Nevének változatai: 1336-ban Chazarteluke. 1342-ben. Chazar. 1347-ben Chazartelke. 1754-ben Tsászári. Oláh neve 1831-ben Csetzárje, jelenleg Cesare.
Nevét Chazár = Császár személynévtől kapta.
Fekszik a Czege felől folyó patak balján, Vasas-Szt-Iván közelében, délkeletre hajló süppedékes hegyoldalon, a kékesi járásban, Deéstől 27·4 kilométerre.
Császári első megnevezett birtokosai a mai gr. Wass család ősei.
1336-ban az erd. vajda e birtokot határjáratni és Császári Péter fiainak Simon, Miklós és Jánosnak Wass Miklós ellen visszaigtatni rendeli.
1342-ben Péter fiai Simon, János és Miklós, a kik id. Wass Miklóst perbe fogták egy Czege és Vasas-Szt-Iván közti föld végett. Ugyanazon Simon és János 1347-ben is Császári birtokosai.
1357-ben Császári birtokosai Lőrincz és Domokos. Ez utóbbi ama János fia, ki 1379-ben is a Wassokkal állt perben.
1381-ben Császári Lőrincz fia István itteni részét vejének Kozmatelki Andrásnak veti zálogba.
1391-ben Császári László.
1408-ban Császári György.
1410-ben Császári Benedek és György.
Azon Császári Domokos fia György 1413-ban Császári negyedrészét Szentegyedi Wass Jánosnak, Mihály fiának Andrásnak és Wass Miklósnak zálogba vetette s arra 66 frtot vett még föl, oly feltétel alatt, hogy a Szentegyediek jobbágyai a császári erdőből fát ne vigyenek csak akkor, ha az urak házaihoz van szükség.
3601427-ben Czegei Lökös fia Antal szomszédság jogán Szentmártoni Császár Györgyöt és Benedeket itteni részüknek Gőczi György részére való elidegenítésétől tiltja.
1429-ben Császári Benedek birja.
1456-ban Császári György fia Mihály és Benedek fia. Zsigmond, itteni részük elfoglalásától Szamosfalvi Gyerőfi László fiát Antalt és leányát Potentiát Rődi Györgynél, továbbá Sánta István fiát Lászlót és Gőczi Mihályt tiltják.
Ugyanekkor azon Gyerőfi Antal perbe fogja Gyerőfi Lászlót és nejét özv. Gőczi Mihálynét, hogy itteni anyai részéből ki akarják zárni.
1473-ban Porkoláb László és Gőczi Mihály fia Bálint, néh. Gőczi Lőcze György fiait Demetert és Mátyást s leányait Margitot Kisdevecseri Fenesi Mihálynét és Ilonát Székely Tamás özvegyét bizonyos Császárihoz tartozó Kemő és Szil nevű földrészek használatától tiltják, melyekbe magát azon Gőczi Bálint azon évben beigtatni akarta, de azon Lőcze György gyermekei ellentmondtak.
1474-ben Gőczi Bálint újra e földrészekbe igtattatni akarta magát, de azon Gőczi Lőcze gyermekei ismét ellentmondtak.
1475-ben Mátyás király Császárit néh, Gőczi Bálint magvaszakadtával kamarásainak Endrédi Ficza Demeternek és Szilkereki Gebárt Benedeknek adományozta, de igtatásuknak Gőczi Porkoláb László nejének Mártának néh. Gőczi Mihály leányának nevében, valamint Szamosfalvi Gyerőfi Antal és Szentmártoni Császári Zsigmond ellentmondtak.
1478-ban ugyanazok másodszor is beigtattatván, ugyanazok ismét ellentmondtak.
1507-ben czegei Wass Balázs itteni részét, melyet Gőczi Buday Zsigmond fiaitól János és Mihálytól kapott cserébe, Kendi Gállal elcseréli.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti.
1558-ban Izabella királyné Kendi Ferenczet megöletvén, javait s így köztük Császárit is elkobozta.
1569-ben II. János király Császári egész birtokát, mely néhai Kendi Ferencznek lerombolt (Vasas)-szentiváni várához tartozott, de azon Kendi Ferencznek és Antalnak hűtlensége miatt elkobozván, Ártándi Kelemennek adományozza oda.
3611572-ben néhai Kendi Ferencz fia János Császári birtokáért Artándi Kelement perbe fogja.
1581-ben Báthory Kristóf e falut Borbély Györgynek adja, a ki 1587-ben is birtokosa.
1592-ben Ajtoni Borbély György, hogy fiát Lőrinczet a török fogságból kiszabadíthassa, Keresztúri Kristóf kővári kapitánytól 800 frtot vett kölcsön, ha pedig ezt egy év múlva visszafizetni nem tudná, egész Császári övé legyen.
1599-ben Báthory András bibornok fejedelem e birtokot Borbély Györgynek újólag oda adományozta.
1614-ben birtokosa Kapronczai Tamás özvegye Borbély Krisztina.
1635-ben birtokosa Kun Gotthárd.
1766-ben az Ébeni jussán czegei Wass János és neje Ébeni Éva.
1694-ben és 1702-ben birtokosa ifj. Wass György.
1754-ben gr. Wass Ádám, a ki 1770-ben is birtokosa.
1786-ban birtokosa gr. Wass Ádám özvegye, van itt 25 jobbágya, 9 zsellére.
1809-ben birtokosa gr. Wass Miklós, kinek itt 13 telke volt s 1820-ban is birja.
1837-ben a czegei uradalomhoz tartozott.
1863-ban Szabó Domokos és Károly örökösei innen úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban az itt összeirt 40 füstből egy nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosa gr. Wass Ádám volt.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Wass Ádámné, 399 h. 1177 öl örökség, ki birtokát Duha Bálinttól vásárolta vissza és Kabdebó Miklós a Kászonyi Ferencztől vásárolt birtokban.
A vallásújitás előtt róm. kath. magyar lakta egyházközség. A XVI-ik században unitárius anyaekklézsia. Kőből épült temploma mellett papi lak.
1603-beli hivatalos összeírás szerint az előző évi háború alkalmával 362úgy elpusztult, hogy csak egy lélek s egy ház maradt meg benne, Básta s Mihály vajda kegyetlenségeinek estek áldozatául.
1643-ban a szentegyedi ev. ref. leányegyház községe. Csaknem teljesen elpusztult kőtemplomában van egy harangja. A templomot tornyostól 363kőből czegei Wass György és neje Sárpataki Erzsébet saját költségükön építtették újra fel 1695-ben s bele két harangot szereztek. Ellátták a templomot szent edényekkel, aranyozott ezüst pohárral, czintányérral. Aranynyal hímzett pohártakaró és abrosz Sárpataki Erzsébet nevével 1693-ban. Adtak egy Nagy-Váradon nyomtatott bibliát s más egyházi könyveket s két díszes sávos abroszt.
Papjainak járt a dézma (quarta decima), mely 1863-ban váltatott meg.
1754-beli összeírás szerint az oláh czinterem mellett lévő telken a templom és papi ház.
A templom s papi lakja s minden épületei híveivel együtt sorvadásnak indulván, 1839-ben teljesen elpusztultak.
1846-ban harangja a gr. Wass Samu pinczéjébe került.
1865-ben a templomhely, czinterme, papi lakja s más belső és külső fekvőségeit a gr. Wass család foglalta el, azt állitván, hogy itt udvari papság volt, helyette Czegében adtak megfelelő fekvőséget.
1869-beli feladás szerint az egyházközségnek van kegyhagyománya, de se a tőkét s kamatját, se azt, hogy ki adta, nem tudják, az egyházi főtanács kezeli. Ekkor 43 ev. ref. lélekből 25 férfi. Egyházilag Göczhez, újabban ezzel együtt Czegéhez tartozik.
Papjai közül megemlíthetjük Mártonfalvi Jánost 1720–55 körül (?) Bíró András 1760. Enyedi Ny. Dániel 1778-ig. Kolozsvári György papmester 1787-ben.
Ev. ref. iskolája úgyszólva csak névleg volt meg.
A gör. katholikus oláh egyházközség 1754-ben már fennállott. Fatemplomát újabban 1795-ben építtette s a következő év november 20-án Mihály és Gábor őrangyalok nevére szentelték fel. Harangjainak felirata: „16 X. Ani·” a másik: „1812 Nactaniu muere”· Jelenleg Vasas-Szent-Iván leányegyházközsége s vele együttesen tart fenn iskolát.
Lakosai földmivelők és baromtenyésztők. Főtáplálékuk törökbúzából telik ki. A férfiak nyári öltözete házilag szőtt fehérnemű, szalmakalap, kék flanel ujjas és bocskor, télen fehér harisnya, fekete szokmány, juhbőr mellrevaló s fekete báránybőr sapka. A nők bolti szőttest, mellrevalót, színes keszkenőt és fekete csizmát viselnek kivarrott csipkés inggel.
Házaikat paticsból nád- és szalmafedéllel építik, míg gazdasági épületeik fa- és deszkából vannak.
3641721-ben adó alatt van: ökör 15, tehén 15, bornyú 4, ló 1, juh 30, sertés 9. Termő földje 36 köböl férőű. Elvetettek ez évben 10 köb. őszi, 3 köb. tavaszi gabonát s termett 59 kal. búza, rozs, 18 kalangya árpa és zab, 22 kal. kender, van 3 1/2 véka törökbúza termésük, széna 9 szekérrel lett.
Határa két fordulóra van osztva s félig fekete, de vizenyős, nem eléggé termékeny, a trágyázatlan részt 6 ökörrel kétszer, némelykor háromszor is megszántják; vegyes őszi gabonája terem, szénája meglehetős minőségű, tüzelésre való erdeje van; a hadi út miatt sokat szenvednek; időnként helyben is őrölhetnek, de többnyire egy mértföldre fekvő Szamosujvárra járnak, a hol piacza is van.
Hodor szerint 1837-ben természettől megáldott határán dús a növényzet, de kevés állata és köve még kevesebb, szép fekvésű szőlőiből tartós bort szüretel. Erdeje sok cser, bükk, juhar és gyertyánfákkal. Tágas tavaiban ezelőtt sok hal tenyészett, de lecsapoltatták. Gazdag vadállatok- és szárnyasokban. Sós forrása határán itt-ott bőven fakad. Legelője tágas és zsíros. Gyümölcsöseiben alma, körtve, szilva, baraczk, meggy és diófa.
1788-ban van sóskútja, ma is.
Ipara nincs. Van egy 3 kövű malma, gr. Wass Ádámné tulajdona.
Határhelyek: 1473-ban Császári-Kemő (Kemew), földrész. 1473-ban Kemő és Szil, földrészek.
1864-ben Velnitie, Dupa tau, Astupatura. Coda taului, Mascaliciu, Costa.
1603-ban egy lakosa van egy házban.
1700-ban 13 jobbágy, 6 szegény lakosa van s az egész községben 13 lakóház.
1721-beli összeírások szerint 2 jobbágy, 7 zsellér, 2 kóborló s 9 udvari cseléd lakosa van, kik a vándorlók kivételével 9 telken laknak.
1750-beli hivatalos összeírás szerint van 4 jobbágy, 12 zsellér, 2 kóborló, 10 udvari cseléd, összesen 28 lakosa, kik 22 házastelken laknak.
1837-ben házak száma 40, lakosoké 182.
1854-ben 221 lélek van benne.
1857-ben házak száma 49, lakosok közül 2 örm. kath., 188 gör. kath., 9 ev. ref. és 8 zsidó, együtt 207.
2651891-ben 231 lakosból 216 gör. kath,, 10 ev. ref. és 5 izraelita. Házak száma 41; határa 903 k. hold.
Adója 1721-ben 107 frt; 1898-ban 685 frt 99 kr.