Magyar Történeti Congressus.
Magyar Történeti Congressus.
Múlt füzetünkben közlöttük a congressus egyik alosztályának programmját, melynek megvilágítása s ennek alapján indokolt javaslatok tétele az osztály előadójára bizatott. Most már előttünk feküsznek a congressus összes irományai egy testes, 202 lapra terjedő kötetben, mely mint a Századok f. évi októberi füzete látott napvilágot. Nem lehet feladatunk vázolni a benne foglalt, önálló becsű értekezések mindegyikét, melyek a történelmi kutatást, nevelést és tanítást minden oldalról megvilágítják, csak azon javaslatok ismertetésére szorítkozunk, melyek a történelmi segédtudományok művelésének terjesztését czélozzák, azon tudományokét, melyeknek fejlesztését társaságunk is zászlajára tűzte. A congressus által elfogadott ilynemű indítványok a következők:
1. Arra a kérdésre, állíttassék-e föl palaeographiai iskola, igenlőleg kényszerítenek válaszolni a történelem terén mindinkább föllépő szükségletek s a segédtudományok művelésének mai állapota. E szakiskola legyen valódi «Magyar történelmi intézet», mely nem a tudomány előismereteibe, hanem magába a tudományba s a kutatás módszereibe vezet be. Két világhírű intézet, a párisi «Ecole des Chartes» és a bécsi «Institut für österreichische Geschichtsforschung» példája áll előttünk; az ezek által teremtett tudományos mozgalmak, kritikai irány, s más üdvös eredmények megismertetnek az e nembeli szakképzés hatásával. Minthogy e szakoktatás már bő előismereteket tételez föl, azért kezdőkkel az intézet nem foglalkozhatik; a felveendő tagoknak képességüket felvételi vizsgálattal kell igazolniok. Az intézet, melynek két éves folyama terveztetik, felöleli a következő tudományokat: magyar kútfők ismerete; palaeographia; diplomatika; magyar magán és közjog, canonjog a magyar jogra való tekintettel (jogi encyclopaedia); könyv- és levéltárak ismertetése, bibliographia. A fősúlyt a tanításban a gyakorlatokra fekteti; s a jó eredménynek előfeltételei: alkalmas helyiség, kézi szakkönyvtár, facsimilék, pecsétlenyomatok stb.
2. Ez intézet felállítása azonban nem egy év feladata levén, addig is, míg az létrejöhet, okvetlenül szükséges egy tanítási czélokra szerkesztett, az oklevelek minden nemére példát nyujtó facsimile-gyűjtemény kiadása. Az az egypár ilynemű kiadvány, melyet eddig bírunk, a mai igényeknek nem felelhet meg. A congressus magáévá tette az előadó részletes tervezetét, mely tizenkét füzetben, füzetenként 10–15 táblával, példát nyujthatna, nemcsak az oklevelek egyes nemeire, külső és belső sajátságaikra, hanem egyszersmind módot bárkinek arra, hogy magánszorgalommal is elsajátíthassa az oklevelek olvasásának ügyességét.
3. Éppen ily módon szükség volna a hazai pecsétek rendszeres kiadására, egy szerves «Corpus Sigillorum» létesítésére gondolni. Legczélszerűbb volna az egész anyagot három csoportba osztani, ú. m. királyok, királynők és királyi herczegek pecsétei; egyházi hatóságok és személyek pecsétei; és világi hatóságok és személyeké. E csoportok, természetesen több alosztályokra osztva, szigorú korrendben tartalmaznák a pecsétek hű rajzát. De legelső teendő volna a királyi pecsétek új kiadásának előkészítése, mert a Pray-féle editio hiányai egyre jobban előtűnnek.
4. A hazai czímereket s nemesi okleveleket tartalmazó repertorium helyett inkább szükségesnek bizonyul a magyar királyi oklevelek regestáit elkészíteni. Az ily regesta-gyűjtemények megkönnyítik a kutató munkáját, ki azokban egyszerre áttekintést nyer az okleveles anyagról. Miként Németországon Jaffé, Böhmer, Potthast, Sickel stb. regestái nélkülözhetetlenekké lettek: ily hézagot töltenének be a mieink is. A mi a czímer-repertoriumot illeti, az első szükségletnek megfelel Tagányi Károly jegyzéke, mely folyóiratunkban lát napvilágot; nagy hézagot fog betölteni a Siebmacher-féle kiadás is, melynek a magyar nemességet tárgyaló részéből már két füzet jelent meg.
Egy «Corpus inscriptionum medii aevi» létesítését, mely középkori feliratainkat meghatározott szerves rendben tartalmazná, kivánatosnak nyilvánítá a congressus. Társulatunknak megvan az az elégtétele, hogy e tekintetben az első mozgalom körében indult meg Torma Károly vál. tagnak a múlt évi nagygyűlésen elmondott indítványával.
Ennyi az a mit a congressus a történelmi segédtudományok terjesztése érdekében óhajtandóknak nyilvánított. Ezen felűl elhatározta, hogy a palaeographia és diplomatika a történelmi tanárságra készülőkre nézve kötelező tantárgygyá s vizsgálat tárgyává tétessék; a vidéki tanárok érdekében pedig e tudományokból nyári póttanfolyamok életbeléptetését javasolja, hogy e tanoknak elemei mennél szélesebb körben terjedjenek. Kétségtelenűl az elmondottak mind igen óhajtandó újítások s e tudományok virágzását biztosító eszközök; de a Történeti Congressus emlékét legjobban fogja dicsérni az, ha a sok óhajtás – vagy legalább egy részök – megvalósúl. Akkor új korszak fog a történelmi kutatásokra derülni.
