6. A szabadságharcz emlékei.
2746. A szabadságharcz emlékei.
Az 1848–49-diki szabadságharcznak számos és szomorú emléke fűződik vidékünkhöz. Kossuth Lajosnak, mint az országos honvédelmi bizottmány elnökének 1848 deczember 12-dikén «Magyarország népeihez a mindenható Isten, a szabadság, a népek Istenének nevében» kibocsátott kiáltványában is említve van az irtózatos tény, hogy Közép-Szolnokban br. Huszár Zsigmondnak fejét leírhatatlan kínzások után oláh inasa lenyeste s Urbánnak vitte ajándékba, «a ki e rémítő istentelenségért kormánybiztosnak» nevezte ki.
Mint Kőváry írja: Kolozsvár a magyar miniszterium üdvözlésére tizenkét polgárt küldött Pestre; a küldöttség tiszteletére a radical-kör április 24-dikén lakomát rendezett, melyen br. Wesselényi Miklós poharat emelt s fejtegetve a felbújtogatott nemzetiségek törekvéseit, fegyverre szólított fel mindent. Ebből az ötletből adott be a kör kérvényt a minisztériumhoz, melyben önkéntesek toborzását kivánta.*
Kőváry László: Erdély Története 1848–49-ben, 18. l.
Aztán az erdélyi nemzetek fegyverre keléséről (október 7.–november 5.) emlékezvén, írja, hogy a katonák tovább léptek, megkezdették a tragoedia előjátékát. Szilágy-Somlyó város nemzetőreit lefegyverezték.*
U. o. 89. l.
Czetz János őrnagy, mint egyelőre kinevezett vezér, főhadiszállását Csucsáról Somlyó városába tette át; a bal szárnyat Nagybányára terjeszté, a jobbat Csucsán hagyta.*
U. o. 132. l.
A háború kezdetén Erdély határán, Csucsa, Zsibó és Nagybányánál, Czetz és Riczkó alatt 10,000 ember állt.
A 7000 főnyi honvéd s 5000 nemzetőr és 1350 lovas had, 24 ágyúval, részben a Szilágyságban helyezkedett el.
Bem útja innen indúl ki, a kinek nevezetes az a beszéde, melylyel tisztikarát 1848 decz. 16-dikán Somlyón köszönté: 275«Uraim – szólt – a kormány engem e sereg parancsnokául teljes hatalommal nevezett ki. Föltétlen engedelmességet kívánok, ki nem engedelmeskedik, főbe lövetem: azonban jutalmazni is tudni fogok…»
A honvédsereghez, melyet a vármegyéknek, kerületeknek, királyi városoknak kellett kiállítaniok, Közép-Szolnok 88,595 lélekszám után (127 lélekre két ujonczot számítottak) 1476, Kraszna vármegye 40,383 lélek után 673 újonczot, Zilah 6000 lélek után 100-at adott, illetve aránylagosan így vetették ki a hozzájárulást.*
Képviselőház könyvtára, Jegyzete a törvényjavaslatoknak 1848-ból 89. sz.
A császáriak elsőben Riczkó csucsai hadállását támadták meg, Wardener alatt, de egész Kolozsvárig visszanyomatták őket, Zsibótól Urbánt és oláhjait Czetz, Kemény és Bethlen Gergely verték vissza; maga Bem, csatázva haladt előre a Szamos völgyén s a két előbbi haddal karácsony napján Kolozsvárt találkozott, melyet az ellenség egy héttel azelőtt foglalt el.
Kőváry szerint deczember 19-dikén «Zsibónál, a Jablonczi ezredes osztályával Binder őrnagy támadott. Zsibót báró Kemény Farkas őrnagy tartá, főleg a Tordáról kimenekűlt fiatalsággal, kiknek egyrészét aztán Piski eltemette. Binder Károly Ferdinand s oláh határőri gyalogsággal jött, mintegy 15,000 felkelt oláhval, kiket Mikás vezetett, gyűszűsen, paraszt ruhába öltözve. Kemény és Kiss csapata elszántsággal védték magukat, mígnem Czetz is megérkezett, szintén gr. Bethlen Gergely a Kossuth-huszársággal.
Másnap deczember 20-dikán a mieink támadtak Szurdoknál. Heves tüzelés keletkezett; a Kossuthok kardra vették: a császáriaknak vissza kelle magokat vonni Gorbó felé.
E csata nyereménye lőn, hogy a centrum Bemmel a Szamos völgyén fel, magát összeköté.»*
V. ö. Kőváry I. m. 140., 141. l.
276A tragoedia utolsó jelenete is itt játszódott le Zsibónál. Gál Sándor 3000 emberrel vonúlt vissza Zsibóra. Szatmár-Németin, Nagy-Bányán s Deésen át ide jött (Munkácsról) Kazinczy Lajos tábornok is 8000 emberrel s az egész sereg vezérletét átvette. 1849 aug. 25-dikén tette le itt Grotenhjelm előtt 4000 emberrel a fegyvert.*
Szilágyi: A Magyar Nemzet Tört. X. köt. 381. l. Egyéb hadi dolgokról a Várak történeténél lesz szó.
