DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kezdjem egy szomorú történettel ezt a felszólalásomat! Három héttel ezelőtt a bíróság az apánál helyezte el azt a 11 éves kislányt, akinek elmondása nyomán korábban kettőször indult nyomozás az apa ellen a kislány sérelmére elkövetett szexuális visszaélés miatt. A bíróság a döntést azzal indokolta, hogy a kapcsolattartás elmaradása, ami szerintük az anya hibája, sérti a gyermek érdekét. A kislány kettő hete van az apánál. Azóta nem ad életjelet magáról, nem jár iskolába, a lakcímét pedig megváltoztatták. Az édesanyja tulajdonképpen azt sem tudja, hogy életben van-e.
Tavaly már feltettem egy kérdést itt a parlamentben, hogy miért nem a gyermekek mindenekfelett álló érdeke érvényesül a láthatásban. Államtitkár úr akkor azt mondta, hogy a kormány nem készül változtatni azon a gyámhatósági gyakorlaton, ami akár a gyermek érdeke ellenére is kikényszeríti a külön élő szülővel való kapcsolattartást. Erre most már van egy bevált fogalom, ezt úgy hívják, hogy kényszerláthatás. Erről a jelenségről helyeztem el egy anyagot az önök asztalán, adtam át minden, a teremben jelen lévő képviselőnek egy anyagot, hogy önök is pontosan lássák, hogy mi az, hogy kényszerláthatás.
Röviden és tömören, ez a kapcsolattartásnak az a formája, amikor a gyermeket arra kényszerítik, hogy a bántalmazó szülővel találkozzon. Amikor a gyermek ezt elutasítja, automatikusan - az általam ismert gyakorlatok szerint - az édesanyát hibáztatják, és 5 ezertől félmillió forintig terjedő bírságot szabnak ki rá, és azzal fenyegetik meg szerte Magyarországon az édesanyákat, hogy elveszik tőlük a gyermeket, ahogy egyébként azt a példában is láthatták.
A hatósági gyakorlat tehát sajnos minden, de nem gyerekbarát. A saját tapasztalataim is azt igazolják, hogy egyszerűen nem vizsgálják, hogy miért nem akar a gyermek találkozni a másik szülővel, egyáltalán milyen hatással van a gyermekre ez a kikényszerített kapcsolattartás, és ha felmerül a bántalmazás gyanúja, egyszerűen nem vizsgálják ki alaposan. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy ma Magyarországon egy olyan helyzet van, hogy a szülő láthatási joga fölötte áll a gyermek érdekének.
Márpedig ezen szerintem változtatni kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tisztelt államtitkár úr. Egyetlen gyermeket sem szabad kényszeríteni a kapcsolattartásra. A kérdésem az, hogy mikor lép a kormány, mielőtt még több gyermek életét teszik tönkre. Az isztambuli egyezmény erre is megoldást kínálna. Mikor ratifikáljuk végre?
