KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES
KUNHALMI ÁGNES (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt megjelent Képviselőtársaim! 1951-ben döntött Magyarország arról, hogy minden évben június első vasárnapján a pedagógusokat ünnepeljük. Ekkor felhívjuk a figyelmet a fontos szerepükre, áldásos tevékenységükre, amit nap mint nap végeznek a gyerekekért, az egész ország jövőjéért.
A pedagógusoknak van talán a legfontosabb szerepük abban, hogy holnap milyen országban fogunk élni. Ezért kellene kiemelten támogatni őket. A pedagógusok tudják azt, hogy a tudás főleg ma, a XXI. században óriási érték, a tudás kenyeret jelent, munkát, a tudás megélhetést, boldogulást és boldogságot is jelent. A tudás átalakul a XXI. században, napjainkban még inkább, és gyorsabban, mint korábban bármikor. Ehhez mindenkinek alkalmazkodnia kell, tanárnak, nem tanárnak egyaránt.
A tanári pálya nemcsak pusztán ismeret átadása, hanem lélek és szeretet is. Minden tanár egy egyéniség, tele kreativitással és szeretettel. Mindennap kemény szellemi és idegi munkát is végeznek egyben. Ezért minden tanár csak akkor tudja kiteljesíteni önmagát, akkor tudja elvégezni a munkáját, amit választott magának egy életre, ha szabad, szuverén és kap hozzá segítséget.
Ma, 2017-ben Magyarországon egy pedagógus sem nem szabad, nem tud önálló lenni, és nem tud - mert nem kap semmilyen támogató környezetet - támogató környezetben dolgozni sem. 2017-ben Magyarországon egy tanár a hatalom hálójában próbál a gyerekekre koncentrálni, de a pártpolitikai ideológiával átitatott, napi fenyegetésektől sem mentes, buta, logikátlan, központosított rendszerben ezt alig tudja már megtenni.
Ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt hét évben milyen óriási terheket raktak a pedagógusokra, hogyan növelték sunyiban az óraszámukat, felesleges adminisztrációt kényszerítettek rájuk, pluszmunkáért szinte semmit nem kapnak; ha belegondolunk, hogy rájuk kényszerítették a megtanulhatatlan és megtaníthatatlan Nemzeti alaptantervet, amelyben merőben csorbították a tanítás szabadságát, hogy rájuk kényszerítették a buta, semmire sem használható egyentankönyveket… - ma, 2017-ben a pedagógusok 98 százaléka mondja azt, hogy nem tudja használni az állami tankönyveket.
De ott a bér, amit megemeltek. De hát nem sok olyan szakma van ám az országban, ahol a beosztottaknak lényegében az adózott fizetésük jelentős részéből papírt, festéket, krétát és egyéb oktatási eszközöket kell venni. Ez a fényes béremelés már nem is néz ki olyan fényesnek.
Az igazgatókat lefokozták, lenézik, butának tartják őket, nem tartják őket alkalmasnak intézmény vezetésére. Mind a gazdálkodási, mind a munkáltatói jogaikat elvették. És ha a felsőoktatásra tekintünk, lényegében politikai komisszárokat küldtek a kancellárok személyében, csorbítva ezzel az akadémiai és a tanítási szabadságot.
A magyar iskolák elvesztették az elmúlt hét évben egyéniségüket és különlegességüket. Ebben a központosított rendszerben elvész a gyerek, és elvész sajnos a tanár is. Önök téglának látják az iskolát, kockafejűnek a gyerekeket és vályogverőnek a pedagógusokat. De, kedves fideszesek, az iskola nemcsak téglából áll, hanem érző, érzékeny közösség, aminek lelke van, és ezt a lelket ölik meg önök nap mint nap.
2018-ban, ha a választók többsége bizalmat szavaz az új Botka-kormánynak, akkor csökkenteni fogjuk a pedagógusokra jutó terhet, és anyagilag is el fogjuk ismerni a minőségi munkavégzést. Csökkentjük a gyerekek túlterheltségét. Megszüntetjük a KLIK-et. Megszüntetjük a buta állami egyentankönyveket. Visszaadjuk az iskolák autonómiáját, az iskolaigazgatók jogköreit szintén. Megszüntetjük a politikai komisszárokként működő kancelláriarendszert. Visszaadjuk a tanítás szabadságát és az akadémiai szabadságot. Helyreállítjuk a normális, demokratikus érdekegyeztetés rendszerét, és mindenekelőtt kreatív, korszerű iskolát fogunk Magyarországon csinálni.
Köszönet a pedagógusnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
