Falu a Börzsöny szívében
Falu a Börzsöny szívében
Ha síkvidéki, alföldi ember vetődik a Felvidékre, a Börzsöny-hegység vulkanikus, kúpos, meredek oldalú hegyei közé, a kéklő-sötétlő rengeteg látványa borzongással töltheti el. Hegyvidéki ember, ha más országrészből jön ide, örömmel nyugtázza az ismerős képet, a párába, ködbe burkolódzó hegycsúcsokat, a völgyekben megbúvó aprófalvakat, a kanyargós utakat, a hegyre kapaszkodó ösvényeket, a patakok csobogását és a vadak nyomait az erdők csapásain.
Itt, e rengeteg szívében fekszik egy nagy múltú település, Nagybörzsöny, hajdanvolt földesúri bánya-, majd mezőváros, ma kis falu, amelyik első aranykorát a középkorban élte meg nemesérc bányáinak köszönhetően, a másodikat a XVIII. században kitűnő bora hozta meg, a harmadik, jobb kort pedig, csak sejthetjük és remélhetjük, hogy a szinte érintetlen természeti környezet és a község archaikus szépsége teremti meg számára a jövőben.
Magyarország Dunán inneni felén, annak is az északi részén található az Északi-középhegység legnyugatibb tagja, a Börzsöny-hegység, ott ahol a Duna éles kanyarulatot vesz Visegrádnál. A hegységet északnyugatról félkörívben az Ipoly folyó – mely egyúttal a mai szlovák magyar határ is –, nyugatról a Nógrádi-medence, délről a Duna folyó határolja.
A Börzsöny-hegység meredek oldalú, s ezért a szemlélődőnek magasabbnak tűnő vulkanikus vonulatai 18–19 millió évvel ezelőtt keletkeztek, melyek a mai napig megőrizték eredeti ősvulkanikus formájukat, szerkezetüket. Szép példa erre a hegység legmagasabb csúcsa, a Csóványos, mely 938 méterre emelkedik a tengerszint fölé és a 864 méter magas Nagy-Hideg-hegy. E két hegycsúcs képezi az északkeleti peremét egy 13 kilométer átmérőjű kör alakú, gyűrűs szerkezetű rétegvulkánnak, mely váltakozva épült fel a lávából megszilárdult kemény kőzetekből és a kráterből kilövellt törmelékből.
A Börzsöny tömegének nagy része vulkáni eredetű andezit-agglomerátum, de egyéb kőzetek is megtalálhatók a vulkáni törmelékben: ambifol és piroxén ásványok. A hegy aljzatát ősi kristályos pala képezi, ami több százmillió évvel ezelőtt keletkezett, és erre rakódtak le mintegy 250 millió éve üledékes kőzetek. A vulkáni tevékenységet követően tenger öntötte el a hegyvidéket, ami lajtamészkövet hagyott maga után a hegység peremén. Külön említést érdemel, hogy a falutól északkeletre fekvő Bányapuszta térségében az andezit mellett szürkés színű ásványt, dácitot is találtak, míg a községtől keletre, a Rózsa-hegy, a Magyar-hegy, a Várbükk és a Csóványos által határolt mélyedésben felszíni ércterületet, szulfidos ércteléreket fedeztek fel. Ez az a terület, ahol a középkorban aranyat, ezüstöt és ként találtak, melyek kitermelésére még napjainkban is szövögetnek terveket. A kitermelhető ércek közé tartozik az arany, az ezüst, az ólom, a réz, a bizmut, melyekhez ritkaelmek is társulnak: indium, higany, szelén, gallium, ón, volfrám, urán, berillium, cink, ólom és palládium. Az andezitekből kimállott gránát (almandin) megtalálható a Kecske-hát-völgyi patak medrében.
Falunk határa nagyrészt a Börzsöny központi részét alkotó hegyektől, Csóványostól és a Nagy-Hideg-hegytől keletre terjed ki. A Magas-Börzsönyt és a Déli-Börzsönyt elválasztó Hosszú-völgy kezdeténél fekvő település belterületén emelkedik a 273 méter magas Pánholc-hegy, a völgytől északra csúcsosodik Kis-Inóc (683 méter), Korom-bérc (825 méter), Nagy-Pogány-hegy (630 méter), Hegyes-hegy-orom (571 méter), Magyar-hegy (714 méter), délre a Nagy-Sas-hegy (608 méter), Só-hegy (584 méter), Nagy-Koppány (548 méter).
Nagybörzsöny a 200–240 méter tengerszint feletti magasságon telepedett meg. A községet megközelíteni a hegyek felől csak gyalogosan lehetséges, más a helyzet, ha délről, Budapest-Vác felől előbb a Duna, majd az Ipoly folyását követve jutunk el addig a 3 kilométer hosszú bekötőútig, ami a 2-es főútról nyílik. Az út hosszan elnyúló dombhátak között vezet be a faluba.
A Börzsöny-hegység talaja rendkívül változatos. A vulkanizmus előtti tenger meszes üledékére agyag rakódott le, melynek egyes rétegei közé vulkáni por préselődött, majd egy újabb rétegben kavicsra telepedett kvarchomokkal találkozhatunk. E rétegekre rakódott rá néhol a vulkáni tevékenység után a lajtamészkő. A hegyvidéket barna erdei talaj borítja, míg a hegység lábától az Ipoly völgye felé lefutó dombokat löszös, agyagos, márgás, meszes homok és finomabb tufa fedi. A mezőgazdaságilag megművelt területeken szántók, málnások és gyümölcsösök találhatók. Ez a terület számított a közelmúltig a Kárpát-medence legészakibb szőlőtermő vidékének.
A Börzsöny-hegységben a mérsékelt övi hegyvidéki éghajlat jellemző. A hegyek útjába állnak a különböző szeleknek, így a légtömegek felemelkednek, lehűlnek és párateltté válnak, ettől csapadékosabb az itteni időjárás. Területén évente átlagosan 660 milliméter csapadékot mérnek, de feljebb haladva a hegyeken, ez a mennyiség évi 850–900, sőt a csapadékosabb években 1200 milliméter is lehet. E viszonylag nagy mennyiségű csapadék kis része szivárog le a talajba, nagyobb része eltűnik a vulkáni törmelék repedéseiben, majd forrásként tör a felszínre. A Börzsönyben számlált források száma háromszáz, ezek között azonban nincs hévforrás.
A felhőzet az év 55–60 százalékában takarja a napot, így a napsütéses órák száma valamivel alacsonyabb az országos átlagnál, évente 1950 óra. Az évi középhőmérséklet 9,3 Celsius-fok, s a hótakaró 100–105 napig marad meg a hegyekben, a leghosszabb ideig az országban a Nagy-Hideg-hegyen.
A Börzsöny növényzetét hatalmas kiterjedésű erdők alkotják. A legjellemzőbb fafajták a molyhos, a kocsánytalan és a csertölgy, de az északi lejtőkön megtalálható a bükk, a magas kőris, a hegyi szil és a juhar. (Az 1879-es kataszteri felmérés szerint a Nagybörzsöny határában levő vegyes erdők tölgyfából, bükkből és cserfából álltak.) Az alacsonyabb fekvésű részeken dús aljnövényzet fejlődött ki, a virágok közül a legjellemzőbb a keltike, a nőszirom, a fehér varjúháj, a szagosmüge, a mérgező termésű farkasboroszlán és a harangvirág. A magasabb fekvésű bükkerdők és hegyi rétek virága a verescsenkesz, a perje, a vadrózsa és az aranyzab. Jellegzetes a Börzsöny mohavilága is, s különösen ritka ezek között a levéltelen moha.
Rendkívül gazdag a Börzsöny állatvilága, nem véletlen, hogy területén számtalan vadásztársaság működik. Az erdők belsejében élő hazai legnemesebb nagyvaddal, a gímszarvassal ritkán találkozhatunk. Pár évtizede telepítettek a Börzsönybe muflonokat, s számuk szépen gyarapodott az utóbbi időben. Egész évben vadászhatók a vaddisznók. Az apróvadak közül megtalálható a fácán, ritkábban a fogoly és a mezei nyúl. A ragadozókat a rókák, a vadmacska, a borz, a nyest, a görény, a menyét és a vidra képviseli. A madarak világa is rendkívül sokszínű. A ragadozók szinte mindegyike megtalálható a Börzsönyben a Magyarországon honos fajok közül, a ritkábbak közé tartozik a parlagi sas, a békászó sas, a kígyászölyv, a darázsölyv és a kerecsensólyom, s itt fészkel a kabasólyom, a vörösvércse és az egerészölyv is. Nem sorolhatjuk fel mind az itt honos 83 énekesmadár-fajt, csak hívogatóként említünk közülük néhányat, mert aki menekül a város zajától, az erdő csendjében egész nap hallgathatja a fülemüle, a rigó, a füzike, az erdei pacsirta énekét, a süvöltő, a szajkó, az erdei szalonka, a császármadár, a gyurgyalag és a szalakóta hangját. A bányák környékének lakója a búbosbanka, míg a jégmadár inkább a halastavakat, a csóka és a denevér a köves, romos helyeket, a holló az erdő mélyét kedveli. A vadvizek halállománya a hazánkban honos fajokból tevődik össze (márna, ponty, keszegfélék), de előfordul a sebes és a szivárványos pisztráng, a fürge cselle és a kövicsík is. A Farkas-völgyi-patak tóvá duzzasztott vizében telepített halak horgászhatók. A kétéltűek közül itt is honos a kecskebéka, a tarajos gőte, a hegyi és a vöröshasú unka, a zöld levelibéka, s a különösen védett foltos szalamandra. A hüllők táborába tartozik az erdei sikló, a vízisikló, a lábatlan gyík, a faligyík és a zöldgyík.
A Börzsöny-hegység közlekedési hálózata a hegyek-völgyek centrifugális szerkezetét követi. Az Ipoly menti települések és a folyótól egy kissé távolabb fekvő Nagybörzsöny egyetlen úton közelíthetők meg, a Budapesttől Vácon át Ipolyság felé vezető 2-es főúton. A hegység közepén nincs úthálózat, csak bekötőutak, melyek leginkább gyalogosan járhatók. A 2-es főútról Nagybörzsöny felé leágazó bekötőút véget ér a községben, tovább nem vezet. A vasútvonalak ma már csak a peremterületeket (Vác–Szob, Vác–Drégelypalánk–Balassagyarmat) érintik, míg korábban, a két világháború közti időszakban, hetven kilométer hosszú keskeny nyomtávú ipari vasút is kiépült a Börzsönyben – személyeket is szállított –, de ma már csak a Kismaros–Szokolya, illetve Királyrét közti szakaszon közlekednek a vonatok.
A Börzsöny legkorábbi lakói kedvező természeti adottságai miatt választották e területet a letelepedéshez. A nehezen megközelíthető hegyoldalak és kiemelkedések, a zárt völgyek, a folyó közelsége, az erdőben kitermelhető fa az őskorban és ókorban vonzotta ide az embert, majd a középkori telepesek a felfedezett és kitermelhető arany kedvéért jöttek ide, s maradtak itt leszármazottaik a mai napig, annak ellenére, hogy a bányák kimerültek. S a lakosok újból a természethez fordulva az erdő adta fát dolgozták fel, s művelték a földeket, a kedvezőtlen körülmények között is. S ahogyan a föld és az erdő már nem tudta eltartani a helybelieket, akik nagy része elvándorolt, ismét jöttek az idegenek, a vendégek, a hétvégi telepesek, hogy megtalálják itt a Börzsönyben fekvő kis faluban azt, amit a város már nem tud nyújtani: az „őstermészet” közvetlen közelségét, romantikáját és az archaikus szépségét megőrző kis falut, Nagybörzsönyt.
Nagybörzsönyi látkép (1935)
)
Panoráma az iskolaudvarról (1960-as évek)
