V. SZÍN.
A Somme vizét átlépte már bizonynyal.
S ha még harczot sem állottak vele,
Ne lakjuk Frankhont: hagyjunk abba mindent
És bor-vidékünk barbár népre szálljon.
Oh Dieu vivant! hogy egy pár sarjadékunk
Fattyú-növés apáink dús eréből,
Oltó galyak vad törzsben, ily hamar
A föllegek felé szökkentek és
Felülmulák oltóikat!
Norman, de fattyu norman, norman fattyu.
Mort de ma vie! ha megvivatlan jönnek,
Árúba vetem herczegségemet,
Hogy Albion rongyos szélű szigetjén
Egy ronda kis majorságot vegyek.
Dieu de batailles! honnan tüzök?
Égaljok nem ködös, zord és komor,
Melyre gúnytól sápadva néz a nap,
Gyümölcsüket mord képpel zúzva el?
Hát árpaléjök, főtt vizök, a mely
Elnyűtt gebének kellő egy ital,
Hős hévre forralá hült véröket,
Míg a mi gyors vérünk, mit bor hevít,
Jegesnek látszik!? Oh! hazánk hiréért!
Ne függjünk itt mindnyájan úgy, miként
Ereszünkről lecsüggő jégcsapok,
Mig egy kihültebb nép a hős ifjúság
Csöppjével izzad dús mezőnkön, a mely
Csupán csak önszülöttiben szegény.
Hitemre, becsületemre!
Nőink kigúnyolnak, kimondva, hogy
Tüzünk kihalt és ők az angol ifjak
Kényére bízzák testöket, e hont
Fattyú-harczossal népesíteni.
Angol táncziskolába küldenek,
Ugrándozást, szökést tanítani,
Mondván, hogy érdemünk sarkunkba’ van
És hogy mi a legjobb futók vagyunk.
Hol van Montjoy, a hirnök?
Gyorsan el! |
Fel, főurak! el a mezőre oly
Kedélylyel, melyet a becsületérzet
Élesbre fent, mint milyen kardotok.
De la Bret Károly, Frankhon nagy constableje,
Orléans, Bourbon s Berry herczegek,
Alençon, Brabant, Bar és Burgundy,
Chatillon Jakab, Rambures, Vaudemont,
Beaumont, Gandpré, Roussi és Fauconberg,
Foix, Lestrale, Bouciqualt és Charolois,
Nagy herczegek, bárók, urak s lovagság,
A nagy hűbérért, mentsétek meg im
E nagy szégyentől magatokat, és
Gátoljátok meg angol Henriket,
Ki a Harfleur vérébe áztatott
Zászlóival vonúl hazánkon át!
Omoljatok sergére, mint megolvadt
Hó a völgyekbe, melyeknek alanti
Szolgaszékére öntik nedvöket
Az alpok! Van erőtök: csapjatok rá,
S hadi szekéren hozzátok Rouenbe
Foglyunk gyanánt.
Így illik a nagyokhoz. |
Népe beteg s az úttól éhezett:
Mert ha a mi hadunkra néz, tudom,
Szive a félelem vermébe vész,
És hódítás helytt váltságpénzt ajánl.
Azért, constable, Montjoy hadd siessen,
S hadd tudja meg az angoltól, vajon
Mi váltságpénzt ajánl önkéntesen.
Főherczeg, ön velünk marad Rouenben.
Ne úgy, igen kérem fölségedet.
Csak nyugton! ön velünk hátul marad.
Most el, constable! el mind, ti herczegek!
S hírt Anglia dőltéről hadd vegyek. | (El mind.) |