5. ARANYOSBÁNYA
5. ARANYOSBÁNYA
1325-ben jelentkezik oklevélben: Ocounberg, seu Aranyosbánya, civitas regalis Onumberg (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven. 1334-ben de Monte Fornacis (uo.), 1337-ben Offenbánya (uo.) 1391-ben Wmberg, seu Aranyas Bánya (uo.) formában fordul elő.
1334-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint l fertó ezüstöt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye, 103., 88. jegyz.; Documente. XIV., C., III. 183.)
A templom biztosan régebbi, mert 1325-ben bányaváros, amelybe német bányászokat (hospites) telepítenek, akik még ugyanebben az évben Károly Róberttól megkapják azokat a kiváltságokat, amelyekben a többi bányavárosok bányászai részesültek. Ezek pedig katolikusok voltak, akikről biztosra veszik, hogy első dolguk volt templomot építeni. Így Aranyosbányán is már a XIII. században épülhetett az első templom. (C. Göllner: Geschichte der D. in R. 34.; Documente. XIV. C., II., 150., III. 424.)
1391-ben János a templom plébánosa. (Beke: i.m. 22.; lásd Urkundenbuch. III. 13.)
1400-ban IX. Bonifác pápa búcsút engedélyez a templom javára. Az erről szóló oklevélből kitűnik, hogy Mária-templom volt. (Eccl. Beatae Mariae Virginis de Monte Fornacis.) (Beke: i.m. 88.; Mon. Vatic. IV. 290.)
1487-ben is létezett plébánia. (Schematismus. 1882. 30).
1606 körül tatárbetörés pusztítja el a gótikus templomot és mészárolja le egykori katolikus híveit. (Schematismus. 1882. 30).
1775-től létesül újra egyházközség, amikor Mária Terézia fakápolnát építtet, majd 1787-ben modern kőtemplomot emelnek. (György: A Ferencrendiek. 487.)
Századunk elején is áll katolikus plébániatemploma. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
