A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi szeptember hó 24-én az Akadémia Kisfaludy-termében Br. Radvánszky Béla elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melynek tárgyát folyó ügyek képezték. Ezeknek elseje a f évi nagy-gyűlés napjának és tárgyainak meghatározása volt. A titkár előterjeszté, hogy a napot legalkalmasabb október 15-ére tenni, s a gyűlés tárgysorozatát a következőkben adta elő: 1. Elnöki megnyitó beszéd, tartja Nagy Imre másodelnök. 2. Titkári jelentés az 1884/85-ik évről. 3. Felolvasások: a) A régi magyarok személynevei, Kubanyi Ferencztől. b) Báthory István czímeres levele Móré István részére, bemutatja Dr. Szádeczky Lajos, ki egyszersmind a gróf Hallerek családi könyvéről jelentést tesz. c) Az Árpádok alliance-ai, Dr. Wertner Mórtól. 4. Pénztári kimutatás. E javaslat elfogadtatván, a nagy gyülés napjául okt. 15-ike tűzetett ki.
Titkár ezután bejelenté, hogy gr. Apponyi Sándor, gr. Batthyány Géza, Dr. Károlyi Árpád, Br. Mednyánszky Dénes, Pesty Frigyes, a mult választmányi ülésen megválasztott ig. vál. tagok megválasztásukért levélben a választmánynak köszönetüket fejezték ki, mi örvendetes tudomásúl vétetett.
A titkári bejelentések folyamán bemutattatott a Br. Vécsey Sándor társ. tag által beküldött II. Ulászló-féle armális, melynek ismertetését e füzet más helyen tartalmazza. A tudományos felhasználás czéljából küldött s köszönettel fogadott armális le fog másoltatni s a tagok rendelkezésére bocsájtani.
Új tagokul a következők választattak meg: Pártoló tagok: Br. Du Mont de Beaafaurt-Várhegyi Kassán és Felpesthi Makray László Felpesthen (ajánlja Csergheő Géza). Évdijas tagok: Balássy Ferencz Makláron (aj. Pesty Frigyes); Nemthy József Kohányban, Dr. Papp László S. A. Ujhelyen, Bogyay Zsigmond Sárospatakon (aj. Kecskés Dezső); Szabadkai Főgymnasium és a Délmagyarországi régészeti és történelmi egylet Temesvárott (ajánlja a titkár); Ifj. Kubinyi Miklós (aj. Majláth Béla).
A pénztárnok kimutatása a folyó évről szeptember haváig a következő adatokat tartalmazza:
Bevétel:
Az 1884-iki 1076 frt 99 kr.
maradványnyal együtt összesen
|
2194 frt
|
49 kr.
|
Kiadás összesen
Készpénz maradvány
|
2029 frt
164 frt
|
59 kr.
90 kr.
|
Vagyon: Értékpapírokban
|
2900 frt
|
– kr.
|
A takarékpénztárban a Nemzetségi
Zsebkönyv költségeire
|
600 frt
|
– kr.
|
A kimutatás tudomásul vétetvén, titkár jelenti, hogy a társulati Névkönyv már sajtó alatt van s az a Turul f. évi harmadik füzetével egyidejűleg fog a tagoknak szétküldetni. Végül jelenti, hogy f. évi nov. és dec. havában Budapesttől távol levén, ezen idő alatt a titkári teendőkben őt Dr. Szádeczky Lajos társ. jegyző fogja helyettesíteni.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Gyula és Széll Farkas vál. tagok kéretvén föl, az ülés véget ért.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. é. október hó 15-én az Akadémia Kisfaludy-termében tartotta ez évi nagy-gyűlését. Az elnökök váratlan körülmények közbejöttével akadályozva levén a megjelenésben, a közgyűlés Majláth Béla választmányi tagot kérte föl az elnöki tiszt betöltésére; ki elfoglalván az elnöki széket, a nagy gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg:
Tisztelt közgyűlés!
Engedve a t. közgyűlés kitüntető felhivásának, midőn a jelen közgyűlés elnöki székét elfoglalom, a t. közgyűlést arra kell kérnem, hogy rendes elnökeinek megszokott bölcs és tapintatos vezetését ez egyszer felejtse el; és elnézéssel legyen azon gyengeségek iránt, melyeket az elnöki székben netalán tapasztalni fogna; de még is hogy lehetőleg megfelelhessek feladatomnak: kérem a t. közgyűlés tagjait, engemet bölcs és higgadt tanácskozásukkal támogatni.
Midőn is ez alkalommal a közgyűlést szivélyes üdvözletem mellett megnyitnám, legyen szabad néhány rövid visszapillantást vetnem társulatunk eddigi működésére.
Alig két éve, hogy a heraldikai és genealogiai társaság, nem épen kedvező körülmények között megalakulva, működését kevés számú tagokkal, és igen szerény anyagi viszonyok között megkezdé.
Már maga a czím is kedvezőtlen fogadásra talált, és balmagyarázatokra szolgált ürügyül a nagy közönségnél.
Mert a modern társadalom democratikus áramlata, elmállott előjogok, elkopott kiváltságok szellemének felébresztését vélte abban találni, midőn a czímerek és leszármazási családfákról, azoknak felkutatásáról és tisztázásáról volt szó.
Ámde ma, midőn a társulat II-ik közgyűlését tartja s majdnem 500 tagot számlál, és körülbelül 8500 frt alaptőkével rendelkezik, két évi multjára nyugodtan tekinthet, és bizalommal nézhet a jövő elé, mert nem kisért benne sem elavúlt előjogok, sem elkopott kiváltságok ijesztő szelleme: de ápol és művel oly disciplinát, mely mint tudomány hasonló jogosultsággal bír, mint bármely más ága a történeti és társadalmi tudományoknak; mert midőn komoly és okiratos alapon deríti fel, világosítja meg a magyar culturális történelem czímertani és nemzedékrendi kérdéseit és homályos tételeit; evvel egyidejűleg 141a hazai történelem bonyolódott kérdéseinek megoldásánál tesz oly szolgálatokat, melyek nélkül a homály el nem oszolnék, a történelem igaz, hamisítatlan elbeszélése lehetővé nem válnék.
A heraldika, genealogia és sphragistika külön tudományos műveléséről gondoskodni valóban ideje volt úgy ezen disciplinák mint a történetirás érdekében is.
Ily irányzattal, ily czélból alakult meg társulatunk; s hogy az általa kifejtett működés ezt bizonyítja is, fényesen tanúskodik e mellett azon állás, melyet szakközlönye a «Turul» által az irodalomban elfoglalt; mert elveti a hagyományokat, mellőzi a családi meséket, és tudományos, szigorúan okleveles alapon míveli a heraldikát, genealogiát és sphragistikát mint szaktudományt, mely már eddigelé a «Turul» kilencz füzetében legjobb nevű íróink dolgozataiban az olvasó közönség előtt fekszik.
Midőn is ezek után ismételten üdvözölve a megjelent tagokat, a közgyűlést ezennel megnyitom. Ezután elnök fölhívta a titkárt évi jelentése felolvasására, mely következőképen szól:
Másodszor számol be az 1883-ban alakúlt Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság szokásos évi nagygyűlésén a közönség előtt működéséről; s midőn ezt teszi, nyugodtan állíthatja, hogy tekintve a rendelkezésére álló eszközök korlátolt voltát, mindenképen törekedett elérni a czélt, melyet működése elé kitűzött; és sikerült nem egész három évi fennállása alatt félezret megközelítő törzsközönséget gyűjtenie s ezt tagjai sorába iktatnia, biztosítván ezzel úgy saját létezését, mint 142az általa felölelt tudományok jelenlegi élénk művelését.
Lehet, hogy sokan – különösen a társaság vidéki tagjai közül – az előre kiadott programm daczára másnak hitték, nem ilyennek gondolták az alakítandó társaság működését. Egyik talán azt hivé, hogy az oszlopot fog emelni az egyéni hiúságnak s főfeladatát az illető családja – kétségtelenűl – fényes multjának előadásába fogja helyezni; más ismét tendentiát látott társaságunk keletkezésében, bizonyos conservativ sőt visszamenő irányt a mai liberális eszmékkel szemben. Ha e töredéknek vágyait és czélzatait nem elégíté is ki társaságunk eddigi működése; de büszkén mutathatunk tagtársaink sorára, s folyóiratunk munkatársainak phalanxára, kiknek segítségével sikerült működésünknek minden irányzatos és részrehajló színezettől ment szigorúan tudományos jelleget adnunk.
A mit felhivásunkban igértünk, hogy a történelem társtudományait, a heraldikát, az oklevéltant, a nemzedék- és családtörténelmet, a pecsét-ismét kizárólag tudományos, okleveles alapon fogjuk művelni, azt beváltottuk; s a lendületben, mely e tudományok terén mai napság nyilvánul, társaságunknak is nem csekély része van. Elég e tekintetben a választmányi üléseken felolvasott értekezésekre és a Turulban közzétett dolgozatokra hivatkoznunk.
Hogy részletekbe bocsátkozzunk, álljanak itt a következő adatok.
Társaságunk a tavalyi nagy-gyűlés óta öt választmányi ülést tartott, s ezeken, ideértve a nagy-gyűlésen felolvasottakat is, tíz dolgozat mutattatott be jobbára szerzőik által, melyek tárgyaik szerint a következőkép oszlanak meg:
A czímertant képviselik a következők: Dr. Thallóczy Lajos előadása e czímmel: «Czimerészeti tanulságok az ötvösmű-kiállításról»; Deák Farkasé, ki az Eperjessy család két érdekes armálisát mutatta be; Dr. Tergina Gyuláé «Magyar családi czímerek érmeinken» czímmel; Pósta Béláé «Egy pár szó a magyar czímer-kérdéshez» czímmel; továbbá b. Nyáry Albert két felolvasása, melyeknek czíme «A czímerjogról» és «A pecsétek mint a heraldika kútfői».
A családtörténelem és genealogia képviselői a következők: «A Rákóczi-ház utolsó tagjairól és kihalásáról» Thaly Kálmántól, Dr. Szendrei János értekezése «A Miskócz nemzetségről» és végre Dr. Réthy László «Oláh eredetűek-e a Hunyadiak?» czímű dolgozata. A felirattant, a középkori epigraphiát, a menynyiben ez társaságunk működésének körébe vág, Torma Károlynak a múlt nagy-gyűlésen egy létesítendő «Corpus inscriptionum medii aevi» ügyében elmondott s bőven indokolt tervezete képviseli.
Még változatosabb a sorozat, ha a Turulban a tavalyi nagy-gyűlés óta megjelent dolgozatokat is tekintetbe vesszük. Az elmondott felolvasásokon kívül, melyeknek legnagyobb része társaságunk folyóiratában látott napvilágot, itt fejtette ki a társaság fő működését s vázolta az irányt, melyet a történelem társtudományainak művelésében követni óhajt.
Szigorúan okleveles alapon való dolgozás, traditióknak, család- és czímer-eredeti regéknek elvetése jellemzi azt, s a források felkutatása, melyekből a heraldika, genealogia s a többi tudomány tárgyát meríti.
A czímertanban visszament annak leghitelesebb, legközvetlenebb forrásához, az eredeti czímeres levelekhez; s ezeknek is legrégiebbjeihez, a Zsigmond-korabeliekhez. Folyóiratunknak minden egyes füzete tartalmazott egyet hű színnyomatban e nagyfontosságú emlékek közűl, melyeknek nemcsak a magyar heraldika szabályainak s jellegének megismerésére nézve, hanem műtörténeti szempontból is nagy becsük van. Tavaly óta jelentek meg a Hothvafői (1415), a Kisfaludy (1419), Kristalóczi Tarkasis Józsa (1431), Mohorai Vid (1418.), Moghi Mátyás (1418.) családok czímerei; hozzáadva ezekhez a már ezek előtt folyóiratunkban közzétetteket, már az eddig közlöttekben is tanulságos anyagot bírunk a hazai czímerészetnek ezen eddigelé teljesen parlagon hagyott teréről.
A czímertan másik, bár hitelességre az előbbivel nem versenyző forrása, a pecséttan művelése terén sem maradtunk hátra. Folyóiratunk minden száma hozott e téren adalékokat hű rajzban, melyek nem egy tekintetben vitték előbbre tudásunkat; ilyen, hogy csak egyet említsek, a Majláth Béla tagtársunktól közzétett Püspöki község pecsétje 1475-ből mely arab számjegygyel ellátott községi pecsétjeinknek korra nézve eddig legelső ismert darabja, holott ekkoráig Nagybánya városáét 1487-ből tartottuk a legelsőnek. Hasonlókép új eredményekre vezetett Szendrei János fejtegetése Miskolcz város czímeréről, ki kimutatta, hogy a város régi czímere Zsigmond király arczképét tartalmazá. De nem folytathatom e sorozatot tovább, hisz minden közlemény eddig ismeretlent tett ismertté, becses adalékkal szolgálván a majdan létesítendő «Corpus Sigillorum» anyagához.
A czímereskönyvek, albumok teréről – a heraldika ezen nálunk eddigelé kevéssé felkutatott forrásaiból – újat tárt elénk Csergheő Géza tagtársunk az általa felfedezett ungvári congregatio albumával, mely XVII. századi levén, korra nézve egyike a legrégibb e nembeli gyér emlékeinknek.
Az elmélet terén elég ez utóbbi szerzőnek «A czímerek fejlődése és nemei» czímű dolgozatára hivatkoznunk; míg a nemzedéktan elméletét Dr. Wertner Mór «A genealogiai tanulmányok művelésének terjesztéséről» írt czikke képviseli.
A mi a gyakorlati nemzetség- és családtörténelmet illeti, leszámítván a nagyobb számmal közölt apróbb adalékokat, elég a nagyobb dolgozatokra kiterjeszkedni. A genusok közül kettőnek: a Miskócz és Chák nemzetségeknek s ágazataiknak részletes feltüntetését vették tagtársaink Szendrei János és Nagy Iván dolgozataiban. A kihalt családok közül Thaly Kálmán, a Rákóczi kor legalaposabb ismerője, Rákóczi fejedelmi családon kívül, melyet már említettünk, a Bercsényiek származékrendjét állította össze, míg Gr. Lázár Miklós dolgozatai a Laczkokról, a Járaiakról és a Kelnekiekről a régibb korban virágzott családok viszonyait hozták tisztába. Ide sorolandó Kubinyi Ferencz dolgozata a kihalt Vidffy családról is. A most is virágzó családok közül a Pethneházyak Thaly Kálmánban akadtak hivatott genealogusra; míg a Rosnyaiak családfáját Koncz József állítá össze, a különböző Némethy családokról pedig Némethy Lajos adott felvilágosítást.
Úgy czímertani, mint genealogiai szempontból megbecsülhetetlen segítséget adott Tagányi Károly tagtársunk azon terjedelmes s már harmadik éve folyó jegyzékben, mely az országos levéltárban őrzött vagy följegyzett nemesi okleveleket tartalmazza a magyar és erdélyi udvari kanczelláriák felállításáig; habár ez csak egy levéltár adatairól ád számot, de társaságunk feladatának fogja tekinteni e jegyzéket egyéb megyei, városi sőt magán-levéltárak adataival is kibővíteni.
Ha mindehhez még hozzáadjuk, hogy folyóiratunk a könyvismertetések rovatában figyelemmel kísérte, ismertette és megbírálta a szakirodalom újabb termékeit, míg tárczájában számot adott a minket érdeklő tudományos mozgalmakról és hírekről: el kell ismernünk, hogy társaságunk az eleintén föl-fölmerült ellenzések daczára is tért vívott ki a történelmi segédtudományok művelése terén, s magának nem csekély szerepet biztosított.
A szellemi rész niveau-jának emelkedése mellett a társaság anyagi ügyei is javulásnak indultak. A tagok megszaporodott létszáma lehetővé tette, hogy a folyóirat nagyobb terjedelemben, évenként 24 íven művelhesse a felölelt tudományokat. E nagyobb terjedelem által okozott kiadás-többlet daczára is sikerült a mult esztendőben összes tartozásainak kiegyenlítése után ezer forintot meghaladó fölösleget kimutatnia; ennek egy része az alapítványi összegekhez csatoltatván, a társulat alaptőkéje jelenleg a kilenczedfél ezer forintot megközelíti, míg az évi tagdíjak összege, vagyis a társaság évi bevétele a 3700 forintot meghaladja. Ezzel a társaságnak nemcsak létezése van biztosítva, de tekintve az évi jövedelemnek az eddigi tapasztalatok szerint folytonos progressiv emelkedését, meg van adva a kilátás, hogy jövőben működési körét kitágíthatja.
Eddig anyagi okok hátráltatták a társulat programmjába felvett Nemzetségi Zsebkönyvnek megjelentét, jelenleg is csak 600 forint van annak szükségleteire félre téve, mi az első kötet költségeit korántsem fedezi; de az ez év végén várható pénztári maradvány lehetővé fogja tenni annak a jövő év folyamán leendő megjelentét, annyival is inkább, mert már tisztába vannak hozva az elvek, melyek szerint ezen kényes természetű kiadvány napvilágot látand.
A mi a társaság beléletét illeti a lefolyt év alatt, e téren kétségtelenűl legnagyobb fontosságú az alapszabályok revisiója, melyet a két éves gyakorlat alatt észlelt hiányok és óhajtások tettek szükségessé. A megváltoztatott alapszabályok ez év elején életbe lépvén, módot nyújtottak az igazgató-választmánynak, hogy ez magát kiváló szakférfiakkal kiegészítse. Új erők, elismert tehetségek kerülvén a választmányba, ez annál jobban megfelelhet feladatának s jobban törekedhetik kitűzött czéljának megvalósításán.
A míg egyrészt így társaságunk anyagilag és szellemileg is erősbödött, nem lehet elhallgatnom azt, hogy a lefolyt évben veszteségeink is voltak. Legyen elég e tekintetben Bornemisza Ádám, gr. Karátsonyi Guido, Lipovniczky István nagyváradi püspök, ifjabb gr. Pálffy-Daun Lipót teanoi herczeg, pártoló tagjaink neveit említenünk, kiknek halálát a közélet is széles körben gyászolja; elvesztettük Medveczky Árpád évdíjas tagot, a heraldika s genealogia alapos mívelőjét, s társulatunk választmánya legbuzgóbb tagjainak egyikét, Dr. Szalay József-et, kinek fiatalsága nem sejttette, hogy benne fogja választmányunk első halottját gyászolni.
Midőn ezekben jelentésemet a lefolyt évről a nagygyűlés elé terjeszteném, teljes megnyugvással teszem ezt, mert az elmondottak bizonyára meggyőznek bárkit arról, hogy a társaság átérezte feladatát, s annyit tett a történelem segédtudományainak terén, a mennyit a rendelkezésére álló eszközökkel tehetett.
A pénztárnoknak bemutatott részletes számadása a következő adatokat tartalmazza:
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság pénztári forgalma 1885 jan. 1-étől okt. 14-ig.
Bevétel.
| ||
Pénztármaradvány 1884-ről
Alapítványi kamatok
Pártoló tagdíjak
Évdíjak
A Turul egyes számainak eladása
Értékpapirok kamatai
|
1076 frt
155 frt
529 frt
370 frt
6 frt
72 frt
|
99 kr.
– kr.
– kr.
60 kr.
|
Összes bevétel
|
2209 frt
|
49 kr.
|
Kiadás.
| ||
Tisztviselők tiszteletdíja
Irói tiszteletdíjak
Rajzok, festések, metszetek stb.
Apró nyomtatványok, posta és egyéb irodai költségek
A Nemzetségi zsebkönyv költségeire takarékpénztárba téve
Tőkésítés
|
375 frt
294 frt
425 frt
78 frt
400
381 frt
|
– kr.
50 kr.
– kr.
51 kr.
– kr.
58 kr.
|
Összes kiadás
|
1954 frt
|
59 kr.
|
Készpénz maradvány
|
254 frt
|
90 kr.
|
143Vagyon
| ||
Értékpapirok
Be nem fizetett alapítványok
Készpénz
A Nemzetségi Zsebkönyv költségeire félre téve
|
2900 frt
5400 frt
254 frt
600 frt
|
– kr.
– kr.
90 kr.
– kr.
|
Összes vagyon
|
9154 frt
|
90 kr.
|
A pénztári kimutatás tudomásúl vétetvén, a választmány a számadások megvizsgálásáról annak idejében intézkedni fog.
A felolvasásokra kerülvén a sor, Dr. Szádeczky Lajos vál. tag bemutatta Báthory István fejedelemnek 1584-ben Móré István részére kelt díszes armálisát, mely az erdélyi Múzeum-egylet tulajdona; s ezután a hallerkői Haller grófoknak rendkívül becses családi könyvét, mely a család történetét, leszármazását s ágazatait tartalmazza, kezdve a tizenkettedik századtól a múlt századig. A festett czímerekkel, családtagok arczképeivel, melyek mint kosztümképek is igen becsesek, telt kézirat a XVI. század negyedik tizedében kezdett iratni még Nürnbergben, úgylátszik közvetlen a családnak Magyarországba költözése előtt, s ezután egykorúlag vezettetett. A rendkívül becses emléket a társaság folyóiratában ismertetni fogja, addig azonban úgy a bemutatónak, mint különösen a tulajdonos gr. Haller Jenőnek nagylelkű készségeért, melylyel e méltán féltékenyen őrzött családi kincset társaságunknak tudományos felhasználásra átengedé, a közgyűlés köszönetet szavazott.
Ezután a titkár Kubinyi Ferencz társulati tagnak «A régi magyarok személynevei» czímű értekezését olvasta föl, mely, mint mutatvány a szerzőnek sajtókészen levő hasonczímű nagyobb dolgozatából, a társaság folyóiratában fog napvilágot látni.
A harmadik felolvasás, Dr. Wertner Mór értekezése, az idő előhaladottsága miatt, a jövő vál. ülésre halasztatott.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Dr. Szádeczky Lajos és Dr. Szendrei János vál. tagok kéretvén föl, az elnök zárszavai után a nagy-gyűlés véget ért.
