5.
Galambszelíd, bár sem hű, sem igaz;
Fénylő üvegnél, s mint üveg törékeny,
Rozsdát fogó vas, bár lágy mint viasz;
Hó líliom mit színez rózsa szála; |
Nincs senki szebb, sem csalfább senki nála. |
Hűséget eskve minden csókja közt!
Hány mesét költe múlattatni véle,
Ijesztve szívem, bár félt, hátha veszt.
S mi közben ennyi szót eltékozolt: |
Hit, eskü, köny és minden tréfa volt. |
Kiége gyorsan mint szalma elég;
Szítá és oltá a szerelmi vágyat,
Bucsút vőn, és meg visszatérni vágyott.
Inkább ledér volt ez vagy szerető? |
Legjobba’ rosz, s egyben sem kitünő. |