Szenczi Kertész Ábrahám czimeres nemeslevele.
Szenczi Kertész Ábrahám czimeres nemeslevele.
(Melléklettel)
A nagyváradi biblianyomtató, Kertész Ábrahám czimeres levelét mindeddig nem ismertük. Emlitette ugyan Kemény József, Nagy Iván is hivatkozott rá, a Siebmacher is tud róla, de kiadva nem lett. Ott hevert a szebeni országos levéltárban (511. sz. a.), elfeledve, mindaddig, mig a váradi nyomdászat történetén dolgozva, e sorok irója meg nem ismerte.
Pedig becses ez a czimeres levél, nemcsak azért, mert ezzel is szaporodik a II. Rákóczi György idejéből ismert czimerlevelek száma, hanem mert adatokat is nyujt Kertész Ábrahám életéhez, kiről eddig vajmi keveset jegyeztek fel irodalomtörténetiróink.
Születési helye és éve ma is ismeretlen. Valószinü azonban, hogy Szempczről származott, mert a czimeres levél is úgy emlékezik meg róla Kertész alias Szempczi. Idők során az «mp» betük «n»-né változtak; a nemeslevéltől eltekintve sehol sem találjuk nevét másként emlitve, mint szenczi Kertész Ábrahám. Igy irja ő maga is sajtótermékein. Nagy Iván előnevét «Szempczi»-nek, a Siebmacher pedig «alias Szempczi»-nek mondja.
Szülei – mint a czimerlevélből kitünik – becsületes, tisztességes emberek voltak, kik némi vagyon felett is rendelkeztek, mert Kertész Ábrahámot a czimeres levél «nem éppen szégyenlendő szülőktől származott»-nak mondja, kik ha a sors mostohasága miatt a nemesség sorába nem is vétettek fel, azért mindent elkövettek gyermekök nevelése érdekében, egyengetve az utat, hogy Kertész Ábrahámnak már gyermekkorában megnyilatkozott tehetségét fejleszszék.
178Alig sajátitotta el az alapvető ismereteket, külföldre ment. Bejárt sok országot, vidéket, elsajátitva a megismert nemzetek szokásait, gyarapitva ismereteit, a külföldön tanulta a nyomdászat mesterségét is, de hogy hol, arról nincsenek adataink. Egyedül két körülmény látszik a mellett bizonyitani, hogy az Elzevirek voltak, mesterei. Az első, a lényegesebb, hogy könyvnyomtató jelvényül is az Elzevir Izsákét használja. A másik, hogy ő honositja meg hazánkban az elzevir betüket, a tojásdad alakú, szép metszésü tipusokat, miket kétségkivül ott ismert meg Lüneburgban.
A nyomdászat mesterségét elsajátitva, visszatért hazájába, hol I. Rákóczy Györgyben és nejében, Lorántffy Zsuzsannában nyert hatalmas pártfogót.
Mikor a jámbor fejedelem és élete párja a biblia újbóli nyomatását elhatározzák, e czélra Váradon nyomdát állitanak fel, mint ezt Pápai Páriz Ferencz is emliti «Erdélyi Feniks»-ében (33 1): «a mely Typografhia készült sok költséggel és sok Fejedelmi Embernek s népes Ecclésiáknak adakozásából, czélozván az egész Bibliának nagy formában és több magyarázattal való kinyomatására.» Ennek vezetésével szenczi Kertész Ábrahámot bizták meg, ki működésével, mint a czimeres levél is emliti, nevének dicséretet, egyházának dicsőséget és az egész országnak hasznot hozott.
Már I. Rákóczi György méltányolni akarta ez érdemeket, már neki volt szándékában Kertész Ábrahám részére a nemesség adományozása, de ebben a halál meggátolta. II. Rákóczy György tehát csak atyja nyomdokait követi, mint ezt a czimeres levélben is kiemeli, midőn Kertész Ábrahámnak és utódainak a nemességet adományozza.
A czimeres levél Gyulafehérvárott kelt, 1648 deczember 10-én. Mint vicesecretarius Szalárdy János, a siralmas krónika irója ellenjegyezte. Az 1649. márczius 30-ikán tartott nagyváradi közgyülésen hirdették ki, mint ezt a czimeres levélen Belényesy Ferencz, Biharmegye jegyzője meg is erősiti.
A czimeres levél az erdélyi armálisoknál szokatlan pompával van kiállitva. Már alakja is a ritkábbak közül való, amennyiben könyvalakú; habos bibor atlaszba van kötve és az élére festett czimerkép igen diszes kivitelü.
A czimer két részre osztott paizs; a felső kék mezőben rózsaszin szedőszekrényen jobbra néző kettősfarkú arany griffmadár áll, karmaiban a nyomdászatnál használatos festéklabdákat (pilas) tartva; az alsó fekete mezőben kék (itt inkább lila) liliom látható, kelyhébe tűzött két szál fehér rózsával. A paizs feletti sisak koronájából egy a paizsbelihez hasonló griff emelkedik ki, de csak fél testével. A czimert a bibor-fekete takaró övezi.
Mindennek jelentőségét a czimeres levél is kiemeli. A györsröptü griff, a tudás, a gondolkodás jelképe, a mint Kertész Ábrahám élete is a tudomány terjesztésére törekedett. A nyomdai szerek foglalkozását dicsérik. A pajzs alsó sötét mezeje annak a jele, hogy mintegy a semmiségből, nem nemes szülőktől származva emelkedett, mig a virágok: a nyiló rózsák és a szüzies liliom nemes lefolyásu életét jelképezik.
Mindez bizonysága annak, hogy mily nagy szolgálatnak tekintették akkor Kertész Ábrahám biblia-nyomatását, ki szembeszállva a harczias időkkel, fáradhatatlanul működött jövőbe vetett hitével. Erről szól az a jelmondat is, mi a czimert kiegésziti: «Linquenda est pigritia, quć quod adest aspicit et sequenda diligentia quć quod futurum est prospicit.»
A czimer pompás kapu-féle boltozat alá van helyezve, amelyet három czimerpaizs diszit. Felűl Rákóczi György fejedelem czimere foglal helyet, lángsugarakkal keritve; benne a félkeréken álló, szablyát tartó fekete sas vörös mezőre van helyezve s a kerék sárgás-vörös paizslábból nől ki. Jobbról császári kétfejü sasos czimer, balról Magyarország czimere látszik, alul pedig keretbe foglalva a fentebb idézett latin mondás olvasható.
A czimeres levél első oldalát arany szegfű, a másodikat buzavirág és piros rózsa disziti, mig a többi oldalt merész vonású czirádák ékesitik.
SZENCZI KERTÉSZ ÁBRAHÁM CZIMERE 1648-BÓL.
A czimeres levél szövege a következő:
Nos Georgius Rakoczi dei gratia princeps Transilvanić; partium regni Hungarić dominus et Siculorum comes etc. tibi fideli nostro Abrahamo Kertesz, alias Szempczi cognominato, typographo ecclesić orthodoxć Varadinć laudatissimo, salutem et gratić erga te nostrć principalis continuum incrementum. Cum manifestum sit imperia et respublicas iisdem, quibus acquisitć sunt artibus retineri, reges et principes in eo vel prćcipue elaborare decet, ut virtuti suus semper honos habeatur, sua cuique prćmia reddantur, et qui aut bellicć disciplinć studio, aut domestico aliquo, eoque quietiore vitć genere aliquid ad rempublicam adiumenti attulerint, in eos principes cum cśtera munificentia, tum honestissimis titulis elargiendis sint propensi, quos ingenia recte instituta omnibus huius vitć commodis, quć ex fortunć arbitrio dependent, longe anteponere consueverunt. Ouod prćclarum institutum et nos ab initio fślicis regimims nostri prćtare semper in fideles subditos nostros conati, posteaquam intelligamus te Abrahamum Kertesz alias Szempczi cognominatum honestis quidem et neutiquam pśnitendis ortum parentibus, qui et si fortunć iniuria ad prćclarum nobilitatis ordinem aspirare nequivissent, vitć tamen integritate, honesta educatione viam tibi ad eam adipiscendam prćstravissent, quorum tu disciplina imbutus, mox in ipso rudis 179pueritić tempore, non obscura futurć virtutis argumenta edidisse, degustatisque bonis literis ac peragratis exteris; iisque variis provinciis ac regionibus, nec non exploratis in iis diversarum nationum moribus, mox tum ad eam, quam inde ab aliquot annis in prćdicta ecclesia orthodoxa Varadina, insigni nominis tui cum laude, magno Christiani cśtus emolumento, reipublicćque commodo exercuisti artem typographicam, tum vero cśteros virtutis cultus animum adiecisse, insignemque in eo vitć genere ad prćsens usque operam navasse perhiberis. Quorum omnium intuitu cum celsissimus quoque princeps, condam dominus Georgius Rákóczi, dei gratia alias huius regni nostri Transylvanić princeps, etcetera, prćdecessor desideratissimus, ac genitor noster gloriosć reminiscentić, dignum te esse censuerit, qui munificentia sua hac principali exorneris, nisi sibi fatis cedere oppido contigisset, per hoque literć sub nomine eiusdem celsitudinis in apricum prodiisse potuissent. Nos itaque paternis vestigiis hac in parte insistere volentes, te uti mereris, in cśtum et numerum verorum, natorum, et indubitatorum regni nostri Transylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium annumerandum, aggregandum, cooptandum et adseribendum esse duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus, et adscribimus per prćsentes, decernentes expresse, ut a modo deinceps successivis semper temporibus, tu Abraham Kertesz Szempczi, tuique hćredes et posteritates utriusque sexus universi pro veris et indubitatis nobilibus sitis, habeamini et reputemini. In signum autem huiusmodi verć et indubitatć nobilitatis vestrć, hćc arma seu nobilitatis insignia: scutum videlicet erectum, linea transversa bipartitum, superiori dimidia parte cśsii, inferiori nigri colorum, cuius in superioris spacii sive areć fundo super castam typographicam varios cancellatim continentem typos, expressus est gryphus, naturali suo colore seu pennis, erecto corpore incedenti similis, capite versus dextrum scuti latus verso, alis erectis, anterioribus utrisque pedibus pilas typographicas ad consuetum quasi laborem accomodatas tenens; inferius vero scuti spacium ad utrumque angulum continet duas rosas albas, ex adverso sibi correspodentes, infra quas flos lilii crocei est delineatus; supra scutum galea militaris aperta est posita, quam contegit diadema regium, gemmis preciosis et unionibus coruscum, de quo prominet gryphus dimidiatus priori per omnia similis; quć si diligentius tecum reputes, non obscuram sortis in iis tuć rationem comperies; nam gryphus velox meditabundumque animal esse perhibetur, pari ratione ad virtutem nonnisi perpetuo irrequietoque studio et industria, via patet, instrumenta typographica tuam in eadem arte laudabilem exprimunt experientiam, summo labore, inter varias, easque exteras nationes partam; inferior scuti margo declarat te ex obscuritate parentum perpetuo animi candore, vitćque suavitate, quod ipsum rosć et lilium appositissime representant, ad claritatem nominis te ipsum asseruisse; quć omnia in capite sive principio prćsentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris suis propriis coloribus depicta esse cernuntur, animo deliberato, et ex certa scientia liberalitateque nostra principali, tibi Abrahamo Kertesz, alias Szepczi, tuisque hćredibus et posteritatibus utrisque sexus universis gratiose dedimus, donavimus, et contulimus, annuentes et concedentes, ut tu, tuique hćredes, et posteritates utriusque sexus universi prćscripta arma seu nobilitatis insignia more aliorum, verorum, natorum et insignitorum regni Transylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium et militarium hominum, ubique in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, ac aliis quibusvis excercitiis militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, vexillis, cortinis, velis, aulćis, clypeis, tentoriis, domibus et sepulchris, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub verć et perfectć nobilitatis titulo, quo te, tuosque hćredes et posteritates utriusque sexus universos ab omnibus et singulis cuiuscunque status, ordinis, conditionis, gradus, honoris, officii, dignitatis, prćminentić et functionis homines existant, insignitos dici, teneri, nominari et reputari volumus, ferre et gestare, omnibuque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, immunitatibus et prćrogativis, quibus cćteri veri et indubitati regni Transylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobiles et militares homines, quomodocunque de iure et ab antiqua consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere possis ac valeas hćredesque, et posteritates tui utriusque sexus universi possint et valeant. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras in forma libelli, pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas, tibi Abrahamo Kertesz, alias Szempczi, tuisque hćredibus et posteritatibus utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in civitate nostra Alba Julia, die decima Decembris, anno domini millesimo sexcentesimo quadragesimo octauo.
Georgius Rákóczy m. pr.
Joannes Szalárdy m. p.
vice-secretarius.
vice-secretarius.
Anno domini millesimo sexcentesimo quadragesimo nono, die vero trigesima mensis Martii, in generali congregatione universorum dominorum magnatum et nobilium incliti comitatus Bihariensis Varadini celebrata exhibita, prćesentatć, lectć, proclamatć et publicatć sunt prćsentes hć literć armales introscriptorum nemine, neque tunc tempore publicationis, neque post integerrimis et immediate subsequentibus quindecim diebus legitime completis contradictore apparente, ac propterea suo in vigore sunt relictć.
Extradatć per Franciscum Beliniesy requisitorem capituli eeclesić Varadiensis ac annotati comitatus Bihariensis iuratum notarium.
Jó ideig szenczi Kertész Ábrahám halálozási évét sem határozták meg helyesen. Bod Péter és ennek nyomán Németh János a «Memoria Typographiarum Hungarić et Transilvanić» czimü művében azt irják, hogy 1676-ban halt meg a váradi biblia-nyomtató. A Pallas-Lexikon (X. köt 910 1.) 1702-őt emlit. Ma sem határozhatjuk meg teljes biztonsággal elhalálozási évét és napját, de néhány adatból mégis hozzávetőlegesen következtethetünk rá.
Igy ismerjük Udvarhelyi Mihálynak, a szebeni nyomdásznak egy reserválisát, melyben felemliti, hogy Apafi Mihály neki adta át a nyomdát. Ez irat 1667 julius 5-én kelt. De már 180május 22-ikén sem volt életben Kertész Ábrahám, mert ekkor már elrendeli Apafi Mihály a hagyaték összeirását. Még 1668-ban is érintetlen volt a hagyaték, mert a szebeni nemzeti levéltár számadási könyveiben ezt a bejegyzést találjuk:
«3. Aug. schicke den Mattyas György nach St.-Peter, zu Ihro Fürstlichen Gnaden mit Schreiben des auffs fiisci ration allhier versiegelten Truckerey wegen».
Mindebből kitünik, hogy szenczi Kertész Ábrahám 1667 elején halt el örökös nélkül, mert ezért szállott a nyomda a «fiscus»-ra. Hogy nem voltak örökösei, ezt megerősíti volt munkása, Sárdi Nagy János, ki mikor Veresegyházy Mihálynak, a nyomdásznak 1669. február 4-én beszámol arról, mi volt Kertész Ábrahám nyomdájában, megemliti: «mikor pedig szegény Szenczi uram meghala, akkor is, hogy valakinek vagy compacktori müszert vagy pedig typographiát valakinek testálta volna, úgy hogy résziben jutott volna, olyant semmit nem tudok».
E nemes családnak tehát csakhamar magvaszakadt. De a derék nyomdász emlékét megőrzi minden időkre alkotása: a nagyváradi biblia.
NAMÉNYI LAJOS.
