IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Fontosnak tartom, hogy megpróbáljuk megőrizni a tisztánlátást a magyar vidék helyzetének alakulásával kapcsolatban. Hosszú távon ugyanis azon fog állni vagy bukni létünk, hogy - erkölcsi alapjaink állapotán túl - az ország erőforrásai milyen állapotban és kiknek a kezében vannak.
Kishantos nem volt több a Fidesz-kormány számára, mint egy zavaró részlet; egy 450 hektáros modern, gépesített, virágzó, középüzemben működő, itthon és Svájcban egyaránt hitelesített biogazdaság. Egy olyan biogazdaság, amely egy több mint 8 ezer hektáros, volt kommunista strómanok által üzemeltetett, német nagybirtokosnak kijátszott állami gazdaság igen jó minőségű földjeibe ékelődött. A kormány vidékpolitikájáról sokat elárul az, hogy amíg Kishantost ellehetetlenítette, addig a tőszomszédjában lévő nagybirtok zavartalanul gazdálkodhat tovább az állami földön, Zászlós Tibor agrárkamarai vezetővel az élén. A magyar állam a 452 hektárnyi biogazdaság ellehetetlenítésével akarta termőföldhöz juttatni a helyi gazdálkodókat.
Kishantos nem hobbikert, nem kísérlet, nem bemutatótelep, hanem saját lábon álló, virágzó gazdaság volt, amely már a jelenlétével is igazolta, mutatta, hogy „lehet más a mezőgazdaság”; hogy nem kell ezer hektár a tisztes megélhetéshez, hogy lehet szelíden bánni a környezettel, hogy lehet korszerűen, modernül és - óh, főbűn! - jobban jövedelmezőn, nyereségesebben gazdálkodni a külföldi vegyszertermelő és steril vetőmagterjesztő óriásvállalatok termékei nélkül is. Igen, ez már épp elég zavaró lett volna, de Kishantos sorsát az pecsételte meg, hogy mindezt a tudást és gyakorlatot egy helyben, dán mintára létrehozott népfőiskolán hirdette és oktatta is, be is mutatta a gyakorlatban. Ezt nem lehetett eltűrni.
Kishantos ugyanis kiáltó gyakorlati bizonyítéka volt annak, hogy Ángyán Józsefnek, emberöltőnk kimagaslóan legkiválóbb agrár-szakpolitikusának igaza volt a terveiben és törekvéseiben, hogy nem utópiát kergetett, hanem az egyébként a jelen kormány által elfogadott és meghirdetett, jelenleg is hatályos nemzeti vidékstratégiában valóban a magyar vidék és benne a magyar mezőgazdaság páratlan kitörési tervét, lehetőségét alkotta meg.
A biogazdaság elleni kormányzati bosszúhadjáratban főszerepet vállaló Bitay Márton Örs államtitkár a mai napig nem vonta le a következtetést; hiába mondta ki róla bíróság, hogy hazudott és saját politikai céljai érdekében megtévesztette a közvéleményt, ennek ellenére vezető kormánytisztviselői státuszban maradt.
A Fidesz-kormány bosszúállása eredményeképpen kárba veszett 21 év vegyszermentes gazdálkodása és egy eszme, amit Kishantos képviselt. A bizonyítékokat pedig tudvalevőleg bizonyos esetekben el kell tüntetni, sürgősen, bármi áron, jogsértéssel is, törvénytelenül is. Nem ez az első per, amit Kishantos megnyer, ám a bírósági ítéletek, annak kimondása, hogy ki mondott igazat és ki nem, ki viselkedett jogszerűen és ki nem, nem üti meg az ingerküszöbünket. Megtanulhatták a leckét Horn Gyulától, aki azt mondta: „Na és?”
A bíróság kimondta, hogy a kormány képviselői az ügy körül kipattant sajtóvitában hazudtak, rágalmazni próbálták Kishantost és vezetőit, hogy a földek újraosztása során megsértették a pályázati szabályokat, tehát az egyes odaítélések semmisek, az ombudsman kimondta, hogy még maga az új pályázati kiírás is törvénytelen, sőt alkotmányellenes volt, mert meg kellett volna követelnie a biotermelés zökkenőmentes folytatását.
(22.40)
Most a bíróság kimondta, hogy rablás is történt: államilag támogatott erőszakkal tönkretették a terményeket, illetve nem fizették ki az átvett értékeket Kishantosnak. Na és?
Iustitia regnorum fundamentum - a hatalomban maradás, regnálás alapja az igazságosság. Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. Súlyos és igaz dolgok ezek.
Nagyböjt van, a megtérés azt jelenti, hogy belátom, hogy rossz helyre, állapotba kerültem, és ezért először visszamegyek abba a helyzetbe, helyre, állapotra, ahol még rendben voltam, ami még rendben volt. Ott állok meg, ott és úgy rendezem soraimat, onnan indulok újra, immár tisztábban, jobb felismerésekkel, igazabbul.
Reméljük, hogy lesz belátás, ébredés, megtérés. Reméljük, hogy mint régebben már többször, ezután is lesz visszatérés a jogállamhoz, közjóhoz, lesz jóvátétel és újrakezdés. Minden ilyen bírói ítélet csillapítja bennünk a fortélyos félelmet, és élesztgeti a reményt: jőni fog, mert jőni kell, egy jobb kor - ahogy elődeink belénk sulykolták. „Mester - kérdezte a tanítvány -, sokáig kell várnunk még a Nagy Változásra?” „Hát, ha várunk - felelte a mester -, akkor sokáig.” Köszönöm.
