DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden az elhangzottakra: Bárándy Gergely képviselő úr a minimális rezsióradíj kérdését ve-tette fel. Ezzel több problémánk is lenne, mivel az uniós jog szerint ez versenykorlátozó kitételnek is minősíthető lenne, illetve egyfajta - akár mondhatjuk - árfelhajtó tényezőként is szerepelhetne. Azt, hogy megfelelő ügyvédet válasszanak ki azok, akik ügyvédi segítségre szorulnak, nyilvánvaló, hogy nem elsősorban az árkérdés határozza meg, hiszen pont a sikerdíj oldaláról merül fel, amit több képviselőtársam is említett, hogy ez egyfajta lehetőséget kínál azoknak, hogy ügyvédet tudjanak fogadni, akik esetleg nem tudják az ügyvédi költséget teljes egészében pernyertesség nélkül vállalni. Ehhez kapcsolódóan volt ez a kétharmados arány, hogy ez elegendő-e vagy nem. Nyilvánvaló, ezt lehetne cizellálni, de ez is azt jelenti, hogy legalább ilyen arányú árengedményben tud részesülni az a fél, aki felfogad egy ügyvédet. És mint említettem, vannak olyan országok, ahol kimondottan tiltott a sikerdíj. Egyfajta középutat próbált találni itt a szabályozás ebben a kérdéskörben.
A felelősségbiztosítás kérdésköre: gyakorlatilag ez a fokozatosság valószínűleg elviselhetővé tudja tenni az ügyvédi kamarai tagok számára ennek a bevezetését. És megint csak kapcsolnám a rezsidíjhoz, a felelősségbiztosítás is egyfajta garanciát nyújthat a hanyag ügykezelés esetén az ügyfélnek, hogy akár az ügyvéddel szemben fellépve a követeléséhez juthasson, hogyha mondjuk, egy műhiba okozta volna a pervesztességüket.
Fiókirodák kérdése merült fel. Gyakorlatilag ez is a kamarával folytatott tárgyalásokon téma volt, hogy vajon a nagy irodák hálózata jön-e létre, de az a többségi vélemény alakult ki, hogy a helyi ügyvédek helyismerete talán kellően ellensúlyozza azt a fajta - mondjuk így - franchise vagy akármilyen rendszernek a terjesztését, amit a nagy irodák képviselnének ebben a tekintetben.
Az ingatlanközvetítés tekintetében pedig szintén a kamarával egyeztetett álláspont volt, hogy irodában és külön ügyvéd, tehát nem járhat el egy személyben az, aki ingatlanközvetítést is folytat, és nem járhat el eljáró ügyvédként is. Értem képviselő úr álláspontját is, de csak ezt tudom tolmácsolni, hogy így alakult ki ez a fajta szabályozás.
Staudt Gábor képviselő úr az összeférhetetlenségi szabályokat is érintette. Gyakorlatilag ez a szabályozás az eddigi gyakorlattal egyébként megegyező, eddig is fordult elő, hogy igazgatósági tagok vagy felügyelőbizottsági elnökök voltak ügyvédek. Nyilvánvaló, hogy itt munkavégzési kötelezettség nélküli, tehát nem olyan foglalkoztatási viszonyt jelent ezekben az esetekben, és éppen azért, ahol egyszemélyi vezető van a cégeknél, az a fajta tilalom fennmarad, ahol viszont - hogy úgy mondjam - egy testület irányítja, ahol nem egyszemélyi döntéseket hozhat meg az ügyvéd, hanem gyakorlatilag akár elnökként is alá van vetve a többségi döntésnek, ilyen értelemben ez nem sérti azokat az elveket, ami mentén kialakult a szabályozás.
Hogy az irodák bevétele mennyire nyilvános, mennyire nem, ha megnézzük azokat az aggályokat, amelyek diktálták ezt a felvetést, akkor láthatjuk, hogy pontosan igazolható, hogy ha olyan kapcsolat van egy ügyvédi iroda és mondjuk, egy állami szervezet között, akkor ezek igenis áttekinthetőek, hiszen a közszféra oldaláról nyilvánosságra kell hozni ezeket a szerződéseket. Tehát kimutatható a kapcsolat, hogy melyik ügyvédi iroda végzett el egy-egy tevékenységet. Míg azokkal a megbízókkal szemben, akik mondjuk, nem tartoznak ebbe a körbe, nyilvánvaló, hogy méltánytalan lenne, hogyha itt nyilvánosságra hoznák az adataikat. Tehát a korábbi szabályozás fenntartása ennyiben indokolható, hiszen maga a cél, amit el kívánnánk érni ennek a megnyitásával, az jelenleg is biztosított.
Ügyvédjelöltek tekintetében - Gyüre Csaba képviselőtársamnak volt felvetése - a jelenlegi szabályozásban is szerepel, hogy olyan munkával kell megbízni az ügyvédjelölteket, ahol el tudják sajátítani a gyakorlatot, fel tudnak készülni a szakvizsgára. Tehát kitér rá a szabályozás.
Továbbképzés tekintetében szintén hangzottak el kérdések; kamarai szabályozás alá esik, s hogy miért nem jogszabályi szinten. Ugye, van itt egy kettősség, hogy feszegetjük, hogy a miniszternek mire van jogköre és mire nem, ugyanakkor meg állami szabályozást akarunk. Tehát ezeken a területeken, ha megmarad a kamarai jogkör, az szerintem mindenképpen jó, mert maguk az ügyvédek tudják kialakítani azt a feltételrendszert, aminek a mentén történik. Ez ugyanúgy igaz a kirendelések kérdéskörére is. Ez a kamarára van bízva, hogy milyen szempontok alapján, milyen formában kerülnek föl a kollégák arra a listára, ami alapján a kirendelés történik.
Fegyelmi ügyeknél a területi kamara elnökének a javaslatára hivatalból kell elindítani a fegyelmi vizsgálatot, tehát a jogköre ugyanúgy megvan az elnököknek. Szerintem ez megfelelő szabályozást biztosít.
A bírósági elhelyezések kérdésköre már a bírósági törvény kereteit feszegetné. Illetve megint csak az országgyűlési képviselői összeférhetetlenségre még annyit reagálnék, hogy ez nem az ügyvédi törvényben került leszabályozásra, hanem más oldalról valósult meg a korlátozás.
(12.50)
Még az Alkotmánybíróság tekintetében volt, hogy létezik ott a panaszkezelések intézménye, ami meg tulajdonképpen a bírósági gyakorlathoz hasonlítható, ez indokolja ennek a bekerülését a törvénybe.
Lehet, hogy nem tudtam mindenre válaszolni, de ha a továbbiakban is vannak képviselőtársaimnak kérdései - még a regionalitás kérdése volt, ahol egy kis polémiát éreztem, ebbe most én nem szólnék bele -, nyilván akár a részletes vita vagy a bizottsági ülések során állunk rendelkezésre. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
