d) Ghyczy György érsekújvári kapitány.
d) Ghyczy György érsekújvári kapitány.
Józsa három öccse: György, Farkas és János – mint Zsuzsanna nővérük is – már kiskorukban Nádasdy udvarába kerültek, ahol a familiárisok egész serege élt.* «Maga senkit az Úristen ugyan meg nem ékesített volna atyafiakkal, mint te nagyságodat» írja G. György egyik levelében* Nádasdynak. A nyílteszű, melegszívű, lovagias főúr egyike volt kora legműveltebb férfiainak és legkiválóbb hadvezéreinek. Jobb iskolába nem is kerülhettek volna, mint hozzá. A familiáris viszonyból folyó atyai gondoskodása és nevelése irányította fejlődésüket és szabta meg életük útját. Az ő keze alatt és szeme előtt serdültek apródokból daliás ifjakká. Családi birtokaikat elpusztította a török.* Vagyonuk nem lévén,* mint annyi más földönfutó nemes ifjú előtt legkívánatosabb pályául a vitézi élet kínálkozott. Bátor szívük, jó kardjuk és kopjájuk, hűségük meg is termette méltó jutalmát. Szép pályát futnak meg mindhárman s mint láttuk, együtt érdemelték ki a család régi nemességének megerősítését s a címer megbővítését is. Életük nagyjából a XVI. századbeli magyar kapitányok élete, kik közül egyikről-másikról vaskos kötetet írt Takáts Sándor s kiknek sorozatában méltó helyet foglalhatna a két ifjabb Ghyczy testvér is, míg a legfiatalabb egyúttal a XVI. század egyik legkiválóbb magyar államférfia.
1552-ben Nádasdynak 48 familiárisa volt, akik fejenként 3–8 lóval szolgáltak. Kívülök még 20 lovas ifjú is szolgált 1–4 lóval és 16 ifjú ló nélkül. Orsz. Levélt. Nádasdy-számadások, C. Fas. Takáts S. gyüjtéséből.
1556 június 28-án kelt levele.
«… cum constet V. Spect. ac Magn. Dom. nos penitus per Turcas e patria nostra expulsos omnibusque nostris privatos» etc. G. György 1560-ban Nádasdy Tamáshoz intézett leveléből.
«… énnekem, tudja nagyságod, hogy semmim nincsen. Az, mim vagyon is, mind nagyságodtól vagyon.» G. Farkas 1560 július 22-én kelt, Nádasdyhoz intézett leveléből.
György 1552-ben a kanizsai várban katona* Nádasdy Tamás, akkoriban még országbíró és dunántúli főkapitány alatt, de szolgálatait a Nádasdy családtagjai is szívesen vették igénybe.* A Kanizsa, Szigetvár, Babocsa, Berzence és Esztergom körül 1552–1556. évek közt folyt harcokban személyes vitézségével ismételten kitünteti magát, amit azért is ki kell emelnünk, mert köztudomású, hogy abban a korban sokszor egyéni hőstettek döntötték el az ütközetek sorsát. A nagyhírű vitéz, Nádasdy Kristóf írja róla 1555 március 1-én Pápáról a bátyjának, a nádornak, «hogy itt nem voltam közöttük, mentek volt csatára…, mely dolgot az Istenért te nagyságod énnekem megbocsásson, de ha immár az szerencse így hozta, Istentől jó néven kell vennünk. Hat törököt hoztak, egyik aga és két török bulyát (nőt)… Az agát nagyságodnak adták az uraim. Az uraimba Giczy György uram volt velek… mindösszeséggel voltak huszonhat lóval».* Több ütközetben ő ejti az első török foglyot. A többször említett nemességmegerősítő és címerbővítő oklevél részletesen leírja hőstetteit s a címerbővítésben látható, hegyes tőrre szúrt török fej szintén az ő egyik vitézi cselekedetének emlékét őrzi.*
1552 júliusi levele szerint.
Nádasdy Anna 1553 augusztus 16-iki levelét közlik Károlyi Á. és Szalay J. i. m. 155. l. – Sennyei Ferenc levelét 1554 július 19-ről – «G. György a parancshoz képest vett két karmazsín bőrt és a kisasszonynak egy kis cipellest» stb. – közli Szalay Á. i. m. 131. l.
Orsz. Levéltár, Nádasdy-levéltár. Takáts S. gyüjtéséből.
A címerbővítő, ünnepélyes formában, epistolaris stílusban kiállított oklevél elsősorban Györgyhöz van intézve, akit ezzel Oláh Miklós érsek akart megjutalmazni. A személyére és a családra vonatkozó adatokat György adta elő a kancellárián. Az adatok pontatlansága az akkori időkben könnyen megérthető.
A kanizsai várban ugyan a Nádasdy szolgálatában állott – Kanizsa ugyanis a Nádasdy feleségéé volt – de zsoldját a királytól kellett volna kapnia. Takáts Sándor az adatok egész tömegét hozta nyilvánosságra* arról a tervszerűen lelketlen politikáról, melyet a bécsi kormány a magyar katonákkal szemben alkalmazott. Így járt G. György is. Még évek multán is sürgeti 1552. évi zsoldját. A király messze van, így hát Nádasdyhoz fordul. 1553 július 23-ról Pápán kelt levelében ekként panaszkodik: «énnekem a király fizetése igen nehéznek tetszik, mostan is ezzel nem bántanám te nagyságodat, amint annak előtte… de nincs mit tennem, a szegénység adja mívelnem. Tudja nagyságod, hogy énnekem sehol semmi jószágom nincs…. Nincs mit tennem, a nagy szegénységnek miatta ugyan fáj a hasam.»* Még 1556 nyarán is, mikor rövid időre Báthory Andráshoz szegődött, kéri Nádasdytól az elmaradt évi zsoldot, akkori nevén a jargalást, önérzetesen írván, hogy «az én fegyverem is fogott annyit, mint akármelyiké»,* Ugyanakkor azt is kéri Nádasdytól, hogy «jószágában szakasszon oly helyt, hol mind magamnak, mind szolgáimnak lehessen táplálása», mert senkit «örömesben nem szolgál», mint őt.
A magyar gyalogság megalakulása. 1908, 89. és köv. l., 250. és köv. l. – Szegény magyarok. 1927. 14. és köv. l. – Régi magyar kapitányok és generálisok. II. kiadás, 1928, 90., 92., 99. l. és másutt.
1553 július 13-án kelt levele.
1556 július 28-án kelt levele Semptéről. Báthory András orsz. főkapitánynak ugyanis az 1547 évi XIX. tc. szerint állandóan Egerben, Nyitrán vagy Semptén kellett laknia.
1557-ben a Nádasdy támogatásával megkapja a Várday Pál érsek által épített újvári, illetve a építését befejező Oláh Miklós érsek után akkoriban 15oláhújvárinak nevezett nagyfontosságú vár (Érsekújvár) kapitányságát.* Újvárt kelt első levelében így köszöni meg Nádasdy közbenjárását: «Én, míg élek, mindaddig szolgálnom akarok az te nagyságod énhozzám való jóakaratjáért. Az te nagyságod szava által én az minemű helyen vagyok, te nagyságod által én itt az földön nevezetes helyen vagyok» stb.*
A XVII. század első évtizedeiben a ránkmaradt kimutatások szerint e várnak volt legnagyobb őrsége. Jóval több katonája volt például, mint a szintén nagyfontosságú Győrnek vagy Komáromnak. A kimutatásokat közli Takáts: A magyar gyalogság megalakulása című művében, 283. és köv. l.
1557 július 31-iki levele.
A többi kapitány példájára ő is hűségesen küldi jelentéseit Nádasdyhoz. Az egyikben egy kémről ír, aki őket és Hamza béget egyszerre szolgálta, meg arról a magyarul is jól tudó esztergomi törökről, ki a budai törökökről azt a tudósítást küldte, hogy közöttük éhség pusztít, végül beszámol arról a legújabb híréről, hogy az esztergomi török táborban zendülés tört ki.* Hat nap mulva egy másik levelében megírja az esztergomi törököknek egy lesvetését, melynek néhány újvári vitéz esett áldozatul.* Két hónappal utóbb közli egy Budáról jött parasztnak Adorján diáktól* kapott híreit, hozzátévén, «de tudja azt. nagyságod, hogy az paraszt ember nem tud bizonyos híreket mondani.»*
1557 szeptember 13-iki levele.
1557 szeptember 19-iki levele.
Több budai basának íródeákja és titkárja, egyúttal I. Ferdinánd kémje a basák mellett, aki sok jó szolgálatot tett a magyarságnak. L. Takáts: Rajzok a török világból. I., 74., 75. és II., 180., 183. lapok.
1557 november 4-iki levele.
A familiáris viszonyra jellemző, hogy Nádasdy Tamás Anna nevű húga, Majláth Istvánné még 1554-ben meg akarta házasítani G. Györgyöt, ha a leány neki tetszenék és Nádasdy is akarna.* Úgy látszik azonban, hogy e házasság csak terv maradt, mert 1560 január 3-án kelt levelében G. György meghívja Nádasdyt és feleségét a február 2-án néhai Kálnay Imre leányával Bölgyénben tartandó esküvőjére.* Házasságáról és családjáról további adatunk nincs.
Nádasdy Anna levele Nádasdy Tamáshoz 1554. «Ghyczy György uram jött vala ide, emlékezém neki az Baradics magas leányáról, hogy azt értem, hogy tisztes ember és jószága is vagyon, ha neki tetszenejék és Kd. akarnája, jó volna elvenni. Azt mondá, hogy … volt immár egynéhány felől emlékezet neki, de még egy sem tetszett neki úgy, mint ez. Ha Kdnek tetszenejék, mondám neki, hogy megirom kdnek. Azt mondá, hogy bár megirjam Kdnek és én tőlem vár, hogy Kd mi választ teszem ez dologról.» Közli Károlyi Á. és Szalay J. i. m. 156. l.
1560 január 9-iki levele.
Hasonló élénk megvilágításba helyezi a familiáris viszonyt az a kilenc hónappal később kelt levele, melyben Józsa bátyjával együtt kéri Nádasdyt, hogy ne engedélyezze a Stenisnyák várában élő öccsüknek, Farkasnak házasságkötését Budácsky (Budacskay) Borbálával. «Azért könyörgünk mindketten bátyámmal egyetemben nagyságodnak, mint kegyelmes urunknak, hogy nagyságod ne bocsátná arra, hogy idegen földön házasodnék. Mert az mindnyájunknak inkább tetszik itt, hogy nagyságod közel legyen, hogy nagyságod között házasodjék, jobb is sokkal, hogy nagyságod közel legyen, hogy nagyságod és nagyságod után asszonyomnak ő nagyságának és kis uramnak (t. i. N. Tamás Ferenc nevű fiának) mind az atyafiakkal egyetemben inkább örökké szolgálhatna, közel lévén és örök szolga lehetne.» Végül arra is kéri Nádasdyt, hogy a nemrég elhúnyt Telekessy Imre – «ki minden jószágát, kit oda Kassa felé szolgálatjával talála és ezüst marháját és pénzének jobb részét az leányának hagyta testamentomban» – leányát szerezze meg feleségül János öccse számára. A leány kicsiny ugyan, de – teszi hozzá – öcsém János uram itt várhatna még egynehány esztendőig.»*
1560 október 6-iki levele.
1561-ben kelt a Nádasdy levelezései közt ránkmaradt utolsó levele,* melyben megírja, hogy egy eleven vizát küldött Nádasdynénak.
1561 március 21-iki levele.
További pályafutásáról Verancsics Antal esztergomi érsek, kir. helytartónak és egyúttal Érsekújvár vára hadi kormányzójának leveleiből* meríthetünk adatokat.* Az 1570–1573-ból való 7 levél közül 5 G. Györgyhöz van intézve, 2 pedig Miksa királyhoz, de G. Györgyről. Az utóbbihoz küldött levelekben főleg katonai utasításokat találunk. Ismételten eltiltja a portyázásokat, sajnálja az áldozatokat és nagyobb óvatosságot ajánl. Miksának viszont megírja a G. Györgyhöz érkezett kémjelentéseket és beszámol egy balul sikerült portyázásról. Szerette volna, ha az eset nem történt volna meg. A kapitánynak megparancsolta, hogy a katonákat tartsa otthon. «De oly zsákmányra vágyók, hogy semmi hatalom nem képes őket megfékezni». (Sed sunt ita praedae cupidi, ut nullo possint imperio cohiberi).* Úgy látszik, nem ok nélkül emelt panaszt 1569 nov. 15-iki iratában Musztafa budai basa az újvári portyázók ellen Miksánál.*
L. Magyar Történelmi Emlékek. II. osztály: Írók. 25–26. kötet. Verancsics Antal vegyes levelei.
1562-ben ő vezette Oláh Miklós esztergomi érsek hadait Balassa János segítségére. L. Istvánffy Miklós: Magyarország története 1490–1606. Fordította: Vidovich György, 470. l.
Magyar Történelmi Emlékek. II. oszt., 25. köt., 73–74. l.
Takáts–Eckhard–Szekfű: A budai basák magyarnyelvű levelezése. I. köt., 39. l.
Második, 1572 jan. 18-án kelt, Miksához küldött levelében, melyet kizárólag G. György érdekében írt, a következő, nála szokatlanul meleg dícsérettel ajánlja kapitányát az uralkodó figyelmébe: «Est enim benemeritus, maturus, prudens, moderatus, sobrius, constans, fidelis et vigilans. Scit quoque et praeesse et regere ordines militares… Unde mihi quoque ita placet, ut si me ipse nunquam deseret, ego cum eo semper manere facillirne potero».*
Magyar Történelmi Emlékek, II. oszt., 26. köt., 13–14. l.
Kétségtelenül G. György bőségesen rászolgált az érsek dícséretére. Körültekintő, vitéz kapitány volt, aki nemcsak a rábízott várnak viselte gondját, hanem atyai jóindulat töltötte el katonái iránt is. 1558-ban felhívja a bécsi kormány figyelmét egyes kereskedők hazaáruló üzérkedésére, mellyel a törököknek jó pénzért fegyvert szállítottak.* 16Ez és hasonló panaszok adtak okot az 1563: LXVII. tc. megalkotására, melynek értelmében halállal volt büntetendő az, aki a töröknek fegyvert szállított.
1558 június 20. Volt közös p. ü. levéltár 14,344. fasc. Takáts S. gyüjtéséből.
Mennyire együtt érzett katonáival, annak bizonysága egyfelől, hogy 1568-ban tisztjei és katonái (castellani, officiales et reliqui milites) őt és Loránth Péter várnagyot választották fel az akkori szólás-mondás szerint, vagyis küldötték a királyhoz, hogy az évi zsoldhoz (jargaláshoz) tartozó naturáliákat (bort, búzát, stb.) a régi rend szerint kapják jövőre is.* Másfelől bizonyság 1573 dec. 12-én kelt következő jelentése: «Kiváltképpen az gyalogrend elég nyomorultul vagyon az fizetetlenség miá, szűkölködésben nagyban vannak elannyira, hogy éhel is némely hogy csak meg nem hal. Ide szállásomra jő némelyik néha ebédkor és estve és úgy panaszkodnak előttem, hogy csak kenyeret sincsen mivel venniök. Kinek egy darab kenyeret, kinek egy pénzt, kettőt adok… Az vártát nem állhatják mezitelen… Hátán a háza: dárdája, puskája és tarisznyája, az ő összes vagyona.»*
1568. U. onnan. Takáts S. gyüjtéséből. – G. György kapitánynak egy 1569 január 1-én kelt kimutatás szerint 12 lóval egy évre 288 forint fizetése és még külön 200 forint évi zsoldja volt. (Solutio dominorum familiarium S. Cae. Mat. in Arce Újvár officialium» etc. Orsz. Levéltár. Lymbus, III. sor., 3. fasc. Takáts S. gyüjtéséből.)
Közli Takáts: A magyar gyalogság megalakulása. 25. l.
1574 április 24-én kelt felterjesztésében sürgeti a vár katonáinak szaporítását és fizetését.* Az ő érdekükben írja ránkmaradt utolsó, 1579 március 4-iki jelentését is, hogy «ne lenne annyi sok zúgolódás az vitézlő néptől, kiváltképen az gyalog rendtől és az hópénzes uraimtól, némelyik csak éhel nem hal».* Hol, mikor és milyen körülmények között fejezte be életét, arról nincs tudomásunk.*
Volt közös pénzügyi levéltár. Hung. 14,363. fasc., Takáts S. gyüjtéséből.
Országos Levéltár. Kamarai levelezése. Takáts S. gyüjtéséből.
Egyidejűleg az ő utolsó éveivel szerepel egy másik G. György is, aki 1574-ben gyalogos vajda Kanizsán. (Volt közös pénzügyi levéltár. 14,363. fasc. Verzaichniss der Weideschaften, wie viel Fussknecht unter jedwedern in Canisa gelegen, etc. Takáts S. gyüjtéséből.) Tekintve, hogy a gyalogos szolgálat nem volt oly előkelő az akkori felfogás szerint, ez a G. György a Ghyczyek kevésbbé tekintélyes ágából származhatott – talán a G. Bernát fia volt – és semmiesetre sem azonos G. Józsa hasonlónevű unokájával, ki 1611-ben Assakürtön húnyt el s kinek feleségétől, illetve özvegyétől, szül. Révay Erzsébettől az 1596 és 1622 közt eltelt 26 évből 11 levelet tett közzé Deák Farkas. (Magyar hölgyek levelei 1515–1709. Budapest, 1879.)
