Az ónodi Zákány-családról.
Az ónodi Zákány-családról.
A Turul mult évi 2-ik füzetében (67–71. l.) irtam volt egy kis közleményt a régi nemes, és valaha Somogyból Borsodba szakadt s itt a kuruczvilágban nevezetes szerepet vitt Zákány-családról «Három Zákány István» czim alatt. Most Puky József t. tagtársunknak – a borsodi hires Zákányok vérrokonának – szivességéből nehány érdekes adalékkal toldhatom meg idézett czikkemet.
A 69. l. emlitettem, hogy még 1855-ben, mint 16 éves gyermekifju, mily kegyelettel szemlélém a szendrei reform. egyháznak a régi Zákányok buzgó adományaiból származott szent edényeit és egyéb régiségeit, nevezetesen a Zákány Tamás, András vagy István (a keresztnévre már nem emlékeztem vissza biztosan) vég-szendrei vitéz kardjától levágott török basa turbánövét, stb. Mely érdekes régiségek, hogy megvannak-e még? – kérdést tettem.
Most már e kérdésre magam adhatom meg örömmel a választ, hogy igenis megvannak, gonddal őriztetnek, sőt az Ur asztalához szolgáló két boros kanna az ezredéves történelmi kiállitáson is látható vala, (a katalógus 2205. és 2206. sz. a., a XVIII-ik teremben.) Megtudjuk továbbá, hogy a török basa vitézi legyőzője és a nagylelkü ajándékozó, a kuruczvezér ónodi kapitány idősb Zákány Istvánnak édes atyja: amaz ugyancsak idősb Zákány András, borsodi alispán, többszörös országgyülési követ és táblabiró volt, kinek ezen szerepléséről megemlékeztünk. Sőt az évet is megtudjuk: 1639.
A Puky (másként Poky) család irományai között a következő eredeti régi följegyzés maradt fenn:
«Zákány András a 16-ik (17-ik!) seculumban Borsod Vármegye vice-ispánya, és a felesége Poky Ilona volt. Kik is a szendrei templomnak egy nagy ezüstkannát ajándékoztak; a neveik fel vagynak mettzve rajta. Azon kivel a Zákány András által a szendrei parton levágott Török Basa czifra sabrákja (csótár; nyeregtakaró) a szendrei templomba a cathedrán, az öve meg a Basának kendő gyanánt az Úr asztalán szokott lenni. Ennek a Zákány Andrásné. Poky Ilonának osztálylevele s ascendensi tudatnak.»
A sárgás-barna szinü, háló-forma szövetü selyemövet (a mint már emlitém) 1855-ben láttam, az aranyvirágokkal gazdagon kivarott, piros szinü, pompás keleti művü nehéz selyem csótárral együtt; csakhogy akkor nem voltak az Ur asztalán s szószéken, hanem egy nagy ládából vették ki megmutatni. Az egyház szent edényeiről pedig nt. Paksy Sándor szendrei reform. lelkész ur 1891 márczius 4-ikén ezt irja:
«Van az egyháznak három ezüstkannája. 41A legnagyobbat id. Zákány András, Borsod vármegye alispánja és neje Puky Ilona (id. Puky Péter leánya) ajándékozta; a középsőt ifj. Zákány András és neje Stenczel Anna, a legkisebbet pedig Hartyányi Borbála.* A legnagyobb kannán ez a körirat áll bevésve:
* Ennek ajándéka 1681-ből való. Hartyányi Borbála, Péternek Puky Erzsétől született leánya és Hatvani András szendrei kapitány neje volt. Fiuk, Hatvani Ferencz, a szepesi kamara tanácsosává lőn, leányukat Máriát pedig Gyürky Pál kir. ezredes, majd kurucz tábornok és senator († 1709.) birta nőül.
GE. D. AND. ZAKANY. V. Co. INCLVTI Cot.
BORSOD et UXO. Ei G. D. HELE. POKI in
HON. SACRATISS. SANG. I. CHRI. – Fd.
ECCL. EVANG. SZENDRÖV. F. F. ANNO
D. 1639. 4. 19. MEN. APR.»
BORSOD et UXO. Ei G. D. HELE. POKI in
HON. SACRATISS. SANG. I. CHRI. – Fd.
ECCL. EVANG. SZENDRÖV. F. F. ANNO
D. 1639. 4. 19. MEN. APR.»
E felirat minden kétséget kizár. A nehéz ezüstkancsó készittetése és a szendrei ref. egyháznak ajándékozása tehát 1639-ből való; azonban a török basa levágása alighanem valamivel korábbi évekből, id. Zákány András ifjui éveiből való esemény, miután ő 1639-ben már, s alispáni tisztén kivül főként fia és unokája (a két elző Zákány István) korából itélve, – meglehetős öreg ur lehetett. Egyébiránt id. Z. András, mint látszik, kétszer nősült; gyermekei: id. Z. István, ifj. Z. András és Z. Klára Szemere Józsefné, első hitvesétől Puky Ilonától születtek; de anyjok halála után édes atyjok (kinek utolsó nyomát 1655-ben találjuk) ludányi Bay Zsuzsánnát vevé feleségül, a ki egy 1665-ben kelt eredeti zálogváltási levél szerint mint id. Zákány András meghagyott özvegye élt Borsodban vagy Gömörben.* Gyermekei e levélben nem emlittetnek.
* Nagy-Bessenyői Bessenyey István a Gömör vármegyében Lénárdfalván birt három egész házhelyét, a melyek «Nemzetes Bay Susánna Aszonynál, néhai Eöreghbik Zákány András Uram Relictájánál» voltanak zálogban, ettől kiváltván, – adta és vetette ismét zálogba négy egész esztendőre Nztes és Vzlő Hamvay György Uramnak és feleségének Nztes Náprágyi Ersébet Asszonynak stb. 400 magyari forintokban. «Datum in Possessione Gicze, die 24-ta February Anno Dni 1665. Bessenyey István m. p.» (Eredeti, Puky József urnál Budapesten.)
Hogy pedig Zákány András kettő volt (apa és fiu), e záloglevélen és a föntebbi lelkészi tudósitáson kivül kitünik a Turul m. évf. 70. l. közlöttük Rákóczi-kori folyamodvány szövegéből is, melyben a kuruczvezér id. Zákány István atyául «Nemzetes üdösbik Zákány András Uram» mondatik. Az u. o. közzé tett származékrendet tehát ezek s a Puky-család levéltárában levő még némely más adatok szerint a következőképen egészithetjük ki:
Zákány I. András. 1635, 1637 Borsod vármegye országgyülési követe; 1639 alispánja; 1646. 1647 és 1655 ismét követe (1. Puky Ilona 2. Bay Zsuzsánna, ki 1665 özvegy) Első nejétől; I. István 1670 előtt ónodi kapitány; ettől fogva kurucz vezér; 1672 Ónodot víjja, † 1681 előtt; II. András (Stenczel Anna); Klára (Szemere József); II. István az ónodi seregek főtisztje, Thököly hive, 1686–90 táján haza száll Ónodra, † 1700 előtt; N. N. Leány (Szuhay Gáspár); Erzsébet 1686, 1705 (Olchváry Ferencz); III. István 1705 árva, tanuló ifju
1899-041
1899-041
Maradtak-e II. Andrásnak, továbbá e III. Istvánnak fiuivadékai? Eddigelé nem tudjuk. A Zákány-utódok után úgy Borsod, mint Szabolcs vármegyében tudakozódtunk, – azonban sikertelenül. Ilyen nevü nemes családot ma ott nem ismernek; igy tehát valószinü, hogy e történelmi nevezetességü család fiágon kihalt.
THALY KÁLMÁN.
