes arculatát kell visszaállítani. Majd ezek után kezdődik egy hosszas terveztetési időszak, amely kapcsán számtalan terv születik, nemzetközi pályázat, 750 millió forint elmegy arra, hogy aztán 2016 nyarán kimondják a tételt, hogy azt kell visszaállítani, ami ott eredetileg tervezve volt.
Magyarul, a Kossuth térnek azon a térszakán, a bal oldalon lévő épület megkettőzéséről van szó. Tehát azt, amit mindenki tudhatott 2011-ben is, hogy mi az, ami az egységes arculathoz hozzátartozik, azt 750 millió forint elköltése után sikerült kitalálni. Ha ezt a 750 millió forintot, ami az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében van, önök azoknak a köztisztviselőknek a fizetésemelésére költenék, akik itt dolgoznak, ebben a házban, a mi környezetünkben azért, hogy segítsék a mi munkánkat, minden ember ebben a pillanatban 15 százalékkal többet vihetne haza. És csak az egyszerű rációról beszélek, semmi másról.
Aztán elkezdődik az épület, a MTESZ-székház bontása. Hát, laza 1 milliárd forintért vállalta Orbán Viktor egyik barátja ennek az épületnek az elbontását, de aztán eszükbe jutott, hogy hoppá, itt még valami szükségeltetik: ki kell nyitni újra a metrómegállót. És ennek metrómegállónak a kinyitása további 100 millió forintba került. Mikor erre rákérdeztem a Költségvetési bizottság ülésén, hogy na, ugyan mi volt ez, arra azt mondták, hogy hát ott vannak ezek a fémszerkezetek, ezek az állványzatok a metró bejáratánál, meg egyébként is körbe van véve különböző palánkokkal, ez került 100 millió forintba.
Kérem tisztelettel, ne nézzük már egymást ennyire hülyének, elnézést a kifejezésért! De ahhoz, hogy le lehessen bontani az épületet a metrómegálló fölött, azt az állványzatot már előre el kellett oda helyezni. Mert különben beszakadhatott volna a metrómegálló födéme. Meg egyébként is, az egy kész fémszerkezet, az nem kerülhet 100 millió forintba. Kérem tisztelettel, könyörgök, hogy ne hagyjuk mi, képviselők itt, a nemzet temploma mellett 50 méterre, hogy kilopják a szemünket! Tudniillik ez az Országgyűlés Hivatalának a pénzre, amit itt feleslegesen költenek el, és nagyon rosszul hasznosul.
Mindazonáltal magával a megoldással, hogy az eredeti épületet állítják oda vissza, az lesz felhúzva, nekünk semmi bajunk nincsen.
Az Országgyűlés Hivatala mint vagyonkezelő ellát bizonyos feladatokat, és ezeknek feladatoknak az elvégzéséről Kövér Lászlónak eddig a Házbizottság számára minden évben be kellett számolnia. Most ezt önök kitörlik ebből a törvényjavaslatból. Megmondom őszintén, nem értem, hogy miért. Tulajdonképpen miért is ne számolhatna be nekünk, a Házbizottságnak, minden frakciónak a ház elnöke arról, hogy hogyan is történik itt a kiemelt nemzeti emlékhely gondozása, milyen új tervek vannak, azok végrehajtása pontosan hogyan is történik? Tulajdonképpen miért is fosztjuk meg magunkat ettől az információtól? Miért esik nehezére Kövér Lászlónak ezt a feladatot ellátni? Megmondom őszintén, nem értem.
Még két dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Nagyon helyes, hogy bizonyos tevékenységek folytatását önök a kiemelt nemzeti emlékhely környezetében korlátozni szeretnék. Ez rendben van, ezt abszolút támogatni tudjuk. De azért szeretném azt leszögezni itt és most, hogy a gyülekezési, illetve véleménynyilvánítási szabadság az egyik legalapvetőbb alkotmányos jogunk. Attól tartok, az, hogy mindenféle tevékenység, ami majd a későbbiekben egy kormányrendeletben lesz tovább részletezve, hogy önök mire gondolnak pontosan, azoknak a tevékenységeknek a végzéséhez a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottságtól előzetesen engedélyt kell kérni, és elég komoly szankciórendszer van a dolog köré betéve, arra enged következtetni, hogy esetleg talán a Kossuth téren és környékén az egyre szaporodó tüntetések és mindenféle performansz korlátozásáról is szó lehet.
(14.10)
Kétségtelen tény, most éppen kivonult az MSZP-frakció, nem hallhatnák, pedig milyen szívesen elmondanám nekik, sőt DK-s sincs itt. Egy éven keresztül mindenféle sátrakkal elcsúfították a teret, és komoly károkat is okoztak a díszburkolatban. Ez valóban olyan tevékenység, ami megkérdőjelezhető, és szerintem túlmutat már a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságán. Ugyanakkor szeretném, ha az előterjesztők megnyugtatnának a tekintetben, hogy itt nincs ilyen gondolat vagy ilyen hátsó szándék, amiről most én beszélek.
Végső soron pedig még egy dolgot szeretnék megemlíteni, ez a Nemzeti vértanúk emlékműve. Ha arról van szó, hogy szeretnék visszaállítani az eredeti arculatot, abba igenis beletartozik a Nemzeti vértanúk emlékműve. Miről beszélek? A Vértanúk terén állt egykoron egy kőkolosszus, aminek a tetején volt egy koporsó formájú faragvány, előtte egy Hungária nőalak, illetve a szobor másik oldalán, ami a Szabadság tér felé nézett, ott pedig a bolsevizmus szörnyetegével küzdő férfialak állt. Igen, valóban, a Vértanúk tere most már le van foglalva ilyen értelemben, ott Nagy Imre szobra áll.
De én azt gondolom, hogy ennek a szobornak igenis van helye Magyarországon, a nemzet főterén, már úgy értem, a Nemzeti vértanúk emlékművének, már csak azért is, mert 2018. október 31-én fogunk emlékezni Tisza István meggyilkolásának századik évfordulójára, és ezen az oszlopon nem mellesleg az ő neve is fel volt tüntetve további több száz áldozat nevével együtt, azért - 1934-ben állították ezt föl, Füredi Richárd alkotása volt -, mert így is akart emlékeztetni a nemzet a vörös terror rémtetteire. Nekünk kutya kötelességünk ezt a hagyományt újra feleleveníteni, és ezt az emlékművet valahol, de a nemzet főterén elhelyezni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Szávay István váltja fel.)
Szávay István váltja fel.)
