Borókás–nyárasok
Borókás–nyárasok
A Duna–Tisza-köze árvízmentes hátságain, buckaoldalakon, meszes homokon találjuk a borókás-nyárasokat. A sztyeppesedő klíma és a vízelvezetések, talajvízszintcsökkenések miatt ma már állományaik a fatenyészet határára kerültek.
Borókás–nyárasok hazánkban csak a Duna-Tisza közi meszes homokon találhatók. A borókás–nyáras élőhelyek területe elsősorban azért csappant meg, mert az egyébként silány termőhelyeket nagyobb részt feketefenyővel, kisebb részt erdei fenyővel próbálták meg hasznosítani. A fiatal és középkorú kultúrfenyvesek erősebb árnyalása miatt a homoki fajok jelentős része eltűnik. Korábban az állományokat rendszeresen legeltették, a túllegeltetés miatt alig újultak a fa- és cserjefajok, a csökkenő gyepborítás miatt pedig helyenként megindult a homok. A borókás–nyárasok a pannon homokterületnek sajátos, értékes társulása. Ezek az önfenntartó „örök erdők” számos ritka állat-és növényfaj élőhelyei, menedékei is.
