RÓZSA SÁNDOR AZ ÉN NEVEM
Az urakat nem ismerem,
Bakony-erdő a lakásom,
Ezer betyár a pajtásom.
Nem kell annak megijedni,
Én is az akarok lenni,
Én sem szoktam megijedni.
Mikor lopni megtanultam,
Loptam harminchárom lovat,
Mégsem csörgetem a vasat.
Az istállóm lopott lóval:
Harminc fakó, harminc deres,
Hej! Az mind szép jányra keres.
Sír babája ablakába.
Ne sírj babám olyan nagyon,
Nem lövik a betyárt agyon.
Száz aranyért nem is adnám,
Csinos az én rózsám ajka,
Mikor szám csókja borítja.