BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdhetném a végén, hiszen a Törvényalkotási bizottság ülésén az új keletű parlamenti szokásokat tekintve meglepően konstruktív hangulatban próbáltunk a beterjesztett törvényjavaslaton változtatni annak érdekében, hogy a problémát valóban orvosolja vagy nagyobb mértékben orvosolja, mint ahogy azt az előterjesztők szándékozták.
Azt gondoltam, hogy államtitkár úr köszönetet mond a módosító indítványok szerzőinek, akár Németh Szilárd képviselő úrnak vagy akár nekem, a szocialista képviselők egyikének, aki ezt az indítványt jegyezte, hiszen olyan indítványokat nyújtottunk be, amikről ön beszélt a sajtótájékoztatóján a múlt héten, valamint beszélt ma reggel napirend előtt a tisztelt Házban is, de a törvényjavaslat ezt nem tartalmazta, egészen pontosan: azt az elemét nem tartalmazta az önök kommunikációjának az eredetileg benyújtott törvényjavaslat, hogy megegyezés esetén a hiteles a további követelésektől mentesülni fog. Erről beszélt ugyan államtitkár úr az országos sajtó előtt a múlt héten, valamint ma napirend előtt a Harrach képviselő úrnak adott válaszában, ugyanakkor a törvényjavaslat eredetileg ezt az elképzelést nem tartalmazza.
Ezt a hiányosságot a bizottsági ülésen korrigáltuk. Itt két különböző koncepció alakult ki. Fideszes képviselőtársaink egy olyan módosító indítványt nyújtottak be, amely államtitkár úr kommunikációjának megfelelően valóban azt tartalmazza, hogy amennyiben a felek, a hitelező és a hitelezett megegyeznek egymással, akkor lehet a becsült ár alá is menni az árverésnél, viszont ebben az esetben a további kötelezettségek alól az adós mentesül. Ezt a bizottsági ülésen a szocialista, valamint a fideszes és KDNP-s képviselők is támogatták a szavazatukkal.
Nagyon sajnálom ugyanakkor, hogy az MSZP módosító indítványát nem támogatták a kormánytöbbség tagjai, mi ugyanis ehhez képest is továbbmentünk. Azt javasoltuk a módosító indítványban, hogy megegyezés hiányában is, amennyiben az árverés sikeres, az adós a további kötelezettségek alól mentesüljön. Tanulságos volt egyébként, ahogy a képviselők a bizottsági ülésen, valóban konstruktív légkörben próbáltak olyan élethelyzeteket felsorolni, hogy milyen esetben segít a törvényjavaslat, mi az, amiben finomításra szorulna, és mi az, amit a módosító indítványok elfogadásával érdemben valóban elő lehet mozdítani és problémaként meg lehet oldani.
Az egyik ilyen dilemma a bizottsági ülésen az volt, hogy amennyiben az a módosító indítvány támogatást kap - mint az előbb mondtam, a bizottsági ülésen mi is támogattuk -, hogy megegyezés esetén a további kötelezettségektől mentesüljön az adós, akkor érdekeltté teszi-e vajon a hitelezőt, a bankokat abban, hogy ebbe az egyezségbe belemenjenek, hiszen a bank szeretné a pénzét visszakapni, lehetőleg minél nagyobb arányban visszakapni a hitelezőtől azt az összeget, vagy az árverésen befolyt összegből ezt mentesíteni, amely az ő könyveléseiben tartozásként szerepel.
(18.00)
Abban a biztos tudatban, hogy megegyezés esetén további igénnyel hitelezőként nem léphet fel, ez kételyeket támaszt a tekintetben, hogy vajon a bankok részéről a megegyezési hajlandóság erős lesz vagy sem. Ezt az élet majd eldönti. Mindenesetre, ha az MSZP-s módosító indítványokat elfogadnák, akkor ez a probléma nem állna fönn, hiszen mi azt mondtuk, hogy megegyezési szándéktól, illetve ténytől függetlenül, a sikeres árverést követően a hiteles, az adós mentesüljön a további tartozások kötelezettsége alól.
Van még idő átgondolni, képviselőtársaim, azt javaslom, hogy a holnapi nap folyamán az indítványunkat legyenek kedvesek támogatni. Az MSZP egyébként ezt a törvényjavaslatot és a módosító indítványt is támogatni fogja a szavazásokon, hiszen abból indulunk ki, hogy ha a 140 ezer ember problémájának egy részén, akik egyébként már teljesen reménytelen helyzetben vannak, az Országgyűlés tud segíteni, akkor igenis képviselőként ezt kötelességünk megtenni.
Azonban itt azért álljunk meg egy szóra! Ez a törvényjavaslat ugyanis valóban azokon és csak azokon a családokon segít, akik már reménytelen helyzetben vannak. Akik nem tudják fizetni a hiteleiket. Akik esetében az ingatlanjuk, az a lakás, az a ház, amit otthonuknak reméltek, árverezésre kerül. Az ő esetükben már ennél a stádiumnál tartunk. És miközben támogatjuk, hogy ennek a 140 ezer családnak, akik ilyen reménytelen helyzetbe kerültek, oldjuk meg vagy enyhítsük, amilyen mértékben csak lehet, ezt a problémáját, fel kell tenni a kérdést, hogy ha olyan sikeres volt az adósmentő fideszes politika, akkor miért van még mindig 140 ezer család ebben a reménytelen helyzetben.
A bizottsági ülés konstruktív volt, itt a parlamenti megszólalásokra ez már nem annyira jellemző. Megpróbálom visszafogni magam, ezért csak röviden és tárgyszerűen mondok néhány szót a történetiségéről a devizahiteles problémának, ha már önök szóba hozták.
1. Tény, hogy a devizahitel-gyakorlatot az első Orbán-kormány vezette be Varga Mihály minisztersége idejében és Járai Zsigmond jegybankelnök, korábbi fideszes miniszter idején. Ez hozta létre azt a konstrukciót, amit önök most támadnak.
2. Nem igaz az az állítás, hogy az államilag támogatott lakáshiteleket megszüntettük. Korlátoztuk 15 millió forint felső határ értékben, pont azért, mert úgy gondoltuk, hogy az államnak nem dolga megsegíteni azokat az embereket, akik egyébként is jó anyagi helyzetben vannak. Nem célja az államnak kedvezményes kölcsönnel támogatni azokat, akik a harmadik-negyedik lakásukra veszik fel, meg nyakló nélkül, felső határ nélkül lehetett kedvezményes állami kölcsönöket felvenni nagyon nagy összegű és akár a harmadik-negyedik ingatlan megvásárlására is. Nem megszüntettük, hanem korlátoztuk 15 millió forintban egyébként ezt a felső határt, ami egy mai átlagos család esetében még Budapesten is elegendő lenne egy kétszobás panellakás megvásárlásához, az ország más vidékein pedig minden további nélkül akár még ennél nagyobb lakás vagy ház megvásárlására is elegendő lenne. Úgy gondoltuk, ellentétben az önök filozófiájával, hogy a rászorultakon kell elsősorban segíteni; önök már akkor is szerették a legjobb helyzetben lévőket támogatni, a mostani politikájuk pedig ezt még tovább viszi, még nagyobb mértékben, ahogy ezt az első Orbán-kormány idején tették.
A következő dolog, amit szeretnék szóba hozni, hogy a fideszesek és a KDNP-sek tulajdonképpen a devizahiteleseket kétszer hozták nagyon rossz helyzetbe. Először 2010-ben, amikor ostoba nyilatkozatokkal, később pedig ostoba gazdaságpolitikával bedöntötték a forintot. Ha ezt nem tették volna meg, akkor a devizahiteles probléma nem létezne, és lehetne fizetni a kölcsönöket. Ez így van. Ugyanis az árfolyamkockázat volt a probléma, és az árfolyamveszteség volt a probléma, tisztelt képviselőtársaim, bármit is mondanak. Ha ez nem létezne, ezek fizethető hitelek lettek volna mindazok esetében, akiknek megmaradt a munkájuk.
A második eset, amikor önök cserben hagyták a hiteleseket, pedig az volt, amikor korábbi ígéreteikkel is szembefordulva, piaci árfolyamon váltották át a devizahiteleket forintra. Egyébként a Magyar Nemzeti Banknál ezzel több száz milliárd forintos nyereséget okoztak, amit látunk, hogy azóta kastélyvásárlásra, műkincsvásárlásra és egyéb dolgokra herdálnak el.
Mind a két esetben világosan elmondtuk akkor is az álláspontunkat, és hogy mennyire jelzi, hogy ezek valódi problémák voltak, azt az mutatja, hogy önök piaci áron forintosították a devizahiteleket, ezzel prolongálták a problémát nagyon sok család számára. Ennek következtében kell most a parlamentben azokon segíteni egy törvényjavaslattal, akik már olyan reménytelen helyzetben vannak, hogy árverésre bocsátják az ingatlanukat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
