A Thelegdy-család.
A Thelegdy-család.
Tudjuk a fentiekből, hogy a Kelemenös-ági Tamás comes a XIII. század végén, Csanádból biharmegyei ősi birtokaira ment lakni, de csakhamar befejezte pályafutását, mert az a körűlmény, hogy négy fia, Lőrincz, Csanád, Miklós és Pongrácz a váradi káptalan előtt 1308-ban a telegdi jószágok fölött egymás között megosztoznak – s kiknek Telegden egy-egy curiájuk jut, kétségtelenné teszi, hogy az apa legalább is ebben az évben már nem élt.*
Báthory Zsigmondnak Gyulafehérvárott 1585 január 28-án a váradi káptalanhoz intézett parancsa következtében a káptalan jelentéséből.
Egy leánya is volt Tamás comesnek, a ki Vásáry Miklós vajdához ment férjhez, s a ki szülő anyja volt III. Miklós esztergomi érseknek. – («Turul», 1894. évf. 1. füz. 44. 1. és «M. Tört. Életrajzok», VIII. évf. 2. füz. 144. 1.)
A fiúk közűl Csanád az egyházi pályára lépett s hírneves nemzetségének dicsőségére vált. Némely történetíró őt keresztnevén hol Istvánnak (így Szirmay: Comit. Ugoch. 96. l., Fessler-Klein II. 54. l. és 90. l.), hol Mátyásnak (mint Fejér: VIII. 3. 543. l. a jegyzetben), hol pedig Jánosnak (mint Kaprinai: Collect. Mss. Tom. XIV.) nevezi, de elfogadható alap nélkül, mert neve az oklevelekben mindig Chanádnak van írva. Csanád 1280 táján születhetett, mert a fentebb már érintett 1299-iki oklevél őt testvéreivel együtt még kiskorúnak nevezi. Nagyon korán lett pappá; jóformán még gyermekkorban mint váradi éneklő-kanonokot találjuk őt 1295-ben.* De csakharnar – további kiképzés és jogi tanúlmányai folytatása czéljából – három évig távol volt Váradról, valószínűen Olaszhonban szerezvén meg a jogtudori fokozatot is, mert csak 1299-ben foglalta el újból a kanonoki székét, majd 1306–1318-ig olvasó-kanonok, 1318-ban pedig a káptalan prépostágára lépett. Kedvelt lehetett úgy a király, mint a pápa előtt, mert 1320-ban* a király az udvari kápolna fejévé, tehát a caucellariai hivatal főnökévé, a pápa pedig 1321-ben* 125saját káplánjává nevezte ki. Királyi hivatala alatt a fejedelem kegyével dicsekedhetett, sőt még Erzsébet királyné is annyira kedvelte, hogy saját királynéi birtokaiból Netót, Zebunt és Vasadot Szatmármegyében 1321-ben Csanádnak ajándékozta.*
Wenzel, V. k. 137. l. Bunyitay: a váradi püspökség története I. k. 158. l.
Bunyitay, a váradi püspökség története, II. k. 36. l.
Károly király oklevelében 1320. Quartodecimo Calend. februarii kelettel mint «prepositus Eccl. Varad. Secr. Notarius et comes Capellć nostrae» említtetik. Orsz. Lt. Dipl. 322.
Bunyitay i. m. s az ott idézett Fejér, VIII/II. 298–299. ll.
A folyamatban levő trónöröklési viszályok és Csák Máté híveinek újabb mozgolódásai készthették Csanádot arra, hogy a maga és nemzetsége ősi birtokainak megerősítését kérve a királytól, kieszközölte, hogy IV. Lászlónak 1284. évbeli oklevelét, melyben IV. Bélának 1247. évi metalese is bentfoglalva van, a király 1320-ban quartodecimo calend. februarii kelettel átírja és a Csanádokat birtokaikban megerősíti. A megerősítést a király 1323-ban (secundo Idus Juny) kettős pecsétű oklevelében ismétli.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Maga és fivérei s ezek leszármazottjai részére 1323-ban megszerezte a prépost úr az Aradmegyében fekvő Pongráczffaya, Chenkwerem és Kys-Hodus községekbe történt beiktatásukhoz is Károly király megerősítését.* A király e községeket illetőleg már 1319-ben is bocsátott ki iktatásai parancsot a káptalanhoz.*
Ugyanott.
Márki S., Aradvmegye monographiája I. k. 265–267. ll.
Habár Szent-László városától távol élt is, nem feledkezett meg a királyi udvarban sem róla Csanád, és öt oltárt emeltetett a váradi székesegyházban, illetőleg ebből 3 oltárt, ú. m. Sz.-Domokos, Sz.-Anna és Sz.-Ilona tiszteletére már Váradon laktában 1318-ban állíttatott fel, s azok fentartására gazdag alapítványt tett; ezenkívül pedig a várbeli kisebb Mária-egyház szolgálatára társas-káptalant alapított 1320-ban egy prépost és hat kanonokkal, ősi és szerzett javaiból kellően gondoskodván e kis káptalanról,* a melynek utolsó nyomát 1556. évben találjuk.
Bunyitay idézett műve; és Theiner, Monum. Hist. Hung. I. k. 467. l.
Híre messze földre eljutott, s midőn az egri püspöki szék éppen megüresedett, az egri káptalan őt választá meg 1322-ben «egy szívvel-lélekkel» püspökévé.* Jakab várad-előhegyi prépost állítja ki erről a hiteles bizonyítványt, hogy jóllehet ő a pápai bulla értelmében a kiáltványt, a melylyel mindenki felhívatott hogy ha Csanád megválasztása epén valamit fel tud hozni, azt jelentse, – kibocsátotta, a tett kihirdetés után a három királyok nyolczada alatt senki sem jelentkezett, a ki a választás érvénytelenítésére valamit előhozott volna. Jakab prépost jelenti ezt Boleslav esztergomi érseknek s Károly király sógorának, kinél Csanád püspök megerősítését szorgalmazta.*
U. o. 396. l.
Péterffy, Sacra Concil. Hung. I. k. 73. l. és Schmidt Episc. Agrienses, I. k. 254. l.
A megerősítés a rákövetkező évben történt meg, Theophil prépost az érsek nevében jóváhagyván a választást,* mire Csanádnak egri püspökké való felszenteltetése Temesváron az akkor ott időző udvar kedvéért 1323. évi január 24-én végbe ment.*
Kandra, Az egri püspökség pecsétei. – Egri kápt. Num. I. Div. I. Fasc. I. Frust. 10. – Turul, 1893. évf. 3. füz.
Kollár, Hist. juris patron. reg. Hung. 200. l.
Nyolcz évig kormányozta az egri egyházmegyét, az országos nevű férfiú, áldásosan működve; mindenekelőtt a püspökségéhez tartozó jövedelmeket és dézsmákat igyekezett rendbe szedni, mi ugyan nagy bajjal járt, de jó viszonyban lévén Drugeth Fülöp nádorral, végtére ez sikerűlt is neki; a káptalan beléletében is ama fontos intézkedést tette, hogy a kanonokok számát 20-ról 15-re apasztotta; dicsteljes kormányzata s fényes származása úgy a királynál, mint Rómában, kedvező ajánló-levelek voltak számára majdan az ország legfőbb egyházi méltóságának elnyerésére is.
Birói ténykedései felől már püspöksége első évében találunk adatot, jelesen midőn a Kállayak őse Ubulnak unokái részéről nővérük hitbére iránt Banki Péter ellen előtte folyamatba tett ügyben a feleket 1324. év május 5-én egyezkedésre utasítja.*
Anjoukori okmt. II. k. 132. l.
Egyházmegyéjében, a tarczai kerületbeli lelkészek 126óhajára, 1323-ban a tarczafői főesperességet elválasztotta az abaujváritól,* s mindenkép azon volt, hogy egyházmegyéje papságának érdekeit előmozdítsa. 1326-ban megerősítteti Károly király által az egri püspökségnek IV. Béla által 1248-ban kiadott privilegialis levelét.*
Wagner, Diplom. com. Sáros. 469. l.
Docum. Eccles. fasc. 11. Nr. 26. – Orsz. levtár. Dipl. 324.
Püspökségének utolsó évében történt meg vele az, hogy szatmármegyei Onod helységbe, melyet a király neki még prépost korában kiváló érdemeinél fogva adományozott, Magyar Pál ghimesi várnagy királyi adomány alapján magát bevezettetni megkisérlé, de a püspök tiszttartója ennek ellentmondván, a király Ponttafi Jánost, a tiszttartót, Magyar Pál ellenében törvénybe idézi. Határnapon a felek jelentkezvén, Csanád részéről felmutattatnak az oklevelek, melyek szerint kitűnt, hogy Onodot több más javakkal egyetemben a király «de consilio Praelatorum et Baronum Regni nostri» már előbb Csanádnak adományozta; nyilvánvalóan a királyi könyvek hiányos vezetése következtében történhetvén e hiba, a király a Magyar Pálnak tett adományozást visszavonta, a levelet visszavette és megsemmisítette, 1330. év február hónapban kelt oklevele szerint.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Magyar Pál azonban ebbe nem tudott belenyugodni.
Csanád ugyanis meghatároltatni s magát beiktattatni akarván megzavart eme Onud vagy máskép Lazlwthelek birtokában, itt megint ellenkezést támasztott neki Magyar Pál, miből aztán per fejlődött, a melyben az országbiró birói széket ülvén, Tamás erdélyi vajda és szolnoki főispán, Domokos veszprémi, Miklós zalai főispánok, István főlovászmester és több nemesek tanácsában a nevezett helységnek Piskoncz faluval határos északi fele része Chanád úrnak s általa örököseinek megítéltetett 1333-ban. A per tehát már Csanád esztergomi érsekségének idejében nyert befejezést.*
Ugyanott.
Ugyanis Boleszló esztergomi érsek, néhai Mária királyné, Károly király első nejének testvére, 1328-ban elhalván, az esztergomi káptalan hamarosan meg is választotta Miklós pozsonyi prépostot érsekévé, s ez el is utazott már Avignonba a pápa megerősítését kieszközlendő, hol azonban hírül vette azt, hogy illetékes helyen Csanád van már kiszemelve az érseki székre, mire Miklós fölhagyott törekvésével és hazatért, hol utóbb az egri püspökséggel kárpótoltatott.
XXII. János pápa, nem törődve azzal, sérti-e a magyar király jogát vagy sem, őt meg sem kérdezve, kinevezte Csanád püspököt esztergomi érsekké.* De Károly a kinevezést mindennek daczára örömmel vette, mert senkit Csanádnál arra méltóbbnak nem találhatott. Kinevezése s illetve megerősíttetésének napja egész határozottsággal ugyan el nem dönthető, 1330 ápril 30-át, vagy junius 4-ét hozzák fel többen (Schmitt I. 264. l. 267. ll., Pray I. 169. l. Fejér: VIII. 4. 157. l.) s már azon évi julius 22-én oklevélben mint mint esztergomi érsek fordúl elő (Fejér: VIII. 3. 195. l.). Bizonyos azonban az, hogy 1330. évi szeptember 17-én már tényleg elfoglalta esztergomi érseki magas méltóságát,* s egyházfejedelmi eme állásában úgy főpapi jövedelmeit, valamint családi vagyonát egyaránt az egyház és hazája javára fordítá.* Királyánál oly nagy kegyben állott, hogy keresztapja lett az 1332. évi augusztus 20-án született István királyfinak, s a király Gyrak nevű mezővárost Komárommegyében adományozta neki, egyszersmind pedig az az esztergomi érsekség kiváltságait is megújította és megerősítette.*
Virág Benedek, Magyar századok, kiadta Toldy Fer. III. k. 74. lap. Az itt is idézett Katona, Hist. Crit. Hung. ad ann. 1331. 654. l. «Egregius doctor in jure, multum activus ac astutus in omnibus suis factis» nevezi Csanád érseket. L. még: M. Florianus, Historiae Hungariae fontes domestici. Chronica Hungarorum. 238. l.
P. P. B. Gams, Series Episcoporum Eccl. cath. Strigonium, 380. és 367. l.
Pór Antal, «Nagy Lajos király, 17. l. (M. Tört. Életrajzok VIII. köt.)
Virág Benedek id. műve III. 81–82. l. – István királyfi születése napját Wertner deczember 26-ára teszi, de forrás nevezése nélkűl. (Turul, 1888. 2. füz.)
Hogy Erzsébet királyné őt hasonlókép nagyon kedvelte, mutatja ennek egy 1331. évi oklevele is, melyben az apácza-somlai apáczákat Csanáddal pártfogásába véteti s ebben azt mondja róla: «Chanadino . . . . . compatri nostro carissimo».*
Orsz. Lt. Dipl. 2682.
127Első dolga volt különben az új érseknek az is, hogy lerójja háláját az egri káptalan iránt, mely őt kilencz év előtt egyhangúlag püspökévé választotta, ezért Esztergomból 1331-ben in Dominica Oculi kelt s ma is meglevő teljesen ép pecsétű oklevelével Deménd községet – mint szerzeményes birtokát – köszönete fejében a káptalannak ajándékozta.*
Egri kápt. magánlvt. Num. IX. Divisio I. Kandra Kabos id. m. közölte Fejér, VIII/III. k. 542. l.
Nagy szolgálatot tett az érsek volt egyházmegyéjének, az egri püspökségnek az által is, hogy ama, még a XIII. században az egri püspökség és az esztergomi érsekség közt, a tarczai tized kérdésében folyamatba tett pörben az egri előnyére a keresettől 1336-ban visszalépett s eme tized az egri püspökségé maradhatott.*
Battyáni, Leges Eccl. Regni Hung. III. k. 173. l.
Legelőbb kellett volna fölemlíteni, hogy alig foglalta el érseki székét, már is az esztergomi érsekség birtokait igyekezett szaporítani. Ugyanis Bedy comes horsowi várnagy az érsekség nemesjobbágyaitól, Beil, Sarou és Kerestus-Feldő-Szakácsi barsmegyei birtokot megszerezvén, ezeket király consensus mellett birta, Chanád kiegyezett Bedy comessel; s az esztergomi keresztesek conventje előtt 1330. évi Mária-Magdolna ünnepén csere-szerződésre lépett a nevezett várnagygyal és ennek fia Péterrel, s az egyházmegye Bogdan nevű faluját a nevezett birtokért cserébe adván, a nyilván sokkal értékesebb fent említett birtokokat az érsekségnek vissza is szerezte.*
Fejér, VIII/III. k. 495. l.
1337-ben pedig Muska Bereczknek Esztergommegyében Ebed és Mysla falvak közt fekvő Muska nevű helységére nézve köt előnyös csereszerződést.*
Orsz. l. N. R. A. fasc. 1050 nr. 1.
1333. évi julius első napjaiban Csanád is útra kelt Károly királylyal Nápolyba, hogy ott András herczegnek a hat éves Johannával leendő eljegyzésénél tanúskodhassék, a mi szeptember 27-én meg is történt.
Olaszországban több hónapig tartózkodván, alkalma nyílt Csanádnak a római szentszéknél s a bibornokok testületénél magát mindjobban megkedveltetni, s alig szenvedhet kétséget, hogy királyának a 90 éves pápánál Avignonba tett látogatásanál is jelen volt s ott diplomatiai ügyességét érvényesítette is.*
Fessler-Klein, II. k. 54. l.
Mint diplomatát találjuk Csanádot ama nagy horderejű kérdés elintézésénél is működni, a mely Lengyelország és a német-lovagrend közt felmerült véres viszálykodásnak volt véget vetendő, s a melyben Károly magyar és János cseh király mint választott birákra bízatott a döntés. Az eredményes tárgyalások 1335. évi október és novemberben folytak le Visegrádon, a magyar udvar pompája közepette, Kázmér lengyel király, Ulászló herczeg, János cseh király és fia Károly – a később e néven IV-ik német császár, – a pápai követ s nagy számú főpapok s főurak jelenlétében.*
Pór Antal i. m. 262. l.
Hogy a pápáknál is felette nagy kegyben állott, mutatja az a nem mindennapi eset is, hogy XII. Benedek pápa 1337-ben (Dat. Avenion. V. kal. April), a királynak teljes mellőzésével Csanádot egy világi egyének ellen is indított jog-ügynek végérvényes elintézésével bízta meg. A bátai benedekrendi apát ugyanis a kalocsai érsek és a pécsi püspökön kívül még több világi urakkal is perbe keveredvén, panaszával nem a királyhoz fordult, hanem a pápához. A pápa erre egyszerűen megparancsolta Csanádnak, hogy minden per-patvar és lárma nélkűl járjon végére a dolognak. Az ellentmondókat figyelembe se véve, sőt a felebbezőket megfenyítve, döntsön a kérdésben. Azokat, kik kedvezésből, gyűlölségből vagy félelemből tanúskodni nem akarnának, egyházi censurával is kényszeríthetvén a vallomás-tételre.*
Virág i. m. III. 88. l. – (Katona e dologról azt írja: A pápa Csanádnál jobb emberre ezt nem bízhatta.)
A hatalmas egyház-fejedelem nemzetségének s különösebben ágának is protectora volt. Birtokszerzéssel is igyekezett nemzetségét még nagyobb fénynyel környezni s a hol csak tehette, örökbe vagy zálogba vette a jószágokat s eszközlé ki ezekre a király jóváhagyását. Így 1334-ben május havában is Károly király által megerősítteti azt a zálogszerződést, melynek alapján az Ipoly folyó melletti Zylu falut 128Nógrádban tíz budai márkáért zálogba vette Miklós és György zylui nemesektől.* Fentebb emlitők, hogy midőn I. Tamás, rokonai a Waffa-ágiaknak, – kik Makófalvy családnevet vettek fel, – a csanádmegyei birtokokat s köztük Makófalvát (Makót) kezelésre s használatra átadta, 1299-ben erős megállapodás történt a két ág között e birtokokat illetőleg, mindazonáltal Csanád érsekségének idejében már a Thelegdyek birtokjoga e jószágokra nagyon bizonytalanná vált, sőt nem maradt más hátra a Tamás comes maradékinak, mint az, hogy per útján kényszerítsék a Makófalvyakat jogaik elismerésére.
Fejér, VIII/III. k. 727. l.
Különösen jó volt nekik az 1299. évi oklevelük, melyet Csanád érsek magánál tartott s az esztergomi káptalannál elhelyezett. Tamás négy fia közül már csak Csanád érsek élt, s az elhalt három fiúnak összesen hét fia, ezek indítják meg a pert. Csanád befolyása mellett a per mielőbb el is dőlt s Pál országbiró ítéletet hozott, mely szerint a Waffa-fiak (Makófalvyak) és Kelemenös-fiak (Thelegdyek) közt újból osztály történjék, oly formán, hogy a csanádi káptalan a mindkét fél részére kiküldött egy-egy királyi ember közbenjötte mellett oszsza két részre azokat a falvakat, melyekről a nemzetségbelieknek oklevelök nincs.
A Csanádi káptalan Bálint kanonokot küldvén ki, a királyi emberekkel a kétfelé osztás munkálatát legelőbb Makófalván kezdvén meg, a nemzetség Csanád, Arad, Temes és Krassó vármegyei és erdélyi ősi jószágainak, Csanád esztergomi érsek s három testvérének hét fia, ú. m. János, Tamás, úgy István, Gergely és Miklós, valamint Tamás és Kelemen, mint Kelemenösági, nemkülönben Dénes, Pál és Péter, mint Waffa-ágiak közt történt felosztásáról 1337. évi junius 11-én tanúsítványt állít ki, az országbiró pedig Visegrádon 1337. évi junius 24-én ezt kiváltság-levél alakjában átírta és megerősítette.*
A nemzetségnek Drágon 1849-ben elpusztított levéltára maradványából eredetiben. Közölve Anjoukori okmt. III. k. 364–371. és 383. l.
E felosztás szerint a Makófalvy-családnak sokkal több jutott, mintsem feltételezni lehetett, mert jóllehet 1256-ban öt faluval többet nyertek a Thelegdyek, sőt két részre osztott három falunak és két megfelezett monostornak is birtokában maradtak, addig eme új felosztásnál ama öt falut: ú. m. Makófalvát (Felvölveik), Kisfalut, Szanádot, Szentmiklóst, Egyházas-Kért is felében kénytelenek voltak a Thelegdyek nekik átengedni. Fülöpköve, Dobordon, Hodord és Fejesd, eddigelé osztatlanúl birt falvak is ekkor mentek két részre. Két új falu: Almaszeg és Peterke (Aradban) is osztály alá kerültek.
Makót illetőleg érdekességénél fogva nem tartom feleslegesnek még az oklevél tartalmát is szószerint idézni, a mint az következik: «Makófalva helységben egy darab föld a nyugoti oldalon, a mely a Maros vizéből kiszakadó és Hód nevű mezőség felé irányuló s közönségesen «Fok»-nak hívott érnél kezdődik, egy darab, közönségesen «Erestuen»-nek nevezett erdővel és a falu telkeivel együtt egészen Dénes mester házáig; a nevezett Dénes mesternek és fivéreinek jutott curiális helyűl; Makófalva többi részét, elkezdve az említett «Fok»-helytől, két egyenlő részre osztották ilyeténképen: azt az utczát, a mely Kisfalu mellett megy el, s összeér a Hód-utcza nevű másik utczával, tehát ezeknek az utczáknak a mezőség felé eső egyik része egészen Dénes mesternek és fivéreinek esik osztályban; a nevezett utczának a Maros felé eső többi része pedig a fentnevezett érsek úrnak s unokaöcscsének jutott; kivétetvén a Domokos fia Mihály, Gergely fia András, Benedek fia Fülöp birtokrészei, melyeket most is e nevezettek birnak már. A helységben szedetni szokott vám vagy adó közös marad; a helységben levő piaczot vagy vissza viszik a régi helyére, vagy pedig oda helyezik át, hová közakarattal tenni óhajtják.»)
Megegyeztek abban is, hogy a Makófalvával szemközt eső Ladányi erdőt, a makófalviak, szentlőrincziek és kisfalusiak egyenlően használhatják, ha pedig épületfára volna szükségük, akár a családtagoknak, akár a többi mezőségen levő jobbágyaiknak, úgy a makófalvi és szentlőrinczi gazdatisztektől kell azt kérniök.
Ennyi előnynyel szemben a Makófalvy-család csak ama csekély hátrányt szenvedte eme osztálynál, hogy az 1256-ban nekik jutott birtokok közül Tömpös egy részét engedte át. – Makófalvának legnagyobb részét, 2/3-át – noha 1291256-ban az egész a Kelemenös-ágnak jutott – a Waffa-ági Makófalvy Dénes és két testvére kapta és pedig felét «pro curia testionali». Ily oknál fogva kapják viszont a Thelegdyek Szent-Lőrinczet.*
Az osztály tárgyát képező birtokok ezek voltak: Makófalva helység («Fok» nevű földterülettől Kysfolw faluig s Hodwtho pusztáig a Maros mentében) Kysfolw továbbá Wasarhel-Makó helység, Szentleuernch, Zent-Miklós-tembesco (Szent-Miklós) Rosaari, Podwe, Choka, Temerken, Feyereghaz, Felzanath, Olzanath, Monusthururkanysa, Werusdob (hol a közös ménes-legelők jelöltettek ki); Wruzlánus, Rabee, Ladaan, Dedenzege, Palota, Wosunthor, Budugazunfolwa, Wegvolkan, Keer, Agárthow (Halastó), Paradau, Kwhyner vel Kukynér (két Curia) Almazug (Orodm.), Petherche, Seecheen (Aradm.), Hody, Chawas (Temesm.), Zad, Kapw, Philepkny, Stolatina, Perew, Stanizloháza (alias Gyurthyanos), Feketwtow (alias Mykeháza), Ilteuthow (halas tó), Pestros, Caprewar (ma Kaprióra), Bonchou (alias Dobordon) Kadrasson és Urkuta, úgy Kengeltow (Halas), Hudos, Fejesd (3 majorral) Belynys (Erdélyben Gy.-Fehérv. m.), Chaklyas stb. stb. falvak és birtokok.
Bizonyos, hogy a Thelegdyek ez osztálynál rövidséget szenvedtek, de Csanád érsek igyekezett családjának újabb szerzeményes birtokok által kárpótlást nyújtani.
Már régebben zálogba birta Egyházaskereky Mihálytól ennek egyházaskereki birtokát. 1342. évi húsvét hetében egyezségre lépett tehát az érsek úr – János mester meghatalmazott ügyvédje által – nevezett Mihály fiaival, István, Tamás, Mihály és Elekkel, a budai káptalan, valamint a Buda-felhévizi Convent előtt, s viszszabocsátván nékik Egyházaskerekit, ezért viszont tőlük a szatmármegyei Gálos-Petrit maga s unokaöcscsei, úgy ezek leszármazottjai részére nagy részben megszerezte.*
Zichy okmtár. II. k. 11. és 13. ll.
A Makófalvyaktól is legalább ideiglenesen, ha máskép nem lehetett, mégis szerzett birtokot az érsek úr, a mint ez kitűnik a váradi káptalannak egy 1366. évi hit-kiadványából, mely szerint a Thelegdyek és a Mindszenti-család közt megejtett osztály alkalmával Mindszenti Lőrincz bebizonyította, hogy Kisfalu és Kemeche birtokokból osztály azért nem adható, mert e birtokokat Csanád érseknek s testvéreinek már Makófalvy Pál (Dénes fia) zálogba adta volt.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Ebbeli buzgólkodásai közepette halt meg Károly király 1342, évi julius 16-án és Csanádot, mint az ország főpapját most a nagyszerű temetési és egyházi szertartások vették igénybe, s ő mondott a meghalt király tetemei fölött Székesfehérvárott, halotti beszédet is.* Hat nappal pedig a király halála s kettővel eltakaríttatása után, tehát julius 21-én, ugyancsalt Csanád koronázta meg az új királyt, Lajost, Sz.-Fehérvárott Kázmér lengyel király, Károly cseh trónörökös és morva őrgróf, valamint az összesereglett országos rendek, nemesség és a nép jelenlétében.* A koronázási ünnepélyek bevégeztével pedig a Váradra, Szent-László sírjához zarándokló király kíséretéhez csatlakozva, az ottani ájtatosságokat vezette.*
E kitűnő szónoklata, úgy több más beszéde ránk is maradt. Stephani Kaprinai, Collectaneorum Mss. B. Tomulus XIV. Pannonia docta etc. 1372. és Ursini Vellii De bello Pannonico Lib. X. p. 10. Edit. A. 1762.
Küküllői János Thuróczynál III. Cap. 1. Horváth Mihály, Magyarorsz. tört. II. k. 228. l. Fessler-Klein, II. k. 90. l.
Pray, Specimen hierarchić II. k. 173. l.
Lajos uralkodása alatt Csanád nyitotta meg esztergomi nagyszerű építkezéseivel a haza fénykorát; de legelőször is a váradi székesegyház szentélyét alakíttatta át.* Az esztergomi főegyházi káptalan mellett fennállott három más társaskáptalan közül az első helyet elfoglalt «Szent-György-mezei káptalant» (Colleg. Eccles. S. Georgii de viridi campo Strig.) minthogy ennek birtokait Csák Máté elpusztította, minek következtében hanyatlásnak indút, Csanád még 1337. évi márczius 11-én kelt oklevelében helyreállította s annak mintegy második alapítójává vált. Födél nélkül álló templomát jó karba helyezte s kanonokjainak, kik jövedelem hiányában kényszerűltek más egyház javadalmai elfogadni, elégséges jövedelmet rendelt, és pedig Maróth (Barsm.), Nándor (Nógrádm., Perbethe (Komáromm.) helységek tizedeit, az esztergomi érseket illető összes tizedekből bizonyos hányadot, Kokoth falu tizedének negyedét, több Nyitra egyházmegyei egyháznak tizedét s végül a somorjai földek érseki tizedének, 400 girának 1301/4 részét is adományozá, számukat 4-ről 8-ra emelte, a préposton kívül, kötelességeiket megállapította s kinevezésük jogát a prépostra ruházta, s ennek a főesperességi hatóságát is meghagyta.* Esztergom várfalait újra építtette s új érseki palotát is emelt; a várost is kőfallal vétette körűl s abban sok új és ízléses épületet állíttatott; több templomot teljesen jó karba helyezett, az «Adalbert» cathedralist pedig felépítteté.
Bunyitay, i. m. III. k. 27. l. s az ott id. Ipolyi Arn. Az egri megye régi székes egyháza. Emlékk. Bartakovits érs. aranymiséjére. 132–133. ll.
Schmidt, Episc. Agrien. I. k. 270–277. ll. valamint Egyet. Magy. Encyklopćdia, VIII. k. 92. l.
Megszerezvén Emökei Dezsőtől, ennek az esztergomi érsekség Üzbégh nevű nyitramegyei birtoka mellett fekvő Kendi nevű birtokát 60 bécsi márkáért a maga részére, ezt is Károly király előtt 1342. évi márczius 22-én az érsekség örökös birtokának vallotta be.*
Orsz. Lt. Dipl. 3666.
Nem tudta elnézni azt sem, hogy a családja nevét viselő Telegd helységben levő elhagyott templomos monostor végkép elpusztúljon, ide tehát még 1335-ben Ferencz-rendi szerzeteseket hívott s a klastromot újból felvirágoztatá,* mert Telegd lévén központja egy tekintélyes nemzetségi birtoknak, ily központ ama korban nem állhatott monostor nélkűl.
Bunyitay, i. m. II. k. 456. l. – Továbbá Hist. Hungarić fontes Domestici: Chronica Hungarorum. ed. M. Florianus 238. l.
De a míg egyházának legbuzgóbb vezére s bőkezű gyámolítója volt, úgy sohasem feledte el azt sem, hogy ő a jogtudománynak is felkent bajnoka, s érsekségének utolsó éveiben is síkra szállt családja érdekeinek védelmében. Miként Zsigmond királynak egy 1419. évi (quartodecimo kalend. januarii keletű) oklevelében olvassuk: Csanád érsek és három testvérének hét fia a nemzetség birtokai iránt megint perbe keveredtek a Waffa-ágból leszármazó Gergely, Mihály és Benedekkel s Pál fiai: Makófalvy Dénes, Pál és Péterrel, de Pál országbirónak 1344-ben kelt ítélete szerint, csanádmegyei Cháka és Zanabh helységek mégis a Waffa-vonalnak ítéltettek oda.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Lőrincz, Lajos király tárnokmestere pedig 1344. évi október 21-én kelt oklevelében azt tanúsítja, hogy a szomolnokbányai vendégnépek egyrészről és Chanád esztergomi érsek, valamint Bebek Domokos fiai, István és György másrészről, Károly királynak egy 1338. évi oklevele alapján, egy bizonyos ú. n. Aurifodina, közönségesen pedig Lassyn-Potok s németül Stilback nevezetű új bánya tekintetében közös jogot formálván, eme igények négy község határában s jelesül három «Svédler» nevű és egy «Remete» nevezetű község, illetve telekre nézve tekintetbe vétetvén, a kellő határolások eszközöltettek.*
Orsz. Lt. A. N. R. fasc. 1383. Nr. 59. a szepesi káptalan hit. kiadványából.
1345. évi deczember 16-án megint egy jogkérdésben működik, a mennyiben e napon óvást jelent be a bécsi káptalan előtt, a maga és unokaöcscse nevében a miatt, hogy Csanád vármegyei hat ősi birtokát (Veresdob, Kocha, Demenar, Kengelus, Sulumus, Keralyfaya) Besenyő Gergely adományul kérte fel, olyformán, hogy e birtokok a hadviselő besenyők földjéhez csatoltassanak.*
Anjoukori okmt. IV. 332. okl. Orsz. Lt. Dipl. 29138.
Hogy Csanád, kiről Bunyitay helyesen jegyzi meg,* hogy már Károly király megtalálta benne trónjának és dinastiájának legbiztosabb támaszát, Lajos királynak is első s legkedvesebb tanácsosa volt, nem szenvedhet kétséget. Mint ilyen, alkalma nyílt neki Lajosnak egész Európára kiható politikai lépéseinél befolyását érvényesíteni. Tudjuk, hogy Lajos király uralkodása első éveiben nem volt kedvelője az országgyűléseknek, s e helyett az ország főpapjai és báróiból alakított államtanács meghallgatása után határozott még a külügyeket illető legfontosabb dolgokban is, így 1345-ben a velenczeiek és 1347-ben a Nápoly ellen indítandó hadjárat kérdésében* Csanádunknak, mint eme államtanács első rangú tagjának, jelentős része volt.
Bunyitay i. m. 36. l.
Kovachich: Vestigia Comitiorum 186. l. és Katona, Hist. Crit. X. k. 108. l. Schwandtner III. k.
Az ország kormányzását is két ízben vitte; először 1343-ban, míg Gilet Miklós nádor az özvegy királynéval, Erzsébettel Olaszországban járt; s másodszor 1347-ben, midőn Lajos király Nápolyban hadat viselt.
A Tarenti Lajos ellen viselt háború folyamán 131VI. Kelemen pápa Lajos királyt mindenkép engedékenységre birni óhajtván, követe Guido bíboros által Csanádhoz, mint legbefolyásosabb férfiúhoz intézi 1349. évi február 2-án kelt levelét, őt arra kérvén, hogy a királynál hasson oda, hogy a pápai követ czélját érhesse.*
Koller, Hist. Episc. Q. Eccles. III. k. 49. l.
Vajjon működött-e ez értelemben Csanád, nem tudjuk; bizonyos csak annyi, hogy a pápa követe czélt nem érhetett, kivel Csanádnak temérdek baja is volt, mert ez azt kívánta tőle, hogy őt tartsa el s azon felül bizonyos összeg pénzt is fizessen számára. Csanád ki már előrehaladott betegsége miatt közben sem járhatott, még ugyanazon évben 70 éves korában el is költözött az élők sorából.
Nagy vagyonát s magas szellemi képességét egész életén át hazája jólétének szentelvén, találóan mondja felőle egy történetírónk:* hogy «e férfiú dicséretünkre nem szorúl, mert az bizonyos, hogy ha a Csanád-nemzetség többet senkit sem adott volna a hazának, csak egyedűl őt, lerójja vala iránta kötelességét.»
Karácsonyi J., id. m. 10. l.
Fivérei: Lőrincz, Miklós és II. Pongrácz ágán származott le a Thelegdyek fényes családja. Lőrincz jelen volt apjával, Tamással 1296-ban a csanádi káptalan előtt, midőn apja, az ő beleegyezésével is, Palaba nevű birtokokat Ladán mellett benépesítés végett Turnus Miklós comesnek átengedi, a nemzetségből jelen lévő Barabás (Barabás fia), Gergely (Csanád fia), István (Dénes fia) és Benedek (Fülöp fia) is ebbe beleegyezvén és senki ellent nem mondván.*
Az oklevél az Orsz. Lt. Dipl. 30588. szám alatt, illetve a Gyulafehérv. orsz. lt. Miscellanor. Cista III. fase. III. No. 30. közölve: Hazai okmt. VIII. k. 364. l.
1308-ban – mint fentebb említők – osztozltodik fivéreivel apja hagyatékán.
Hogy nagy tekintélyben és közbecsülésben állott, mutatja az a körűlmény is, hogy mint békebirót látjuk őt és fivérét Pongráczot szerepelni 1313 május 8-án a Gutkeled nemzetségbeliek viszálykodásánál.*
Anjoukori okmt. I. k. 297. l.
Két fiút: Jánost és Tamást hagyott maga után.
Az érsek úr másik fivére: Miklós, úgy a katonai, valamint a polgári életben szerzett babérokat. – Károly királynak hű vitéze volt; 1312-ben a rozgonyi síkon ő is egyike vala ama főuraknak, kik a trencséni Csák hatalmának megtörésére a döntő harczban jelentékeny szerepet vittek. Nem is késett a király őt jutalmazni; alig egy hónappal az oly nevezetes ütközet után, 1312. évi julius 29-én kelt oklevelében, Miklós mesternek a Trencséni Csák Máté ellen Kassa közelében a Tarcza folyó mellett vívott ütközetben tanúsított vitézségeért, amidőn is vitézül és feltűnő jeles módon harczolván, halálosan ott megsebesűlt, a maga biharmegyei Telegd helységében vámot adományoz.* A súlyos sebet Miklósunk kiheverte s a király őt szebeni főispánná nevezte ki; e minőségében folyamodik a királyhoz, hogy ez erősítené meg azt a szerződést, a mely Jakab, a szent István vértanúhoz czímzett várad-előhegyi prépost előtt köttetett, s mely szerint Chook fivére Péter Biharmegyéböl s fiai: Mihály és Pál, saját örökös Fewld nevű birtokokat minden tartozékai s hasznaival együtt, 100 ezüst márkáért eladták a nevezett Miklós mester Tamás fiának, szebeni ispánnak. A király a kérelemhez képest 1323-ban (secundo Idus Junii) a szerződést átírja s kettős pecsétjével megerősíti.*
Anjoukori okmt. I. k. 263. l.
Orsz. Lt. Dipl. 322, Nr. 10. – E birtokra nézve érdekes adatot tartalmaz Béla királynak 1249-ben – duodecimo Calend. februarii – kelt oklevele ugyancsak a Dipl. 322. Nr. 26. alatt, – melyből kitűnik, hogy Chook őse Pál comes nyerte e birtokot több más birtokkal együtt vitézségeért, mert Pál számos csatában rettenthetlen bátorságot tanúsított, úgy a ruthenek és németek ellen Peristyán és Zardegh várak ostrománál, valamint a tatárok dúlásakor is, majd pedig a feltámadt rablók és latrok üldözése és kiirtásánál, – nemkülönben az osztrák herczeggel folytatott hadjáratban, hol meg is sebesűlt, miért is « . . . . . terra Zudan, Wkan, Kér, Belehw juxta Crysium, item terra Borok juxta medium Crisium ac terra Zaram, item terra Henyir et Bikoly, nec non terra Fyld et Almas in Cottu de Zolnuk ac terra Kozatwar juxta Zomus in Cattu de Crazna exiit habit; – item terra Zowany, Nagyfalw et Wolkw Paulo Quondam Auli Reg,: Judici et Comiti Zaladiensis, suisque heredibus . . . . » adományozza a király.
Mint az érsek fivérét, őt is vallásos érzelmei az egyház javának előmozdítására s gyarapítására késztették; 1325-ben alapította a fudi-vásárhelyi pálos-rendi monostort Sz.-Jeromos tiszteletére. A klastrom számára rendelte Bertényi 132birtoka egy részét, a Körösön egy malmot s egy vasbányából a tizedet.*
Orsz. Lt. kincst. oszt. Acta Paulin. Kápolna Zomlin. Suppl.; Orosz, Sinopu Annal. Ord. s. Pauli 337. l.
1326-ban pedig mint csanádvármegyei ispán Ivánka váradi püspöknek s általa a püspökségnek adományozza Hodos falut Biharban, megjegyezve, hogy e birtokot, mint Károly királytól nyert acquisitioját saját és ősei lelki üdveért, fia György és fivérei hozzájárulásával adja ajándékúl.*
Anjoukori okmt. II. k. 238–239. ll. Nem hallgatható el, hogy eme okmány alapján ebből a szövegből «Nicolaus fil. quondam Thome fili Pongraty» Somogyi Zs.: a «főispánok albuma» 142. lapján Pongrácz Miklós nevű csanádi főispánt mutat be olvasóinak.
Hosszú életű nem lehetett, mert egy 1299-ben kelt oklevél szerint ez időben még «parvulinus» kiskorúnak iratik, a későbbi nagy osztozkodásnál, 1337-ben pedig már nincs sem ő, sem legifjabb fivére II. Pongrácz az élők sorában.
Miklós comes után négy fiú maradt, ú. m.: István, Demeter, György és II. Miklós; s egy leány: Margit. – Demeterrel csak egyetlen oklevélben találkozunk, nevezetesen Pál országbirónak egy 1332-ben kelt itélő-levelében, melyben Kemeche helységet, melyet Weytech fia Tivadar s ennek fiai Miklós és János elfoglaltak volt, Dénes fia Páltól, Kemechét Dénesnek visszaitéli. Az iktatásnál jelenlevők közt olvassuk Miklósnak mind a négy fiát, ú. m.: «Stefano, Demetrio, Georgio et Nicolao filiis Nicolai». Demeter azonban korán és leszármazók nélkül halt el, mert már az 1337. évi nagy osztályban részt ő sem vesz.*
U. o. 22-ik oklevél.
II. Pongráczczal is csak egy oklevélben találkozunk még a fentebb említett 1313-ikin kívül; midőn ugyanis 1323-ban Csanáddal, még mint egri püspökkel és Miklós mesterrel egyetemben a negyedik fivér s így Pongrácz mester is, kérik Károly királyt, hogy erősítené meg László királynak 1284-ben kelt azt az oklevelét, a melyben ama nevezetes 1247-iki diploma lett átírva; és Károly király ezt a kérést teljesíts is.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Pongrácz is két fiút hagyott maga után: Tamást, a kalocsai s utóbb esztergomi érseket és Kelement.
Lássuk, hogy e három testvér hét fiáról mit találunk okleveleinkben?
1323-ban I. Lőrincz fiai: János és Tamás, nagybátyjaik: Chanád, akkor még váradi prépost és királyi kancellár, úgy Miklós és Pongrácz mesterekkel egyetemben kieszközlik Károly királytól Béla király ismert 1247-iki és IV. László király 1284. évi oklevelének átirását s megerősítését.* Az a körűlmény, hogy I. Lőrincz nem foglal helyet a kérvényezők sorában, bizonyítja, hogy már 1323-ban nem élt. – Lőrincznek második fia, Tamás 1336-ban a Rothold nembeli Karay-családdal köt csereszerződést.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Nagy Iván, XI. k. 142. l.
1343-ban a hét fiú királyi adományban részesűl, Lajos király ugyanis a mondott év május havában nekik Csanádmegyében a Maros folyó mellett fekvő Tharnok helységét adta, s utóbb 1373-ban Lőrincz fia Tamás, és Miklós fia György kérelmére ez adomány-levelet ünnepélyes alakban és megerősítve újból is kiadta.*
Orsz. Lt. Dipl. 322.
Abban a perben is, mely a Csanád-nemzetség két ága, a Thelegdyek és Makófalviak közt a nemzetségi birtokok fölött 1344-ben Pál országbiró részéről végítélettel láttatott el, mind a hét Telegdy-fi személyesen vett részt.*
U. o. Eredetije a b. Wesselényi cs. görcsöni levéltárában.
A rozgonyi hősnek, I. Miklósnak fiai közül csak György és Miklós mesterek fordúltak Lajos királyhoz, hogy ez erősítené meg a Károly király által 1312-ben atyjoknak a telegdi vám dolgában adott szabadalmat. István, a legöregebb fivér már ekkor – leszármazók nélkül – elhúnyt volt. A király ezt a kérelmet 1357. évi márczius 16-án kelt oklevelében teljesítette.*
Erdélyi múzeum levéltárában.
Szükséges volt az oklevelet az 1364-ben készített új királyi pecséttel is megerősíttetni, mert a midőn Lajos király 1363-ban Bosznia ellen hadat indított, egyik seregét Miklós esztergomi érsek és királyi cancellárra bízta, a kinél állottak a királyi pecsétnyomok is, az érsek sátorából azonban a pecsétnyomók ellopattak. A király azért új pecsétnyomót készíttetett s azokat ismét az érsekre bízván, elrendelte, hogy mindazon oklevelek, melyek az elorzott pecsét alatt adattak ki, eme újon készült királyi pecsét reá függesztése által erősíttessenek meg.
133A telegdi vám joga eléggé fontos volt Miklós és György mesterekre nézve, s ők is folyamodtak az új pecsét iránt, ehhez képest már 1364-ben ellátta a király az oklevelet új pecsétjével, reá vezetve arra azt a záradékot, hogy: «ezen levelet a boszniai hadjárat alkalmával elveszett kettős pecsétje mellé függesztett új pecsétjével ezennel megerősíti».*
Az új pecsétnek igen érdekes és sikerűlt rajza látható a M. Tört. Életrajzok VIII. k. 374. és 375. lapjain.
A három fivér hét fiát, habár többször is láttuk békés egyetértésben, közös érdekben együtt működni, mint az csaknem mindig történni szokott, a vagyoni kérdések mégis viszálykodásba hozták egymással, s a nagy vagyon miként való felosztása miatt perbe keveredtek.
A pert Pongrácz fiai: Tamás már akkor kalocsai érsek* és Kelemen indítják meg, György és Miklós mesterek Miklós fiai, és János és Tamás Lőrincz fiai ellen. Bubek István országbiró hoz ez ügyben osztályt-tevő ítéletet 1360-ban, felosztván a hét érdekelt között mintegy 50–60 birtokot.*
P. P. B. Gams: Series Episcoporum Eccl. Cath. Ratisbonć 1873. – Colocza: 372. l. 1358. decz. 17-étől fogva. – Gams egyébként itt igen nagy hibát követett el, a mennyiben Tamás családnevét «de Kapolya»-nak írja. – Ha egybevetjük ez állítást a 300-ik lapon utóbb következő följegyzésével, azonnal világos lesz előttünk, hogy ez a Kapolyai Tamás úr csakugyan a mi Tamásunk, mert az e részbeni okleveleknek megfelelően, ott már e Tamás, mint e nevén III-ik, 1367. febr. 8-ától esztergomi érsekként van helyesen felemlítve. – Gams e téves feljegyzésénél még érdekesebb Wagner Károly tévedése. Ez ugyanis a «de Kapolya» névből «Zápolyát» csinált. Az «Analecta Scepusii» IV. kötetében a Zápolya család genealogiáját adván, második családtagként szerepel itt: «Thomas ex Episcopo Csanad. Archiepp. Colocens. demum Strigor. † sub anno 1375. Weber Samu lelkész fel is használta e «Zápolya» adatot «Zipser Geschichts und Zeitbilder»-jében; sőt az e miatt történt megkritizáltatása következtében Haan Lajos czikkére – egyenesen a Wagner tekintélyével takaródzik. (Századok, 1881. évf. III. füz. 281. l.)
Orsz. Lt. Dipl. 322. A felosztás alá kerűlt birtokok nagy része a következő: ú. m. Ujfalu, Szentdemeter, Benenyk az erdélyi részekben, továbbá Choklya, Jeneő, Battyán, Ujlak, Olasztelek, Köves-Örményes, Zook, Dobrathánháza – Várad(!)-megyében; egy curialis telek Pyspekiben (Várad mellett) malomtelkek, úgy Kemenche, Nagy-Tárnok, Kis-Tárnok (Nagy-Tárnok mellett), Zentleürinc, Bulchuhaza, Vasarosfalu, Kisfalu, Makóffalva, Thembes, Zentmiklós, Zilvazegh, Palota, Ladan, Zombor, Pardan, Uruzlanus, Monostoros-Kanysa, Zanad, Urusthelek, Temerken, Choka, Rason-Szentmiklós, Keer, Soóth, Ladishaz, Homokrev, Akách, Kisszentmiklós, Zentmargitasszony, Moholrév, Veresegyhaza, Abrazegh, Kis-Szechen, Symánd, Chawas, – úgy az erdélyi részekben, a Maros mellett Philepkowe helységben, – Stanisloháza stb.
A hét fiú közűl kétségkívül Pongrácznak idősb fia, Tamás vitte fel a legmagasabbra.
Előbb esztergomi kanonok és nagyprépost, majd 1350-től 1358-ig csanádi püspök; ez utóbbi évben pedig már a kalocsai érseki székben találjuk.*
Schematismus Cleri Dioecesis Chanadiensis 1880. év. Itt is azzal a markans tévedéssel találkozunk, hogy «Thomas de Kapolya» néven írják róla azt, hogy «ex canonico et preposito majore Strigoniensis, sabin in archiepiscopatum Colocensem tam Strigoniensem electus». A fentebb előadottak után nem szükséges ennek czáfolatába bocsátkoznunk. – L. 1361. aug. 28-ról Orsz. Lt. Dipl. 5077.; 1361 junius 15-ről (17-kal. July) Orsz. Lt. N. R. A. fasc. 1509. nr. 41.
Lajos király udvarában ő is, mint Kalocsa érseke, egyike volt azoknak, kik fő befolyással birtak a királyi tanácsban.
A IV. Károly császár ellen indított háború folyamán a császár, hogy tisztességes békét köthessen Lajos királylyal, minden követ megmozgatott; kérelmére V. Orbán pápa is latba vetette minden befolyását, s az ország legtekintélyesebb főuraihoz leveleket írt; így Thelegdy Tamás kalocsai érseknek is adott át 1363-ban egy ezen ügyben írott pápai levelet Péter voltorrai püspök pápai követ.* Volt-e része vagy sem Tamás érseknek az 1364 február 10-én létrejött békekötés körűl, nem kutatjuk, bizonyos csupán az, hogy tett szolgálataival úgy a pápa, valamint a király igen meg voltak elégedve. Ennek tanúbizonyságát látjuk abban, hogy a megüresedett esztergomi érseki széken 1367 januártól* fogva már Tamás urat találjuk, s így Lajos király alatt íme már két Thelegdy, a nagybátya s az unokaöcs viselte ezt a főméltóságot.
Theiner, Monum. Hung. II. k. 88–93. sz.
P. P. B. Gams, id. m. 372. és 380. ll. szerint 1367. február 8-án foglalta azt el valójában.
Fontos követségekben jár el Tamás primási állásának már első éveiben; így a nádorral együtt 1372. év kora tavaszán ő vitte meg Lajos király kedvező válaszát a Boroszlóban tartózkodó 134IV. Károly német császárnak, hogy a tescheni herczeg által a császár fia, Zsigmond luxemburgi herczeg számára ünnepélyesen megkért királyleányt, Máriát, Lajos király kész feleségül adni Zsigmondnak.*
Pór Antal, Nagy Lajos király. 456. s az o. id. Steinhercz, Mittheilungen, Excurs 7.
Még ebben az évben terhes hadviselésben is része volt az ország főpapjának, Lajos király a velenczésekkel háborúban álló páduai herczeg Carrara Ferencznek segélyére állt, s a küldött csapatvezérek közt ott találjuk Thelegdy Tamás esztergomi érseket is kétezerötszáz lovas élén.* Az érsek által vezetett ezt a segély-hadat Carrara Sacilénél fogadta s a Piave-vonal megvédését bízta reája; s itt meglehetős szerencsével járt is, mert neki is része volt abban, hogy a Carrarával egyesűlt magyar hadak Laczkfi fővezérlete alatt, Piave di Sacco mellett 1373 május havában a velenczéseket megverték.*
Continuatio Andreae Dandulo, Muratorinál XII. k. 435. l.
Fessler-Klein II. k. 167. l.
A hadviselés további folyamában azonban Tamás érsek már részt nem vett; haza utazott; s itt várta már XI. Gergely pápának február 23-áról keltezett levele, melyben utasította az érseket, hogy az osmanok ellen indítandó hadjáratra hirdessen keresztesháborút, s egyszersmind meghagyta neki azt is, hogy vegyen ünnepélyes esküt Lajos királytól az iránt, hogy még ez év vége előtt meg fogja indítani a háborút a törökök ellen s őket egész a Dardanellákig üldözendi.*
Raynaldus, Annal. eccles. ad ann. 1373.
Tudjuk, hogy Lajos ezt az esküt nem tette le, mert a pápa nem volt hajlandó az ő kivánságának megfelelően a Magyarországból élvezett pápai tizedeket a hadjárat czéljaira átengedni, s így a keresztesek összehívása is abban maradt.
Tamás érsek ezt nem is sokáig élte túl, mert jóllehet látjuk ugyan, hogy még birtokszerzéssel is foglalkozik, a mennyiben leandi Fodor László felajánlotta neki Barsmegyei leandi birtokát megvételre, a mit az érsek el is fogadott, de keresztűl nem vihetett, mert az érdekeltek ez ellen 1374-ben Szepesi Jakab országbiró előtt tiltakoztanak;* sőt egy év múlva – 1375-ben – őt még diplomatiai küldetésben Brünnben találjuk, a Zsigmond és Mária királyleány közötti, sok akadályba ütközött házasság kérdését rendezendő, midőn is ő – követtársaival egyetemben – erősen kötelezi magát – a császár és ennek családja kényszerítése folytán – arra, hogy a Mária s a Zsigmond közti eljegyzés s majd a házasság is mindenesetre végrehajtassék, semmi ürügy alatt fel ne bontassék s meg ne akadályoztassék,* – még abban az évben azonban – 1375. évi decz. 1-én – elköltözött ősei sorába.*
Fejér, C. D. X/V. 531–545. ll.
Bécsi cs. titkos levéltár Boh. 985. az érseknek 1375 ápril 14-ről kelt oklevele.
Wagner K. s az ennek adatait közlő Nagy Iván tévesen mondják II. Pongrácz fiát, Tamást 1380-ban esztergomi kanonoknak. Mint kétségtelen oklevelekből kimutatták, ő már 1360-ban kalocsai, 1367-ben pedig esztergomi érsek volt s így 1380-ban esztergomi kanonok már ez oknál fogva sem lehetett volna, – de egyébként ekkor már nem is élt.
Tamás érsek az első a Thelegdy-családból, a kinek révén hitelesen megtudhatjuk a Thelegdy-családnak az Anjou-korban használt czímerét, s e tekintetben azt látjuk, hogy a család már akkor is azzal a czímerrel vagy legalább czímeralakkal élt, a melyet másfélszáz év múlva XII. Lajos franczia király 1502-ben Thelegdy Istvánnak, a magyar király tanácsosának – mint azt alább s annak helyén ismertetni is fogjuk adományozott.
Eldöntöttnek vehető tehát ilykép az is, hogy a franczia király nem új czímert adományozott Thelegdy Istvánnak, hanem csak a családja és önmaga által is régen használt régi czímerben levő alakot, némi eltéréssel s bővítéssel és a Szent-Mihály-rend reá alkalmazásával, franczia czímer gyanánt, mintegy a maga részéről is megerősítette.*
Ezt a XII. Lajos-féle czímert közli és ismerteti Sváby Frigyes, Turul, VIII. évf. 63. l.
Ugyanis: Thomas de genere Chanád, esztergomi érsek által kiadott egy 1368. évbeli oklevélen, melyben a veszprémvölgyi bold. szűzről czímzett apácza-zárdának szabadalmait megerősíti, az érsek pecsétjében, a pecsét alján a közép részen térdelő érsek alakja mellett jobbról és balról elhelyezett czímerpajzsban egy holló 135vagy sólyom alakú madár dombon ülve tisztán látható.*
Orsz. Lt. Dipl. 5672. – Br. Nyáry, Heraldika Vezérfonala, 273. l. csóka- vagy varjúnak tartja a czímeralakot.
I. Tamásnak, a «Thelegdy»-nevet felvett ősnek egyenes leszármazottjai Tamás érsek, sőt a száz évvel később maga a franczia czímerrel kitüntetett Thelegdy István, 1490-ben, tehát a franczia király adománya előtt 12 évvel – miként alább ezt is feltüntetni fogjuk – czímerükben már a sólymot viselték.*
Orsz. Lt. Dipl. 28646.
Ha nem is az egész Chanád-nemzetségnek, de annak egyik ága, a Thelegdy-családnak ősi czímerét ismerjük meg tehát a Tamás érsek pecsétjén.
(Folyt. köv.)
MAKAY DEZSŐ.
