Ifj. Kubinyi Ferencz. 1936 november 22. – 1903. julius 14.
Ifj. Kubinyi Ferencz.
1936 november 22. – 1903. julius 14.
1936 november 22. – 1903. julius 14.
Nem ismeretlen e név olvasóink előtt. Folyóiratunk utolsó számaiban közöltük egyik érdekes tanulmányát a Záh és Zák nemzetségekről s ez az utolsó, mely munkás kezéből kikerűlt. Sokat és lelkiismeretesen dolgozott s ujabbkori történetirodalmunk legszorgalmasabb munkásai közé számithatjuk. 1854-től kezdve kiválóbb történelmi folyóiratainkban folyton találkozunk a nevével. Folyóiratunk is nem egy jeles értekezésével dicsekedhetik s egyike volt azoknak, kik állandóan meleg érdeklődéssel viseltettek társulatunk működése iránt. 1885-ben a mohorai Vidffyek czimeresleveléről és nemzedékrendéről, továbbá a Palásthi Borsokról, 1886-ban a paczali Peres András czimeres leveléről, 1887-ben Disznósy Miklós czimeréről, 1889-ben az oklevelek kiadásáról értekezett a Turul hasábjain. A levéltári kutatás és oklevélkiadás kedves foglalkozásai közé tartoztak s e téren maradandó emlékeket teremtett. 1867-ben Codex Diplomaticus Arpadianus czimen adott ki egy kötet oklevelet, melyben levéltári kutatásainak eredményeit először mutatta be s melylyel hazai történetiróink előtt nagy érdemeket szerzett. Ennek folytatását képezték az 1888-tan kiadott hontvármegyei oklevelek, melyek hasonlóan az előbbi kötet anyagához uj és érdekes adatokat tartalmaznak. Majd családja történetének megirásához fogott s e téren végzett munkásságának gyümölcse, a felsőkubini Kubinyi család története, egy vaskos kötetben 1901-ben látott napvilágot. Munkáinak hosszu sorozata legszebb bizonyitéka annak, milyen lelkesedéssel csüggött a tudományokon, s a kritika mindenhol úgy nyilatkozott róla, hogy munkáinak tudományos értékét el kell ismernünk. Hosszas és lelkiismeretes munkásságának legbecsesebb gyümölcse kétségkivül az a két kötet oklevél, melylyel hazai történetünk megismertetéséhez számos uj adattal járult lelkiismeretes kritikáját pedig legvilágosabban családja történetében látjuk, melyet annyi önzetlenséggel s igazságszeretettel irt meg, hogy e téren mintaképül állithatjuk az utókor elé. A hazai tudományosság körűli buzgólkodását fényesen bebizonyitotta akkor, midőn a magyar történelmi társulat megalakitásában tevékeny részt vett s hosszu ideig választmányi tagja is volt a megalakult társulatnak. Társulatunknak is igazgató-választmányi tagjai közé tartozott 1902 deczembertől. A szorgalmas tudósnak és lelkes hazafinak emléke sokáig élni fog, s érezni fogjuk a hiányt, mely halálával támadt irodalmunkban.
G. A.
