TIZENEGYEDIK SZÍN
TIZENEGYEDIK SZÍN
Londonban. A Tower és a Temze közt vásár. Tarka sokaság hullámzik, zajong. Ádám mint élemedett férfiú Luciferrel a Tower egyik bástyáján áll. Estvefelé
KAR
a zsibongó sokaság morajából eggyéolvadva s
halk zenétől kísérve
Zúg az élet tengerárja
Mindenik hab új világ
Mit szánod, ha elmerűl ez
Mit félsz, az ha feljebb hág? -
Majd attól félsz, az egyént hogy
Elnyelendi a tömeg,
Majd, hogy a kiváló egyes
A milljót semmisíti meg.
Rettegsz a költészetért ma,
Holnap a tudás miatt,
S szűk rendszernek mértekébe
Zárod a hullámokat.
S bármint küzdesz, bármint fáradsz,
Nem merítsz mást, mint vizet,
A méltóságos tenger zúg,
Zajg tovább is és nevet.
Hagyd zajongni majd az élet
Korlátozza önmagát.
Nem vesz el harcában semmi,
Mindig új s mindég a régi.
Halld csak ígéző dalát. -
a zsibongó sokaság morajából eggyéolvadva s
halk zenétől kísérve
Zúg az élet tengerárja
Mindenik hab új világ
Mit szánod, ha elmerűl ez
Mit félsz, az ha feljebb hág? -
Majd attól félsz, az egyént hogy
Elnyelendi a tömeg,
Majd, hogy a kiváló egyes
A milljót semmisíti meg.
Rettegsz a költészetért ma,
Holnap a tudás miatt,
S szűk rendszernek mértekébe
Zárod a hullámokat.
S bármint küzdesz, bármint fáradsz,
Nem merítsz mást, mint vizet,
A méltóságos tenger zúg,
Zajg tovább is és nevet.
Hagyd zajongni majd az élet
Korlátozza önmagát.
Nem vesz el harcában semmi,
Mindig új s mindég a régi.
Halld csak ígéző dalát. -
ÁDÁM
Ez az, ez az, miért mindég epedtem,
Pályám mindeddig tömkeleg vala,
Az élet áll most teljesen előttem,
Mi szép, mi buzdító versenydala.
Ez az, ez az, miért mindég epedtem,
Pályám mindeddig tömkeleg vala,
Az élet áll most teljesen előttem,
Mi szép, mi buzdító versenydala.
LUCIFER
Szép a magasból, mint a templomének,
Bármi rekedt hang, jajszó és sohaj
Dallamba olvad össze, míg fölér. -
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképen hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.
Szép a magasból, mint a templomének,
Bármi rekedt hang, jajszó és sohaj
Dallamba olvad össze, míg fölér. -
Így hallja azt az Isten is, azért
Hiszi, hogy jól csinálta e világot.
De odalent másképen hallanók,
Hol közbeszól a szív verése is.
ÁDÁM
Te kétkedő gúny, hát nem szebb világ ez,
Mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?
Ledűltek a mohos korlátfalak,
Eltűntek a rémes kisértetek,
Miket a múlt megszentelt glóriával
Hagy a jövőre kínzó átokul.
Szabad versenytér nyílt meg a kebelnek,
Rabszolgákkal gúlát ma nem emelnek. -
Te kétkedő gúny, hát nem szebb világ ez,
Mint mindaz, amin eddig átgyötörtél?
Ledűltek a mohos korlátfalak,
Eltűntek a rémes kisértetek,
Miket a múlt megszentelt glóriával
Hagy a jövőre kínzó átokul.
Szabad versenytér nyílt meg a kebelnek,
Rabszolgákkal gúlát ma nem emelnek. -
LUCIFER
Egyiptomban sem hallott volna fel
Ilyen magasra a rabok nyögése,
S mi istenik e nélkül művei!
Vagy Athenében nem cselekszik-é
A felséges nép méltón, nagyszerűen,
Feláldozván nagy s kedves emberét,
Mivel a hon forog másként veszélyben,
Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak
Nő-könnyek és egyéb hitvány fogalmak.
Egyiptomban sem hallott volna fel
Ilyen magasra a rabok nyögése,
S mi istenik e nélkül művei!
Vagy Athenében nem cselekszik-é
A felséges nép méltón, nagyszerűen,
Feláldozván nagy s kedves emberét,
Mivel a hon forog másként veszélyben,
Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak
Nő-könnyek és egyéb hitvány fogalmak.
ÁDÁM
Hallgass, hallgass, te örökös szofista.
Hallgass, hallgass, te örökös szofista.
LUCIFER
De bárha áll is, a jaj hogy kihalt,
Helyette minden úgy el van lapúlva. -
Hol a magas, mi vonz? A mély? Mi rettent?
Hol életünknek édes tarkasága?
Többé nem tenger küzdő fényes árja,
Sima mocsár csak, békával tele. -
De bárha áll is, a jaj hogy kihalt,
Helyette minden úgy el van lapúlva. -
Hol a magas, mi vonz? A mély? Mi rettent?
Hol életünknek édes tarkasága?
Többé nem tenger küzdő fényes árja,
Sima mocsár csak, békával tele. -
ÁDÁM
Kárpótol a közjólét érzete.
Kárpótol a közjólét érzete.
LUCIFER
Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon
Az életről, mely lábadnál mozog,
Mint a múltakról a história.
Nem hallja a jajszót, rekedt beszédet;
Mit feljegyez, a múltnak csak dala.
Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon
Az életről, mely lábadnál mozog,
Mint a múltakról a história.
Nem hallja a jajszót, rekedt beszédet;
Mit feljegyez, a múltnak csak dala.
ÁDÁM
Ah, már a sátán is romantizál,
Vagy doktrinér * lesz. Vívmány ez s amaz.
Ah, már a sátán is romantizál,
Vagy doktrinér * lesz. Vívmány ez s amaz.
Szabályokhoz, normákhoz ragaszkodó, egyoldalúan tudálékos személy
LUCIFER
a Towerre mutatván
Az nem csoda, midőn az ős idők
Kisértetén állunk, egy új világ közt.
a Towerre mutatván
Az nem csoda, midőn az ős idők
Kisértetén állunk, egy új világ közt.
ÁDÁM
E korhadt álláspont se kell nekem,
Az új világba elszántan leszállok,
S nem félek, a költészetet, nagy eszmét
Hullámi közt hogy újra ne találjam. -
Lehet, hogy többé nem nyilatkozik
Eget megrázó ős titáni harcban,
De annál igézőbb, áldásosabb
Világot alkotand szerény körében. -
E korhadt álláspont se kell nekem,
Az új világba elszántan leszállok,
S nem félek, a költészetet, nagy eszmét
Hullámi közt hogy újra ne találjam. -
Lehet, hogy többé nem nyilatkozik
Eget megrázó ős titáni harcban,
De annál igézőbb, áldásosabb
Világot alkotand szerény körében. -
LUCIFER
Haszontalan aggódás is leendne
Azt féltened. Míg létez az anyag,
Mindaddig áll az én hatalmam is,
Tagadásul, mely véle harcban áll.
S míg emberszív van, míg eszmél az agy,
S fennálló rend a vágynak gátat ír,
Szintén fog élni a szellemvilágban
Tagadásul költészet és nagy eszme. -
De mondd, mi alakot vegyünk magunkra,
Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,
Mert így csak e helyen bírunk megállni,
Hol múlt idők ábrándja leng körül.
Haszontalan aggódás is leendne
Azt féltened. Míg létez az anyag,
Mindaddig áll az én hatalmam is,
Tagadásul, mely véle harcban áll.
S míg emberszív van, míg eszmél az agy,
S fennálló rend a vágynak gátat ír,
Szintén fog élni a szellemvilágban
Tagadásul költészet és nagy eszme. -
De mondd, mi alakot vegyünk magunkra,
Midőn leszállunk a zajgó tömegbe,
Mert így csak e helyen bírunk megállni,
Hol múlt idők ábrándja leng körül.
ÁDÁM
Akárminőt. Hisz nincsen már kiváló,
Hála a sorsnak. Hogy tudjuk, mit érez:
Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez.
Akárminőt. Hisz nincsen már kiváló,
Hála a sorsnak. Hogy tudjuk, mit érez:
Le kell szállnunk a nép nagy rétegéhez.
Mindketten lemennek a Tower belsejébe, s csakhamar munkásokul öltözve kilépnek annak kapuján, a sokadalomba vegyülvén. - Egy bábjátékos bódéja mellett áll, melyen majom ül veres kabátban, láncon
A BÁBJÁTÉKOS
Csak erre, erre, kedves jó urak,
Mindjárt kezdődik az előadás.
Mulatságos komédia nagyon,
Szemlélni, mint szedé rá a kigyó
Az első nőt, ki már kiváncsi volt,
S mint vitte ez csávába akkor is már
A férfiút. - Láthattok fürge majmot,
Mi méltósággal játssza emberét,
Láthattok medvét táncmester gyanánt.
Csak erre, erre, kedves jó urak! -
Csak erre, erre, kedves jó urak,
Mindjárt kezdődik az előadás.
Mulatságos komédia nagyon,
Szemlélni, mint szedé rá a kigyó
Az első nőt, ki már kiváncsi volt,
S mint vitte ez csávába akkor is már
A férfiút. - Láthattok fürge majmot,
Mi méltósággal játssza emberét,
Láthattok medvét táncmester gyanánt.
Csak erre, erre, kedves jó urak! -
Tolongás a bódé körül
LUCIFER
Ah Ádám! Itten minket emlegetnek,
Csak szép dolog, kinek olyan szerep
Jutott, hogy még hat ezredév után is
Mulat felette a víg ifjuság. -
Ah Ádám! Itten minket emlegetnek,
Csak szép dolog, kinek olyan szerep
Jutott, hogy még hat ezredév után is
Mulat felette a víg ifjuság. -
ÁDÁM
El ez ízetlen tréfától. - Tovább.
El ez ízetlen tréfától. - Tovább.
LUCIFER
Ízetlen tréfa? Nézd csak mint mulatnak,
Kik még imént szunnyadtak a padokban,
Hallgatva Népost - e piros fiúk.
S ki mondja meg, kinek van igaza,
Azoknak-é, kik az életbe lépnek
Az ébredő erő önérzetével,
Vagy aki, korhadt aggyal már, kilép? -
Vajon metszőbb-e egy Shakespeare neked,
Mint nékik e torz képű összevissza?
Ízetlen tréfa? Nézd csak mint mulatnak,
Kik még imént szunnyadtak a padokban,
Hallgatva Népost - e piros fiúk.
S ki mondja meg, kinek van igaza,
Azoknak-é, kik az életbe lépnek
Az ébredő erő önérzetével,
Vagy aki, korhadt aggyal már, kilép? -
Vajon metszőbb-e egy Shakespeare neked,
Mint nékik e torz képű összevissza?
ÁDÁM
A torz az éppen, mit nem tűrhetek.
A torz az éppen, mit nem tűrhetek.
LUCIFER
Rajtad tapadt még a görög világból.
Ládd, én fia vagy apja, hogyha tetszik
- Mert szellemek közt ez nem nagy különbség -,
Az új iránynak, a romantikának,
Én éppen a torzban gyönyörködöm.
Az emberarcra egy majomvonás;
A nagyszerű után egy sárdobás;
Ficamlott érzés, tisztes szőrruha;
Kéjhölgytől a szemérem szózata;
Tömjénezése hitványnak kicsinynek;
Szerelmi élvre átka egy kiéltnek:
Feledtetik, hogy országom veszett,
Mert új alakban újraéledek. -
Rajtad tapadt még a görög világból.
Ládd, én fia vagy apja, hogyha tetszik
- Mert szellemek közt ez nem nagy különbség -,
Az új iránynak, a romantikának,
Én éppen a torzban gyönyörködöm.
Az emberarcra egy majomvonás;
A nagyszerű után egy sárdobás;
Ficamlott érzés, tisztes szőrruha;
Kéjhölgytől a szemérem szózata;
Tömjénezése hitványnak kicsinynek;
Szerelmi élvre átka egy kiéltnek:
Feledtetik, hogy országom veszett,
Mert új alakban újraéledek. -
A BÁBJÁTÉKOS
Ádám vállára ütve
Mit foglaljátok ezt a jó helyet,
Te jómadár, csak az mulattat ingyen,
Ki életúnt s felkötteti magát. -
Ádám vállára ütve
Mit foglaljátok ezt a jó helyet,
Te jómadár, csak az mulattat ingyen,
Ki életúnt s felkötteti magát. -
Ádám és Lucifer félreállnak. Egy kisleány ibolyát árulva jő
KISLEÁNY
Kis ibolyák, első követei
A jó tavasznak. Vásároljanak!
E kis virág az árvának kenyért
És a szegénynek is szép éket ad. -
Kis ibolyák, első követei
A jó tavasznak. Vásároljanak!
E kis virág az árvának kenyért
És a szegénynek is szép éket ad. -
EGY ANYA
ibolyát vásárolva
Adj, adj nekem, holt gyermekem kezébe.
ibolyát vásárolva
Adj, adj nekem, holt gyermekem kezébe.
EGY LEÁNY
szintén vásárolva
Sötét hajamnak lesz legszebbik éke.
szintén vásárolva
Sötét hajamnak lesz legszebbik éke.
KISLEÁNY
Kis ibolyák! - Vegyenek uraim!
Kis ibolyák! - Vegyenek uraim!
Elhalad
EGY ÉKSZERÁRUS
bódéjában
Hogy e gaz mindig versenyez velünk,
S ki nem bírjuk szorítni a divatból. -
Pedig szép nyakra drága gyöngy való csak,
Melyért az is már, aki fölhozá,
Kétségbeejtő elszántsággal a
Tenger mélyének szörnyeit kisérti. -
bódéjában
Hogy e gaz mindig versenyez velünk,
S ki nem bírjuk szorítni a divatból. -
Pedig szép nyakra drága gyöngy való csak,
Melyért az is már, aki fölhozá,
Kétségbeejtő elszántsággal a
Tenger mélyének szörnyeit kisérti. -
Két polgárlány együtt jő
ELSŐ POLGÁRLÁNY
Mi sok szép kelme, mennyi drága ékszer!
Mi sok szép kelme, mennyi drága ékszer!
MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Vásárfiát ha volna, aki venne.
Vásárfiát ha volna, aki venne.
ELSŐ POLGÁRLÁNY
A mái férfi ilyesmit csupán
Gyalázatos mellékcélokra tenne.
A mái férfi ilyesmit csupán
Gyalázatos mellékcélokra tenne.
MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Még úgy se, nincs többé izlése már,
Elrontás sok ledér hölgy s káviár.
Még úgy se, nincs többé izlése már,
Elrontás sok ledér hölgy s káviár.
ELSŐ POLGÁRLÁNY
Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel.
Azért oly elbizott, hogy nem veszen fel.
MÁSODIK POLGÁRLÁNY
Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.
Elhaladnak
Vagy oly szerény, hogy többé már nem is mer.
Elhaladnak
Leveles szín alatt italt mérnek, az asztal körül dőzsölő munkások. Hátrább zene és tánc. Katonák, polgárok s mindenféle nép mulat és ácsorog
KORCSMÁROS
vendégei közt
Urak, vígan, a tegnap elveszett,
A holnapot nem érjük el soha.
Isten táplálja a madarakat,
S minden hiúság, mond a biblia.
vendégei közt
Urak, vígan, a tegnap elveszett,
A holnapot nem érjük el soha.
Isten táplálja a madarakat,
S minden hiúság, mond a biblia.
LUCIFER
Tetszik nekem e filozófia.
Üljünk le itt e szép árnyas padon,
S nézzük, mi olcsón és mi jól mulat
Savanyú borral s rossz zenével a nép.
Tetszik nekem e filozófia.
Üljünk le itt e szép árnyas padon,
S nézzük, mi olcsón és mi jól mulat
Savanyú borral s rossz zenével a nép.
ELSŐ MUNKÁS
az asztalnál
A gépek, mondom, ördög művei:
Szánktól ragadják a kenyeret el.
az asztalnál
A gépek, mondom, ördög művei:
Szánktól ragadják a kenyeret el.
MÁSODIK MUNKÁS
Csak az ital maradjon, elfeledjük.
Csak az ital maradjon, elfeledjük.
ELSŐ MUNKÁS
A dús meg - ördög, vérünk szíja ki.
Most jőne csak! Hadd küldeném pokolba,
Több példa kéne, mint a múltkori.
A dús meg - ördög, vérünk szíja ki.
Most jőne csak! Hadd küldeném pokolba,
Több példa kéne, mint a múltkori.
HARMADIK MUNKÁS
Mit nyernél véle. Már ma függni fog.
Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.
Mit nyernél véle. Már ma függni fog.
Sorsunk meg, mint előbb, csak úgy forog.
MÁSODIK MUNKÁS
Bolond beszédek, jöjjön hát az a dús,
Nem vétek néki, mellém ültetem,
Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni.
Bolond beszédek, jöjjön hát az a dús,
Nem vétek néki, mellém ültetem,
Lássuk, ki az úr, és ki tud mulatni.
KORCSMÁROS
Ádámhoz
Uram, mivel szolgáljak?
Ádámhoz
Uram, mivel szolgáljak?
ÁDÁM
Semmivel.
Semmivel.
KORCSMÁROS
El hát padomról, semmiháziak!
Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom,
Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett?
El hát padomról, semmiháziak!
Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom,
Vagy gyermekem s nőm koldulásra termett?
ÁDÁM
fölkelve
Igy mersz beszélni?
fölkelve
Igy mersz beszélni?
LUCIFER
Hagyd el a pimaszt!
Hagyd el a pimaszt!
ÁDÁM
Jerünk tehát, mit is nézzük tovább,
Hogyan silányul állattá az ember.
Jerünk tehát, mit is nézzük tovább,
Hogyan silányul állattá az ember.
LUCIFER
Ah, íme itt van, mit régtől kerestem,
Itt vígadunk kedéllyel, fesztelen.
Ez a döbörgés és e vad kacaj,
E bacchanális tűz felgerjedése,
Mely minden arcra rózsa-árt idéz,
Mint dőre képzet a nyomor fölé,
Hát nem dicső ez?
Ah, íme itt van, mit régtől kerestem,
Itt vígadunk kedéllyel, fesztelen.
Ez a döbörgés és e vad kacaj,
E bacchanális tűz felgerjedése,
Mely minden arcra rózsa-árt idéz,
Mint dőre képzet a nyomor fölé,
Hát nem dicső ez?
ÁDÁM
Engem undorít.
Engem undorít.
Ezalatt a táncolókhoz értek. Két koldus civódva jő
ELSŐ KOLDUS
E hely sajátom, itt van engedélyem.
E hely sajátom, itt van engedélyem.
MÁSODIK KOLDUS
Könyörülj rajtam, másként meghalok,
Már két hete, hogy nem dolgozhatom.
Könyörülj rajtam, másként meghalok,
Már két hete, hogy nem dolgozhatom.
ELSŐ KOLDUS
Igaz koldús sem vagy hát eszerint,
Kontár sehonnai, rendőrt hivok. -
A második koldus elsompolyog.
Az első helyet foglal
Krisztusnak öt sebére, alamizsnát
A szenvedőnek, édes uraim! -
Igaz koldús sem vagy hát eszerint,
Kontár sehonnai, rendőrt hivok. -
A második koldus elsompolyog.
Az első helyet foglal
Krisztusnak öt sebére, alamizsnát
A szenvedőnek, édes uraim! -
Egy katona egy mesterlegény kezéből elveszi táncosnéját
KATONA
Paraszt, odébb! - Vagy azt hiszed talán,
Hogy még te is valami vagy?
Paraszt, odébb! - Vagy azt hiszed talán,
Hogy még te is valami vagy?
MESTERLEGÉNY
Megérzed,
Ha nem hiszed.
MÁSODIK MESTERLEGÉNY
Ne bántsd. Térj ki előle;
A hatalom s dicsőség mind övé.
Megérzed,
Ha nem hiszed.
MÁSODIK MESTERLEGÉNY
Ne bántsd. Térj ki előle;
A hatalom s dicsőség mind övé.
ELSŐ MESTERLEGÉNY
No hát, lenézéssel miért tetézi,
Ha már ugyis nadályként szívja vérünk.
No hát, lenézéssel miért tetézi,
Ha már ugyis nadályként szívja vérünk.
EGY KÉJHÖLGY
danolva
Sárkányoktól is kivívták
Egykoron az aranyalmát -
Almák még most is teremnek,
A sárkányok rég kivesztek:
Bamba, aki nézi, nézi,
És letépni nem merészli.
danolva
Sárkányoktól is kivívták
Egykoron az aranyalmát -
Almák még most is teremnek,
A sárkányok rég kivesztek:
Bamba, aki nézi, nézi,
És letépni nem merészli.
Egy ifjúhoz simul
LUCIFER
a mulatók nézésébe merülve
Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem.
Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
Vasas ládában, melyen a fukar
Ül, úgy lehet fövény, mint színarany. -
Mi megható féltése e kamasznak!
Hogy őrzi lánya egy tekintetét.
Isméri a jelen percnek becsét,
Bár tudja jól - de hát mi gondja arra -,
Hogy a jövőben másnak dől karára.
a mulatók nézésébe merülve
Ez a kacérság tetszik, ládd, nekem.
Mutassa a dús, hogy mi kincse van.
Vasas ládában, melyen a fukar
Ül, úgy lehet fövény, mint színarany. -
Mi megható féltése e kamasznak!
Hogy őrzi lánya egy tekintetét.
Isméri a jelen percnek becsét,
Bár tudja jól - de hát mi gondja arra -,
Hogy a jövőben másnak dől karára.
ÁDÁM
egyik zenészhez
Miért bánsz így a művészettel, ember!
Mondd, tetszik-é, amit húzasz, magadnak?
egyik zenészhez
Miért bánsz így a művészettel, ember!
Mondd, tetszik-é, amit húzasz, magadnak?
A ZENÉSZ
Dehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kín
Ezt húzni napról napra, s nézve nézni
Miként mulatnak, kurjongatva rajta.
E vad hang elhat álmaimba is.
De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást. -
Dehogy tetszik, dehogy! Sőt végtelen kín
Ezt húzni napról napra, s nézve nézni
Miként mulatnak, kurjongatva rajta.
E vad hang elhat álmaimba is.
De mit tegyek, élnem kell, s nem tudok mást. -
LUCIFER
még mindig a szemléletbe merülve
Ah, ílyen gondos filozófiát
Ki tenne fel a röpke ifjuságról? -
E lányka tudja, hogy nem az utolsó,
Melyet most élvez, a perc életében,
S amíg ölelget, új viszonyt keres
Máris szeme. - Ah, drága gyermekek;
Mi örömöm telik most bennetek!
Hogy oly mosolygva munkáltok nekem!
Áldásom a bűn és nyomor legyen.
még mindig a szemléletbe merülve
Ah, ílyen gondos filozófiát
Ki tenne fel a röpke ifjuságról? -
E lányka tudja, hogy nem az utolsó,
Melyet most élvez, a perc életében,
S amíg ölelget, új viszonyt keres
Máris szeme. - Ah, drága gyermekek;
Mi örömöm telik most bennetek!
Hogy oly mosolygva munkáltok nekem!
Áldásom a bűn és nyomor legyen.
MÁSODIK MESTERLEGÉNY
danolva
Aki munkás hét után
Tiszta szívvel, dal között
Csókot és bort elköszönt,
Kacagja az ördögöt.
danolva
Aki munkás hét után
Tiszta szívvel, dal között
Csókot és bort elköszönt,
Kacagja az ördögöt.
Templomi zene néhány végakkordja hallik. Éva mint polgárlány imakönyvvel és bokrétával kezében anyjával jő a templomból
EGY ÁRUS
Csak erre, erre, drága szép kisasszony!
Olcsóbban senkisem szolgálhat önnek.
Csak erre, erre, drága szép kisasszony!
Olcsóbban senkisem szolgálhat önnek.
MÁSIK ÁRUS
Ne higgyen néki, rossz mértéke van,
S áruja régi. - Erre, szép kisasszony! -
Ne higgyen néki, rossz mértéke van,
S áruja régi. - Erre, szép kisasszony! -
ÁDÁM
Ah Lucifer! Ládd, ily hitvány helyen
Tartasz le, míg az üdv, megtestesülten,
Majd észrevétlen leng tőlem tova.
Ah Lucifer! Ládd, ily hitvány helyen
Tartasz le, míg az üdv, megtestesülten,
Majd észrevétlen leng tőlem tova.
LUCIFER
Ilyesmi már éppen nem új dolog. -
Ilyesmi már éppen nem új dolog. -
ÁDÁM
A templomból jő, oh mi szép, mi szép!
A templomból jő, oh mi szép, mi szép!
LUCIFER
Láttatni volt ott, s látni is talán.
Láttatni volt ott, s látni is talán.
ÁDÁM
E gúny hideg, ne érintsd őt vele.
Az ájtatosság ül még ajkain.
E gúny hideg, ne érintsd őt vele.
Az ájtatosság ül még ajkain.
LUCIFER
Látom, megtérsz, sőt pietista * léssz.
Látom, megtérsz, sőt pietista * léssz.
Szenteskedő
ÁDÁM
Rossz élc, mert keblem bárminő hideg,
Az nékem baj: de a leánykebelben
Kivánom az előitéletet,
E szent poézist, múlt idők zenéjét,
Érintetlen zománcát a virágnak. -
Rossz élc, mert keblem bárminő hideg,
Az nékem baj: de a leánykebelben
Kivánom az előitéletet,
E szent poézist, múlt idők zenéjét,
Érintetlen zománcát a virágnak. -
LUCIFER
De melyik hát, mutasd, az a darab menny -
Mert azt az ördögtől sem várhatod,
Izlésedet hogy mindig felkutassa,
Elég ha aztán birtokába juttat.
De melyik hát, mutasd, az a darab menny -
Mert azt az ördögtől sem várhatod,
Izlésedet hogy mindig felkutassa,
Elég ha aztán birtokába juttat.
ÁDÁM
Lehet-e más, mint e hölgy? -
Lehet-e más, mint e hölgy? -
LUCIFER
Így beszél
A zsolna * is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez legjobb falat,
Míg a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel - sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott. -
Így beszél
A zsolna * is, ha férget fog magának,
Féltékenyen körülnéz, s azt hiszi,
Hogy a világon ez legjobb falat,
Míg a galamb undorral néz reá.
Az ember is üdvét csak önmaga
Találja fel - sokszor tán éppen ott,
Hol másik társa poklot alkotott. -
Harkály
ÁDÁM
Minő méltóság, mílyen szűz-erény;
Megközelítni szinte nem merem.
Minő méltóság, mílyen szűz-erény;
Megközelítni szinte nem merem.
LUCIFER
Bátran csak, nem vagy a nőknél ujonc,
S ha jól megnézzük, ő is eladó lesz.
Bátran csak, nem vagy a nőknél ujonc,
S ha jól megnézzük, ő is eladó lesz.
ÁDÁM
Hallgass!
Hallgass!
LUCIFER
Hisz tán drágább a többinél.
Hisz tán drágább a többinél.
Egy ifjú ezalatt szerényen Évához lép, s egy mézeskalács-szívet nyújt neki
AZ IFJÚ
Kisasszony, kérem, e vásárfiát
Fogadja el kezemből szívesen.
Kisasszony, kérem, e vásárfiát
Fogadja el kezemből szívesen.
ÉVA
Artúr, ön jó, megemlékszik felőlem.
Artúr, ön jó, megemlékszik felőlem.
ANYA
Rég nem láttuk már; mért nem látogat meg?
Rég nem láttuk már; mért nem látogat meg?
Halkan beszélgetnek, Ádám izgatottan nézi, míg az ifjú távozik
ÁDÁM
Ez éretlen fiú bírná-e hát,
Mit férfi-szívem hasztalan óhajt? -
Mi meghitten szól véle, mint mosolyg. -
Még int utána - oh, mi kín, mi kín! -
Meg kell szólítnom.
Ez éretlen fiú bírná-e hát,
Mit férfi-szívem hasztalan óhajt? -
Mi meghitten szól véle, mint mosolyg. -
Még int utána - oh, mi kín, mi kín! -
Meg kell szólítnom.
Évához közelít
ANYA
Artúr szűlei
Vagyonosak, igaz, de nem tudom,
Mi szemmel nézik a viszonyt veled.
Azért egészen vágytársát se mellőzd,
Ki ma is e csokorral meglepett. -
Artúr szűlei
Vagyonosak, igaz, de nem tudom,
Mi szemmel nézik a viszonyt veled.
Azért egészen vágytársát se mellőzd,
Ki ma is e csokorral meglepett. -
ÁDÁM
Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,
Nehogy baj érje e tolakodásban.
Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem,
Nehogy baj érje e tolakodásban.
ÉVA
Mi szemtelenség!
Mi szemtelenség!
ANYA
El, tolakodó!
Tán azt hiszi, hogy olyan e leány,
Kinek akárki mondhat szépeket? -
El, tolakodó!
Tán azt hiszi, hogy olyan e leány,
Kinek akárki mondhat szépeket? -
ÁDÁM
S hát mondhat-é mást? - Sokszor álmodám így
A hölgytökélynek legszebb ideálját.
S hát mondhat-é mást? - Sokszor álmodám így
A hölgytökélynek legszebb ideálját.
ANYA
Álmodhatik, amit tetszik magának;
De akinek e lányka báji nyílnak,
Az ily gézengúz ember nem lehet.
Álmodhatik, amit tetszik magának;
De akinek e lányka báji nyílnak,
Az ily gézengúz ember nem lehet.
Ádám zavartan áll, egy cigányasszony Évához lép
CIGÁNYASSZONY
Ah, drágalátos hölgy, világ csodája,
Mutassa csak piciny fehér kezét,
Hadd mondjam el, a sors ezer malasztja
Miként himzendi boldog életét.
Kezébe nézve
Szép mátka várja - ah, közel nagyon -
Szép gyermekek, egészség és vagyon.
Pénzt kap
Ah, drágalátos hölgy, világ csodája,
Mutassa csak piciny fehér kezét,
Hadd mondjam el, a sors ezer malasztja
Miként himzendi boldog életét.
Kezébe nézve
Szép mátka várja - ah, közel nagyon -
Szép gyermekek, egészség és vagyon.
Pénzt kap
LUCIFER
Ádámra mutatva
Húgom! Társam sorsáról is beszélj. -
Ádámra mutatva
Húgom! Társam sorsáról is beszélj. -
CIGÁNYASSZONY
Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. -
Nem látom tisztán, éhség vagy kötél. -
ÁDÁM
ÉváhozNe útasítson így el önmagától,
Ah, érzem, e szív nékem van teremtve. -
ÉváhozNe útasítson így el önmagától,
Ah, érzem, e szív nékem van teremtve. -
ÉVA
Anyám, ne engedd hát -
Anyám, ne engedd hát -
ANYA
Rendőrt kiáltok,
Ha nem tágúl.
Rendőrt kiáltok,
Ha nem tágúl.
ÉVA
Ne bántsd - eszére tér tán,
S tulajdonkép nem is tett semmi rosszat.
Ne bántsd - eszére tér tán,
S tulajdonkép nem is tett semmi rosszat.
Elhaladnak
ÁDÁM
Oh szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
Oh szent költészet, eltünél-e hát
E prózai világból már egészen?
LUCIFER
Dehogy tűnt! Hát az a mézeskalács,
Virágcsokor, az a tánc, gallylugos
Mi volt egyéb? Csak oly finnyás ne légy,
És ábrándozni van még tárgy elég.
Dehogy tűnt! Hát az a mézeskalács,
Virágcsokor, az a tánc, gallylugos
Mi volt egyéb? Csak oly finnyás ne légy,
És ábrándozni van még tárgy elég.
ÁDÁM
Mit ér, ha a nyervágy, haszonlesés
Ólálkodik köztük, s önzéstelen
Emelkedettség nincsen már sehol.
Mit ér, ha a nyervágy, haszonlesés
Ólálkodik köztük, s önzéstelen
Emelkedettség nincsen már sehol.
LUCIFER
Az is akad az iskoláspadok közt,
Hol még az élet nem gazdálkodott.
Ép itt jő néhány ilyen cimbora. -
Az is akad az iskoláspadok közt,
Hol még az élet nem gazdálkodott.
Ép itt jő néhány ilyen cimbora. -
Nehány tanuló jő sétálva
ELSŐ TANULÓ
Vígan, fiúk, mögöttünk a penész,
Ma élvezünk valami derekast.
Vígan, fiúk, mögöttünk a penész,
Ma élvezünk valami derekast.
MÁSODIK TANULÓ
Ki a szabadba, a várost utálom,
Korlátolt rendét, e kalmár világot.
Ki a szabadba, a várost utálom,
Korlátolt rendét, e kalmár világot.
HARMADIK TANULÓ
Valakivel próbáljunk összetűzni,
Ez izgató és férfias mulatság.
Valakivel próbáljunk összetűzni,
Ez izgató és férfias mulatság.
ELSŐ TANULÓ
Ragadjuk el a zsoldosok öléből
Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;
Aztán szabadba sietünk velök,
Néhány pohár sör- és zenére van pénz,
S estélig győzelmünk emlékivel
Piros pofák közt hercegek leszünk.
Ragadjuk el a zsoldosok öléből
Lánykáikat, s mindjárt lesz háború is;
Aztán szabadba sietünk velök,
Néhány pohár sör- és zenére van pénz,
S estélig győzelmünk emlékivel
Piros pofák közt hercegek leszünk.
NEGYEDIK TANULÓ
Dicső, dicső, bosszantni a filisztert.
Dicső, dicső, bosszantni a filisztert.
ELSŐ TANULÓ
Összébb fűzvén frigyünknek láncait -
S mulatni, ahogy most tőlünk telik,
Míg egykor a hazáért lelkesedve
Nemesebb küzdtért foglal majd erélyünk.
Összébb fűzvén frigyünknek láncait -
S mulatni, ahogy most tőlünk telik,
Míg egykor a hazáért lelkesedve
Nemesebb küzdtért foglal majd erélyünk.
Elhaladnak
ÁDÁM
Kedves látvány ez e lapos világban,
Szebb kor csíráját sejti benne szűm.
Kedves látvány ez e lapos világban,
Szebb kor csíráját sejti benne szűm.
LUCIFER
Meglátod, a csíra mivé fesel
Lerázva majd a tantermek porát.
E két gyáros, ki itt felénk közelg,
Ifjontan az volt, mik most e fiúk.
Meglátod, a csíra mivé fesel
Lerázva majd a tantermek porát.
E két gyáros, ki itt felénk közelg,
Ifjontan az volt, mik most e fiúk.
Két gyáros beszélgetve jő
ELSŐ GYÁROS
Hiába, a versenyt nem állhatom,
Mindenki az olcsóbb után eseng,
Árum jóságát kell megvesztegetnem.
Hiába, a versenyt nem állhatom,
Mindenki az olcsóbb után eseng,
Árum jóságát kell megvesztegetnem.
MÁSODIK GYÁROS
A munkásoknak bérét kell lehúzni.
A munkásoknak bérét kell lehúzni.
ELSŐ GYÁROS
Azt nem lehet, most is lázonganak,
Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,
S van is tán a panaszban egy kicsi,
De hát ki mondja, hogy nősüljenek,
Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen?
Azt nem lehet, most is lázonganak,
Hogy meg nem bírnak élni, a kutyák,
S van is tán a panaszban egy kicsi,
De hát ki mondja, hogy nősüljenek,
Ki mondja, hogy hat gyermekök legyen?
MÁSODIK GYÁROS
Erősebben kell hát befogni őket,
Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,
Elég pihenni a másik fele,
Kinek álmodni úgysem célszerű.
Erősebben kell hát befogni őket,
Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban,
Elég pihenni a másik fele,
Kinek álmodni úgysem célszerű.
Elmennek
ÁDÁM
El vélek! - Mért is hagytad látnom őket. -
De mondd, hová is lett az a leány? -
Most, Lucifer, mutasd hatalmadat,
Segíts, hogy meghallgasson.
El vélek! - Mért is hagytad látnom őket. -
De mondd, hová is lett az a leány? -
Most, Lucifer, mutasd hatalmadat,
Segíts, hogy meghallgasson.
LUCIFER
Lucifer se
Fecsérli erejét ily semmiségre.
Lucifer se
Fecsérli erejét ily semmiségre.
ÁDÁM
Mi néked semmi, nékem egy világ.
Mi néked semmi, nékem egy világ.
LUCIFER
Nyerd el tehát. - Csak korlátozni bírd
Érzésidet, hazugságtól ne félj,
Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl. -
Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó
cigányasszony meghallja
Most látja már, mylord, mi kellemetlen
Álarc alatt a nép közé vegyülni,
Mindúntalan új bántalomra botlunk.
Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk
Még már ma révbe szálland Indiából,
Máskép fogadna.
Nyerd el tehát. - Csak korlátozni bírd
Érzésidet, hazugságtól ne félj,
Felelj, mint kérdlek, s karjaidba dűl. -
Hangosan, hogy a mögöttük hallgatózó
cigányasszony meghallja
Most látja már, mylord, mi kellemetlen
Álarc alatt a nép közé vegyülni,
Mindúntalan új bántalomra botlunk.
Ha sejtené e nép, hogy négy hajónk
Még már ma révbe szálland Indiából,
Máskép fogadna.
ÁDÁM
Az valószínű.
Az valószínű.
CIGÁNYASSZONY
félre
E felfödözés szép sommát megér.
Ádámhoz
Egy szóra kérem, - ön elrejtezett,
Én megbüntettem a jövendöléssel,
Mert énelőttem nem létez titok,
Ki a sátánnal régen cimborálok.
félre
E felfödözés szép sommát megér.
Ádámhoz
Egy szóra kérem, - ön elrejtezett,
Én megbüntettem a jövendöléssel,
Mert énelőttem nem létez titok,
Ki a sátánnal régen cimborálok.
LUCIFER
félre
No még az kéne csak, te vén szipirtyó!
félre
No még az kéne csak, te vén szipirtyó!
CIGÁNYASSZONY
Önök hajói már ma itt leendnek,
De, ami ennél még örvendetesb,
Egy szép leányka epedez önért.
Önök hajói már ma itt leendnek,
De, ami ennél még örvendetesb,
Egy szép leányka epedez önért.
ÁDÁM
S hogy nyerhetem meg?
S hogy nyerhetem meg?
CIGÁNYASSZONY
Hisz már-már öné.
Hisz már-már öné.
ÁDÁM
Elútasított.
Elútasított.
CIGÁNYASSZONY
Épp azért öné lesz.
Meglátja, itt lesz ismét nemsokára.
Emlékezzék bár a jósnő szavára.
El
Épp azért öné lesz.
Meglátja, itt lesz ismét nemsokára.
Emlékezzék bár a jósnő szavára.
El
ÁDÁM
Lucifer! E banya rajtad kifog.
Lucifer! E banya rajtad kifog.
LUCIFER
El nem vitázom fényes érdemét.
Most ő pótolja az ördög helyét. -
El nem vitázom fényes érdemét.
Most ő pótolja az ördög helyét. -
Egy nyegle * - taligán, trombitaszóval, tömegtől környezve megjelen, s a szín közepén megáll
Kuruzsló, csaló
NYEGLE
Félrébb az útból! - Tisztelet nekem,
Megőszült tudományban a fejem,
Mig a természet titkos kincseit
Felástam ernyedetlen szorgalommal.
Félrébb az útból! - Tisztelet nekem,
Megőszült tudományban a fejem,
Mig a természet titkos kincseit
Felástam ernyedetlen szorgalommal.
ÁDÁM
Minő csodás bolond ez, Lucifer?
Minő csodás bolond ez, Lucifer?
LUCIFER
A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,
Éppen mint akkor, hogy tudóskodál,
Csakhogy több zaj kell most, mint kelle hajdan.
A tudomány, mely nyegle, hogy megéljen,
Éppen mint akkor, hogy tudóskodál,
Csakhogy több zaj kell most, mint kelle hajdan.
ÁDÁM
Ilyen mértékben azt sosem tevém.
Gyalázat rá!
Ilyen mértékben azt sosem tevém.
Gyalázat rá!
LUCIFER
Arról ő nem tehet,
Természete ha fél s kerűlni vágyik,
Hogy ez ne álljon sírköve felett:
Ex gratia speciali
Mortuus in hospitali. **
Ha másokért áldozván éjt, napot,
Jutalmának kéréséhez jutott.
Arról ő nem tehet,
Természete ha fél s kerűlni vágyik,
Hogy ez ne álljon sírköve felett:
Ex gratia speciali
Mortuus in hospitali. **
Ha másokért áldozván éjt, napot,
Jutalmának kéréséhez jutott.
Külön kegyként kórházban halt meg
NYEGLE
Az emberek javára fáradék,
S ím, itt van a dicső eredmény:
Ez az edényke élet-elixír,
Melytől megifjul a beteg, vén.
Ezt szedték hajdan a nagy fáraók.
Ez Tankréd bűvös bájitalja;
E szépitőt használta Helene,
Ez Kepler asztrológiája. -
Az emberek javára fáradék,
S ím, itt van a dicső eredmény:
Ez az edényke élet-elixír,
Melytől megifjul a beteg, vén.
Ezt szedték hajdan a nagy fáraók.
Ez Tankréd bűvös bájitalja;
E szépitőt használta Helene,
Ez Kepler asztrológiája. -
ÁDÁM
Hallod, mit árul? - Míg mi a jövőben
Kerestük a fényt, ő a rég lefolytban.
Hallod, mit árul? - Míg mi a jövőben
Kerestük a fényt, ő a rég lefolytban.
LUCIFER
Sohase tiszteletes a jelen,
Mint embernagyság a hálószobában.
Nőnk az, tízévi házas állapotban -
Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.
Sohase tiszteletes a jelen,
Mint embernagyság a hálószobában.
Nőnk az, tízévi házas állapotban -
Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.
NYEGLE
Vegyetek, ím, nem bánja meg, ki vesz,
Ily alkalom még nem volt és nem is lesz.
Vegyetek, ím, nem bánja meg, ki vesz,
Ily alkalom még nem volt és nem is lesz.
A TÖMEGBŐL
Ide vele! - Nekem bármelyik elkel. -
Ah, mily szerencse. Mílyen drága vétel.
Ide vele! - Nekem bármelyik elkel. -
Ah, mily szerencse. Mílyen drága vétel.
LUCIFER
No ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis. -
No ládd, e nép, mely közt már senki nem hisz,
Ami csodás, hogyan kapkodja mégis. -
Éva anyjával visszajő, a cigányasszony suttogva követi
ÉVA
Hasztalan beszéd, hisz ismerünk már.
Hasztalan beszéd, hisz ismerünk már.
CIGÁNYASSZONY
Ne üdvözűljek, hogyha nem igaz.
Olyan szerelmes önbe az az úr,
Hogy már ma még maîtresse-ének * veszi.
Mint hercegasszony, oly szállást lakik,
Színházba, táncra négy lovon robog.
Ne üdvözűljek, hogyha nem igaz.
Olyan szerelmes önbe az az úr,
Hogy már ma még maîtresse-ének * veszi.
Mint hercegasszony, oly szállást lakik,
Színházba, táncra négy lovon robog.
Szerető, ágyas
ANYA
Ha jól felvesszük, százszor célszerűbb,
Mint elhervadni fejkötő alatt
Egy szurtos varga bűzös műhelyében.
Ha jól felvesszük, százszor célszerűbb,
Mint elhervadni fejkötő alatt
Egy szurtos varga bűzös műhelyében.
CIGÁNYASSZONY
Csak nézze ön, ott áll - hogyan keres.
Csak nézze ön, ott áll - hogyan keres.
ÉVA
Elég nem szép, hogy még nem láta meg. -
Keze finom, tartása úrias. -
Elég nem szép, hogy még nem láta meg. -
Keze finom, tartása úrias. -
ANYA
Nekem még társa sincsen ellenemre,
Bár orra kissé horgas, lába görbe,
De olyan tisztes, éltes férfiú. -
Megyek, leányom. Legjobb közbenjárás,
Ha magatokra hagylak egy kicsit.
Nekem még társa sincsen ellenemre,
Bár orra kissé horgas, lába görbe,
De olyan tisztes, éltes férfiú. -
Megyek, leányom. Legjobb közbenjárás,
Ha magatokra hagylak egy kicsit.
CIGÁNYASSZONY
Ádámhoz
Lám, itt van a szép; mint eped önért. -
Ádámhoz
Lám, itt van a szép; mint eped önért. -
ÁDÁM
Repülök hozzá. - Oh mi kéj - mi kéj!
Repülök hozzá. - Oh mi kéj - mi kéj!
CIGÁNYASSZONY
A közbenjárót sem kell elfeledni.
A közbenjárót sem kell elfeledni.
LUCIFER
pénzt ad neki
Társamtul a pénz, tőlem kézszorítás.
pénzt ad neki
Társamtul a pénz, tőlem kézszorítás.
CIGÁNYASSZONY
felsikoltva
Uh! Mily kemény kéz!
El
felsikoltva
Uh! Mily kemény kéz!
El
LUCIFER
Kéjét érzenéd,
Ha az volnál, kit játszol, vén banya! -
Kéjét érzenéd,
Ha az volnál, kit játszol, vén banya! -
ÉVA
Ádámhoz
Vehetne ön vásárfiát nekem,
E szépítőszer mint kinálkozik. -
Ádámhoz
Vehetne ön vásárfiát nekem,
E szépítőszer mint kinálkozik. -
ÁDÁM
A nőiség varázsa arcodon
A szépítőszer, melynek párja nincs.
A nőiség varázsa arcodon
A szépítőszer, melynek párja nincs.
A nyegle ezalatt elvonul
ÉVA
Ah! Ön nagyon kegyes.
Ah! Ön nagyon kegyes.
ÁDÁM
Ne szégyeníts meg:
Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra,
Nem, mintha ékesíteni akarnám,
De mert méltóbb helyen már nem ragyoghat. -
Ne szégyeníts meg:
Gyémántot, gyöngyöt fűzök szép nyakadra,
Nem, mintha ékesíteni akarnám,
De mert méltóbb helyen már nem ragyoghat. -
ÉVA
Amott odább láttam sok ékszerárust,
De nem való az ily szegény leánynak.
Amott odább láttam sok ékszerárust,
De nem való az ily szegény leánynak.
ÁDÁM
No hát nézzük meg!
No hát nézzük meg!
LUCIFER
Az felesleges,
Kitűnő ékszer van velem esetleg.
Az felesleges,
Kitűnő ékszer van velem esetleg.
Ékszereket ad át, melyeket Éva nagy örömmel nézeget
és próbál
és próbál
ÉVA
Mi szép, mi kedves, mint irígylik ezt majd. -
Mi szép, mi kedves, mint irígylik ezt majd. -
ÁDÁM
De ezt a szívet - ezt többé ne lássam!
De ezt a szívet - ezt többé ne lássam!
ÉVA
Eldobhatom, ha ellenére van.
Eldobhatom, ha ellenére van.
Elveti
LUCIFER
Helyes, majd én meg rálépek
Helyes, majd én meg rálépek
Ráhág
ÉVA
Mi az:
Sikoltást hallok, vagy csak képzelődöm?
Mi az:
Sikoltást hallok, vagy csak képzelődöm?
Ezalatt egy elítéltet hoznak taligán a színen keresztül,
a nép tolong utána
a nép tolong utána
A TÖMEGBŐL
Siessünk. - Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. -
Most is dacos még. - Fel csak, fel utána!
Siessünk. - Mondtam úgy-e, hogy mi gyáva. -
Most is dacos még. - Fel csak, fel utána!
ÁDÁM
Minő zaj ez, mi hallatlan tolongás?
Minő zaj ez, mi hallatlan tolongás?
ÉVA
Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.
Gyerünk mi is, oly izgató e látvány,
S szép alkalom ragyogni ékeimben.
Akasztanak. Beh jó, hogy itt vagyunk.
Gyerünk mi is, oly izgató e látvány,
S szép alkalom ragyogni ékeimben.
ÁDÁM
Mi bűne a hitványnak?
Mi bűne a hitványnak?
ÉVA
Nem tudom.
Nem tudom.
LUCIFER
Mindegy is az, de majd elmondom én:
Lovel gyárában dolgozott soká,
De az ón méreg, s azt szivá örökké,
Aztán több hétre kórházba kerűlt.
Kedves nejénél a szükség beszólt,
Lovel fia ifjú volt s jószivű,
Meglelték egymást és mindent feledtek. -
Mindegy is az, de majd elmondom én:
Lovel gyárában dolgozott soká,
De az ón méreg, s azt szivá örökké,
Aztán több hétre kórházba kerűlt.
Kedves nejénél a szükség beszólt,
Lovel fia ifjú volt s jószivű,
Meglelték egymást és mindent feledtek. -
ELSŐ MUNKÁS
Vígan, pajtás! - Mártírként vérzel el,
Neved közöttünk fényes név marad.
Vígan, pajtás! - Mártírként vérzel el,
Neved közöttünk fényes név marad.
LUCIFER
A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,
Helye betölt, munkát hiába kért,
Fellázadt keble, fenyegetni mert,
Lovel fia pofonnal válaszolt.
Az átkozottnak kés akadt kezébe -
Most itt viszik - a vén Lovel megőrült. -
A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,
Helye betölt, munkát hiába kért,
Fellázadt keble, fenyegetni mert,
Lovel fia pofonnal válaszolt.
Az átkozottnak kés akadt kezébe -
Most itt viszik - a vén Lovel megőrült. -
Az utolsó szavaknál Lovel őrült mélasággal jő
LOVEL
Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok,
Nem értem-é, mit súg fiam sebe?
Vegyed, vegyed, végetlen kincsemet,
S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább!
Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok,
Nem értem-é, mit súg fiam sebe?
Vegyed, vegyed, végetlen kincsemet,
S tedd, hogy ne értsem. Őrüljek meg inkább!
HARMADIK MUNKÁS
Ne félj, ne félj, meg léssz bosszúlva egykor.
Ne félj, ne félj, meg léssz bosszúlva egykor.
ELSŐ MUNKÁS
Emelkedjél fel, ők a csúfosak. -
Emelkedjél fel, ők a csúfosak. -
Az elítélt elhalad kíséretével
ÁDÁM
Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz?
Ki mondja itt meg, melyik bűnösebb,
Avagy csupán a társaság talán? -
Hol ez rohad - buján tenyész a bűn.
Velőt fagyasztó látvány, mit kisértsz?
Ki mondja itt meg, melyik bűnösebb,
Avagy csupán a társaság talán? -
Hol ez rohad - buján tenyész a bűn.
LOVEL
A társaság, igen. - Vedd kincsemet,
Csak azt, a seb beszédét hadd ne értsem. -
El
A társaság, igen. - Vedd kincsemet,
Csak azt, a seb beszédét hadd ne értsem. -
El
ÉVA
Jerünk, jerünk, mert nem kapunk helyet.
Jerünk, jerünk, mert nem kapunk helyet.
ÁDÁM
Áldlak sors, hogy biróvá nem tevél.
Mi könnyű törvényt írni pamlagon -
Könnyű itélni a felűletesnek,
És mily nehéz, ki a szivet kutatja,
Méltányolván minden redőzetét.
Áldlak sors, hogy biróvá nem tevél.
Mi könnyű törvényt írni pamlagon -
Könnyű itélni a felűletesnek,
És mily nehéz, ki a szivet kutatja,
Méltányolván minden redőzetét.
LUCIFER
Ily elvek mellet pör nem érne véget.
A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi,
Az ördög is jogcímeket idéz,
S magáét véli mindenik erősbnek.
A törvénytudós széjjelvágja a
Kuszált csomót, minek fonalait
Ezer filantróp szét nem bontaná. -
Ily elvek mellet pör nem érne véget.
A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi,
Az ördög is jogcímeket idéz,
S magáét véli mindenik erősbnek.
A törvénytudós széjjelvágja a
Kuszált csomót, minek fonalait
Ezer filantróp szét nem bontaná. -
Ezalatt a Towerhez értek, melynek egy fülkéjében szentkép áll
ÉVA
Megálljunk csak, barátom, egy kicsinyt,
Hadd tűzöm e szentképhez csokromat. -
Megálljunk csak, barátom, egy kicsinyt,
Hadd tűzöm e szentképhez csokromat. -
LUCIFER
súgvaNe hadd, ne hadd, vagy végünk van különben.
súgvaNe hadd, ne hadd, vagy végünk van különben.
ÁDÁM
Ártatlan gyermek - én nem gátolom. -
Ártatlan gyermek - én nem gátolom. -
ÉVA
Megszoktam e képről, még mint gyerek,
Megemlékezni, hogyha elmegyek
Előtte, s most is olyan jólesik. -
Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,
Mit elmulasztunk.
A virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról az ékszerek gyíkokká változva leperegnek
Istenem, mi ez?
Megszoktam e képről, még mint gyerek,
Megemlékezni, hogyha elmegyek
Előtte, s most is olyan jólesik. -
Mindjárt meglesz már, s futva pótolandjuk,
Mit elmulasztunk.
A virágcsokrot feltűzi a kép mellé, de az hirtelen lehervad, s nyakáról, karjáról az ékszerek gyíkokká változva leperegnek
Istenem, mi ez?
LUCIFER
Haszontalan intettelek!
Haszontalan intettelek!
ÉVA
Segítség!
Segítség!
ÁDÁM
Nyugodtan, kedves, a nép megfigyel -
Ezerte dúsabb ékszer jő nyakadra.
Nyugodtan, kedves, a nép megfigyel -
Ezerte dúsabb ékszer jő nyakadra.
ÉVA
El tőlem, el! Segítség, irgalom!
Szemfényvesztők és egy rút vén boszorkány
Így meggyaláztak egy becsületes nőt. -
El tőlem, el! Segítség, irgalom!
Szemfényvesztők és egy rút vén boszorkány
Így meggyaláztak egy becsületes nőt. -
A nép csoportosulni kezd, a cigányasszony rendőrökkel jő
CIGÁNYASSZONY
Hamis pénzt adtak, itt kell lenniök,
Higannyá olvadt markomban.
Hamis pénzt adtak, itt kell lenniök,
Higannyá olvadt markomban.
LUCIFER
Talán
Markodban volt, nem a pénzben, hiba. -
Ádám, el innen, itt nem jó mulatni.
Talán
Markodban volt, nem a pénzben, hiba. -
Ádám, el innen, itt nem jó mulatni.
A Towerbe tűnnek, s míg lent a csoportozás és zavar növekszik, ismét megjelennek a bástya tetején
ÁDÁM
Ismét csalódtam, azt hivém elég
Ledönteni a múltnak rémeit
S szabad versenyt szerezni az erőknek. -
Kilöktem a gépből egy főcsavart,
Mely összetartá, a kegyeletet,
S pótolni elmulasztám más erősbbel.
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.
Én társaságot kívánok helyette,
Mely véd, nem büntet, buzdít nem riaszt,
Közös erővel összeműködik,
Minőt a tudomány eszmél magának,
És melynek rendén értelem virraszt. -
Ez el fog jőni, érzem jól, tudom,
Vezess, vezess Lucifer, e világba. -
Ismét csalódtam, azt hivém elég
Ledönteni a múltnak rémeit
S szabad versenyt szerezni az erőknek. -
Kilöktem a gépből egy főcsavart,
Mely összetartá, a kegyeletet,
S pótolni elmulasztám más erősbbel.
Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyáknak harca ez egy konc felett.
Én társaságot kívánok helyette,
Mely véd, nem büntet, buzdít nem riaszt,
Közös erővel összeműködik,
Minőt a tudomány eszmél magának,
És melynek rendén értelem virraszt. -
Ez el fog jőni, érzem jól, tudom,
Vezess, vezess Lucifer, e világba. -
LUCIFER
Hiú ember, s mert korlátolt szemed
Zilált csoportot lát csak odalent,
Már azt hiszed, nincs összeműködés,
Nincs rendszer az életnek műhelyében?
Nézz hát egy percre szellemi szemekkel,
És lásd a munkát, melyet létrehoznak.
Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny magoknak. -
Hiú ember, s mert korlátolt szemed
Zilált csoportot lát csak odalent,
Már azt hiszed, nincs összeműködés,
Nincs rendszer az életnek műhelyében?
Nézz hát egy percre szellemi szemekkel,
És lásd a munkát, melyet létrehoznak.
Csakhogy nekünk ám s nem kicsiny magoknak. -
Besötétül. Az egész vásár csoportozattá alakul, mely a szín közepén tátongó síron ás, azt körültáncolja, míg egymás után mind beléje ugornak, részint némán, részint amint egymás után szólottak
KAR
Csak rajta, pengjen a kapa:
Ma kell végezni, holnap késő,
Bár egypár ezredév után
Még mindig nem lesz kész a nagy mű.
Bölcső s koporsó ugyanaz,
Ma végzi, amit holnap kezd el,
Örökké éhes s jóllakott,
Mi már ma bémegy, holnap felkel!
Csak rajta, pengjen a kapa:
Ma kell végezni, holnap késő,
Bár egypár ezredév után
Még mindig nem lesz kész a nagy mű.
Bölcső s koporsó ugyanaz,
Ma végzi, amit holnap kezd el,
Örökké éhes s jóllakott,
Mi már ma bémegy, holnap felkel!
A lélekharang megcsendül
Megcsendült ím az estharang,
Bevégezők; el, nyúgalomra,
Kiket a reg új létre költ,
A nagy művet kezdjék el újra. -
Bevégezők; el, nyúgalomra,
Kiket a reg új létre költ,
A nagy művet kezdjék el újra. -
BÁBJÁTÉKOS
Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.
Én a komédiát lejátsztam,
Mulattattam, de nem mulattam.
KORCSMÁROS
Kiita mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!
Kiita mindenik borát,
Vendégeim, jó éjszakát!
KISLEÁNY
Kis ibolyáim mind elkeltek,
Majd újak síromon teremnek.
Kis ibolyáim mind elkeltek,
Majd újak síromon teremnek.
CIGÁNYASSZONY
Jövőjét vágyta látni minden:
S szemét behunyja most ijedten.
Jövőjét vágyta látni minden:
S szemét behunyja most ijedten.
LOVEL
Kincsem nem nyújta boldogságot:
S most ingyen nyúgalmat találok.
Kincsem nem nyújta boldogságot:
S most ingyen nyúgalmat találok.
MUNKÁS
A hét letelt, a szombatest itt,
Kinyugszom végre fáradalmit.
A hét letelt, a szombatest itt,
Kinyugszom végre fáradalmit.
TANULÓ
Álmodtam szépet - felzavartak,
Szép álom, jöjj, most már folytatlak.
Álmodtam szépet - felzavartak,
Szép álom, jöjj, most már folytatlak.
KATONA
Hivém, derék vagyok nagyon,
S egy rossz gödörben megbukom. -
Hivém, derék vagyok nagyon,
S egy rossz gödörben megbukom. -
KÉJHÖLGY
A mámor elszállt, a festék lement,
Itt oly hideg van: jobb-e odalent?
A mámor elszállt, a festék lement,
Itt oly hideg van: jobb-e odalent?
ELÍTÉLT
Maradj bilincs, a hitvány por felett,
Más törvényt sejtek e küszöb megett.
Maradj bilincs, a hitvány por felett,
Más törvényt sejtek e küszöb megett.
NYEGLE
Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
Most a valónál mind elámulunk.
Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
Most a valónál mind elámulunk.
ÉVA
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifiuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifiuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Fátyolát, palástját a sírba ejtve, dicsőülten felemelkedik
LUCIFER
Isméred-é Ádám?
Isméred-é Ádám?
ÁDÁM
Ah, Éva, Éva! -
Ah, Éva, Éva! -
