22
22
Másnap délelőtt ismét megjelent Ali aga a királynénál. És így szólt:
- A kegyelmes padisah jónak látja, hogy török katonaságot tegyen Buda várába, amíg a fiad föl nem nevelkedik. A gyermek nem védheti meg Buda várát a németek ellen. A kegyelmes padisah meg nem járhat minduntalan ide két-három hónapi távolságból. Addig az ideig elég lesz nektek, felség, Erdélyország meg az ezüst- és aranybányák meg a sóbányák, amelyek ott vannak.
A királyné már akkor minden rosszra el volt készülve. Megvető nyugalommal hallgatta a követet.
A követ folytatta:
- A kegyelmes padisah tehát oltalmába fogja Buda várát és Magyarországot, s néhány nap múlva írásban adja át császári ígéretét, hogy téged és fiadat meg fog védeni. Mihelyt pedig a gyermek nagykorú lesz, Budát és az országot visszaadja.
Az urak mind jelen voltak, csak Török Bálint hiányzott, meg Podmaniczky. A barát a szokottnál is színtelenebb volt. A fehér kámzsával szinte egybefolyt az arca. A követ folytatta:
- Budavár a Duna és Tisza vidékével együtt tehát a felséges padisah oltalma alá kerül, felségtek pedig Lippára költöznek, és onnan kormányozzák Erdélyt és a tiszántúli országrészt. Budán két kormányzó lészen: egy török és egy magyar. Ez utóbbi méltóságra a felséges úr Werbőczy István őnagyságát fogja kinevezni, s bírája és kormányzója lesz ő a tartomány magyar lakosainak.
Az urak mind csüggedt arccal, szomorúan állottak ott, mintha nem is királyi szék mellett állanának, hanem koporsó mellett.
Mikor a követ elment, egypercnyi csend maradt utána a teremben.
Akkor a királyné fölemelte a fejét, és rájuk nézett.
Werbőczy könnyekre fakadt.
A királyné arcán is könnycsepp gördült végig. Letörölte.
- Hol van Podmaniczky? - kérdezte bágyadtan.
- Elment - felelte Petrovich.
- Búcsúzás nélkül?
- Megszökött, felség. Paraszt kapásnak öltözött, s úgy ment ki ma hajnalban.
- Bálint még mindig nem tért haza?
- Nem.
A következő napon a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek.
Az ezüstsípokat és remekművű arany és ezüst gyertyatartókat, oltárszőnyegeket és oltárterítőket, miseruhákat három másik szekér vitte le a szultán kincstárosának. A templom gyönyörű falifestményeit bemeszelték. A toronyról leütötték a keresztet, s egy nagy, aranyozott réz félholdat vontak föl és tűztek a helyére.
Szeptember 2-án fellovagolt a szultán a pasák kíséretében a Várba.
A két fia is vele volt.
A Szombati kapuban díszbe öltözötten várták az agák, és trombitaharsogás között kísérték a templomba.
A szultán leborult a templom közepén, és hálálkodott a törökök istenének Buda váráért.
