XLV. 1702 julius 17. Bécs.
XLV. 1702 julius 17. Bécs.
I. Lipót király Hiemer Mihályt, feleségét Orsolyát és fiait Mátyást és Sebestyént a nemesek rendjébe emeli.
«Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris fundum illius viridi latepatentiori campo inter occupante, super quo integer fulvus leo naturaliter effigiatus, hiante ore linguaque rubicunda exerta divaricatis posterioribus pedibus cauduque bifurcata ad tergum elevata erecte stare, ac anterioribus pedibus sinistro quidem ad rapiendum protenso, dextro vero nudam frameam in altum vibrare, ac in dextram scuti partem conversus esse cernitur; scuto demum incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, fulvum itidem leonem duas inter nigras aquilina salas inquinetenus eminentem cśteroquin inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeć lacin˙s seu lemniscis hinc flaviis et rubris, illinc vero cćruleis et candidis in scuti exornantes se se placide diffundentibus illudque ipsum decenter ac venuste exornantibus.»
Kihirdettetett 1702. évi junius 16-án tartott vármegyei közgyülésen, de hogy melyik vármegyén, az nem tudható – a másoló tollában maradt; a hitelesítő notarius Posgai Ferencz neve mellé is annyit írt, «praefati Comitatus Notar». Megjegyzendőnek tartjuk azonban, hogy az armalis másolója vagy végtelenül szórakozott, gondatlan, vagy latinul egyáltalán nem tudó irnok lehetett. A szövegben található vaskos hibák (pld. «sive cono Galliś) legalább arra engednek következtetni.
Másolat ivrétü papiron 4 levél.
Egy 1727. évi investigatio irataival került a levéltárba, hol jelzete: Act. fam. et loc. Armal. No. 39.
