L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy Halász János képviselőtársam, akivel ráadásul előterjesztőként is jegyezzük az önök előtt fekvő indítványt, minden lényegi pontot elmondott. Nagyon örülök annak, hogy a képviselőtársam összefoglalta a korábbi határozat eredményeit; büszke is vagyok arra, hogy annak a határozatnak magam is az egyik előterjesztője lehettem, és annak is örülök, hogy azt a sok-sok méltatlan támadást, amit akkor kaptunk, nemcsak hogy túléltük, hanem az idő, ahogyan azt összefoglalta Halász képviselőtársam is, a mi igazunkat, sőt azt is mondhatnám, a nemzet közös igazságát bizonyította be.
Emlékszem azokra az időkre, amikor tüntetést szerveztek a József Attila-szobor megmentése érdekében. Micsoda méltatlan időszak volt az, milyen méltatlan támadás volt! Hiszen mindannyian jól tudtuk, hogy a magyar irodalom kimagasló nagyságú és jelentős életművel rendelkező költőjének tényleg kiváló portréját a Kossuth téren kívánjuk hagyni, és ahogyan azt mondta a képviselőtársam, a korábbihoz képest sokkal jobb helyen található ma meg a szobor.
Ha valaki végigsétál a nemzet főterén, ha valaki akár turistaként, akár magyar állampolgárként, itteni lakosként visszalátogat a térre, leül egy-egy kávéra, leül egy padra, és rátekint az Országházra és annak környezetére, akkor látja, hogy az átalakítás mennyire szükséges volt, milyen méltó, milyen emelkedett, és milyen jól sikerült a klasszikus építészeti elemeket ötvözni a kortárs építészet és tájépítészet irányaival, törekvéseivel.
Itt is a korábbi huhogókra kell utalnom, hiszen láthatjuk, hogy a téren a legkorszerűbb, a legmodernebb megoldásokat sikerült alkalmazni olyatén módon, hogy ez az Országház környezetét és a körülötte lévő műemléképületek látványát semmilyen módon nem bántotta, sőt igazság szerint ez a visszafogottság, ezek a letisztult kortárs motívumok és formák, amelyek a teret jellemzik, sokkal inkább ráirányítják a figyelmet a környező épületek építészeti értékeire.
Különösen a Néprajzi Múzeum épületére gondolok, amelynek a felújítása persze még előttünk van. Az új Néprajzi Múzeum megépítése után remélhetőleg visszaköltözhet majd a Kúria a jelenlegi Néprajzi Múzeum épületébe, Hauszmann Alajos csodálatos épületéről van szó. Gondolok különösen a Parlament Steindl Imre által tervezett nagyszerű neogótikus épületére vagy egyébként a gyönyörűen helyreállított Igazságügyi Minisztérium épületére, amely visszakapta azokat a tetőrészeket, amelyeket, mint hallottuk az előbb Halász Jánostól, bizony a téren található többi épület esetében is vissza kell állítani.
Mindez persze nemcsak a Kossuth tér rekonstrukciójának a szükségességére és ennek a munkának a folytatására hívja fel a figyelmünket, és nemcsak arra, hogy mondjuk, a Magyar Fejlesztési Bank épületének a méltatlan csonkítását kell majd valamilyen módon visszaállítani, helyreállítani, hanem arra, hogy Budapest közterein számos olyan épület található, amelyekről a diktatúra időszakában valamiféle álszentség, puritanizmus jegyében a kupolákat és az egyéb más építő-, díszítőelemeket sorra levették. Persze ezt nemcsak a budapesti épületek esetében tették meg, hanem a téeszközpontokká meg szociális intézményekké átalakított vidéki kastélyok, kúriák esetében is, ahol minduntalan valamiféle kupolafóbia jegyében, ami a diktatúra építészeit, tervezőit jellemezte - gondoljunk csak, mondjuk, a kemény diktatúra időszakának fő építészeti ideológusára, Trautmann Rezsőre -, az ő ideológiájuk jegyében, egyfajta kupolafóbia szellemében pusztították, csúfították gyönyörű épületeinket.
Szóval, ha ezekre az eredményekre gondolunk - és azt gondolom, jogos büszkeséggel sétálunk a Kossuth téren -, akkor ezek után joggal tölthet el bennünket egyfajta csökönyös büszkeség a mostani előterjesztés miatt is, és örülök, hogy ennek is részese lehetek, hiszen ezt a munkát folytatni kell, ezeket az eredményeket magunk mögött tudva további hasonló eredményekre lesz szükség.
Néhány kérdésben hadd térjek ki az előterjesztés lényegi pontjaira is, bár azt gondolom, mind a képviselő úr, mind az államtitkár úr az előterjesztés érdemeire rámutatott, de néhány lényegi pontról azért én is hadd tegyek itt említést. Különösen fontosnak tartom ezt azért, mert mint a képviselőtársaim tudják, az előttünk fekvő indítvány sarkalatos rendelkezéseket is tartalmaz, a kulturális örökség védelméről, a nemzeti vagyonról és a településkép védelméről szóló jogszabályokat kívánja módosítani, így egyfajta nemzeti összefogásra hívjuk és várjuk ellenzéki képviselőtársainkat is, az ő támogatásukat is kérjük. Számtalanszor volt már itt nekünk ellenzéki képviselőtársainkkal örökségvédelmi kérdésekben is vitánk, de azt kell mondjam, hogy a budapesti városkép rekonstrukciója esetében mindig egyet tudunk érteni. Abban reménykedem, hogy az utánam következő ellenzéki vezérszónokok is most ebben a szellemben fognak majd megszólalni. Azt gondolom, a sarkalatos rendelkezések közös módosítása valamennyiünk érdeke, és az ennek eredményeképpen várható eredmény közös eredmény és büszkeség lehet.
(13.50)
Az Országház és környezete, mint azt hallottuk az előbb államtitkár úrtól is, kiemelt nemzeti emlékhelyünk, nemzeti emlékezetünk és történelmünk egyik legfontosabb helyszíne, emellett a főváros meghatározó része, ezért azt gondolom, hogy annak védelme, megfelelő fenntartása, méltóságának megőrzése közérdek, és e mellett a közérdek mellett minduntalan ki kell állnunk nekünk, képviselőknek.
A Vértanúk tere, mint azt jól tudják képviselőtársaim, a Kossuth térrel rendkívül szoros egységet alkot városszerkezeti és történeti szempontból is, ezért fontos az, hogy a Vértanúk tere régóta szükséges, a Kossuth térhez méltó rekonstrukciója megtörténhessen.
Nap mint nap sétálunk át a téren, és látjuk azt, hogy mennyi külföldi turista áll meg, mondjuk, Nagy Imre szobránál, fényképezkedik azon a hídon, látjuk azt, hogy mennyien ebédelnek a környező kis utcák elegáns éttermeiben. Viszont ahhoz, hogy a Vértanúk tere hasonlóan elegáns legyen és azt a patinát, amely jellemzi Pest történelmi belvárosát, még jobban meg tudjuk mutatni, szükséges a Vértanúk terének a rekonstrukciója.
Az önök előtt fekvő előterjesztésnek természetesen fontos része az is, hogy az emlékművek egységes építészeti kezelési feltételei is megteremtődjenek. Erről egyébként Halász képviselőtársam az előbb hosszasan beszélt, úgyhogy nem kívánok erről részletesen szólni, legfeljebb csak arra utalni, hogy bizony itt a tulajdonjogi kérdések is végre rendeződni tudnak, bizonyos emlékművek állami tulajdonba fognak kerülni a törvényjavaslat támogatása esetén, bizonyos emlékművek tulajdoni helyzetét pedig olyan módon kívánjuk rendezni, hogy a törvény erejénél fogva Budapest Főváros Önkormányzatának tulajdonába kerül. Ilyen például a „Forradalom lángja”, amely eredetileg a Kossuth téren nem állt, hanem később állították ide. Én a jelenlegi budai elhelyezését szerencsésnek találom, és örülök annak, ha ez fővárosi tulajdonba fog tudni kerülni.
Egyébként az ’56-os forradalomnak számos emléke található jelen pillanatban is a Kossuth téren. Tehát azok a fölvetések, amelyeket korábban hallottunk, hogy a „Forradalom lángja” eltávolításával a forradalom szellemét és annak méltó megörökítését is sértettük a korábbi rekonstrukció során, ez nyilvánvalóan nincs így. Gondoljanak csak a golyónyomokra a Földművelésügyi Minisztérium épületén, amely egy esztétikailag szép megoldás, gondoljanak az új állandó kiállításra, amely itt van a Kossuth téren. Tehát ’56 szellemisége, ahogy a kormánypártok az elmúlt időszakban az évforduló kapcsán is egyértelművé tették, továbbra is fontos mindannyiunk számára. Ugyanakkor az is fontos, hogy végre rendeződjék a „Forradalom lángja” emlékmű sorsa, helyzete.
Amiről még érdemes beszélnünk az emlékművek kapcsán, az a Kossuth téren álló Nagyatádi Szabó István portrészobor, illetve a Kaszás legény díszítőszobor és az Agronómus lány díszítőszobor, amelyek végre, ahogy azt hallottuk az előbb képviselőtársamtól is, az Országgyűlés vagyonkezelésébe kerülnek.
S az is teljesen egyértelmű, ahogy a szimbolikus dolgoknak és a kiemelt nemzeti emlékhelyhez közvetlenül tartozó dolgoknak állami tulajdonban kell lenniük, és az Országgyűlés kezelésében kell lenniük, úgy bizonyos elemeknek át kell kerülniük vagy vissza kell kerülniük a fővároshoz. Ilyen nyilvánvalóan a villamospálya, a trolibuszhálózat tartozékai, a járda- és úttestrészei és a közvilágítási elemek. Ezek a fővárosnál lesznek jó helyen. Végre ez a törvényjavaslat ezt a kérdést is rendezi.
A javaslat egyébként pontosítja a nemzeti vagyonról szóló törvény mellékletében a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemek körét is a Kossuth Lajos téren álló szobrok tekintetében. Mint erről már szóltam, ezen vagyonelemek köre kiegészül azokkal az emlékművekkel, amelyeket méltatlanul romboltak le a diktatúra időszakában, és amelyeket nagyon helyesen visszaállítottunk. Ezek közül is ki kell emelnünk gróf Tisza István emlékművét, illetve gróf Andrássy Gyula emlékművét, amelyek a Parlament két oldalán, az északi és a déli kapunál állnak. Ez a javaslat is sarkalatos rendelkezés, tehát ebben is kérjük ellenzéki képviselőtársaink támogatását.
Úgy ítélem meg, hogy az új szabályokkal és eszközökkel jól lehet biztosítani a jövőben a kiemelt nemzeti emlékhely egységes, történelmileg is hiteles építészeti és településképi megjelenését, ezért arra kérem képviselőtársaimat, hogy az önök előtt fekvő előterjesztést szíveskedjenek támogatni.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)
