Nevének változatai: 1345-ben Inokhaza. 1380-ban Inokahaza. 1474-ben Inaktelke.
Először emlittetik 1315-ben Inak dobokai várjobbágy háza, a Lóna folyó partján.
Inakháza nevét Inak dobokai várszolgától, illetőleg az ő házától vette, mely a Lóna folyó partján Doboka körül feküdt, a mint ezt egy 1315-ki határjárás emliti. E birtok kezdettől fogva Dobokavárához tartozott s az ott birtokos várszolgák a legrégibb időtől kezdve kikiáltó (pristaldus) szerepet viseltek az egész vármegyében, főleg István vajda idejéig, a ki őket ez alól felmentette. A várszerkezet megszüntével várjobbágy birtokosa Inok s ennek fia János s ismét ennek fiai Illés és János, valamint Inokházi Illés fia Mihály, a többi várjobbágyok módjára, lakóhelyükön birtokosok lettek, kétségtelenül nemesi előjogokkal. Igy például királyi emberekül emlitik 1343-ban Inok fiát Jánost, 1345-ben pedig Inok Pál fiát Pétert.
1368-ban azonban Lajos király Inokházát a Kökényes és Renold 132nembeli Dobokai László mesternek, a János fia, Miklós unokája, Mikud bán kisunokájának adományozta oda, azon a czímen, hogy az várföld vagyis dobokavári pristaldusok földje s így a király adományozására tartozik. Az adományt követő beigtatásnak azonban a felsorolt Inokháziak ellentmondtak, a miből per lett és 1368-ban Inokházát az erdélyi vajda Dobokai Lászlónak itélte oda.
1373-ban a király László fiának Miklósnak Inakháza iránti perét a hadbaszállás miatt elhalasztani rendelte, mely alkalommal a birtokot elvesztették ugyan, de személyük érintetlen maradt. Az itélet nem a legigazságosabb volt, mert az ilyen várjobbágyi birtokok a várak megszüntével nemes birtokokká váltak. Igy kellett volna történni Inokházával is. A vajda itélete puszta erőszakon alapszik, mert az Inokháziak kikiáltó szolgálatukat a nemesség kérelmére, miután hivatásuk a régi szervezettel megszünt: régóta nem teljesitették s a királyi adomány azt mégis mint a kikiáltók birtokát adományozta oda. E szerint a vajda az itéletet egy elavult királyi jogra épitette.
Daczára ezen itéletnek, Dobokai László azt nem sokáig birhatta, mert Lajos király 1380-ban Inokházát Pető fiának Miklósnak a székelyek ispánjának adományozta oda.
1410-ben mégis Zsigmond király ezen, már akkor puszta helység birtokában Dobokai János fiát Jánost és fiait Miklóst, Istvánt, Mikódot és Jánost a törökök ellen Nagy-Nikápolyvára alatt s azután néhai Losonczi István által Havaselvén túl vívott ütközetben szerzett érdemeiért megerősiti azon czímen, a hogy azt János néhai testvérével Lászlóval együtt kapta néhai Lajos királytól adományban.
1467-ben Mátyás király Csomaz Antal magvaszakadtával annak itteni részét Járai Péter, László, János és Péternek adományozta oda, de az igtatásnak Dobokai Miklós ellentmondott.
1474-ben Mátyás király Inakházát (Inaktelke) néh. Dobokai Lökös magvaszakadtával Deési Péter és Jánosnak, valamint Tőki Bálintnak adományozza.
1467-ben Inakháza plébánosa Jakab.
Mikor s hogyan pusztult el, vagy hová olvadt be, adatunk róla nincs.