Brassó nyomdái, hirlapjai.
Brassó nyomdái, hirlapjai.
Brassó közműveltségi történetével foglalkozván, nem tehetjük, hogy ennek főműhelyeivel: a nyomdákkal és főtényezőivel: a nyomtatványokkal és hirlapokkal meg ne ismerkedjünk.
A mint Brassónak közoktatás, vallás és közműveltség terén Honterus volt megváltó és fölemelő szelleme, ugy ő volt a közműveltség műhelyeinek: Brassó iskolájának és nyomdájának is teremtője. E nyomdát, a mely Brassó első nyomdája volt, Honterus 1533-ban külföldről magával hozott kellékekkel rendezte be, s már 1534-ben hitujitását tárgyaló kisebb röpiratot nyomatott ott; 1541-ben görög és latin párbeszédeket nyomatott, melyhez az előszót az akkor hirhedt tudós Pesti Gáspár irta; igen sok s azon korban nevezetes tankönyvet nyomatott, mert tudta, hogy a közműveltség terjedése a reformatio terjedésének legbiztosabb talapzatát képezi; számos tankönyvei közül fölemlitem hires Cosmografiáját, mely ama távol kor egyik legdíszesebb nyomdai termékét mutatja, annál érdekesebbet, mert annak ilustratióját és ama korban ritka földabroszait Honterus maga metszette fára, s e mesterség megtanulása végett egy külön útat tett Baselbe. 1542-ben e nyomdából került ki Honterus „Formula reformationis Ecclesiae Coronensis, et Barcensis totius Provinciae” czimű nagy horderejű munkája, miért Martinuzzi a fehérvári országgyülésre hivatta meg. E nyomdában készült 1545-ben Fronius Mátyás által kiadott, s a szász nemzet statualis törvényeit magába foglaló, nevezetes jogtudományi munka*.
Lásd Gál László Erd. diet. II-k 8, 23. lapján. A Honterus-nyomdából kikerült könyvek általános jegyzékét lásd Prov. Bl. II. 163–165. és Német Typogr. 69–73. lap.
Honterus 1544-ben főpappá levén, s e mellett az iskola alapitása és berendezésével is el levén foglalva, a nyomdáról – mi nagy eszméi terjesztésére oly szükséges volt – sem feledkezett meg, s annak fenntartására a Vidombak partján papirmalmot állitott*.
Lásd Benkő Milk. II. 478.
1549-ben történt halálakor hivatal- és szellemutódja Wagner Bálint vette át a nyomda gondozását és fejlesztését, 1580-ban még nyomtatnak a Honterus utódok nyomdájában, bár ekkor már egy 2-ik nyomdája is van Brassónak, melyet a szebeni Nitreus János állitott; valamelyik nyomda 1583 körül Greus György kezére ment át, 1594-től 1630-ig ugy látszik, hogy a brassai nyomdák szüneteltek, legalább ez időszak alatt nyomatott munkára még eddig nem akadtak, 1644-ben Hermán Mihály kiigazitotta a nyomda gépezetét s egész 1691-ig szorgalmasan dolgoztak.
A Honterus-féle nyomda ugy látszik, hogy ez időben szünetelt, de 1704-ben Seuterus Lukács ezen legelső nyomda maradványaiból uj nyomdát szervezett, vagy inkább a rég szünetelőt ujból tevékenységbe hozta, mely 1707-ben Müller István kezére menvén, hosszasan virágzott. 1755 tájatt Lehmann Kristian fordul elő nyomdászként. Ez idő alatt (1535–1755) igen sok nevezetes munka nyomatott Brassóban, melyek közül bizonyára nagyon sok tünt el nyomtalanul, de a reánk maradottak közül is mintegy 25 nevezetesebb munkát ismerünk*, azon közt igen sok magyart, a mi mutatja, hogy ezen korban tekintélyes magyar népesség, magyar műveltség és szellem volt Brassóban. Most Brassónak két nyomdája van, a Gött és Schobel örökösök (Römer és Kamner) nyomdáji, és Beer Lip. kőnyomdája.
Ezen 25 munka jegyzékét, valamint a brassai nyomdákra vonatkozó adatokat lásd Németh Memoria Typogr. 69–73. lapjain.
Brassónak virágzó hirlapirodalma is van, s e téren is már kezdettől fogva képviselve volt s van jelenleg is Brassó három nemzetisége; mert a szászoknak meg van a – hazai többi népfajokkal szemben nagyon ellenséges álláspontot elfoglaló – Kronstädter Zeitungja*, az oláhoknak a Gazetta Transilvaniei czímű lapja; a magyarságnak a „Nemere” czímű hetenkint kétszer megjelenő újságja. Azonban a Nemere nem első, hanem harmadik magyar lapja Brassónak s mivel közműveltségi mozgalmainkat, s brassai vérrokonaink mindennemű s igy szellemi küzdelmeit is méltatnunk és rokonszenvünkkel kell kisérnünk, itt röviden előadom Brassó magyar hirlapjainak történetét. 1837 fontos korszakot képez Brassó, műveltségi történetében nemcsak azért, mert ez évben alapul meg a katholikusok brassai gymnasiuma, hanem azért is, mert ez évben keletkezik Brassó mindhárom hirlapja; gymnasium és hirlapok keletkezésének egy volt kutforrása, mindenik egy nagy szellemű magyar férfi a magasztos jellemű felfalusi Kovács Antal apátnak köszönheti lételét; mert ő, ki nagy áldozatokkal meglapitá a tanintézetet, a hirlapok eszméjét is megpendité, s mind a három brassai lapot az ő kifogyhatlan buzditásai hozták létre*. 1837. utolsó negyedében küldetett szét az első brassai magyar hirlap mutatványszáma és előfizetési fölhivása; nem csak Brassó, hanem a szomszédos Székelyföld is lelkesen pártolta azt, ugy, hogy rövid időn 200 előfizető jelentkezett (2 frtjával), a mi az akkori viszonyok közt elég szép eredménynek mondható. 1838. jan. 1. tehát Köpe János mostani ujfalvi evang. lelkész szerkesztése alatt megindult a lap „Erdélyi Hirlap” czímen „Mulattató” czimű melléklappal, melyben a szépirodalmi dolgozatoknak volt pályatér nyitva. Az előfizetési pénzek alig fedezték a nyomtatási költségeket, „a szerkesztő és irók jutalmát magyar nyelvünk és nemzetünk iránti buzgalmunk érzete tette; elég fényes jutalom vala ez, nagyobbat nem ohajtottunk” mond az akkori szerkesztő Köpe János*. Ily érzelmek buzditák azokat, kik itt a haza véghatárán és a Székelyföld közelében egy magyar hirlap horderejét felfogva, minden anyagi haszon nélkül, csakis hazafi-lelkesedésből dolgoztak. Az igy nemes forrásból éltetett lap igen jeles volt, főleg a „Mulattató”-ban igen kitünő történeti és szépirodalmi dolgozatok jelentek meg Ferenczi Jánostól, most dálnoki ref. lelkész és esperes s másoktól; sok, később hirneves iróvá lett fiatal kezdette meg e lap hasábjain fényessé vált irói pályáját, mint Szász Károly, Medgyes Lajos, Benedek Áron stb. Köpe János egészen 1838. végeig szerkesztette az iker-lapot, ekkor szemfájás s más gyengélkedés miatt visszavonulva, Veress György vette át a szerkesztést; ki azt hasonló buzgalommal és lelkesedéssel folytatta 1839. végeig*, mikor a lap részvétlenség miatt bevégezte pályáját.
Az erdélyi szászoknak félszázad óta fennálló egyetlen hirlapja volt, a korszellemből kivénült szebeni Siebenb. Bote. 1835-ban mint versenytársat Gött János nyomdász megalapitá a Siebenbürger Wochenblatt-ot, melléklapjával az Unterhaltungsblatt für Geist, Gemüth und Vaterlandskunde (később Satelit). Az ikerhirlap elein áldozattal tartá fenn magát, de élénken levén szerkesztve, annyira túlszárnyalta az aluszékony Sieb. Botet, hogy 1840-ben annak csak 5 előfizetője maradt, a többi mind a Wochenblatt-hoz pártolt, ugy, hogy ennek 1000 előfizetője gyült. Credner Fridrik a haldokló „Bote“-t uj életre hivta, s „Transilvania“ czímű melléklapjával ismét 300 előfizetőre tett szert, de a brassai Wochenblatt-ot utól nem érhette, mert az tudományos melléklapja mellett még egy, „Stundenblumen“ czímű regényeket s elbeszéléseket magában foglaló, folyóiratot is adott ki, s igy egyidejűleg politikai, tudomány-kritikai és szépirodalmi részével, hármas hivatást töltött be. A Wochenblatt 1849-ben Kronstädter Zeitung-ra változtatta nevét, s ma mint ilyen szerepel; hosszas fennállásának csak örvendhetünk, bár ohajtandó, hogy több szabadelvűség, a magyar haza iránt több hazaszeretet, a többi nemzetiségek iránt több méltányosság, igazságszeretet és testvériség lengje át hasábjait, mint a minőt eddig tanusitott.
Lásd Köpe János felvilágositását a „Nemere“ 1871. évfoly. 18. számában. A „Kronstädter Zeitung“ 1836-ban indult meg. A „Gazettá“-t Baritz 1838-ban a magyar lappal egyidejüleg inditotta meg. Mindkettő azóta fentartja magát.
A „Nemere” 1871-ik évf. 7-ik számában „A legelső brassai magyar lap“ czímű jeles czikkében.
Hogy akkor mily bajos volt a szerkesztés, arról fogalmat adhat Köpe azon feljegyzése, hogy a lapokat a magyarul nem tudó szedők nagyon hibásan szedvén, a szerkesztőnek kellett a rémletes kefelenyomatokból élvezhető magyar nyelvet alkotni. De e mellett a censura könyörtelenségével is kellett küzdeniök; Köpe irja, hogy a Niluson megindult gőzhajózás hirét azon megjegyzéssel közölte, hogy vajjon mikor indulnak meg a mi Marosunkon és Oltunkon gőzladikok? s ezért a felsőbbség által megintetett. A székely nemzetről történeti vázlatot közölvén, bár a censor a czikket aláirta volt, mégis rendőri motozást tettek a czikk meg nem található kézirata végett.
A második brassai hirlapnak, a „Brassai Lapok”-nak még rövidebb élete volt, mert az 1849-ben Bem tábornok Brassóba való bevonulásakor keletkezett s az ő kivonulásával végződött.
Hosszas szünet állott be, egy gyászos korszak, a midőn a magyar idegen volt saját hazájában, midőn édes anyanyelvünk száműzve volt iskolákból, száműzve a közéletből; megszünt a nemzeti élet érverése, jobb fiai börtönben szenvedtek és bitófákon multak ki, idegen kalandorok lakmároztak e haza javain. Ilyen volt a haza állapota mindenütt; elég volt az, ha valaki magyarnak született arra, hogy mindenféle üldözésnek legyen kitéve. Ha ilyen volt országszerte a magyar sorsa, mennyivel nyomasztóbb és szomorúbb volt itt Brassóban és a Barczaságon, hol már azelőtt is megszokták volt a magyart páriának tekinteni. Ily korszakban magyar hirlapról szó sem lehetett; de alig indult meg a lesujtott nemzet szivlüktetése, alig vívta vissza a nemzet elorzott alkotmányát, hogy Brassó és a Barczaság magyarsága fölemelte fejét s életjelt adott. Brassóban magyar casinó, olvasó-egylet, a falukon iskolák, olvasó- és népnevelési egyletek keletkeztek; a szellemi élet vérkeringése megindult, s az „Erdélyi Hirlap” hamvaiból mint Phönix éledett fel Brassó harmadik magyar hirlapja a „Nemere”, mely 1871-ben Kenyeres Adolf szerkesztése alatt megindulván, már 3-ik évi pályáját futja* s mely kétségtelenül nem lesz eldődeiként rövid, hanem hosszas életű; mert ezen hirlapnak, mely az elnyomott barczasági 29,000 magyar érdekeinek védelmére és szellemi kimívelésére van hivatva, sokkal fontosabb, nagyobb a czélja, sokkal szebb a jövője, hogysem annak elbukását vagy csak fennakadását is megengedhetné a Barczaság és a szintén közvetlenül érdekelt Háromszék lelkes népe; ez okon a „Nemeré”-nek hosszas életet ohajtunk, hogy fuvalmaival tisztitsa ki a régi kiváltságok s jogegyedárúságoknak büzhödt légkörét s miként a névadó szél a föld termékenységét szokta előidézni, ugy e lap is legyen az alkotmányos szabadság megszilárditója és a Barczát lakó nemzetiségek az egyenjogúság alapján való testvéresülésének előmozditója.
Kenyeres kir. ügyészszé neveztetvén ki, 1872-ben a szerkesztést előbb Orbán Ferencz, később Hermán Antal vette át.
Még megemlitem azt is, mint a közmiveltség egyik hatalmas emeltyűjét, hogy Brassónak három nagyon virágzó könyvkereskedése is van.
