I.
I.
A gróf Teleki-család okmánytára 1-ső kötete 110. és 111. lapján, Barabás Samu, két 1359. évi pecsétet tett közzé.
Az egyik György kolozsmegyei kómesz (alispán): a Jakab fia pecsétje, a másik Miklós kolozsmegyei szolgabiróé, a Tamás fiáé. Mindketten Járainak hivattak. Ezen Járaiak, «nobiles de Jára», a XIII. század utolsó évtizede előtt tünnek fel, leginkább az Aranyos völgyében, de a kis Szamos völgyében is. Birtokaik vannak valószinüleg Alsójárán, bizonyosan Szinden és Bőn. Nevezik őket ezen időtájt «fiili Murun», a Muron fiainak is.
Muron egyik fia 1288-ban az erdélyi vajda mellé kirendelt birótárs, igen tekintélyes férfiak társaságában. Nevét, sajnos, nem tudhatjuk meg. Elenyésztette az idő.
A 14-ik század első felében, – I. Károly, Nagy Lajos idejében, – Járai néven már több családágat vagy csoportot találunk. Összefüggésüket bizonyitani, elágazásuk módját kimutatni nem tudjuk.
Ilyen csoportot képeznek a Karácsonyi Jánosnál emlitett Marczel fiai, Dénes és Domonkos. Dénes (1303) a Gerendy-családból (Tyukod nemzetség) nősült volt és sógoraitól Bőn, hol a Murun fiai már korábbról birtokosok voltak, ujabb részeket ajándékul nyert. Domonkos (1310) a «provincia», talán több egyesült erdélyi megye, szolgabirája, Torda, Szarka táján birtokos volt.
Dénes fiai, Tamás és László, Maros-Jára mellett Benken birtokosok. Tamás 1335-ben Járai Paskával együtt az erdélyi nemesség nuncius specialisa. – (Cod, dip. VIII. 7–285.) Talán Dénes unokája, a bevezetésben emlitett Miklós, szolgabiró. – A benki birtoklás alapján hiszszük, hogy ezekkel nagyon közel rokonok voltak Jakab fia György; az 1359. évi kolozsmegyei alispán és Benedek, az Egyed fia. (Bánffy család lvlt.) 110.–112.–113.–178. l.
Más csoport, melyet szinte Karácsonyi Jánosnál találunk, a Tordalakán is birtokos Detrehemiek, leányági rokonai. Egy 1322-ben Karakón birtokos Benedeket, ki akkor «clerikus», egy személynek vevén Benedek, «litteratus»-sal, Tetrehi Sebe fiával, kitünne, hogy apját Járai 146Istvánnak hivták. (Z. W. Urkundenbuch I. 364. Anj. O. T. VI. 604. l.)
Ismét más csoport volna az alvajda ága, mely egy szerzeményi birtokról Váradjainak is szólittatott és melyről gróf Lázár Miklós a Turul II. kötetében értekezett. Pótlólag emlitjük itt, hogy Péter alvajda apja neve nem Miklós, de Mihály volt. Talán egy személy volt azon Mihálylyal, ki 1330-ban a Garai testvérek megosztoztatásánál Csanád megyében, – hol szintén volt Jára falu, – szerepel. (Anj. O. T. II. 481. l. ) Péter már 1345 február 18-ika előtt is alvajda. Ekkor emlitik apósát Domonkos fia Miklóst, egy Telegdi székelyt is. (Bánffy-Lr. 124. l.)
Végül más csoport a Zichy család ősei, csoportja, köztük Paska fia Gáll, ki 1353 táján nemcsak Kolozs, de belső Szolnok megyének is alispánja. Főispán nem lehetett, mert az akkor az erdélyi vajda, Kont Miklós volt, ki őt «comes noster»-nek nevezi. (Bánffy-Lt. 204. l.) Jakab, a család tovább terjesztője, már 1339-ben teljesit a királyi kanczelláriánál a szeri Pósák érdekében oly megbizást (relatiót) minőt többnyire a királyi familiarisek, juvenes aule etc. végeztek. (Krassó m. tör. IV. 381. l ) Ezekkel a Turul XXVII. kötet 79. lapján foglalkoztam.
Legujabban dr. Csánki D. a Magyarország történeti földrajza V. kötete 671–711–712. és 783., 785., 786. lapjain bőségesen gyarapítá a Járaiak felőli ismereteinket. – Mi itt csak XIV. századbeli adatokkal foglalkozván, nem éreztük szükségét, hogy egy alsójárai családot egy marosjáraitól megkülömböztessünk.
