Steyr vidéke. Dürnberger Adolftól, fordította György Aladár.
Steyr vidéke.
Dürnberger Adolftól, fordította György Aladár.
Dürnberger Adolftól, fordította György Aladár.
A Felső-Ausztria és Stiria közt levő határvonal a felső Traun vidékétől keletre csaknem az Enns folyóig egy hegyláncz gerinczén vonúl végig, mely a magas Schrott és az Ischl mellett levő Schönbergnél kezdődve a Pyrgasig és a Hallermauer hegységig czikk-czakkos csúcsok és gúlák hosszú sorozataként tűnik fel s az egész tartományban messze távolból, sőt még Csehország magasabb déli hegyeiről is látható. Ennek a határfalnak nyugoti része hatalmas mészhegységűl emelkedik ki az Enns, Traun és Steyr völgyeiből s csúcsai egy szétszaggatott, kopasz szirtekkel és szakadékos kőmezőkkel megrakott fensíkot koronáznak, mely délre a Grundl-tó felé hanyatlik alá, nyugaton a zöld Traun hullámaiba meríti a tövét, éjszak és kelet felé pedig meredek falakkal esik le az Offen-tó, továbbá az Alm, Hetzau, Steirling és Steyr völgyei felé. Az Alpeseknek ezt a részét, mely főkép dachsteini mészből és fődolomitból áll, Holt-hegységnek nevezik; két egyenlőtlen része közűl a nyugoti, az úgy nevezett Priel-csoport, terjedelmét, valamint az alakok zordonságát tekintve, felűlmúlja a keleti, úgy nevezett Warscheneck-csoportot, melyet vele a „Salzsteig” magas nyerge köt össze. A hegység legmagasabb csúcsai éjszak felé sorakoznak s a nagy Priel-csoportban a 2.500 méter magasságot is felűlhaladják. A Warscheneck-csoport törzsét a Pyhrn-szoros választja el a Bosrucktól, ama sajátságosan kicsipkézett sziklafaltól, mely Spital am Pyhrn község lakóinak január 13-án és 14-én igen érdekes látványt nyújt az által, hogy rovátkáiban a nap egymás után nyolcz ízben látszik fölkelni és hét ízben leszállani. A Bosruckhoz csatlakoznak továbbá kelet felé a nagy és kis Pyrgas gúlái; a tartomány határvonala innen a Scheiblingstein, Hochthurm és Langstein gerinczein vonúl végig, azután a Laussa patak mellett halad az Ennsig.
A határvonalat alkotó sziklafaltól éjszakra a mészkő csak két hegylánczban emelkedik föl hatalmas sziklahegyekké, mely hegylánczok éjszaknyugatról délkelet felé vonúlva, a lassanként ellapúló elővidék felé egész sereg gyönyörű havasi völgyet zárnak közre. Egyik hegyláncz az Alm jobb partján meredeken emelkedik fel Hochsalmig s elhatol egész a Krems melletti Micheldorfnál lévő szürke Falkenmauerig; a másik ellenben, melyet Sensen-hegységnek neveznek, Klaus közelében a Speringgel együtt a Steyr völgyszorosából emelkedik ki s nagy ívben vonúl egészen az Enns vidékeig; tetőit gyalogfenyők és havasi rózsabokrok borítják, s az alpin növényzet utolsó képviselőiként néznek le arra a dombvidékre, mely a Duna felé mindinkább laposodva éjszaki irányban kiszélesedik.
Azok a vizek, melyek ezen havasi csúcsok koszorújából éjszak felé futnak, nagyobb részt a Steyrban egyesűlnek. Ez a folyó a hinterstoderi völgy legfelső részében ered, forrásán túl nem messzire magába veszi a magas Priel sziklatömbjéről apró zuhatagokban aláfutó kanyargós Steyrt s azután a nevezett völgyből a kis Priel és Steirsberg között egy szűk sziklahasadékon át tör magának útat; majd tajtékozva s zuhogva rohan egy magas sziklapadon át, a „Stromboding” zordan pompás vízesését alkotva s vad rohammal fut tovább éjszak felé a Priel sziklatömb éjszakkeleti lejtői és a Tamberg között. a sziklahasadék nyílásánál a Warschenecken eredő s a Windischgarsten völgyből jövő Teichellel egyesűl s együtt sietnek ama szűk sziklaszoros felé, melynek falait nyugaton a Kirchmauer, keleten pedig a Spering-hegyek alkotják. Itt erősbödik meg a Steyr a Steirlinggel s a két folyó öszevegyűlt világoszöld hullámai zuhogva futnak Klaus mellett egy szakadékon végig éjszak-kelet felé, a hol a Krems forrásvidékétől csak alacsony hegynyereg választja el őket; innen Leonstein és Molln előalpesi kies völgyein futnak végig, egyesűlve a kanyargó Steierlinggel s végűl még hosszú útat téve meg Steinbach és Sierning környékén a dombos alföldön át, a vasgyártásáról híres régi Steyr város határában az Enns hullámival egyesűlnek.
Kirchdorf.
Schauer Jánostól
Hogy a tájképi szépségeket a termékeny dombos vidékről az Előalpesek területére, onnan pedig a komoly nagy Alpesekhez való átmenetel kellemes fokozódása szerint élvezhessük: Linczből indúlunk ki a kremsvölgyi vasúton, s aztán gyorsan átfutunk a Traun melletti síkság alsó részén, melynek „Welsi puszta” régi nevét már régóta hazudtolja a rajta virágzó földmívelés; majd átmenve a Traunon, széles, mindkét oldalról szelíden emelkedő magaslatoktól szegélyezett, rétségi völgybe jutunk, melyen a Krems számtalan kanyarúlatokkal kígyózik végig; a a dombokról gyümölcsfa-sorokkal övezett szántóföldek tűnnek elénk, a mező és rét közé kis ligetek ékelődnek s mindenütt a természet áldása dúslakodik; várszerű paraszttanyák, barátságos községek előtt haladunk el; üdvözlő tekintetet vetünk föl Kremsmünster hírneves apátságára, a műveltség ez ezer évesnél idősebb otthonára s csakhamar a lombos erdőkkel borított homokkőhegységek vidékére érkezünk, melyek az éjszaki mészkő Alpeseket kisérik. Széles völgy tárúl fel előttünk, Kirchdorf és Michldorf völgye; a sikság jól művelt, gyümölcsösök, búzaföldek váltakoznak a rétekkel, mindenütt tölgyfák és hársak, a völgynek eme fő ékességei, vannak elszórva a mezőn, s a zöld lombok közűl a két szomszédos község jókora házai, valamint a Krems-melléki nagy számú kasza-hámorok kandikálnak ki nyájasan; a baloldali hegylejtőről Ó-Pernstein sziklavára tekint le s a völgy hátterét egy zöld lombokkal borított dolomit kúp zárja be, melynek tetejét egy ősrégi kápolna, a Georgenberg, koronázza. A dombos vidék barátságos képétől azonban hova-tovább távozunk; tekintetünket azok a komoly sziklacsúcsok vonják magukra, melyek az erdős előhegyek fölött látszanak: a meredek oldalú Spering, a Falkenmauer hosszú, komorszürke fala az a hóvonalak által megszakgatott hegység, mely a két szikla-színfal között a szakadék fölött a homályosan kékes messziségben tornyosúl, t. i. a Warscheneck. Az Alpesek tövén vagyunk!
Most már déli irányban haladunk tovább, mindaddig, míg a Krems melletti „Humesbühel” nevű sziklafal el nem zárja útunkat s az országútat is kelet felé kanyarodásra nem kényszeríti. Itt jutunk el a Steyrhez, mely keskeny medrét több, mint 40 méter mélységre ásta be a vízszíntes rétegzetű conglomerat kőzetekbe. A völgy talaja a folyó fölött tekintélyes magasságban lapályos, jól mívelt terrasz, melynek szelid vonalai aligha elárúlnák keletkezése történetét, ha az erőszakosan vájt szakadék nem beszélne róla. A jégkor volt az, mely e völgyet hajdan óriási kőtörmelékekkel betöltötte; mert földrészünk lehűlésekor a „Holt-hegység”-et és a szomszédos Alpeseket is jégár borította; hatalmas jégárak tódúltak le innen Windischgarsten és Hinterstoder völgyeibe s itt egyesűlve megalkották a tekintélyes, egészen Mollnig nyúló Steyr-jégárt.
Ebből az óriási jégtengerből ma már csak egy parányi rész maradt meg, a nagy Prielen levő „Kühkar” nevű firn-mező, mely forró nyári időben alig egy pár hektár területű sötétszürke jégtömbbé olvad össze, melyet keresztbe menő szakadékaival valóban úgy lehet tekinteni, mint az Alpesek legéjszakibb jégár-képletét.
A zöldelő terraszok, a Steyr és az ebbe ömlő Teichel mellett fölfelé eső rövid megszakadást kivéve, több órányira húzódnak; Klausnál azonban a sziklás hegyoldalak mindkét parton már nagyon közel jutnak egymáshoz. Pompás bükkerdő fedi be az egész völgyszakadékot; sötét bujazöld növényzet gyönyörködteti mindenütt a szemeket s csak itt-ott csillámlik ki egy-egy vakító fehér folt a vadon belsejéből. Az a vár az egyik, mely a régi Tutatio római kastélyhelyén egy sziklás előfokon kapaszkodik meg, s azután annak a falunak fehér házacskái, melyet a környék erdei lakosai az erőd oltalma alatt már a középkor kezdetén raggattak itt a hegyoldalhoz.
Fél óra járásnyira Klauson túl elhagyjuk a Steyrt és a Steirling partján haladunk fölfelé, míg egy erdős hegynyereghez jutunk, mely a déli magas hegységről hajlik alá; ez az úgy nevezett „Ring”. Alattunk több órajárásra terjedő hosszú völgy fekszik egyedűl és világtól elzárva; bármerre tekintünk, nyoma sincs emberi lakásnak; még az a keskeny ösvény is, mely a meredek lejtőről levezet, nehány lépés múlva elvész a kavicsok között. Délen a Holt-hegység királya, a nagy Priel emelkedik; világosszürke csúcsát tündöklő hó övezi; ehhez, mint megannyi kristály, több, rémületesen szakadékos gerincz csatlakozik, melyek közűl egy a Zwillingskogel és Hohes Kreuz csúcsokon át vonúl el, míg egy másik, csaknem párvonalban a Rothgeschirrtől a Schneethalon és Edlerkogelen át éjszak-nyugot felé vonúl. Az Alpesek éjszaki szélén állunk; a merész alakok, melyeknek megalkotásában épen a Priel hegytömbnél mintegy egész hatalmukat ki akarták mutatni a természet elemi erői, lassan-lassan szelídűlnek, mennél inkább törpűlnek annak éjszak felé kinyúló ágai. A szürke dolomitcsúcsok vaskos tömbökké tompúlnak, a körvonalak enyhébbekké válnak, a hol az erdő megkezdődik s a szétszakgatott sziklagerinczek, a mint a Holt-hegységtől éjszakra húzódnak, homályos kék domblánczokban végződnek. Több óra távolságra óriási erdőségek borítják a völgyet s néma csendben terjeszkednek ki alattunk; csaknem idegenszerűnek tűnnék föl e sajátos komoly kép, ha a fenyőfa-sűrűségből két kis barátságos malachit-zöld tónak, az „Ödseen” (Ödsee = ridegtó) tükre nem csillámlanék ki felénk.
Visszatérünk a Steyr magaslataihoz s e folyó partján fölfelé, továbbá mellékfolyója, a Teichel, mellett eljutunk a Windischgarsten völgybe. Még e helyen is, több mint 600 méter magasságban, föltaláljuk a felsőausztriai dombvidék termékeny, változatos jellegét; rétek és szántóföldek, melyeken még érik a búza, váltakoznak a ligetekkel; a gyümölcsfák között mindenütt egyes tanyák mutatkoznak, a napfényes völgyből szigetként elkülönűlten csúcsos, erdős hegyek emelkednek föl. S ezen virágzó vidéket magas hegységek koszorúja zárja körűl: a széles hátú Warscheneck, a nemes alakú Pyrgas-csoport, a hosszan elhúzódó Sensen-hegység s végre a valamennyi között leggyönyörűbb Priel-hegyláncz.
A völgy vendégszerető régi székhelyéből egymásután keressük föl a nevezetes részleteket, melyek e környéken oly nagy számmal fordúlnak elő: a XII. században épített Spital am Pyhrn falut, hol egykori apátságának márvány romjai említésre méltók; ott találjuk továbbá a komoran sötét Gleinki tavat, a Piesling titokzatos forrását, mely mint sötétkék mocsár támad egy szédítően meredek kőfal alatti rejtelmes sötét barlangban s azután átlépve a sziklamedencze karimáján, tündöklő vízesésekben zuhog le tajtékozva a mélységbe. De a mi mégis leghatalmasabb vonzóerőt gyakorol reánk, az ama merev kőszálak titokzatos varázsa, melyek nyugot felől, a magas Prielről és hatalmas szomszédairól tekintenek ide. Négy órai úttal innen a Hinterstoder völgybe jutunk, mely e hegyek alján nyílik.
Ritkán állította össze a természet oly pazarsággal a legbájolóbb ellentéteket egymás mellé, mint ezen, a világtól oly messze eső zugban; magasztos és kellemes sűrűn váltja föl egymást; a nagyszerű alpesi világ komolyságával gondosan művelt völgyi síkság kiessége párosúl. Szétszórva fekvő házak közt jó kocsiúton haladva, folyvást váltakozó hegyi képeket lát maga előtt az útas; új csúcsok tünedeznek föl, mások hatalmas színfalak mögé tűnnek el, míg végre a völgy közepén teljes kilátás nyílik a nagyszerű déli völgyzárlatra: ott állanak előttünk szorosan összekapcsolt félkörben a legfelsőbb Steyrvölgy mészkő óriásai, a Hochkasten, Hebenkas, Sinnewell, Brieglersberg, Gamspitz, s azután a Salzsteig hasadékától keletre: az Eisenstein, Hirscheck, Türkenkar, Hohes Kreuz, Hochmölbing és Schröcken: – egész koszorú bizarr csúcsok-, tornyok- és kupolákból.
De még e hegyi czirkusz látványánál is jobban megragadja figyelmünket a Polsterlucke nevű kis oldalvölgy képe. A magas Priel és a Spitzmauer, a Holt-hegység e két legmagasabb ormója, merészen kikerekített kanyarúlattal két dolomit előfokot bocsátanak le a Steyrhez, az Öttlberget meg az Ostrawitzot; az első szaggatott szürkésbarna tömb, az utóbbi karcsú, tűalakúlag képződött gúla; e két hegy képezi keretét annak a szűk komor katlannak, melynek hátterében a két előbb említett magas hegység emelkedik. Itt nyúlik föl mint torony a Spitzmauer a völgyből vagy 2000 méter magas tündöklő sima, csaknem függőleges falakkal s közvetetlenűl mellette, a Klinser-hasadék által elválasztva, magaslik föl a Priel vaskos tömegével. Oly szorosan nyomúlnak egymáshoz e helyen a hegyóriások, hogy a völgykatlan aljába a napsugár csak egy pár órára képes behatolni. Bűbájos varázs terűl el a sötét katlan felett, ha a Klinser-hasadék mögött letűnik a délutáni nap és végső sugarai csillogó ragyogással töltik be a levegőt. Ha ekkor a szürke mészkő meredeksége rezgő ködképekké látszanak átalakúlni, míg a tetőket az esti napfény megaranyozza, ellenállhatatlan vágy vonz fölfelé s a fölmenetel fáradságáért dús jutalom kárpótol bennünket.
A Polster-völgy felső vége.
Schauer Jánostól
A Priel, magassága s nagyon éjszak felé nyúló fekvése folytán, az éjszaki Alpeseknek egyik legkiválóbb csúcsa. A ki a tetejére eljut, nagyszerű képet lát onnan: keleten a Schneeberg, délen a Karawankák csúcsai, nyugaton a Kaisergebirge zárják be a havasi vidék számtalan csúcsaira nyíló kilátást; éjszakon a dombos és a lapályos vidék óriási sáncznak látszik az égalján, s még a bajor-cseh hegység hosszan elnyúló hullámvonalai sem zárják be a látóhatárt. S mindamellett örömest visszatér tekintetünk e tündöklő távoli képektől az előhegyek alja körűl tarka szőnyegként terűlő vidékeihez a gazdag változatosságú, áldott, szép Felső-Ausztriának.
