Széll Farkas. 1844–1909.
Széll Farkas. 1844–1909.
Sulyos veszteség érte ujból társaságunkat. Folyó évi deczember hó 17-én hunyt el Széll Farkas, igazgató-választmányunk tagja, az ujabbkori magyar családtörténet egyik lelkes és buzgó művelője.
Széll Farkas, a magyar birói karnak tiszteletreméltó, kiváló tagja volt, a ki ez oldalu elfoglaltsága mellett birt érzékkel és tudott időt szakitani magának a történelmi tudományok művelésére. A tiszazugi archeologiai magántársulat az ő kezdeményezésére alakult meg a mult század hetvenes éveinek derekán és az annak működéséről szóló jelentés az ő tollából jelent meg 1876-ban. Mint könyv- és régiséggyüjtő unicumokban és ritkaságokban gazdag könyvtárt hozott össze. Történelmi czikkei a Századokban jelentek meg és folyóiratunkat is több izben gyarapitotta értékes közleményekkel. A Századokban jelent meg tanulmánya Békés és Csongrád vármegye régi magyar községi pecsétjeiről, tanulmánya Csongrád vármegye főispánjairól stb. Folyóiratunkban megjelent tanulmányai közül a Nagybesenyei Bessenyei családról szóló tanulmányát említjük, mely csak vázlata volt annak a nagyszabásu monografiának, melyet e családról 1890-ben, oklevéltárral és műmellékletekkel együtt közrebocsátott. E művét a szakkritika osztattan elismeréssel fogadta. Második nagyobb tanulmánya folyóiratunkban a Telekesi Török családnak volt szentelve, melyben a család állitólagos kihalt voltával foglalkozott. Becses irodalomtörténeti dolgozatok eredtek még tollából és életének utolsó éveiben a régi debreczeni jogviszonyokat is tanulmánya tárgyává tette.
Széll Farkas megalakulásunk óta tartozott tagjaink sorába, igazgató-választmányunkban több mint két évtizede foglalt helyet. Mint ilyen, főleg nyugdijba vonulása óta, a mikor ismét felköltözött a fővárosba, üléseink szorgalmas látogatója volt, ki társaságunkat czéljai elérésében mindenkor buzgón és odaadón támogatta. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni.
