Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1913. évben.
Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság müködéséről az 1913. évben.
Mélyen Tisztelt Nagygyülés!
Sulyos veszteségekre való visszaemlékezéssel kell ezidei titkári jelentésemet kezdenem. Két haláleset boritotta gyászba társaságunkat az év folyamán. Elköltözött az élők sorából társaságunk tiszteletbeli elnöke, gróf Andrássy Dénes, a ki a jelen év első napjaiban távol hazájától, Olaszország verőfényes ege alatt hunyta le örök álomra szemeit. A magyar közéletnek egyik tiszteletreméltó alakja tért meg benne őseihez, a ki mig élt, szinte aggályosan kerülte a szereplést a nagy nyilvánosság előtt, a ki nem szerepelt a politikai élet terén, de a kinek neve emberbaráti müködése és főleg a művészi törekvéssel szemben tanusitott bőkezüsége révén az ország határaim tul is ismert és tisztelt volt. Életét a nagy nyilvánosságtól elvonulva, legnagyobb részt külföldön töltve el, társaságunk munkásságában tevőlegesen nem vett részt, nem tartozott azok közé sem, a kik irodalmi téren is szerepelnek, de származásánál, széleskörü nagy müveltségénél fogva birt érzékkel a tudományos törekvések, igy társaságunk müködése iránt is. Halála sulyos veszteség a hazai kultura és müvészetre, mely az elhunytban a bőkezü pártolót gyászolja, sulyos veszteség a közéletre, mely egy finom lelkületü, igaz főurat vesztett el benne.
A másik halott igazgató-választmányunk nestora id. Szinnyei József, a ki f. évi augusztus hó 9-én fejezte be földi pályáját. Elhunyta gyászba boritotta az egész magyar tudományos világot, a mely lelkiismeretes, buzgó és fáradhatatlan munkását vesztette el benne. A magyar bibliographia és irodalomtörténet ép úgy, mint a hazai történeti tudomány müvelői egyaránt fájdalmas érzéssel fogadták elhunytának hirét, a mely a mi társaságunkat közvetlen közelről érintette. Szinnyei József társaságunk megalakulása óta foglalt helyet az igazgató-választmányban és a legnagyobb odaadással és buzgósággal vett részt mindenkor társaságunk müködésében. Alig volt ülésünk, a melyen meg nem jelent volna és sokáig fogjuk fájó érzéssel nélkülözni sorainkban az ő meghitt alakját. Tudományos munkásságát is szolgálatába állította társaságunknak, a midőn a Főrangu Családok I. kötetének genealogiai része szerkesztését elvállalta. Az az alapos, lelkiismeretes munka, a mely valamennyi müvét jellemzi, ebben a munkában is kifejezést lelt és valóságos mintájává tette a hasonló kiadványoknak. Igaz barátot, buzgó és odaadó támogatót és munkatársat vesztettünk el benne, a kire mindenkor kegyelettel fogunk visszaemlékezni.
Társaságunk tudományos munkássága az elmult évben is a rendes keretek közt folyt le. Folyóiratunkból négy füzet látott napvilágot az 1912. évfolyam IV. valamint az idei évfolyam első három füzete, a negyedik most van sajtó alatt. A füzetekben közzétett tudományos czikkek és értekezések tartalmilag a mélyen tisztelt nagygyülés tagjai előtt ismeretesek, azok felölelik a társaságunk müvelte szaktudományok egyes ágait, a magyar családtörténet csak ugy, mint a pecsét és czimertan egyes kérdéseit. Munkatársaink sorából a régi kipróbált erők ez évben sem hiányoztak és valamennyien előzékenységükkel, buzgóságukkal megkönnyiteni igyekeztek a szerkesztőnek gyakran épen nem irigyelhető munkáját.
Tudományos törekvéseinknek sajnos gátat vet az a körülmény, hogy a sokszorosan növekedő nyomdai árak ólomsulylyal kötik le erőnket. Szinte elviselhetetlen az az óriási áremelkedés, a mely a nyomdai árak és a reproductionalis technika termékeinek árában ránk nehezedik és a melyre már az elnöki megnyitó is rámutatott. A horribilis áremelkedés adja magyarázatát annak, hogy szines mellékletet az elmult évben csak egyet adhattunk, ezt is csak azért, mert az előállitási költségek tulnyomó részét egy másik tudományos intézmény bőkezüsége fedezte. A szerkesztői készletek között ugyan már évek óta vár néhány szines melléklet közzétételre, de az azokat kisérő tudományos tanulmányok, még nem nyervén befejezést, közlésüket el kellett halasztanunk.
Középkori czimeres leveleink sora az elmult évben 188egy eddig ismeretlen darabbal gyarapodott, a Bobai-családnak 1418. évi czimeres levelével a mely igazgató-választmányi üléseink egyikén bemutatásra is került. Bemutattuk továbbá a Chawragh-családnak 1524-ki czimeres levelét annak 1569-ki megerősitő átiratában, azonkivül a már régebb idő óta ismert eredetiek közül a Thelegdi-családnak 1502-ben XII. Lajos franczia királytól nyert armálisát, a Nagyszántói Ányos-családnak 1523-ban II. Lajostól nyert czimeres levelét és a Monostori Baráth-család czimeres levelének későbbkori átiratát. A mohácsi vész utáni czimeres levelek sorából bemutatásra került a Körmendi Fartagh-családnak 1559. évi, a Fejérpataky-családnak 1564-ki czimeres levele, valamint II. Rákóczi Ferencz fejedelemnek eddig ismert egyetlen eredeti czimeres nemeslevele az 1708-ban Esze Tamás részére adományozott armális.
Utolsó nagygyülésünket 1912 deczember 27-én tartottuk, melyen Ortvay Tivadar másodelnökünk Pór Antal ig. választmányi tagtársunkról mondott kegyeletteljes, az elhunyt nagyterjedelmü tudományos munkásságát behatóan méltató emlékbeszédet. Az igazgatóválasztmány az alapszabályokban meghatározott négy igazgatóválasztmányi ülésen tárgyalta a társaság belső ügyeit. Az ülések felolvasásainak tárgyait képezték Kujáni Gábor vendégnek tanulmánya a Brodarics-család őseiről, Závodszky Leventéé a Héder-nemzetségről és a küszéni monostorról, Holub Józsefé Tolna vármegye 1698-iki pecsétkérdéséről és Nagy Gézáé az Árpádházi trónöröklés kérdéséről.
A választmány tárgyalta folyó ügyek között érdemre nézve a legfontosabb a Magyar Nemzetségi Zsebkönyv folytatásának ügye volt. A mult évi titkári jelentés már jelezte azt, hogy ez a kérdés a társaságra nézve kedvező megoldás alatt áll. Azóta ez be is teljesedett. Szily Kálmán min. tanácsos, akadémiai főkönyvtárnok, társaságunk nagyérdemü tagja és Hoitsy Pál urak közbenjártára az Országos Kaszinó 3000 koronát szavazott meg társaságunknak Nemes Családok II. kötetére, azzal a kikötéssel, hogy a kötet legkésőbb az 1914. évben megjelenjék. E nagylelkü adomány folytán abban a helyzetben voltunk, hogy a II. kötet előkészitéséhez hozzáfoghattunk. A februári igazgatóválasztmányi ülés a kötet szerkesztőivé dr. Reiszig Ede és dr. Holub József ig.-vál tagokat választotta meg, a kik hozzáfogván a munkálatokhoz, a kötet megjelenése a jövő év első felében várható. Ugyancsak akkorra várható a Monumenta Hungariae Heraldica III. füzetének megjelenése is, a melynek költségeire a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága a folyó évre 60 koronát szavazott meg.
A novemberi ig. választmányi ülés töltötte be az id. Szinnyei József elhunytával megüresedett tagsági helyet, a melyre dr. Domanovszky Sándor évdijas tagunk választatott meg.
Társaságunk vagyoni helyzetéről a társaság pénztárnoka fog a mélyen tisztelt nagygyülésnek beszámolni. A tagyaink sorában végbement változás a következőkben nyer kifejezést.
Alapitó tagjaink közül az elmult évben elhunyt egy 1000 koronás és három 200 koronás alapitónk, pártoló tagjaink közül kilépés és halálozás folytán három tagot, évdijas tagjaink közül ugyancsak halálozás és kilépés folytán kilencz tagot veszitettünk. Belépett egy pártoló és 13 évdijas tag, úgy hogy a gyarapodás és veszteség egybevetése után a társaság tagjainak létszáma a következő: nyolcz alapitó tag 1000 koronával (élő és elhunyt), 39 alapitó tag 400 koronával (élő és elhunyt), 38 alapitó tag 200 koronával (élő és elhunyt), 84 pártoló tag, 549 évdijas tag, ugy hogy az összes tagok száma, beleértve az elhunyt alapitókat is, a mai napon 718, egygyel kevesebb, mint volt az elmult esztendőben.
Kérem a mélyen tisztelt nagygyülést, hogy jelentésemet tudomásul venni sziveskedjék.
Budapest, 1913 deczember 18-án.
Áldásy Antal
titkár.
