GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy az európai uniós források felhasználása nyilván nem más célt szolgál, mint hogy a gazdaság növekedjen. Ez a forrásfelhasználás alapvetően olyan kellene legyen, hogy az mondjuk, az országon belüli különbségeket is próbálja csökkenteni.
Nem olyan kellene legyen, ahol különféle és nagyságrendjében sok táskás cég születik. Az elmúlt időszakban a számbavételeink alapján 5400 olyan táskás cég született, ahol foglalkoztatás nincs, de éves szinten százmillió forintot meghaladó haszon vagy hozam születik. Önök is látják, hogy ez nyilván egyfajta korrupciós háttér nélkül be se következhetne.
Azt is érdemes számításba venni, hogy hogyan alakul nemcsak az országon belül, hanem mondjuk, a régión belüli helyzetünk. Elhúztak mellettünk - most mindegy, hogy miről beszélünk, fejlettségről, bérekről, vagy épp a másik oldalát nézzük a versenyképesség tekintetében a dolgoknak -, azt látjuk, hogy a hét magyar régió pozicionális helyzete az európai források felhasználásával együtt sem javult. A korrupciós kutatóintézet kimutatása szerint már olyan arányok születnek, látnak napvilágot, amit már majdhogynem én saját magam is sokallok, a közbeszerzésekhez illesztett túlárazások tekintetében.
(18.50)
Ugye, azt tudják mindnyájan, hogy a közbeszerzések vonatkozásában az egyharmada a közbeszerzéseknek egyszereplős közbeszerzés, és nem a néhány tízmillió forintos közbeszerzési értékeknél, hanem az ezermillió forintos nagyságrendű közbeszerzéseknél vagy az azt meghaladó tízszeres-hússzoros közbeszerzési értékeknél válnak ezek valóssá és igazzá. S hát e tekintetben foghatók a túlárazások mértékei is. Szolid becslések szerint 25-30 százalékos, az előbb említett korrupciós kutatóintézet szerint pedig elérheti a 140-320 százalékos mértéket is a túlárazottság.
S közben ha korrupció, akkor a másik oldalról a versenyképesség tekintetében ha vizsgáljuk a dolgokat, akkor azt láthatjuk, hogy az Európai Unió keretein belül a versenyképességünk romlott. 28 tagállamot számításba véve huszonötödikek vagyunk a sorban. Tehát rengeteg EU-s pénz felhasználása mellett vagy mindezekkel együtt is ilyen helyzet alakult ki.
Nem akarok mélyen belemenni, mert itt már az előbbiekben szó esett róla, de Magyarországon a szegénység és a gazdagság, a szegények és a gazdagok közötti különbség, az olló nyílt az elmúlt hét esztendőben. Kikhez jutnak el ezek a források, hogyan, miképpen? Hát, nyugodt lelkülettel mondhatjuk azt, hogy ezek a források alapvetően haverokhoz jutnak el, meg a pereputtyhoz jutnak el. Ezeknek a forrásoknak az utolérése tekintetében a pályázók 1 százaléka viszi a pályázati források egyharmadát. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ez így rendben van? Ugye, nem gondolják komolyan, hogy ennek így kell működnie?
Ha nézzük például az előbb említett dolgokat, hogy a korrupciós ranglistán hogyan néz ki Magyarország, akkor a korábbi időszakban a nem túl előkelő 50. helyről is tovább araszoltunk, az 57. helyre sikerült most már jutnunk. De ha az előbb említetten a régiók vonatkozásában a versenyképességünk helyzetét nézzük, akkor láthatjuk, hogy a közép-magyarországi régión kívül, amelyik a 263 régió számbavételén belül a kétharmados sávban helyezkedik el, ott sem a legelőkelőbb helyet foglalja el, mert 152. a rangsorban, azt követően minden egyéb más magyar régió, tehát mind a másik hat magyar régió a 205-232. helyen helyezkedik el. S folyamatában rontott a pozícióján, ezt is hozzá kell tenni. És bizony vannak olyan felületek, amelyek tekintetében, például az északkelet-magyarországi régió, mondjuk, az egészségügyi kompetencia vonatkozásában az utolsó előtti helyet foglalja el.
No, hát e tekintetben azt szeretném érzékeltetni, hogy akkor valami nagy baj van a források felhasználásával, mert sem Magyarország, sem a Magyarországon élő emberek érdekét nem szolgálja mindaz, amit a források felhasználása eredményeképpen önök képeznek. Vagy legalábbis nyugodt lelkülettel kimondható, hogy nem kellőképpen szolgálja, mert nem pozitív irányultságot vetnek a folyamatok, hanem éppen negatívat. Ilyen az, hogy ha ezek a források nem lennének, akkor a gazdasági növekedés tekintetében, az előállított új javak vonatkozásában sem tudnának számot adni pluszos szaldóról, a GDP növekedése nem növekedés lenne, hanem csökkenés lenne. De akár nyugodt lelkülettel mondhatjuk, hogy az a szégyenletes foglalkoztatási helyzet - mert az, mert nem a külföldieket kell számba venni és a közmunkásokat - is rosszabb lenne, és nem tudnának még arról sem számot adni, amiről ma. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
