Ady Endre: Már előre rendeltettem
S mint ragyogó, súlyos kisértet
Nézegetem a maiakat
És imádkozva látok, mérek.
(Nehéz az álom mostanában),
Mindig aféléket képzelek,
Hogy az Élet izlik a számban.
S szivem vérétől messze-messze
Csörgedeznek kicsi patakok
Én szivemnek vérével festve.
Érc-oszlopok s gránit-bálványok
Szilárd talpazatát érezem:
Valamely Isten-fejen állok.
Mert így birom a bírhatatlant,
Mert így birom el a szivemet,
Ezt a jó és mégis rossz katlant.
Sehogysem bízok az Időben
S a fájdalmaim kiömlenek
Áradt tavasz-vizekként bőven.
Mint valami ördöngős posta,
A Most-Idők rémületeit
Előre és magával hozta.