A Mesterházyak czimerlevele 1436-ból.* (Egy szines hasonmással és egy szövegrajzzal.)
A Mesterházyak czimerlevele 1436-ból.*
(Egy szines hasonmással és egy szövegrajzzal.)
(Egy szines hasonmással és egy szövegrajzzal.)
* Szerző utolsó munkája, melyen kevéssel halála előtt dolgozott, már előre megkészittetvén e folyóirat szerkesztősége utján a hozzá szükséges szines hasonmást. Sajnos, a halál meggátolta a befejezésben; mi e dolgozatot abban a formában adjuk, a mint az a szerző halálakor maradt. Szerk.
Fejér György a Codex Diplomaticusában egy Esterházy Bálint nevü emberre vonatkozó oklevélkivonatot közöl, a ki Zsigmond király idejében élt volna.* E király szerinte Esterházy András és fiai részére 1436-ban armalist állitott ki. Nagy Iván erre nézve azt mondja, hogy ez téves állitás és hogy e «botlást az idézett Codex Diplomaticus követé el, midőn az érdeklett 1436-iki armális levélnek kivonatát a Catalogus Manuscriptorum Bibliothecae Nat. Hung. Széchenyi. regnicol. tom. I. k. 584. lapjáról gyüjteményébe a vezetéknév elferditésével átvette, mert a Catalogusban ez áll: 1436. Sigismundus arma confert Andreae Vestarhazo. Én (úgymond Nagy Iván) ugyanis az érdeklett Catalogus utasitása nyomán fölkeresvén a Magyar Nemz. Múzeumban az 1283. számu Quart. lat. kéziratot, melynek czime: Collectionis Diplomatum, Privilegiorum ac reliquorum quoque scriptorum ad Historiam Patriae, Iurisprudentiam forensemet c. illustr. facientium tomus I. congestus ab anno 1766–1769. Csetnekii et Sopronii. Per Jonatham Wietoris, ebben az 1436-iki Zsigmond királytól adott armalist egész terjedelmében fölleltem; és itt az oklevélben is világosan igy áll: Tibi fideli nostro Valentino Literato filio Andreae de Vesterhazo, és tovább: Tibi et per Te Johanni fratri tuo carnali, item Sebastiano de Bogod, ac Osvaldo, Valentino, Nicolao et Marco filiis ipsius Sebastiani, nec non Petro et Sigismundo filiis Georgii de eadem Bogoth etc. Világos tehát, hogy a Fejér Cod. Diplomaticusában is Vesterházinak kellene állani Esterházy helyett, és még meg kellett volna emlittetni a Bogodiaknak is, kikkel együtt nyerte Vesterházi a czimert, melynek kár, hogy alakját le nem lévén irva az oklevélben (az eredetiben lefestve volt) nem tudhatjuk, hacsak egykor az eredeti – melyről Wietoris Gömörben (?) másolatát vette, elő nem kerül. Mindezekkel azonban azt, hogy a Vesterházi név idővel nem változhatott-e Esterházy-vá, nem akarjuk tagadni.»*
* X/VII. k. 830. l. és X/VIII. k. 662. l.
* Magyarország családai IV. k. 80–81. ll.
Abban a helyzetben vagyok, hogy a szóban forgó czimerlevél szövegét és czimerrajzát az eredeti után hiven másolva e folyóirat tisztelt olvasóinak bemutathatom, ugyanis Szily Kálmán akadémiai főtitkár úr szives közbenjárásával 35alkalmam volt a Mesterházy Gyula potyi földbirtokos tulajdonában lévő armálist lemásolhatni, s a czimerrajzáról hasonmást készittethetni.
Az armális 51˙7 cm. széles és 31 cm. magas pergamen lapra van irva; szövege jól olvasható, kivévén a 11., 12. és 13-ik sorok közepén levő szavakat, és következőleg hangzik:
Sigismundus dei gratia Romanorum imperator semper augustus, ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc rex. Tibi fideli nostro Valentino Literato filio Andree de Vesterhaza salutem gratiamque nostram cesaream atque regiam et omne bonum. A claro lumine throni cesaree aut regie maiestatis velut e sole radii nobilitates legittimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia claritate sic dependent, ut non sit dari alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree seu regie maiestatis. Sane attentis et consideratis tuis fidelitatibus et fidelium obsequiorum meritis, quibus tu in nonnullis nostris et regni nostri Hungarie predicti agendis et expeditionibus sicuti prosperis sic et adversis cum omni fidelitatis constantia maiestati nostre studuisti eoque ferventius in antea studebis complacere, quo te et tuos singularibus honorum gratiis a nostra celsitudine conspexeris fore insignitos, tibi et per te Johanni fratri tuo carnali, item Sebastiano de Bwgwth ac Osualdo, Valentino, Nicolao et Marco filiis ipsius Sebastiani, necnon Petro et Sigismundo filiis Georgii de eadem Bwgwth vestrisque successoribus heredibus ac posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presencium litterarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictorea figurata sunt et depicta ac distinctius expressata, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis sciencia dedimus, donavimus et contulimus, ymmo ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut vos, vestrique heredes et successores universi predicta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo in antea ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis et aliis omnibus, exercitiis nobilibus scilicet et militaribus, necnon sigillis, anulis, velis, papilionibus et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis et singulis cujuscunque conditionis, preeminentie, status, gradus vel dignitatis existant, harum notitiam evo habituris insignitos dici, nominari et teneri volumus ac etiam reputari, gestare ac omnibus et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres nobilesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de iure freti sunt et gavisi, frui et gaudere possitis et valeatis. De talique singularis et specialis gratie nostre antidoto merito exultetis et tanto ampliori studio ad honorem nostre cesaree ac regie maiestatis vestra in antea solidetur intentio, quanto vos largiori favore cesareo et regio preventos conspicitis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam presentes literas nostras sigillo nostro secreto, quo ut rex Hungarie utimur, inpendenti communitas vobis duximus concedendas. Datum Bude, in festo visitationis beate Marie virginis gloriose, anno domini millesimo quadringentesimo tricesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quinquagesimo, Romanorum XXVI-o, Bohemie XVI-o imperii vero quarto.
Az armalis felső, jobb szögletébe 12˙5 cm. széles és 14 cm. magas zöld keret között vörös alapon van a czimerfestés: balra dőlt kerektalpu pajzs kék mezejében zöld ágon fekete fajd. (Csőrössisak.) Oromdisz a pajzs alak. Orrjegy arany-kék.
Az oklevél, vörös, fejér, zöld selyem zsinóron függő pecsétje valami konvent alig kivehető bélyegét mutatja s láthatólag később erősittetett rá.*
* A czimerkép heraldikai méltatásába a szerző hátrahagyott kéziratában nem bocsátkozott, de hogy szándéka volt, mutatja az, hogy kevéssel halála előtt a czimernek egy Soós Elemér tagtársunk által rekonstruált rajzát adta át a szerkesztőségnek, mely a Mesterházyak ősi czimerét a mai heraldikai felfogás szerint stilizálva mutatja be. E rajzot a szövegben közöljük. Szerk.
A MESTERHÁZY-CSALÁD CZÍMERE 1436-BÓL.
A czimerfestés jobb fele teljesen látszik, balfele ki volt szakadva, s később javitották ki vörösre festett pergamennel, a mely alá a hátlapon papiros van ragasztva. Az összehajtott czimerlevél hátlapján következő felirás olvasható: Armalis Sigismundi regis Hungarie de anno 1436. És a Sigismundi és regis szók közé «imperatori et» van betoldva. E betoldás, az irást tekintve, a XVIII. századból való. A czimerszerző Bálintot Pál fraknói gróf hites ügyvédjének 36mondja a vasvári káptalan egy 1437 május 13-ikán kelt s a királyhoz intézett jelentésében.*
* Eredetije az Ostffy-család levéltárában. Hazai okmánytár, III. k. 372. l.
Vesterháza, Westerháza (ma Mesterháza) helység a vasvármegyei határszélen* Csepregtől délkeletre* fekszik s ma is a Mesterházyak birtokában van. E szerint a szóban forgó armális nem Esterházy Bálint, hanem Mesterházy Bálint és rokonai, továbbá a Bögötiek részére állittatott ki.
* Westherhaza: 1456. Sopronvármegye oklt. II. k. 109. l.; 1440. Pozsonyi kápt. orsz. ltára, lad. 2. fasc. t. num. 10.; 1449. Sopronvármegyei okltár, II. k. 338., 343. l.; 1456. Hazai okmtár, IV. k. 383. l.; 1479. Orsz. levéltár, Dl. 18220; 1498. Orsz. levéltár, Dl. 20,759. Vesteryazya, Vesterhazya: 1433. Múzeumi levéltár. Mesterháza: 1479. Orsz. ltár, Dl., 18221.
* Csánki Dezső, Magyarország Történelmi Földrajza, III. k. 635. l.
A Vesterháza és Vesterházi név még a XV. században változott át a nép nyelvén Mesterházivá, egy 1479. évi oklevélben Lenárd királyi ember már de Mesterházának van irva.*
* Orsz. ltár, Dl. 20,759.
A családi levéltárban egy a XVII. századból való leszármazási táblázatból, a család Bálint atyjától, Andrástól való leszármazás a mai napig a következő:
Mesterházy András 1433, 1436; János 1433. 1436, 1440, 1456; Bálint literatus, Fraknói Gróf Pál ügyvéde 1433, 1436, 1437, 1440; Péter 1433; András 1433; Imre 1433, 1450; Illés; András 1436, 1440; Mihály 1436, 1440 (Pálfalvi Balkó Zsófia); Miklós 1516; István 1583; András; Imre 1592; István 1600, 1614 (Deseő Dorottya); András (Bicsérdi Bene Orsolya); György (Meszlényi Ágota); István; György (Kondrai Helena); Imre?; Ádám (Horváth Kata); Imre; Ádám; János; Péter (Ambrózy Erzsébet); László; Pál (Várdai Rozina); István (Mankóbükki Horváth Zsuzsánna); Sámuel; József (Meszléni Saly Marianna); Dániel (Konkoly-Thege Anna); Pál; Sándor, István; Dániel; József; Ferencz; József; János sz. 1801 Szentmártoni N.; Ferencz † 1874 (Radó Jozéfa); Gyula † 1890 (Sághi Horváth Jozéfa); Ilma 1868 (Gerdowcháki Ernust József); Gyula 1869; Gedeon 1871; Kálmán † 1876; Jenő 1875 (Nagyszigeti Szily Aranka); László † 1878; Ilona 1883
1899-036
1899-036
37Westerházi András fiai tekintélyes emberek lehettek, mert Erzsébet királyné Komáromban 1440-ben kelt levelében pallos jogot adományoz* Westerházi Bálint és János testvéreknek, továbbá Westerházi Imre fiainak Mihálynak és Andrásnak, János fiának Benedeknek, György fiának Miklósnak és Pál fiának Jakabnak valamint Mileki Miklós fiának Andrásnak Sopron, Mosony és Vasvármegye területére való érvényességgel.
* Eredetije a család levéltárában.
Ebből és a csornai konvent 1433. évi bizonyság leveléből is kivehetőleg a XV. században az előbb bemutatott leszármazási táblából feltüntetteken kivül még a következő Vesterháziak éltek:
Pál 1433; Jakab 1433; István 1433; Miklós 1433; László 1433; János 1433; Benedek 1433; Vitus 1433; Miklós 1433
1899-037a
1899-037a
továbbá:
György 1433. 1450; Miklós 1433, 1450; István 1433; Imre 1433; János 1433; Jakab 1433; András 1433
1899-037b
1899-037b
Ezeknek helyét a családfán nem vagyok képes megjelölni.
A czimerszerző Bálint fiának Imrének nevével V. Lászlónak Budán 1456 márczius 12-ikén kelt adománylevelében találkozunk, melyben Bánládon – Bán-Ládony (ma Pór-Ládony) Sopron-vármegyei helységet Haraszti Thopán Kelemen magvaszakadtával Varjuhegyi Lőrincznek és Westerházi Imrének adományozza.*
* Hazai okmtár, IV. k. 384. l. Eredetije a Niczky cs. ltárában, 178. sz. a.
BÁRCZAY OSZKÁR.
