Várady Mihály családkönyve.
Az a kis hártyakötésü könyvecske, a melyet Várady Mihály 1662 január 27-én készittetett magának, hogy beléje életének legfontosabb eseményeit feljegyezze, két részből áll. Az elsőt Várady sajátkezü bejegyzései alkotják (1667–1691-ig), a második rész az ő vejére, Bonis Zsigmondra és ennek leszármazottaira vonatkozik, s benne az utolsó bejegezés 1812 április 12-éről Bonis Borbálától való.
A kézirat különösebb figyelmet azért érdemel, mert Várady feljegyzései itt-ott a köztörténetre is kiterjedő részletet foglalnak magukban.
A mint a könyvecskében olvassuk, Várady atyját, Pált, korán elvesztette, s mostohaatyja Hartyáni András gondoskodott felneveltetéséről. Hogy mikor született, a kéziratból nem tünik ki. Alig lehetett több 25 évesnél, a mikor a már betegeskedő Wesselényi nádor udvarába került. Erre vonatkozó feljegyzései a következők.
«Én Varadi Mihálly 1667. 24. Februarii indultam megh Besterczere méltosagos groff Vesselén˙ Ferencz orszagunk palatinussa szolgalattyara.
Die 1. Martii be érkezvén Beszterczere, holot az extra ordinariara gyűlekezet uraknak s főrendeknek soksaga miat az varoson kivül az hostatban rendeltettünk szálásra.
Die 4. Martii meltoságos palatinus urunk bejaroi köziben öt loval nagy erdemem felet valo beczülettel s kedvesseggel fogadot.
Die 23. Martii oszlottanak el az extraordinariara gyülekezet uri rendek Beszterczérűl.
Die 24. Martii Sakmardi Janos personalis megh holt ugyan Beszterczen, kinek belit Beszterczen temetvén el, holt testét Horvát országhban fel vittek, nagy pompaval ki kisérvén Beszterczérűl.
Die 27. dellgesti harom s negy ora között holt megh Vesseleny Ferencz kegyelmes urunk, palatinusunk, kinek hidegh testet ugyan azon nap estveli 6 ora tájban koporsoban tévén, kisértük ki Lipczere ugyan azon éjel
Die 8. Aprilis igen el oszolvan az udvari szolgak indultam en is hazam felé Lipczerűl 12-dik be erkezven Isten kegyelmebűl bekevel Kassara.»
Várady Mihály emelkedésének ezen váratlan abban maradása után teljesen visszavonul a közélettől. Kassán telepedik meg, s az apai házba vezeti 1668 január 31-én nejét a Restéről származó Udvarhelyi Erzsébetet, aki alig töltötte be akkor a 14-ik esztendejét. A házasságból öt gyermek származott. Tizenegy évvel később, 1679 április 2-án elhunyt Váradyné, férje április 12-én a kassai veres torony alatt levő családi sirboltba temettette el.
A temetés esztendeje arról is emlékezetes, hogy az országon a döghalál száguldott végig. «Ez 1679. esztendőt az ur Isten valoban sok ostorival s csapasival tetézé megh ez siralmas üdőben, mert édes hazánknak mind az idegen nemzet pogany és az magunk sajat nemzete miatt valo rettenetes kimeletlen pusztitasa mellé az embereket szertelen pusztito orszaghos döghalal is reánk bocsáta, melly miatt mind falukon varosokon megh szamlalhatatlan sok nep hala megh ann˙ra, hogy sok helyeken mégh az meze˙ veteményeket sem volt ki betakaritani, hanem kin labon vesztenek az szép vetemények. A hegyek allyan hasonlokeppen az munkások elfogyása miatt a szőlők nagyobb reszent mind miveletlen marattanak.» Várady megható sorokban írja le, hogyan ragadta el a betegség egyik rokonát a másik után.
1680 nyarán másodszor nősül meg írónk, a ki ezen elhatározását a naplóírók szokásos mentegetődzésével vezeti be. A kiszemelt hajadon Márkusfalvai Máriássy Imre leánya, Zsuzsanna volt. Julius 5-én este kapuzárta után indul el a kérő Kassáról Lőcsére, a hol Máriássy akkor a háborus viszonyok miatt családjával együtt tartózkodott. Thököly Imrének szerinte 8000-re menő serege éppen akkor a város körül táborozott, s Váradi éjjel a csapatoktól alig fél mértföldnyire tartott kerülő utakon Lőcsére. Az eleségszerző lovasokkal többször találkozott. Julius 8-án hajnalban mégis beért a városba., harmadnap 87a kézfogót és esküvőt is megtartották. Hasonló viszontagságok között jutott vissza második feleségével julius 14-én Kassára. Ebből a házasságból négy gyermek született, az utolsó atyja halála után.
Váradi Mihály elhunytát fia a következő módon jegyezte fel: Amo 1691 die 1. Mai reggeli 10 orakor holt meg szegeny edes attyam uram Várady Mihálly uram, nyokodgyék az Urban mind addig, miglen amaz napon teste lelkével egyesülvén öröke elni fog ama veghetetlen örömben.»
A könyvecskében található feljegyzésekből az alábbi két családfa állitható össze:
Várady Pál ~ Szegedi Anna (2-ik ~ Hartyáni András, † 1676 febr. 18 Kassán.); Mihály † 1691 május 1, Kassán ~ 1. Udvarhely Erzsébet, esk.: 1668 jan. 30; † 1679 ápr. 2., 25 éves korában, eltemették Kassán. ~ 2. Máriássy Zsuzsánna, esk. 1680 jul. 10.; György 28 éves korában † 1679 szept. 28. Kassán.; István 1669 jan. 6, † febr. 25. Kassán.; Erzsébet 1670 márc. 24. Kassán.; Anna 1671 szept. 6. † 1672 Kassán.; Anna 1671 szept. 6. † 1672 Kassán.; Anna 1674 aug 6., Restén ~ Soós István; Mária 1676 jun. 4, ~ Bonis Zsigmond; II. Zsuzsanna 1687 máj. 8., † 1690 szept. 20. Kassán.; Pál 1689 jun. 11, † 1689 jul. 3. Kassán.; Borbála 1690 aug. 5 Kassán.; Mihály 1691 dec. 5 Kassán.; Bonis Zsigmond ~ Várady Mária; Ferenc; Mihály; István; András; György ~ Valls Katalin; Mária; Anna; András; György; Ferenc ~ Kolosy Borbála 1775 szpt. 12.; Mária ~ Görgey Gergely; Kata ~ Gúthy György; Katalin 1776 nov. 27., † 1804 márc. 9. Madán, ~ Ludányi Bay István esk.: 1880. nov. 12.; Júlia 1778 aug. 16., ~ Bernátfalvi Bernát Dániel esk.: 1807 febr. 15.; Borbála 1779 szept. 20.; Antal 1783 aug. 14, † 1812 ápr. 1. Szkároson.; Borbála 1801 szept. 26. Szkároson.; Katalin 1803 ápr. 22. Szkároson.; Terézia Mária † márc. végén, † 1804 márc. 12. 1804 márc. 9. Madán.