Lakás és építkezés.
Lakás és építkezés.
A székely falvak templomait, melyek legtöbbször a falu közepén épűltek, rend szerint kőkerítés veszi körűl, mely néhol sarkain bástyaszerű kisebb tornyokkal ellátva, valóságos erődítvénynyé tette a templomot. A papi és tanítói lakot, az iskolát és a falu házát, a hol csak tehették, a templom köré csoportosították. A község ház-sorai a fő út hoszszában vannak építve. E fő út külső végeit rendesen valami összetákolt kapu zárja el, mely főleg a marhák kalandozását akarja akadályozni. Ha a falunak ezen kivűl mellékútczái is vannak, azok a különböző határrészekre nyílnak. A székely úgy szereti építeni házát, hogy egy pár ölnyi előkertje maradjon, melyet virággal ültet be s léczes kerítéssel választ el az úttól.
A székely ház udvarára rendesen galambbúgos, vagy irodalmi nyelven székely kapu vezet. Ez a székely építkezésnek legdíszesebb és legsajátosabb alkotása. Annyi gondot, sőt (különösen a régibb időkben) aránylag annyi költséget is alig fordított a székely valamire, mint erre. Néhol a kapu annyiba kerűlt, mint egy egész ház. A galamblúgos kapu alkotása röviden a következőkben vázolható. Az útczára nézően; mintegy hét-nyolcz méternyi vonalban fölállított három tölgyfaoszlopon nyugszik egy zsindelyezett alacsony és keskeny födél, mely egész hoszszában galambházzá van alakítva. A két közelebb eső oszlop (kapuzábé) köze a kicsi kapu helye; a nagy, kapunak szélessége és magassága- akkora, hogy azon a szénával vagy szalmás gabonaneművel legmagasabban megrakott egész vágás (legnagyobb teherhordó) szekér is átmehessen. Az oszlopokat, – a melyektől a székely népdalban a legény azt kérdezi: „Mondd meg nekem, kapuzábé, ki jár este melletted bé?” fönt keresztbe fektetett, szintén kemény fából való kötések foglalják össze, melyek alját a nagykapunál magasan s félkörívesen, a kis kapunál pedig csak ajtómagasságnyira s rendszerint patkóalakúlag idomítják. Az útczára néző oldaluk egész magasságban, valamint a galambház alapjáúl szolgáló kötés is faragványos díszítménynyel van elborítva. E faragványok többnyire a kapuzábék aljától fölfutólag indás, hármas levelű lóherés, pálmás, tulipános, liliomos szőlőfürtös, stb. stilizált díszítményeket, rozettákban végződő oszlopokat, itt-ott almafát, istenfát, s családi czímereket ábrázolnak leginkább piros, zöld és kék színezéssel. A kapu homlok-kötésén csaknem kivétel nélkül be van metszve az építtetőnek és feleségének neve, az építés éve, néhol megtoldva kegyes, sőt elmés fölíratokkal is: „Áldjon meg az Isten kimenetedben, kormányozza jöttöd visszatérésedben”; vagy „Ha jó szíved, lelked: bejöhetsz; ha pedig nem: tágas az út s elmehetsz.” Egy ilyen székely kapu kellő gondviseléssel igen sokáig eltart. Nagyon sok olyan kapu van, a mely a XVIII. század végén, vagy a XIX. századelején épűlt. Sőt Mikházán (Maros-Tordamegyében) 1676-ból, Dálnokon (Háromszékmegyében) és Ménaságon (Csikmegyében) 1633-ból és 1634-ből is van egy-egy kapu. Ma már ritkábban építenek ilyen galambbúgos kaput.
Székely ház.
Nagy Lázártól
A kapu mellett künt, a ház előtti kis kert palánkjánál fedett ülőhely van, hová vasárnap délutánonként a ház népe ki szokott ülni. Az udvaron, a kaputól balra fából épűlt kis sütőház (nyári konyha) van s mellette az út hoszszában a veteményes kert terűl el, melyben itt-ott méhes is áll.
A kapuval szemközt, az udvar hátúlsó felében van a csűr. Ennek kapujától jobbra és balra, de ugyanazon fődél alatt van két pajta. Egyik a jármos ökrök, másik a tehenek és borjúk számára. Mellette van a ganéjdomb is. A csűr és a ház között van a disznóól, a lóistálló, meg a szekérszín. Rendszerint a csűr mögött terjed el a csűröskert, a hová a szénaboglyákat, gabonaasztagokat és szalmakazlakat szokás rakni. A csűrös és veteményes kertek mögött van a gyümölcsös. Az udvar egyik oldalában látható a törökbúza-kas (kukoricza-góré) és a favágó hely.
Megtekintvén a székely háza környékét, lépjünk be lakásába is. A naptól barnított csinos székely asszony épen most jött haza a mezőről, hogy urának és a dolgosoknak a vacsorát megfőzze, mert a délebédet még reggel elkészítve, kivitte s maga is ott maradt és szorgalmasan dolgozott naphaladottáig. Az ereszajtó be van zárva. A fürge székely menyecske jobb karját bedugja az eresz deszkás oldalába a 8-as alakban kivágott lyukon s egy nyomással hátra tolja a fából való tolózárat. A házi asszony ismeri a titkát; az ő újjának nyomására az ajtó kinyílt s mi benn vagyunk az ereszben, a székely előszobában. Ez az épűlet derekában van. Mélysége körűlbelől másfél méter, hoszsza az épűlethez mérten 4–5 méter. Három oldala rakott fal, az udvar felől deszka. Padlója többnyire csak a puszta föld, ritkábban deszkázott. Bútor alig van benne; legfölebb egy vizes kártya (fa kanta).
Az ereszből három ajtó nyílik. A belépővel szemben lévő az éléskamara ajtaja; az útcza felé van a nagy-ház (nappali, vagy ünnepi szoba) ajtaja, az ellenkező oldalon pedig a kicsi-házé.
Vendégek vagyunk s azért a tisztességtudó székely asszony a nagy-házba vezet bennünket. Széket vesz elé s „parancsoljon, istálom” szóval üléssel kinál. Aztán engedelmet kér, hogy a sütőben tüzet gyújthasson s vizet tehessen oda. A míg visszatér, megnézhetjük, hogy milyen a vendéglátó szobája: a nagy-ház.
Ennek az útcza felé két ablaka van, az udvarra pedig egy. A tiszta, fehér, vagy színes perkál, sőt csipke függönyű ablakokban majoránna, rozmaring, szegfű és muskáta illatoznak. A szoba közepén a kihúzós festett asztal áll fehér abroszszal beterítve. Az udvar és útcza felé eső falak hoszszában végeikkel összeérő hosszú, keskeny, kékre festett és sárga tulipánokkal ékesített padok nyúlnak el. A pad fölnyíló födele alatti hosszú és mély ládában végvásznak, ványolt és ványolatlan posztó, gombolyagba tekert fonalak, fehérnemű, egy-egy pár ünneplő kordován csizma, a gazda gyapjú harisnyája (gyapjúposztó szűk nadrág), báránybőr lajbija (mellénye); süvege s egyéb hasonlók vannak. Az útcza felé eső két ablak között egy kihúzós kaszten (fiókos szekrény) van. A fiókokban a női ruhák, az asztalnemű és a fínomabb fehérnemű van elhelyezve. Közéjök vannak rejtve: az adókönyvecske, az adásvevési szerződések, az adós-levelek, az utolsó vásárban eladott lábas jószág ára, vagy, ha valamit vásároltak, az az összeg, a melyet belőle a ház szükségére otthon tartottak. A szekrény tetején porczellán edények, színes és fölíratos poharak, melyekből az úri vendéget szokás megkinálni. A szekrény fölött a falon egy nagy tűkör, a tűkör mellett két felől a király és királyné arczképe, gyakran valamelyik kiváló hazafié, s ha a család katholikus, egy pár szentkép is.
Az útcza felőli sarokban van a vetett ágy, a székely asszony igazi büszkesége. A festett ágyfa tulipános. Az ágyban legalúl szalmazsák van, azon derekaljak leterítve csipkésen kivarrott vagy horgolt szélű fehér lepedővel. A derekaljakra helyezvék a varrottas végű, fehér vagy tarka húzatú párnák, oly magasan fölhalmozva, hogy a vetett ágy majdnem a mennyezetig ér. Az egészet szépen kivarrott szélű fehér ágytakaró födi. Az ágy előtt sorjában magas hátú tulipános székek állanak. A bútorzat alapszíne rendesen kék.
A hátsó sarokban van a nagy cserepes kályha. Alapja, a tűzhely, téglából 25 centiméternyi magasan van két méter hosszúságban és fél olyan szélességben rakva. Első végére egy pléh vagy vas fűtő (kályha) van állítva. A többi részén a tűzhely két külső szögletén álló két oszlopra végig nyújtott kályhafán (kaholy) zöld színű és czirádákkal díszített, négyzetalakú cserepekből épített olyan forma alkotmány áll, mintha egy nagy, fedél nélküli ládát borítottak volna rá. A tűzhelynek így leborított részét gócz- vagy pestaljának nevezik. A fűtő csöve is e zárt üregbe vezeti a füstöt, a honnan az a kemencze tetejének hátúlsó feléből fölnyúló tágas deszka vagy cserép kürtőn át a hijúba (padlás) jut. Ez a padlásra nyíló kürtő egyúttal valóságos levegőtisztító készűlék is, azért a székely házában soha sem rosz a levegő.
Kérésünkre készségesen megmutatja az asszony a kicsi-házat, a család mindennapi lakó szobáját is. Épen olyan tiszta és rendes, mint a nagy-ház, csakhogy bútorzata egyszerűbb. Az ágyban csupán a legszükségesebb ágynemű van jó meleg csergével (lomos pokrócz) letakarva. Az asztal és a székek festetlenek. A kicsi-házban van a nagy tálas is (hasonlít az úri ebédlők edényszekrényéhez, a kredenczhez). Alsó része két felé nyitható ajtóval ellátott polczos szekrény az ételfélék megőrzésére. Felső polczain, melyek előtt korlátúl egy-egy lécz húzódik, élökre állított tálak és tányérok vannak elhelyezve. Oldalán egy vászon zacskóban laska-siritő (nyújtófa) és fakanalak állnak. A szobában magasan, majdnem a mennyezet alatt hosszú fogas, a „kendőszeg” nyúlik a falon végig. A fogas párkányzatára virágos és egyéb díszítésű régi cseréptálak és tányérok vannak sorjába állítva és a fogakra fülénél fogva egész sor bokály-korsó fölakgatva. E fehér mázú, színes virágokkal, néha állatalakokkal díszített korsók csupán szobadíszítésűl valók s nem is igen használhatók egyébre, mint virágtartónak az asztalon. E bokály-korsók között nagyon sok a régi, még a XVIII. század elejéről való is; azért a nép-ipar szempontjából bizonyos keramikai értékök is van. Itt a cserepés kályha is egyszerűbb. Tűzhelye alacsonyabb s a vas fűtő helyét is tégla takaréktűzhely foglalja el, mely mellett a sarokban akkora hely van, hogy oda az eczetes hordó beférjen, mert csak itt, a jó melegben érik meg a vadalmából sajtolt eczet. Az ajtó belső oldalába vert szegekre egy vagy két törűlköző kendő van fölakasztva.
Az éléskamrának összes bútorzata egy vagy két deszka polcz. E polczokra rakják a kenyeret, szilvaízet, zsírt s egyéb efféléket. A gerendákba vert szegeken függenek a szalonnák és sódarok. A falon nehány vászon zacskó függ: egyikben laskának való liszt, a másikban aszalt szilva, stb. A kamarába vannak berakva a fejszék, szekérláncz, hosszú kötél, ekevas, ásók, kapák, az elbontott szekér tányérkarikái, szórólapát, s a szétszedett és nyelére visszahajtva összekötött kasza. A hol külön gabonást nem építenek, ott a gabnát és lisztet is a szuszékokban (bükkfadeszkából készített hámbár) szintén a kamarában helyezik el. Néhol ez a szuszék az ereszben vagy a nyílt folyosón áll, másutt pedig a hijuban (padláson) elhelyezett, csigolyákból font kasok helyettesítik.
A padlásra rendszerint a kamarából vagy az ereszből van a följárás egy kis hordozható létrán. A pinczében a káposztás kádak, néhol a boros hordó és a földön, homokba rakva kerti vetemények állanak, az ászkokon pedig gyümölcs van eltéve és egy fatuskón túrós dézsa és tejes fazekak. A pincze bejárása kivűl, a ház oldalához épített födél alatt van, néhol pedig a szobából lappancson (csapó ajtón) járnak le. A padlásnak is ilyen lakattal zárható lappancs ajtaja van.
A sütőben van a sütőkemencze s előtte tágas szabad tüzelő, melyen nyáron át főznek. Kiegészítő része a sütőkemenczének a szapúláshoz és régebbi időben a kis üsttel való pálinkafőzéshez való katlan is. Összes bútorzata egy deszka asztal és egy pár kis deszka szék. Kivül az eszterhéj alatt hoszszában végig nyújtott rudakra van fölakgatva a lehántott héjánál fogva párjával összekötött, magnak való csős törökbúza.
A székely vagyoni helyzetéhez képest a házépítésben és berendezésben itt-ott kisebb-nagyobb különbség szokott lenni, de alapjellege mégis a föntebb leírt ház. A székely ház rendesen fából van építve és zsindelylyel födve. A módosabbak kőházat is építenek, de alakra és berendezésére nézve ez sem különbözik a faháztól. A fából való építésben, általában a famunkában nagyon ügyes a székely. Épűleteit négyszögre faragott és sorosan egymásra rakott hosszú fenyűszálfákból építi. Ha nincs módjában, hogy a szobáját deszkával kipadlózza, földjét elsimítja, vályoggal beveri s egy pár vasárnap délután átengedi tánczhelyiségűl az ifjúságnak, hogy az keményre tapossa; azután híg agyaggal szépen bevonja, megsikárolja s finom homokkal behinti. A csűr padozatának elkészítése hasonló módon történik. Azt a sajátságos székely tánczot, a melyet székely csárdásnak is nevezhetünk, csűrdöngölőnek épen azért nevezték el, mert ezt a tánczot szokták járni az újonnan épített csűrökben és házakban, hogy azok agyagos földje jó keményre verődjék.
A rend és tisztaság, melyet a székely házában és telkén kivűl-belűl látunk, a rendszeretetnek és a természetes szépérzéknek nem közönséges bizonyítéka. Itt-ott, kivált a szegényebb vidékeken, találkozunk még szalma- vagy nádfödelű kunyhókkal is, de a rend és tisztaság azokban is megvan mindenütt.
—
