III. SZÍN.
Én vendéglősöm a térdszalaghoz!
Mit mond az én vasgyuróm? – Beszélj tanultan és bölcsen.
Valóban, édes kocsmárosom, kiséretem egynémely tagjait el kell csapnom.
Csapd el, buzogányos Herkules; cassáld! Hadd ügessenek: trap, trap!
Hetenkinti tiz fonton állok.
Te imperator vagy, császár, czézáros és mészáros. Én eltartom Bardolphot; kezelje a hőbért és csapot: jól mondtam-e, buzogányos Hector?
Tartsd el, jó kocsmárosom.
Kimondtam; mondd, hogy kövessen. Hadd lássalak habot verni s enyvezni; állok szavamnak, kövess! | (Vendéglős elmegy.) |
Bardolph, kövesd; a pinczérség jó mesterség: ócska köpenyből uj nadrág kerül; elnyűtt inasból fürge pinczér. Menj, adieu!
Ily életre kivánkoztam én régen: ebben meggyarapszom. | (Bardolph elmegy.) |
Oh nyomorult, silány éhenkórász! a csap kezelésére adod magad’?
Ivás közben nemzették őt. Nem-e humorban fogamzott? – Az ő lelkületében nincs semmi heroikus, és ez a dolog igazi humora.
Örvendek, hogy igy megszabadulhattam ettől a tűzszerszámtól: nagyon szembeszökőleg csent; lopásában olyan volt, mint az ügyetlen énekes: semmi tempója
Lopni egy percz végeztével, ez az igazi humor.
Elsajátitásnak hivják a bölcsek. Lopni? Phi! Fricskát e frázisnak.
Az ám, uraim, én az utolsó csizmámból vásom ki.
No, ugy talpra, mert akkor a talp következik.
Nincs más mód benne: zsebelnem kell, gondoskodnom kell.
A varjufiat etetni kell.
Melyitek ismeri a városban Habot?
Én ismerem az istenadtát; jó materiából készült.
Becsületes ficzkóim; megmondjam-e, mi lebeg körülbelül előttem?
Két rőfnyi tömeg, s tán több is.
Semmi czélzást, Pistol! hasam csakugyan felrug egy két rőfre; de most nem hasamon, hanem hasznomon jár az eszem. Szóval, elszántam magamat, hogy szerelmet vallok Hab feleségének; tartást orrontok nála: beszélget, integet, hivogatólag kacsintgat; bizalmas modorának lényegét könnyen kitalálom, s magaviseletének legnehezebb kifejezése helyes angolra forditva az: hogy „én sir John Falstaff-é vagyok”.
Ez aztán jól áttanulmányozta s jól átforditotta a tisztességesből angolra.
A horog mély; megjárja-e humor?
No, a hir azt beszéli róla, hogy egészen ő rendelkezik férje tárczájával; angyalai legiószám vannak.
Fogadj ugyanannyi ördögöt, s „menj neki fiu!” azt mondom én.
A humor dagad; jól van; humorizáld nekem ez angyalokat.
Ime, irtam hozzá egy levelet; s ime egy másikat Pázsi feleségéhez, a ki szintén jó szemmel néze rám, tagjaimat vizsga oldalpillantással kémlelte; szinte megaranyozta szemének sugara néha lábamat, néha ismét dombordad hasamat.
No akkor ugyancsak trágyafészekre sütött a nap.
Fogadd köszönetemet e humorért.
Oh, külsőmön oly mohó vágygyal jártatta végig tekintetét, hogy szemének étvágygyal jártatta végig tekintetét, hogy szemének étvágya összepörkölni látszott engem, mint valami gyujtó lencse. Ez is kezeli a tárczát; ő egy guiánai tartomány, csupa arany és bőség. Én mindkettőnek kincstárnoka leszek, legyenek ők az én kincstáraim: legyenek ők az én Kelet- és Nyugat-Indiám, én majd mindkettővel kereskedést üzök. Menj, vidd te e levelet Pázsinéhoz, te pedig ezt Habnéhoz. Megszedjük magunk’, fiuk, megszedjük magunkat.
Hát trójai pandarus legyek, holott
Kardom van? – Ugy ördög vigyen el mindent!
Nem fogok nemtelen humorban szaladgálni; ne, vedd vissza humor-leveledet. A jó hirnév viseletéhez tartom magamat.
Vidd hát te el és légy ügyes.
Arany partokhoz csónakon evezz!
S ti el, gazok! mint jég pusztuljatok!
Más úr után! hordjátok sarkatok’!
A kor humora Falstaff oktatója:
Frank módra – ti gazok! – tesz ő s apródja!
(Falstaff és Robin elmennek.) |
Ölyv marja béledet! Álkoczka, tarts!
S te kártya, csald a gazdagot, szegényt.
Zsebemben tallér cseng, ha már te hoppon lészsz,
Te hitvány phryg török.
Némi forrongásban vagyok, mely a bosszu humora.
Bosszut akarsz állani?
A mennyekre és csillagaira, azt.
Elmeéllel, vagy kardéllel?
De mind a két humorral én:
Én Pázsinak besúgom e szerelmi humort.
Tőlem pedig Hab tudja meg,
Hogy Falstaff, e pimasz
Kincsért kisért és ágyba vágy
Galambjával a gaz!
Az én humorom nem fog kihülni: Pázsit lángba boritom, hogy méregkeverésre adja a fejét, megszállom őt sárgasággal, mert az arcz lázadása veszedelmes: ez az én igazi humorom.
Te a békétlenek Mársa vagy: segítségedre leszek: hajrá! | (Elmennek.) |