Brassó magyar lakossága hajdan és most.
Brassó magyar lakossága hajdan és most.
Brassó történelmi előismertetésénél igyekeztem kitisztázni s megjelölni a mostani Brassó alakulásának időszakát, ez azonban csak a német telepek által alapitott városra: a történelmi Brassóra vonatkozott; de a Barczán mindenütt és igy Brassóban is a szászok jövevények és vendégek levén, kétségtelen, hogy e szép országszöglet, a mely Erdélynek legszebb, legtermékenyebb és hadászatilag is legfontosabb pontját alkotja, a lovagok és szászok idejötte előtt sem volt lakatlan és egészen elhagyatott; sőt a csíki krónika jelmutatása szerint azt székelyek és magyarok vegyesen lakták. Ha a Barczaság lakva volt, akkor bizonnyal Brassó mint e tájnak legszebb és hadászatilag is legfontosabb helye megszállva kellett hegy legyen; minden arra mutat, hogy azon hatalmas vár – a melynek bámulatos romjai a Czenktetőn még most is feltűnnek, s mely egyike volt a határszélen elhelyezett királyi váraknak – a szászok idetelepedése előtt már jóval fennállott, s egyike volt azon határszéli várlánczolat szemének, mely a Perkői vártól* elkezdődve a kelet-déli határszélen elvonult; ez fedezte a bodzai Királyköve várával a Kotlán levő feketehalmi várral a Sándor István által épitett Törcsvárával és Höltvény várával a Barczaságra nyiló határszéli szorosokat.
Hogy őseink a határszélek várak általi biztositását e tájon korán megkezdették, mutatja az, hogy a szentléleki vár már szent István alatt állott, a mongolok azt feldulták, de IV. Béla ujbóli felépitését elrendelte. Láss többet e munka III. kötetében; valamint meg volt a XI-ik században Bálványosvára is. Minden valószinüség arra mutat, hogy az emlitett királyi várak már a lovagok előtt megvoltak, a mint azt e várnak leirásakor tüzetesebben ki fogom fejteni.
A czenki vár tehát – mely minden látszat szerint Brassó várának neveztetett – a lovagok előtt épült határvár volt, s nagyon valószinű, hogy e vár fedezete alatt, ha nem is valami tekintélyes város, de egy szerényebb helység helyezkedett el. Ezt látszik jelölni az is, hogy maga a jelen város is legrégebben, sőt egészen 1355-ig minden okmányban Barasu, Brassovia, Brassobia: tehát határozottan magyar néven fordul elő; Corona neve legelőbb 1335-ben merül fel, az ebből csinált Kronstadt nevet régi okmányokban sehol sem találhatjuk; már pedig ha azt eredetileg a német lovagok, vagy a velük egykorúlag bejött szászok alapitották volna, akkor már kezdetben mindjárt német nevén jelent volna meg, s igy több mint valószinű, hogy Brassó eredeti lakói magyarok voltak, kiknek számát a betelepülő szászok, a mint az Kolozsvártt, Tordán, Toroczkón, Dézsen, Enyeden s másutt is történt, csak gyarapiták. Brassó hajdani lakóinak magyarságát látszanak jelölni az ott lépten-nyomon előforduló magyar helynevek*. Ilyen mindjárt a Czenk*, szemben vele Bácsél, Salamonköve, Szent-Mártonhegy, Csigahegy, ilyen a Brassót átfolyó Köszörű patak, melynek német neve nem is létezik. Ilyen Bolgárszeg*, Bolonya*, Mártonfalva, Gácsmajor, Ördögvölgye, Szaka völgye stb., sőt egy régi okmányban, a mint azt alább kifejtendem, némi vonatkozást találunk arra, hogy a Czenken feküdt Brassóvár és azon terület, melyen most Brassó fekszik, Fehérvármegyéhez tartozott.
Pedig a helynevek, a melyek ezredéven át sem változnak, leginkább megbizható bizonyitványok; a „Barczaság“ is, minek a Burzenland csak forditása, magyar eredetű s az alkalmasint a bérczességtől ered.
Czenk az eredeti név, mert a német Kapellenberg csak később az ott volt sz. Lőrincz kápolnától ered.
Németül egyszerüen obere és walachische Vorstadt-nak nevezik.
Ennek Blumenau német neve később keletkezik.
Igen valószinű tehát, hogy a lovagkor előtt Brassó már mint várőrizet telephelye állott, s annak lakói magyarok voltak. A kunok becsapásai ugyan részben népteleniték a Barczát, a mint a lovagok adománylevele tanusitja; de az ott használt „deserta” és „inhabitata” kifejezést nem kell szószerint venni, mert a tért lakó védtelen népet a kunok kiirthatták és visszaszorithatták ugyan, de a várakban és azok környékén lakók azonban megmaradtak, s igy megmaradhattak a czenki vár alján a különben természeti fekvésénél fogva is könnyen védhető brassai hegykebel lakói is; fennmaradtak, mert a czenki vár sokkal hatalmasabb volt, hogysem a futva duló ellenség azt bevehette volna. Hogy pedig a lovagok ide telepedésekor a Barczaság nem volt egészen lakatlan, kitetszik Vilmos püspök 1213-ki már többször hivatolt okmányából, melyben a lovagok által nyert terület magyarszékely lakóiról emlékezik.
Mind ez kétségtelenné teszi azt, hogy valamint a Barczaságnak a német lovagok betelepedésekor már voltak magyar-székely-kun lakói, kiknek utódait a 10 magyar falu népe alkotja, ugy Brassóban már kezdetlegesen is laktak – mint a hagyomány tartja, egy Fehérvármegyéhez tartozó Brassó nevű helységben – magyarok, kiknek számát az odatelepitett német vendégek csak szaporiták. Fennebb Brassó vallástörténelmi ismertetésénél érintettem, hogy Brassó magyarsága régen tekintélyesebb volt, s hogy annak germanizálása a politikai és vallási türelmetlenség rut fegyverével erőszakosan hajtatott végre. A brassai magyarság régi létszámáról ugyan nincsenek adataink, de hogy az nagy volt, s hogy Brassó legtekintélyesebb családai és főhivatalnokai is gyakran a brassai magyarok közül kerültek ki, arról igen sok régi okmány kezeskedik. Megkisértem azért itt a brassai régi magyar családoknak sorozatát adni, ugy a hogy azokat egyes okmányokban szórványosan feltalálnom sikerült.
Ugy látszik, hogy a Törcsvárát és vidékét a 11-ik században birt Sándor családnak utódai visszamaradtak a Barczán, még pedig Brassóban; erre útal az, hogy a brassai Sándor családból 1353-ban találjuk Comes Jacobust filium Nicolai, filii Sándor vallicus de Brassou. 1404-ban Sándor Antal és Sidenschwancz Ignácz brassai polgárok nyerték Laczk Jakab erdélyi vajdától Ujfalu és Komlós lakatlan falukat*. A Sándor család Brassóban Sander-re ferditett néven még a mult században is meg volt.
Lásd ez okmányt Kemény József Supl. Dipl. Tran. II. és IV. 91., részletesebben ezen kötetben Ujfalu leirásánál.
Aradi család. 1599-ben a schellenbergi csatában a szászok vezére volt Aradi brassai kapitány*.
Lásd Hausfreund 1855. évf.
Bánffi család. 1448-ban brassai Bánffi István püspök a rigómezei csatában esett el*. 1608-ban Bánffi Márton brassai timár és senator. 1613–17-ben Bánffi Pál a brassai communitás tagja. 1612–29. Bánffi Péter timár és brassai senator.
Lásd Bonfin Dec. III. 7.
Szentágotai család. 1388-ban Zsigmond király Szentágotai Antal, István és társainak adományozta Tohát (Tohánt*. 1462-ben brassai Szentágotai Sándor, Ujfalu és Komlós nevű birtokait Brassónak, mint kedves szülőföldjének adományozta*.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2., 366.
Ez okmány ered. brassai levélt. másol. az ujfalvi egyház jegyzőkönyvében, lásd részletesebben Ujfalu leirásánál.
Medvés család. 1486-ban a brassaiak e város polgárát Medvés Pétert küldötték Báthori Istvánhoz, kinek a vajda igéretet tett, hogy Törcsvárát meg fogja a királytól Brassó számára szerezni*. 1688-ban a Veterani sergeinek ellentálló brassaiak egyik vezére Medvés János volt, ki a fellegvár bevétele után kivégeztetett*.
Lásd „A hajdani törcsvári uradalom jogi állapotáról“ czimű munka 9. lapján, okmány ered. a brassai levélt. 229. szám alatt.
Lásd Cserei Mihály Hist. uj nemz. könyvtár 183. lap.
Jakab család. 1364-ben Lajos király Jakab … brassai biró kérésére adott Brassónak vásárjogot*.
Lásd Fejér Cod. Dipl. IX. 3., 430.
Ördög család. 1385-ben Ördög István s több brassai polgár kérésére Mária királyné Budáról rendelkezett a székely ispánhoz küldött parancsában az iránt, hogy a brassaiakat kiváltságaikban megtartsák*. 1478-ban Ördög (Erdeg) Mihály és Csonkabonk Bertalan a brassaiak követe az udvarnál*.
Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 1., 222.
Lásd Nemere 1871. 52. szám.
Soodi család. 1385-ben az Ördög Istvánnal a Mária királynénál panaszt tevők közt ott volt Soodi Márton és István is.
Gretei család, ugyan akkor velük volt Gretei Miklós.
Ötves család. 1652-ben Ötves Mihály mint Brassó küldöttje eszközlé ki Rákóczi Györgynél a Brassónak inscribált Törcsvárba való bevezetést; ugyan neki mint brassai esküdtnek inscribálta 1653-ban Rákóczi Szunyogszeget*.
Gub. levélt. Trans. Conv. XI. 664.
Csonkabonka család. 1478-ban Csonkabonka Bertalan az udvarhoz küldetik. 1598-ban Csonkabonka Márkó brassai senator; ugyanennek 1607-ben az addig Nagy Tamástól zálogra birt Szunyogszeget, Vledényt és Királyhalmát inscribálta Rákóczi Zsigmond*; Csonkabonka György 1643-ban brassai senator volt.
Kemény József App. Dipl. Tran. XV. 48.
Kristóf család. 1618-ban Kristóf János brassai biró és a Csonkabonka árvák gyámja volt*.
Gub. levélt. Trans. Conv. V. 226.
Fekete család. 1618-ban Fekete András brassai esküdt*.
Bethlen Gábor 1618. Kristóf János brassai biró és Fekete András brassai esküdt polgár kérésére engedélyt ad, hogy Brassó a Csonkabonka utódoktól, ezeknek szunyogszegi és vledényi jószágát 1600 frtért megvehesse. Lásd ez okmányt Gödri Hist. Eccl. toldalékában.
Mise család. 1439-ben Mise György brassai esküdt kérésére Albert király a székely ispán hatalmaskodását tiltja*.
Sieb. Prov. Bl. I. 49–51. és Székely oklevéltár 140–141. lap.
Geréb család. 1462-ben Geréb György brassai esküdt a Szentágotai Sándor által Brassónak hagyományozott Ujfalu és Komlós iránt Mátyás király megerősitését kieszközlé*. 1471-ben Mátyás király az addig brassai Geréb György által birt Sárkányt és Mikesdorfot Brassónak adományozta*.
Lásd Ujfalunál.
Lásd Kemény József Suppl. Dipl. Trans. IV. 239–240.
Hegyes vagy Hegyesi (Hedjesch) család. Hegyesi András 1578-ban szül. 1613. brassai senator. 1626. városkapitány, mint ilyen 1627-ben halt el. János fia mint höltövényi pap halt el 1650-ben, vele a család is kiveszett. Egykorú ezekkel Hegyes János, ki Ferdinand, Maximilián és Károly császárok testőrségében szolgál, 1568-ban Brassóba hazajövén háromszor nősül*. Előjön még egy másik Hegyes János, ki 1637–1640-ben brassai rector volt.
Lásd Blätter für Geist stb. 1840. évf. 167. lap.
Árkosi Veres család. 1552–1556. árkosi Veres Péter (Pet. Veresius Arkusinus) brassai rector volt, ez alapitá a családot.
Forgács család. 1609-ben Forgács Mihály brassai senator*, Forgács Margit Mederus Péter brassai nagy pap neje, Forgács Bálint falnagy.
Báthori Gábornál kieszközli mint Brassó egyik küldöttje és senatora, hogy Brassót Szunyogszeg és Vledény birtokába megerősiti. Lásd Gödri Hist. Eccl. toldalékában.
Nádosi család. 1609-ben Nádosi György brassai senator*.
Báthorihoz fennebbi ügyben Forgács Mihálylyal Brassó küldöttje. Lásd ugyanott.
Magyarosi család. 1656-ban Magyarosi Péter*; Magyarosi János a bolonyai szomszédság szószólója.
Ennek sirköve a bolonyai temetőben.
Bornemissza család. 1557-ben a szebeni szász gyülésen Brassót circumspectus Bornemissza Jakab brassai esküdt képviselte.
Egyed család, követtársa Bornemisszának Litterati Egyed volt*.
Lásd Kemény József App. Dipl. Tran. X. 196.
Brassói család. Régi magyar nemzetség Brassóban, melyből származott a Sombori és a Drághi család*.
Ugyanott II. 161.
Török család. Brassai Török Péter 1671-ben Apafitól zarándmegyei Sunkon nyert jószágot*.
Ugyanott XIX. 223.
Kis család. 1590-ben Báthori Zsigmond a Brassó és a Barcza lakóinak adományozott Bozzamezőt kijáratván, a határhalmokat emelő bizottság a többek közt megjegyzé, hogy a Deblenmezeje felé tartva, a Kigyósmezeje alsó felén egy árok mellett azon halmot találták, a melyet Kis Lukács brassai biró a prázsmáriak és Béldi Pállal egyetértőleg emelt volt*.
Lásd Gub. levélt. priv. Civit. G. 26. 5326/785.
Major család. 1642-ben brassai Major Márton gyula-fehérvári nyomda igazgatója volt; 1646-ban Major András brassai magyar pap.
Balogh család. Brassai Balogh István meghalt 1640-ben*. Balogh Kata 1637-ben.
Sirköve a bolonyai temetőben.
Kőmives család. Kőmives István meghalt 1587-ben.
Czakó család. 1688-ban a Veterani hadserge ellen fegyvert fogott brassaiak egyik vezére Czakó Ferencz Czakó Dávid fia*.
Cserei Czakó Ferenczet és Medvés Ferenczet mondja a brassaiak vezérének. Almádi naplójában (Századok 1868. jul. füzet) mint vezérek Czakó Dávid fia és Keres György vannak emlitve, megeshetik, hogy két vezér a fellegvárban, kettő a keritett városban volt.
Keres család. 1688-ban a brassaiak egyik vezére Keres György volt.
Végh család. 1608-ban brassai Végh Mihály neje Zákos Katalin egy felső-szombatfalvi curiáért perelt*.
Lásd Kemény József Codex Trans. VIII 17–19. lapján.
Boér család. 1613-ban előfordul Bojér István és öccse Bojér Ferencz*. 1688-ban ütött zenebonáért Boér és Stein nevű brassai polgárokat a delegatum forum halálra itélte és fejöket vétette*.
Lásd Nemere 1871. évf. 52. szám.
Gál László Erd. dict. végz. 189. lap.
Biró család. 1462-ben Mátyás királytól Byro György brassai polgár, a király jó indulata tartamára (igy) a Fogaras vidéki Sárkányt és Mikófalut* nyerte.
Lásd Albrich Pall. Coron. sub Nr. 3. pag. 90. Különben a Biró család elszászosodva most is meg van Brassóban.
Horváth család, melyből brassai Horváth Mihály 1612-ben törcsvári porkoláb.
Gothárd család. Ebből bolgárszegi Gothárd Márton 1649–1660-ban brassai magyar pap, Gothárd János ugyanaz 1675–82., másik Gothárd János szintén 1682–85-ig*.
A bolonyai temetőben levő sirköveik leirását lásd Nemere 1871. 52. szám.
Szadasi család. Szadasi Bartok 1708. brassai biró*. Igen sok Brassóban az elszászosodott magyar családok száma, kiknek németre ferditett neve még most is elárulja egykori magyar eredetüket. Ilyen a többek közt: Imre (Imrich), Béldi (Dr. Béldi), Korodi (L. Franz Korodi prof.), Biró, Solymaschi (Solymosi), Horváth, Enyeder (egykor Enyedi), Pongrácz, Bot (egy órás Ó-Brassóban), Himesch (régebb Hímes), Remenyik, Poor, Barthesch (régen Barthos) s számtalan más. Ezeken kivül még sok más brassai magyar családot tudnék felhozni; de ennyi is elég annak bizonyitására, hogy Brassó magyar népessége hajdan nem csak nagy számú volt, hanem igen tekintélyes állást foglalt el; ezen magyar népességnek már ősidőktől fogva ott kellett laknia, mert később főleg ily nagy számban nem is telepedhetett oda, miután tudjuk, hogy a szászok rendszabályai a királyföldi városokban a netalán oda huzódó magyaroknak fekvőségek és házak vevését meg sem engedték; már pedig a fennebbi kimutatásból látszik, hogy ama brassai magyar családok e város tekintélyesebb birtokosai és primárius polgárai voltak, mint ilyenek a város főbb hivatalait viselték, hadvezérségre az uralkodókhoz és országgyülésekre követekül választattak, mit bizonyosan birtoktalanokra nem biztak volna. Ebből láthatólag Brassó hajdani magyar népessége jövevény nem lehetett, hanem tősgyökeres polgársága volt e városnak.
Lásd Cserei Mih. Hist. uj magyar könyv 439. lap.
Szeli, Gödri (Hist. 1–2. lap), Bartha Márton s mindazok, kik Brassóról irtak, egyhangulag állitják, hogy Brassóban már keletkezésekor laktak magyarok; ugyan ők azt is fölemlitik, hogy a 14-ik században a nagy templom épitésekor igen sok székely mesterember és napszámos telepedett Bolonya külvárosba; Manucio Pál olasz küldött határozottan mondja, hogy egyik külvárosban kizárólag magyarok laknak.
Van II-dik Lajos királynak egy rendelete, melyben a brassai nemeseknek (nobiles de Brassow) komolyan meghagyta, hogy azon város polgárait vezeklési dijjal (questum) ne terheljék*, ami olyas valamit enged sejtetni, hogy itt a brassai nemesek alatt az ezen városban lakó számos magyar család értetődött, mert tudjuk, hogy a királyföldi szászok között egész a fejedelmi kor végeig nemes egyáltalában nem volt és nem is türetett meg; azonban Brassó, mint előismertetésünkben kimutattuk, még ezen időben nem tartozván a Királyföldhöz, kivételes helyzetben volt, lehettek tehát s mint Lajos király rendelete mondja, voltak is nemesek Brassóban, kik a mint a vezeklési dij kivetése jelöli, a polgárok felett állottak. Azonban Brassó nem sokára (Izabella idejében) a székely ispánok hatásköre alól – mely alatt addig volt – elszakittatván, a Királyföldbe kebeleztetett, mi által a nemesek praerogativája is megszünvén, azok a polgári elembe beleolvadtak.
Eder ad Felm. 237.
Fennebb Brassó vallástörténelménél előadtam, hogy Brassóban még a reformatio elterjedte után s még akkor is, a midőn a szászok mind Luther, a magyarok mind Calvin követői voltak, Brassóban oly többségben voltak a magyarok, hogy Honterus és Wagner halála után Calvin tanát hirdető lelkészeket hivtak meg Brassai főpapnak; de Szeben és a szász káptalanok Brassót a teljes elmagyarosodástól féltvén, mindent elkövettek, hogy ott Luther hitelve tulsúlyra emelkedjék, a mit egy századon át folytatott ármány és erőszakkal kivittek, főleg az által, hogy 1594. a szász püspökség alá tartozást, a brassai és vidéki magyarság élénk ellenzése daczára keresztül vitték.
E percztől fogva elkezdődött a harcz Brassó magyarságának beolvasztására, mit politikai és vallási fegyverekkel folytattak. Magyar ember csak ugy jutott valamely hivatalba vagy javadalomhoz, ha lutheránussá lett, s ha magyar nevét németre változtatta.
Gödri vallástörténelme 2. lapján előadja a társadalmi és üzleti üldözés magyar fogyasztó alkalmazását is. Brassó magyar lakossága nem csak napszámosokból állott – mond ő – a mint azt a szász irók elhitetni akarnák, hanem igen sok előkelő polgár s nagyszámú mesterember volt azok között; voltak czéhek: mint a kovács, gombkötő, kőmives, ács, borbély, mészáros, szíjgyártó és csizmadia czéhek, melyekben leginkább csak magyarok voltak; de a szász mesteremberek a tanácstól oly czéh-szabályokat eszközöltek ki, melyekbe becsusztatták, hogy azután a czéhekbe csak szász eredetű vagy német nyelvű polgárok vétetnek be és türetnek meg. Egy 1634-ki tanácsi rendelet szerint a Bürgerkarte csak olyanoknak adatott ki Brassóban, kik keresztlevelükkel bizonyitották, hogy német születésüek; egy más rendelet kimondotta, hogy csak szász lehet Brassóban iparos*, minek következtében a magyar mesteremberek kénytelenek voltak neveiket átváltoztatva szászokká lenni*; mig más oldalról – mint fennebb már előadtam – a reformátusok templomát elvették, s uj épitésére még a fejedelem és országgyülés rendeletére se adtak helyet. Lekenyerezés, és Erdélyben – a vallásszabadság e par excellence hazájában – példa nélküli vallási türelmetlenség és erőszakoskodás lassanként mind apasztá a magyarok létszámát elannyira, hogy a fennebb elősorolt ős magyar családok utódait hiába keressük ma már Brassóban, mert azok* lutheranizáltatva beolvadtak a szászok közé, s neveiket németre változtatták át. Magyarnak csak a szegényebb néposztály maradt meg, melynek létszámát az újabb időben emelték a Székelyföldről, de leginkább a barczai magyar falukból ide telepedett iparosok. Ezek – régebben a belvárosban magyar meg nem türetvén – inkább a külvárosokban, főleg Bolonyában laktak, még a negyvenes években is egészen a királyig kellett felfolyamodnia a magyar iparosnak, hogy Brassóban önálló műhelyt nyithasson; de 1848-ban a vérkeresztséget nyert egyenlőségi eszmék, a szász kizárólagosságot védő osztrák és muszka szuronyokon is áthatoltak, s vagy 20 év óta a belváros körül nem csak a várfalak, hanem a zárkozottság, féltékenykedés, és a szász elszigeteltség korlátai is omladozni kezdenek, a magyarok már a belvárosba is huzódtak; a kereskedők közt ma már igen sok magyar van, némely iparágakat, mint: csizmadia, kovács, kerekes, ács, kőmüves, nyerges, gombkötő, s részben az asztalosságot is leginkább magyarok üzik, s lassankint emancipálták magukat a szászok elnyomási hajlamai alól*; a külvárosi kis műhelyekből húzódnak be a belváros nagyobb forgalmi körébe; de helyüket Bolonyában s a többi külvárosokban uj sucrescentia pótolja, mert a Brassóban szolgáló székely kocsisok közül sok választ magának életpárt a székely szolgálók közt, s megtakaritott bérükből egy kis házikót építnek a külváros valamely félreeső zugában; a férjek szekerességgel, napszámossággal, a nők mosással, sütéssel, varrással keresik meg élelmüket, oly mértékben szaporitva a brassai magyarság létszámát, mint a minő mértékben a szászoké a zwei Kindersystem által fogy. A brassai magyarok létszámáról sem a multból, sem jelenben biztos adataink nincsenek, de annak jelentékenysége már az iskolaköteles magyar gyermekek számából is kitünik, a mi az 1500-at túlhaladja.
A magyar névnek meg nem türése Brassóban egészen az ujabb időkig lehatott, ugy hogy 1848. előtt igen derék magyar iparosokat ismertem, kiknek németes nevén csodálkozásomat fejezvén ki, ők azt mondák, hisz uram engem Vargának, ezt Kovácsnak, amazt Bálintnak nevezték; de kénytelenek voltunk német nevet felvenni, mert különben a szászok munkát nem adnak s maguk közt meg nem türnek, de azért szivünk-lelkünk magyar marad.
Lásd Nemere 1871. évf. 35. szám.
Mit elősegitett az, hogy több magyar református pap lekenyereztetve, lutheránussá lett s hiveit is átvitte, mint az előbbi szakaszban bővebben kifejtém.
Mert a szászok még most is, a hol csak lehet, akadályokat görditenek az ipar szabad versenye elébe, például a hétfalusi magyar timároknak csak a két országos sokadalomkor szabad Brassóban árúczikkeikkel megjelenni, mig a szász timárok Csernátfalu minden heti vásárán szabadon árulnak. A magyar czégeket nem türték, a magyar nyelvet kiküszöbölték, igy például a csizmadia czéhben a beirt 134 mesterből 80 magyar volt, s mégis ott minden németül folyt, s csak 1871-ben tudták kormányrendeletek segélyével kivinni, hogy a jegyzőkönyvek magyarul is vezettessenek. Ezen viszony volt a többi czéhekben is, hol az erőszakos és törvényellenes germanisatiót csak a legujabb ipartörvény szüntette meg.
Nem ragaszkodva szorosan a nemzetiségi válaszfalakhoz, főleg ha azt vesszük a nemzetiség criteriumául, hogy minő nyelven szólal meg a gyermek, mit az „anyanyelv” műszóval szoktak kifejezni, akkor Brassó összes 28,000 lakosát magyarnak mondhatnók, mert itt kivétel nélkül minden gyermek magyarul szólal meg, s serdülő korában folyton magyarul beszél, úgy hogy nemzetiségének nyelvét tulajdonképen az elemi iskolákban tanulja meg és fejleszti ki. Ennek egyszerű oka abban keresendő, hogy Brassóban a cselédség egyáltalában, de főleg a nőcselédség kizárólagosan székely leányokból áll; székely nőkből kerülnek ki a dajkák, a gyermekek mellett levő pesztonkák, szakácsnék; az úrnő maga is kénytelen ezekkel való folytonos érintkezésében a magyar nyelvet használni, s igy a gyermek első éveiben más nyelvet a magyarnál ritkán hall, s mivel a székely nők brassai nyelvmestersége már rég idő óta tart, Brassóban nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is jól beszélik a magyar nyelvet; annyival inkább beszélik, mert arra életszükségük van, amennyiben Brassó levén Háromszéknek és a szomszédos barczasági tiz magyar falunak piacza, úgy a kereskedőnek mint az iparosnak mulhatatlanul tudnia kell a magyar nyelvet, s a nélkül üzletét vezetni általában képtelen lenne. Nyelv tekintetben tehát Brassónál magyarosabb városa alig van Erdélynek, mert az ott lakóknak anya- és üzleti nyelvét legkiválóbban a magyar nyelv képezi. A mi már most a közös anyanyelv mellett a másodfokulag utólagosan kifejlődött nyelveket illeti, ilyen három van Brassóban, melyek szerint e város lakói nemzetiség szerint eloszlanak. A magyar, azután német, illetőleg annak egy tájbeszéde, melyet a szászok beszélnek; az oláh, melyet az eloláhosodott bolgárok beszélnek, és nagyon korlátolt téren az új görög nyelv. E szerint tehát Brassó lakossága három nemzetiség szerint osztályozható. magyar, német-szász és oláh-görög. Vannak még kis számban örmények, izraeliták és czigányok; de mindezek a magyar nemzetiség keretébe vonhatók be. Brassónak nemzetiségek szerinti csoportositása egyáltalában nem oly könnyű mint másutt, mert itt a vallásfelekezetek nincsenek oly határozottan nemzetiségek szerint elválva, mint egyebütt; mindazonáltal azt mégis közelitőleg meghatározhatjuk.
A szászok:
| Az ágostai hitvallásuak a 800 magyar leszámitásával mind szászok | 7646 |
| A katholikusok közül szász van a legjobb esetben | 1472 |
| 9118, ebből 4000 külföldi német, tehát szász van 5118. |
Magyarok:
| Ágostai hiten levők | 800 |
| Katholikus magyar | 6000 |
| Két felekezetű örmény | 61 |
| Helvéthitűek | 1816 |
| Unitárius | 138 |
| Izraelita | 217 |
| 9032 |
Oláh-görögök:
| Görög-katholikus | 127 |
| Görög nem egyesült | 9489 |
| 9616 |
A magyarokról már szóltunk, azok Brassóban való álláspontját, foglalkozását elhelyezkedését már előadtuk, még röviden ismertetnünk kell a brassai szász-németeket, és az oláh-görögöket.
